Newcastle - West Ham 2-2

Fordulatos döntetlen született tegnap délután a St. James' Parkban. Mindkét csapat érezheti azt, hogy kiszúrt vele a bíró, összességében 1-1 pont volt igazságos.

Előrebocsátom, hogy csak hellyel közzel láttam a meccset, a stream többször elment, összesen körülbelül 45 percet láttam a meccsből.

Remekül kezdtek a vendégek, nem értem miért adtuk át ennyire a területet, valószínűleg nagyon féltünk Bellamytól. Pár alkalommal tényleg csak a partjelző mentett meg minket, már az első negyedórában volt néhány határeset, amit a mi javunkra ítéltek meg.

Egyik csapat sem akart túl korán gólt kapni, ha fél percig nálunk volt a labda a West Ham is behúzódott, várva arra, hogy hibázzunk. Jonas remek cselei után Owen majdnem meg is szerezte a vezetést, a kifelé kanyarodva guruló labda sajnos a kapufát találta el. Pár perccel később a mi oldalunkon volt a szerencse.

Owen elől behúzódtak, a lövése talán meg is pattant az egyik védőn és Green már hiába paskolt bele, megszereztük a vezetést. Nagy örömömre nem álltunk vissza azonnal, hasonlóan kiegyenlített játék folyt, mint a gól előtt és Carroll fejesénél illett volna megduplázni az előnyt. (Ekkor ment el először a stream, a félidő hátralévő részét rádión követtem.)

Pont lemaradtam a Parker-Bellamy összjátékról, amivel kicsit ellentmondva a játék képének, de kiegyenlített a West Ham. Az volt a furcsa, hogy a West Ham rendszeresen képes volt középről szervezni a játékot, amit nem vártam Parkertől. Azt tudjuk, hogy nálunk a belső középpályások kreativitása hagy némi kívánnivalót maga után, inkább a szélsőjátékra hagyatkozunk, de ezzel együtt meglepő volt, hogy hiába játszott Geremi és Guthrie személyében két védekezéséről jobban ismert játékos.

Bár azt hiszem Geremit inkább ki is hagyhatjuk, ő az a tipikus squad-player, akit fizetsz, de ha játszatni kell akkor nagy baj van. Guthrie egyébként is hónapok óta két ember munkáját végzi középen Butt gyatra játéka miatt, attól tartok, hogy Barton visszatéréséig komoly javulást nem várhatunk. Ezzel függ össze egyébként véleményem szerint a védelem gyengesége is, közel nulla segítséget kapnak a középpályától. Persze ettől még nem kell mozizni, mint a Carlton Cole góljánál, de sokszor önhibájukon kívül kerülnek nehéz helyzetbe a bekkek.

Ha már szóbakerült a második vendég gól: Steven Taylor, menj a picsába. Nézzétek meg a visszajátszást, de be is szúrok egy képet. Úgy mutat a labdára, mintha éppen azt mondaná: "Ez a tied Colo, ott a labda, én inkább szervezek." Borzalmasan frusztráló. Ezen felül félig neki köszönhetjük, hogy nem ért Lucas Neill csodálatosan bevarrt öngólja, némileg feleslegesen 'lökte' meg Collinst. Azért van az idézőjel, mert a vörhenyes rájátszott a dologra, Wiley egyértelműen rossz döntést hozott. Igaz, Bassong ellen nem adott meg egy tizenegyest rögtön a szünet után, úgyhogy kvittek vagyunk.

Visszatérve Taylorra, elhiszem, hogy szereti irányítani a védelmet és a fizikai paraméterei alapján tényleg megérdemelné egy ezüstfokozatú védő logót a Fifában, de a játékintelligenciája miatt soha nem lesz komoly csapat védelmi kapitánya. Persze, egy szerény középcsapatnál elmehet, hogy ő a védelem esze, de amíg valaki nem veri ki belőle a felsőbbrendűséget nem lesz hasznos eleme a védelemnek. Mondom ezt úgy, hogy nyilván szokatlan helyen játszik, született centerhalf, de abból is csak a harmadik legjobb a csapatnál.

Beye sajnos már most nagyon hiányzik, pláne, hogy amint korábban is írtam nagyrészt a szélsőkre építünk és Taylor nem tudja hatékonyan segíteni az előtte játszót, legyen az Duff, Jonas vagy éppen Zoggy.

Mondok valamit, Enrique lehet, hogy megijedt a Riise-pletykától. A passzai néha hajtépőek, de mint védő egészen jól teljesít mostanában. Egy az egyben alig tudják megverni, erős felépítésű, de ezzel együtt gyors, nem egyszer felvette Bellarsszal a versenyt egy lecsorgó labdánál. Persze nem ideális bal hátvéd, és tényleg rossz, hogy ő az egyetlen igazi balhátvédünk (feltételezem Kádárt tartják most második számúnak), de elviselhető cserén kívül nem biztos, hogy azzal a poszttal kellene leginkább foglalkozni.

Csatár- és középpályásgondunk van, kell egy másik box-to-box ember középre Guthrie mellé, kicsit több finesszel. Barry Fergusont híresztelték sokáig, az a pletyka most elhalt. Az a hír járja, hogy tegnap a páholyban ült Kris Boyd [link wikire], a Rangers gólvágója, a skót PL történetének második legeredményesebb csatára.

Állítólag Newcastle-drukker, tehát lehet, hogy csak szurkolni jött, de jelenleg minden ilyet úgy érzem meg kell említeni. Ezzel együtt a legégetőbb szükség egy belső középpályás és egyelőre nem úgy tűnik, hogy tudnánk bármit kezdeni az átigazolási piacon.

Elnézést, hogy kicsit elkanyarodtam a meccstől, a közvetítés hiánya miatt jobban nem tudom elemezgetni (játékosértékelés sem lesz). Carlton Cole gólja, mint már írtam megbocsáthatatlan mozizásból született, egy magas ívű labdát egyik védőnk sem próbált kifejelni, a jó formban lévő srác pedig szétszaggatta a hálót.

A rádión keresztül úgy tűnt kicsit tessék-lássék módjára hajtottunk az egyenlítésért - JFK jól cserélt végre Zoggy jött Geremi helyett -, Neill öngóljára nem szolgáltunk rá, de Big Andy fejese egy pontot jelentett, utána pedig még komoly remény volt a győzelemre is.

Itt szeretném kiemelni, hogy a Roeder-érában sokszor azt szapultuk, hogy hátrányban megfagyott a csapat, GR alatt egyetlen fordításos győzelmünk sem volt. Idén legalább nem adjuk fel, még ha sokszor csak az egyenlítésre futja, vagy éppen az utolsó percben adjuk le a megfordított meccset.

Jonas meg is nyerhette volna, sajnos kettővel többet lépett a lövés előtt mint kellett volna. Még nem lőtt gólt a színeinkben, bár nem sokszor került a kapu elé ekkora ziccerben, de azért összefügghet azzal hogy bizonytalan néha a lövés előtt, tökéletesen akarja helyezeni ahelyett, hogy ösztönből rátűzné. A totojázása miatt odaért a védő és elúszott a három pont lehetősége, de még egyszer mondom: nem lett volna igazságos.

A döntetlennel igazából se előre, se hátra nem mozdultunk - a tabellán persze előre léptünk az elmaradt meccsek és a szerzett pont miatt -, továbbra is egy nagy massza az alsóház. A csapat neve előtt szereplő sorszám egyre kisebb jelentőséggel bír, a pontszámok sokkal kifejezőbbek, és csak a vonalra kell figyelni.

Van három nálunk gyengébb csapat, a kérdés, hogy kijön-e a különbség a szezon végére. A Hull után nehéz bajnokik jönnek idegenben, elégedett leszek, ha a derbire 25 ponttal érkezünk. Addig is kell a többi alsóházitól a sok egymás elleni döntetlen, a többiek elleni vereség, izgalmas 16 forduló vár ránk.

Howay the Toon!