A csodálatos tavalyi évünket és a kellően pozitív rajtunkat követően teljesen visszaköltözött belém a fanatikus, aki 2009 májusában kiszökött belőlem. Izgatottan vártam a mérkőzéseket, tudtam, hogy bármilyen őrült pletyka csak pletyka és bármilyen gubancba is kerül Andy Carroll, Joey Barton vagy akárki más, gond nélkül át fogják vészelni és a pályán ugyanúgy helyt fognak állni, mintha mintapolgárok lennének.
Örültem, hogy végre van megint egy olyan menedzser, akire nem lehet rosszat mondani. Mivel Souness első szezonjának második felében kezdtem el igazán a klubnak szurkolni, lemaradtam Sir Bobby Robson éveiről, így idén először tudtam csapatom kispadján egy általánosan elismert embert.
Már lassan el is felejtettem, hogy ki ül a tulajdonosi páholyban, amikor robbant a bomba, hogy Hughtont kirúgták. Az ezt megelőző folyamatosan pletykákat nem voltam hajlandó komolyan venni, hiszen miért akarnának megválni egy olyan embertől, aki nem keres sok pénzt, teljes mellszélességben mögötte áll az egész csapat és ami a legfontosabb, kihúzta a gárdát a szarból és tisztességesen helytáll az angol élvonalban.
Értem Ashley indokait és képtelen vagyok megérteni, egyetérteni velük. Hughton nyilvánvalóan beleszólást akart az igazolási politikába, erősítéseket szeretett volna, Ashley pedig nem olyan ember, aki megmondaná, hogy "nem", inkább megvárja, amíg összejön 1-2 kellemetlenebb eredmény és bullshit indokkal felállítja a padról. Az már csak hab a tortán, hogy a "tapasztaltabb menedzsert" kereső klub élére kinevezte Alan Pardew-t, rögtön 5,5 évre.
Nem húzták sokat a kinevezést, de az a pár nap is elég volt, hogy kimúljon bennem a tűz a csapat iránt és minden érzelem nélkül fogadjak a Betfairen Pardew-ra. Nem szándékosan, de az utazásaim is úgy alakultak, hogy az elmúlt két mérkőzést nem tudtam teljes nyugalomban végigkövetni. És ma is úgy ülök le a gép elé, hogy persze szurkolok a győzelemnek, de tudom, hogy amíg Mike Ashley a klub tulajdonosa, nem érdemes komoly álmokat dédelgetni, mert bármi jót egy szempillantás alatt tönkre tud tenni.
Ezen a rendkívül pozitív gondolatok után mindenkinek jó szurkolást kívánok a bibsik ellen.
Tottenham: Gomes, Hutton, Dawson, Kaboul, Assou-Ekotto, Lennon, Palacios, Modric, Bale, Pavlyuchenko, Van der Vaart
Cserék: Pletikosa, Jenas, Keane, Crouch, Bassong, Kranjcar, Corluka
Newcastle: Krul, Coloccini, Steven Taylor, Perch, Tiote, Barton, Routledge, Simpson, Smith, Gutierrez, Carroll
Cserék: Harper, Williamson, Lovenkrands, Xisco, Best, Kadar, Ranger
Digi-előfizetőknek TV, többieknek stream a szokott helyeken.
2010. december 28., kedd
2010. december 26., vasárnap
Csevegő - Man City
Jó szokásomhoz híven meccs közben utazom át a fél országot, így a kezdőket itt nem, de a BBC-n háromnegyed négy tájában elolvashatjátok.
Jó szurkolást és holnap, hosszú idő után ismét, jön majd a beszámoló.
Jó szurkolást és holnap, hosszú idő után ismét, jön majd a beszámoló.
2010. december 18., szombat
Elmarad a meccs
Elképzelhető, hogy máshol már olvastátok, de a biztonság kedvéért: havazás miatt elmarad a Birmingham - Newcastle meccs (is). A szombati mérkőzések közül csak a Sunderland-Bolton és a Blackburn-West Ham találkozókat rendezik meg.
2010. december 11., szombat
Csevegő - Liverpool
Elnézést a kései posztért, a havas M5-ös miatt most jutottam gépközelbe.
Hajrá és jó szurkolást!
Hajrá és jó szurkolást!
2010. december 6., hétfő
2010. december 5., vasárnap
Csevegő - West Brom
West Bromwich Albion - Newcastle United
helyszín: The Hawthorns
jv.: Mike Dean
Nolan a bokasérülése miatt ezt a találkozót is kihagyja, visszatérhet viszont három mérkőzéses eltiltását követően Barton (szerk.: Barton sérült, nem utazott el Birminghambe). Gosling, Harper, Raylor és Ben Arfa továbbra is sérültek, míg Coloccini és a héten 2016-ig hosszabbított Williamson eltiltásukat töltik.
Newcastle: Krul - Simpson, S. Taylor, Campbell, Enrique - Routledge, Guthrie, Tiote, Gutierrez - Ameobi (c), Carroll
Cserepad: Söderberg, Perch, Kadar, Smith, Lovenkrands, Best, Ranger
Ugyanaz a tizenegy kezd, mint egy héttel ezelőtt.
Bár nagyrészt B csapattal, de játszott szerdán a West Brom a Liga-kupában (1-0-s vereség és kiesés Ipswichben). A hazaiaknál kérdéses Chris Brunt (ágyék), Paul Scharner (térd), Peter Odemwingie (térd), James Morrison (hát) és Nicky Shorey (betegség) játéka is, Youssouf Mulumbu eltiltás miatt hiányzik, míg az Jonas Olsson a múlt hónap elején szenvedett Achilles-sérülése miatt nem fogható hadra.
A szezont jól kezdő West Brom október 23. óta egészen a múlt hétig (4-1-es siker a Goodisonban) nyeretlen volt a bajnokságban, november 7. és 20. között négy bajnoki mérkőzésen mindössze két gólt lőttek és egy pontot szereztek. Hazai pályán utoljára az említett október 23-i mérkőzésen (2-1 a Fulham ellen) találtak be.
West Brom: Carson (c) - Jara, Tamas, Scharner, Cech - Tchoyi, Morrison, Dorrans - Brunt, Thomas, Odemwingie
Cserepad: Myhill (k), Ibanez (v), Barnes (kp), Reid (kp), Shorey (cs), Fortune (cs), Cox (cs)
A kétségesnek tartott játékosok közül négyen kezdenek, Shorey pedig csere. Egyrészt pech, másrészt kizárt, hogy jó fizikai állapotban legyenek.
Győzelem esetén felléphetünk akár a hetedik helyre és ismerve mennyire stabilak tudunk lenni idegenben (a Bolton elleni 1-5-öt itt most ne vegyük figyelembe), el is képzelhető a három pont megszerzése. Érdemes azonban megjegyezni, hogy egy döntően támadó felfogású csapat az ellenfél, nem egy Wolves vagy egy Everton, akik még hazai pályán is (a Baggieshez képest) óvatosabban próbálnak dominálni.
A meccset streameken elvileg könnyedén lehet majd követni, hiszen ebben az időpontban nem rendeznek másik PL-mérkőzést.
Jó szurkolást!
2010. november 28., vasárnap
Csevegő - Chelsea
Sajnálom, hogy az utóbbi hetekben posztok nélkül maradtatok, sajnos hiába igyekszik az ember az egyetemen, sok tárgynak a félév végén van a számonkérése és óhatatlanul besűrűsödik a program. A következő 2 hétben még maradni fog ez a pangás. Ha valaki érez magában erőt arra, hogy összedobjon egy-egy posztot a meccsekről, bátran küldje el nekem a marci PONT tomi KUKAC gmail PONT com e-mail címre és nagyon szívesen kiteszem.
Premier League
Newcastle United - Chelsea
helyszín: St. James' Park
jv.: Andre Marriner
Newcastle: Krul - Simpson, S. Taylor, Campbell, Enrique - Routledge, Tiote, Guthrie, Gutierrez - Carroll, Ameobi
Cserepad: Soderberg, Perch, Kadar, Smith, Lovenkrands, Best, Ranger
Kevin Nolan bokasérülés miatt kihagyja a mérkőzést. (Nem tisztem szapulni a helyi médiát, de némileg furcsa, hogy az ilyen dolgokkal kapcsolatban legkevésbé sem értesültek.) Cserébe végre bevetésre készen áll Leon Best a cserepadon.
Chelsea: Cech - Boswinga, Ivanovic, Alex, Cole - Ramires, Obi Mikel, Malouda, Kalou - Anelka, Drogba
Cserepad: Turnbull, Ferreira, Van Aanholt, Bruma, McEachran, Sturridge, Kakuta
A hét második felében rengeteg hó esett Skóciában és Észak-kelet Angliában, egészen ma délelőttig bizonytalan volt, hogy megrendezik-e a mérkőzést (a pályával nincs nagy gond, a környék biztonságossá tételével annál inkább).
A vendégeknél Terry és Lampard továbbra is sérült, Essien el van tiltva. Ettől még bombaerős a londoniak kerete, de aligha bánjuk, hogy három alapemberük hiányzik.
Nálunk debütálni fog a Steven Taylor-Sol Campbell belső páros és legalább három mérkőzésen át játszani is fognak köszönhetően Colo és Williamson 3-3 meccses eltiltásának. Nem tudom, hogy Barton kapott-e pénzbüntetést a Pedersen elleni ügy miatt, de ha máshogy nem, anyagi fenyítéssel muszáj lenne egy kis fegyelmet verni a játékosokba.
A meccset fél háromtól élőben adja a Digi Sport, a kevésbé szerencsés többségnek maradnak a streamek. Apcuknak pedig mindannyiunk nevében boldog születésnapot!
Jó szurkolást!
Newcastle United - Chelsea
helyszín: St. James' Park
jv.: Andre Marriner
Newcastle: Krul - Simpson, S. Taylor, Campbell, Enrique - Routledge, Tiote, Guthrie, Gutierrez - Carroll, Ameobi
Cserepad: Soderberg, Perch, Kadar, Smith, Lovenkrands, Best, Ranger
Kevin Nolan bokasérülés miatt kihagyja a mérkőzést. (Nem tisztem szapulni a helyi médiát, de némileg furcsa, hogy az ilyen dolgokkal kapcsolatban legkevésbé sem értesültek.) Cserébe végre bevetésre készen áll Leon Best a cserepadon.
Chelsea: Cech - Boswinga, Ivanovic, Alex, Cole - Ramires, Obi Mikel, Malouda, Kalou - Anelka, Drogba
Cserepad: Turnbull, Ferreira, Van Aanholt, Bruma, McEachran, Sturridge, Kakuta
A hét második felében rengeteg hó esett Skóciában és Észak-kelet Angliában, egészen ma délelőttig bizonytalan volt, hogy megrendezik-e a mérkőzést (a pályával nincs nagy gond, a környék biztonságossá tételével annál inkább).
A vendégeknél Terry és Lampard továbbra is sérült, Essien el van tiltva. Ettől még bombaerős a londoniak kerete, de aligha bánjuk, hogy három alapemberük hiányzik.
Nálunk debütálni fog a Steven Taylor-Sol Campbell belső páros és legalább három mérkőzésen át játszani is fognak köszönhetően Colo és Williamson 3-3 meccses eltiltásának. Nem tudom, hogy Barton kapott-e pénzbüntetést a Pedersen elleni ügy miatt, de ha máshogy nem, anyagi fenyítéssel muszáj lenne egy kis fegyelmet verni a játékosokba.
A meccset fél háromtól élőben adja a Digi Sport, a kevésbé szerencsés többségnek maradnak a streamek. Apcuknak pedig mindannyiunk nevében boldog születésnapot!
Jó szurkolást!
2010. november 20., szombat
Csevegő - Bolton
Bolton Wanderers - Newcastle United
helyszín: Reebok Stadium
jv.: Howard Webb
Newcastle: Krul - Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique - Guthrie, Smith, Nolan (c), Gutierrez - Carroll, Ameobi
Cserepad: Soderberg , Campbell, S. Taylor, Perch, Routledge, Lovenkrands, Ranger
Bolton: Jaaskelainen, Robinson, Cahill, Knight, Ricketts, Muamba, Taylor, Holden, Lee, Elmander, Davies
Cserepad: Bogdan, Steinsson, Petrov, Davies, Klasnic, Moreno, Blake
Jó szurkolást!
2010. november 13., szombat
Csevegő - Fulham
Newcastle United - Fulham
helyszín: St. James' Park
jv.: Lee Probert
Newcastle: Krul - Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique - Guthrie, Tiote, Nolan (c), Gutierrez - Carroll, Lovenkrands
Cserepad: Soderberg , Campbell, S. Taylor, Smith, Routledge, Ranger, Xisco
Guthrie és Lovenkrands kerültek be a kezdőbe a frissen megsérült és eltiltott delikvensek helyére.
Joey Barton megkezdi eltiltását, Shola Ameobinak húzódása van és a legújabb hírek szerint Ryan Taylor bokaproblémákkal küzd. A héten Chris Hughton nem rejtette véka alá, hogy szívesen bizalmat szavazna Nile Rangernek. A szokásos nevek (Steve Harper, Dan Gosling, Hatem Ben Arfa és Leon Best) továbbra is hiányoznak.
Fulham: Schwarzer - Kelly, Hangeland, Hughes, Duff - Murphy (c), Dempsey, Davies, Gera - A. Johnson, Dembele
Cserepad: Stockdale, Pantsil, Briggs, Etuhu, Greening, E. Johnson, Kamara
Nem nagyon találok igazi bal hátvédet, könnyen lehet, hogy Damien Duff játszik majd a védelem szélén.
A Blackburn-beszámolóban tévesen azt írtam, hogy a Chelsea elleni szenvedték el első idegenbeli vereségüket. Ami meglepetés volt számomra és meg akartam említeni - de rosszul emlékeztem rá - az, hogy bár nyeretlenek, 4 döntetlenjük is van idegenben, ami arra enged következtetni, hogy kellemetlen ellenfelet jelentenek.
Párhuzamosan hat mérkőzést rendeznek a mérkőzés időpontjában, de kellő számú külföldi csatorna sugározza a találkozót ahhoz, hogy ismét találjunk streamet.
2010. november 11., csütörtök
Továbbra is idegen a hazai pálya
Folytatódott a gyatra hazai forma, a Rovers lassan már csukott szemmel is nyerni tud a SJP-ben.
Vártam egy kis forgatást, de Chris Hughton ugyanazt a 18-at nevezte, amely vasárnap az Arsenal ellen 1-0-s győzelmet harcolt ki. A védekezésre berendezkedett Blackburn tökéletesen rávilágított arra az okra, amiért egy felsőházas szezon már kifejezett siker lesz a csapat számára.
Sam Allardyce három, levegőben jó belső védőt küldött a pályára, hiába volt két ékünk, létszámhátrányban voltak. A szélsővédőiknek rendszeresen besegített a két védekező középpályás egyike, így rendkívül ritkán sikerült mögéjük kerülni. Ha középen próbálkoztunk, Nolannek, Bartonnak, Tioténak és a néha behúzódó Gutierreznek általában 8-9 emberen kellett volna átverekedniük magukat.
El kell ismerni, bevállalta a Blackburn, hogy legfeljebb kontrából akarnak támadni és pontrúgásokat kiharcolni. Más kérdés, hogy egyik szegmensben sem voltak hatékonyak, hiszen a kitámadó United ellen nagyon ritkán tudták végigvinni az ellentámadásokat, a pontrúgásoknál pedig a lehetőségekhez képest (a Blackburn még talán nálunk is erősebb a levegőben) limitáltuk a lehetőségeiket. Ezért egy picit savanyú a szám íze, hogy egy amatőr hiba és egy faultgyanús fejpárbaj két vendég gólhoz vezetett.
Jason Roberts valószínűleg szabálytalankodott Williamsonnal szemben a győztes gólnál, de nem tartom korrektnek, ha emiatt keseregnénk, tekintve, hogy a nálunk fizikailag gyengébb csapatok ellen mi is építünk arra, hogy a csatáraink minden eszközt megragadva játsszák meg a labdát.
Az eredmény miatt nem aggódok annyira, a jó idegenbeli szereplésnek köszönhetően egyelőre beleférnek a hazai bukások, de a trend és a mutatott játék okot ad az aggodalomra.
Amint azt láttuk a Blackpool, a Stoke, a Wigan és most a Rovers ellen, ha egy csapat úgy érkezik hozzánk, hogy elsősorban meg akarják folytani a játékot, félelmetesen kevés helyzetet tudunk ellenük kidolgozni. Hiába vagyunk esetleg nagy mezőnyfölényben, képtelenek vagyunk feltalálni magunkat, miután eljutunk a támadó harmadba. Sajnos hasonlóra számíthatunk szombaton is a Fulham ellen, akik egészen tegnap estig veretlenek voltak idegenben.
Hughton rendszere kiváló arra, hogy helyt álljunk idegenben és a velünk egy szinten lévő, illetve támadást nem feladó csapatok ellen, de ki kell találnia egy olyan felállást, amivel hatékonyak tudunk lenni a passzív gárdák ellen is. (Persze a Fulham után a hazai meccseinken a Chelsea, a Liverpool és a Man City fog érkezni, akik nyilván támadni fognak, így ellenük működhet a most használt felállás és felfogás.)
Kíváncsian várom Chris mekkorát fog forgatni a csapaton.Tiote nem játszhat eltiltás miatt (még csak 4 sárgánál tart), Sholának is kinéz egy hosszabb pihenő, miután csak egy félidőt bírt / gyenge teljesítményre volt csak képes. Alan Smith, Danny Guthrie, Ryan Taylor, Xisco, Leon Best, Lovenkrands és Ranger is nyilván szívesen látná magát néha a kezdőcsapatban és bár nem biztos, hogy fair egy kezdőjátékost három győzelmet követően az első vereségnél leültetni, Hughton hivatkozhat a fáradtságra, könnyebbé téve egy valóban fáradt játékos számára az ideiglenes mellőzés feldolgozását.
Általános meglátásoktól vissza egy kicsit az aktuális mérkőzésre, nem csak a támadások szövése okozott gondot a csapatnak. Nem egyszer reagáltak lassan a játékosok, rontottak el 3 méteres passzokat. 58 szerelési kísérletünkből mindössze 19 volt sikeres (az Arsenal ellen pl. 64-ből 41-szer sikerült labdát szerezni).
Gond persze nincs, nincs okunk félni attól, hogy hirtelen lezuhanunk a tabella aljára, de a hazai formán javítani kell.
Newcastle 1, Blackburn 2
Premier League
St. James' Park, 41 053 néző
jv.: Mike Jones
Newcastle: Krul, Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique, Barton, Nolan (c), Tiote (Routledge 88.), Gutierrez, Carroll, Ameobi (Ranger 46.)
Cserék: Soderberg, Campbell, S. Taylor, Smith, Lovenkrands
Lapok: Tiote (4), Nolan (3), Coloccini (3)
Gólok: Carroll 47. (7)
Blackburn: Robinson, Salgado, Nelsen, Samba (c), Jones, Givet, Chimbonda, Emerton, Pedersen, Hoilett (Dunn 84.), Kalinic (Roberts 52.)
Cserepad: Bunn, Hanley, El Hadji Diouf, Mame Biram Diouf
Lapok: Samba, Jones, Hoilett, Roberts
Gólok: Pedersen 3., Roberts 82.
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Sam Allardyce
Vártam egy kis forgatást, de Chris Hughton ugyanazt a 18-at nevezte, amely vasárnap az Arsenal ellen 1-0-s győzelmet harcolt ki. A védekezésre berendezkedett Blackburn tökéletesen rávilágított arra az okra, amiért egy felsőházas szezon már kifejezett siker lesz a csapat számára.
Sam Allardyce három, levegőben jó belső védőt küldött a pályára, hiába volt két ékünk, létszámhátrányban voltak. A szélsővédőiknek rendszeresen besegített a két védekező középpályás egyike, így rendkívül ritkán sikerült mögéjük kerülni. Ha középen próbálkoztunk, Nolannek, Bartonnak, Tioténak és a néha behúzódó Gutierreznek általában 8-9 emberen kellett volna átverekedniük magukat.
El kell ismerni, bevállalta a Blackburn, hogy legfeljebb kontrából akarnak támadni és pontrúgásokat kiharcolni. Más kérdés, hogy egyik szegmensben sem voltak hatékonyak, hiszen a kitámadó United ellen nagyon ritkán tudták végigvinni az ellentámadásokat, a pontrúgásoknál pedig a lehetőségekhez képest (a Blackburn még talán nálunk is erősebb a levegőben) limitáltuk a lehetőségeiket. Ezért egy picit savanyú a szám íze, hogy egy amatőr hiba és egy faultgyanús fejpárbaj két vendég gólhoz vezetett.
Jason Roberts valószínűleg szabálytalankodott Williamsonnal szemben a győztes gólnál, de nem tartom korrektnek, ha emiatt keseregnénk, tekintve, hogy a nálunk fizikailag gyengébb csapatok ellen mi is építünk arra, hogy a csatáraink minden eszközt megragadva játsszák meg a labdát.
Az eredmény miatt nem aggódok annyira, a jó idegenbeli szereplésnek köszönhetően egyelőre beleférnek a hazai bukások, de a trend és a mutatott játék okot ad az aggodalomra.
Amint azt láttuk a Blackpool, a Stoke, a Wigan és most a Rovers ellen, ha egy csapat úgy érkezik hozzánk, hogy elsősorban meg akarják folytani a játékot, félelmetesen kevés helyzetet tudunk ellenük kidolgozni. Hiába vagyunk esetleg nagy mezőnyfölényben, képtelenek vagyunk feltalálni magunkat, miután eljutunk a támadó harmadba. Sajnos hasonlóra számíthatunk szombaton is a Fulham ellen, akik egészen tegnap estig veretlenek voltak idegenben.
Hughton rendszere kiváló arra, hogy helyt álljunk idegenben és a velünk egy szinten lévő, illetve támadást nem feladó csapatok ellen, de ki kell találnia egy olyan felállást, amivel hatékonyak tudunk lenni a passzív gárdák ellen is. (Persze a Fulham után a hazai meccseinken a Chelsea, a Liverpool és a Man City fog érkezni, akik nyilván támadni fognak, így ellenük működhet a most használt felállás és felfogás.)
Kíváncsian várom Chris mekkorát fog forgatni a csapaton.
Általános meglátásoktól vissza egy kicsit az aktuális mérkőzésre, nem csak a támadások szövése okozott gondot a csapatnak. Nem egyszer reagáltak lassan a játékosok, rontottak el 3 méteres passzokat. 58 szerelési kísérletünkből mindössze 19 volt sikeres (az Arsenal ellen pl. 64-ből 41-szer sikerült labdát szerezni).
Gond persze nincs, nincs okunk félni attól, hogy hirtelen lezuhanunk a tabella aljára, de a hazai formán javítani kell.
Newcastle 1, Blackburn 2
Premier League
St. James' Park, 41 053 néző
jv.: Mike Jones
Newcastle: Krul, Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique, Barton, Nolan (c), Tiote (Routledge 88.), Gutierrez, Carroll, Ameobi (Ranger 46.)
Cserék: Soderberg, Campbell, S. Taylor, Smith, Lovenkrands
Lapok: Tiote (4), Nolan (3), Coloccini (3)
Gólok: Carroll 47. (7)
Blackburn: Robinson, Salgado, Nelsen, Samba (c), Jones, Givet, Chimbonda, Emerton, Pedersen, Hoilett (Dunn 84.), Kalinic (Roberts 52.)
Cserepad: Bunn, Hanley, El Hadji Diouf, Mame Biram Diouf
Lapok: Samba, Jones, Hoilett, Roberts
Gólok: Pedersen 3., Roberts 82.
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Sam Allardyce
2010. november 10., szerda
Csevegő - Blackburn Rovers
Newcastle United - Blackburn Rovers
helyszín: St. James' Park
jv.: Mike Jones
Newcastle: Krul - Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique - Barton, Nolan (c), Tiote, Gutierrez - Carroll, Ameobi
Cserepad: Söderberg, Campbell, S. Taylor, Smith, Routledge, Lovenkrands, Ranger
Hughton jottányit sem változtatott a csapaton és a kispadon, megadja a lehetőséget, hogy ez a kezdő tizenegy sorozatban 4. meccsét is megnyerje.
Blackburn: Robinson - Salgado, Nelsen, Samba (c), Jones, Givet - Chimbonda, Emerton, Pedersen - Hoilett - Kalinic
Cserepad: Bunn (k), Hanley (v), Dunn (kp), El Hadji Diouf (tkp), Roberts (cs), Mame Biram Diouf (cs)
Giga Sam öt védőt nevezett, Chimbondát azért tippelem a középpályára, mert ott van a kezdőben Michel Salgado.
20:45-kor és 21:00-kor összesen 8 mérkőzés kezdődik majd, így annak az esélye, hogy legyen stream, nem a legjobb. Vannak olyan TV-csatornák, akik élőben adják a meccset, esély tehát van.
2010. november 7., vasárnap
Walking in a Hughton wonderland
A változatlan kezdő tizenegy és cserélési séma egy újabb kiváló győzelmet hozott, ezúttal egy remek ellenfél otthonában.
Minden idény során akad 5-6 közép- és kiscsapat, akik bátran, két csatárral mennek az Emirates-be és ezzel megnehezítik az Arsenal kibontakozását. Próbálkozásaik általában egy tisztes vereséggel érnek véget, ám ebben az évben már nem először fordult elő, hogy a vendég gárda -- ha minőségben nem is -- a játék képét tekintve egyenrangú partnere volt Wenger csapatának. Nagy megelégedésemre Hughton is a két csatár mellett tette le a voksát, lehetőséget adva középpályájának és védőinek, hogy ha gondban vannak, ne vaktában kelljen előrevágniuk a labdát, illetve az egyik csatár visszalépésével bármikor megkönnyedén megoldható legyen egy szemre is szép labdakihozatal.
A védők uralták a légteret, alig-alig engedtük magunk mögé az Arsenal-szélsőit, Tiote és Nolan az első 15-20 perc után egyenrangú ellenfelei voltak a hazai középpályának és amikor Joey Barton is középre kavarászott, a hátralépő ék segítségével sikerrel hoztuk át a labdát középen. Erre szükség volt (főleg most a második félidőről beszélek, mert az elsőben sztoikus nyugalommal leparkoltunk a térfelünkre és 2-3 embernél többel nem támadtunk), mert a hazai szélső védők remekül zártak, egy az egyben képtelenség volt őket megverni.
Az idővel idegessé és frusztrált hazaiak ellen a második félidő derekát követően már úgy éreztem, mezőnyfölényben vagyunk. Hiába jöttek Wenger cseréi, a középpályát továbbra is uraltuk, felívelésekre kényszerítve az Arsenalt, ami körülbelül annyira járt sikerrel, mint a 98%-os különadó átnyomása az Alkotmánybíróságon.
Nem fogtak ki jó napot a hazaiak, főleg a talizmánjuk, Fabregas. Mindamellett, hogy el kell ismerni, a mieinknek is része volt abban, hogy a spanyol 16 (!) rossz átadással zárta a mérkőzést, ritka, hogy ilyen indiszponáltan játszik.
A statisztikát a Guardian Chalkboard névre hallgató részlegéről loptam. Javaslom, hogy ti is keressétek fel, jó érzés, amikor az ember meg tudja erősíteni a mérkőzés során észrevett dolgokat. Például, hogy Gutierrez háromszor adta el a labdát a mi térfelünkön, ráadásul kétszer gyorsan egymás után (39. és 42. perc).
A kommentek között elmarasztaltam Bartont az első félidő során, hogy pontatlanok a beadásai és a szabadrúgásai. Emellett gondolom nektek is feltűnt, hogy ma a beadásai is inkább nyesett labdát voltak, ellentétben az elmúlt két fordulóban látott, fejre rázuhanó labdáktól. Nem akarok túlságosan nagy érdemeket felstrófolni Hughtonnak, mert nem tudom, hogy tudatos volt-e, de: zseniális ötlet volt, tekintve, hogy a West Ham- és a Sunderland-védőkkel ellentétben az arsenalosokat könnyebb Carrollnak és Sholának túlugrani, így ugyanolyan hatékony tud lenni egy olyan labda, ahol csak az számít, hogy ki ugrik magasabbra.
Egy ilyen nyesés, Barton feljavuló jobb lába és a már-már bevett figura (Carrollnak felíveljük a hosszúra) hozta a győztes találatot a szünet előtt. Fabianskit az újságírók, szakértők és szurkolók szidni fogják, joggal, ám nem szabad elfeledkezni arról, hogy Chamakh és a másik védő miután meghallották a lengyel kiáltását és nem ugrottak fel, meg sem próbálták Carroll útját blokkolni. Ha bármelyikük is csak elé áll, vagy picit kifelé tolja, nagyságrendekkel nehezebb dolga lett volna a csatárnak és jó eséllyel nem ugorja túl a kapust.
A jól összerakott, kellően sűrűn, jól és éberen védekező játékosaink mellett nem szabad elmenni szó nélkül amellett, hogy mindkét keresztléc barátunk volt a mai napon. Sem Fabregas megpattanó szabadrúgását, sem Walcott lövését valószínűleg nem tudta volna fogni Krul, ha azok egy labdányival lejjebb érkeznek.
Elismerésem Mike Deannek is, a találkozó elején picit úgy tűnt, nem fogja engedni a test-test elleni játékot és megfújja a hazai pályát, de végig teljesen korrekt felfogásban fújt, leszámítva 1-2 elnézett vagy észre nem vett esetet, ami nagyjából minden mérkőzésbe belefér.
Már beszéltünk róla az elmúlt hetekben, most is muszáj megemlékezni róla: nagyon fontos lenne stabilizálni a hazai formánkat. Meg kell tanulnunk a St. James'-ben két vállra fektetni a jól kontrázó, alapvetően védekezni érkező csapatokat. Szép és jó, hogy a nekünk jövő gárdák ellen stabilak vagyunk, de a mai és hasonlóan szép korábbi vendég sikereket akkor tudjuk kamatoztatni, ha a középcsapatok ellen mindig legalább pontot, ideális esetben hármat szerzünk. Érdeklődve várom, hogy az elkövetkező két, mindenképpen nyerhető, ám sűrűn érkező hazai bajnokikat milyen rotációval célozza meg Hughton. A stabil kezdőcsapatnak köszönhetően sokan lehetnek fáradtak, míg sok friss ember üldögél a nagyon mély cserepadon, akiket az elkövetkezendő héten játéklehetőséghez kell juttatni egyrészt, hogy a jobbak bírják erővel, másrészt, hogy játékban legyenek a sűrű december és január előtt.
Arsenal 0, Newcastle 1
Premier League
Emirates Stadium, 60 059 néző
jv.: Mike Dean
Newcastle: Krul, Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique, Barton, Nolan (c), Tiote, Gutierrez, Carroll, Ameobi (Ranger 82.)
Cserék: Soderberg, Campbell, S. Taylor, Routledge, Smith, Lovenkrands
Lapok: Tiote (3)
Gólok: Carroll 45. (6)
Arsenal: Fabianski, Squillaci, Koscielny, Clichy, Sagna, Song, Fabregas, Wilshere (Bendtner 73.), Nasri (Arshavin 56.), Walcott, Chamakh (Van Persie 57.)
Cserepad: Szczesny, Djourou, Eboue, Rosicky
Lapok: Clichy, Fabregas, Sagna
Kiállítás: Koscielny 90+2.
Gólok: -
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Arsene Wenger
Minden idény során akad 5-6 közép- és kiscsapat, akik bátran, két csatárral mennek az Emirates-be és ezzel megnehezítik az Arsenal kibontakozását. Próbálkozásaik általában egy tisztes vereséggel érnek véget, ám ebben az évben már nem először fordult elő, hogy a vendég gárda -- ha minőségben nem is -- a játék képét tekintve egyenrangú partnere volt Wenger csapatának. Nagy megelégedésemre Hughton is a két csatár mellett tette le a voksát, lehetőséget adva középpályájának és védőinek, hogy ha gondban vannak, ne vaktában kelljen előrevágniuk a labdát, illetve az egyik csatár visszalépésével bármikor megkönnyedén megoldható legyen egy szemre is szép labdakihozatal.
A védők uralták a légteret, alig-alig engedtük magunk mögé az Arsenal-szélsőit, Tiote és Nolan az első 15-20 perc után egyenrangú ellenfelei voltak a hazai középpályának és amikor Joey Barton is középre kavarászott, a hátralépő ék segítségével sikerrel hoztuk át a labdát középen. Erre szükség volt (főleg most a második félidőről beszélek, mert az elsőben sztoikus nyugalommal leparkoltunk a térfelünkre és 2-3 embernél többel nem támadtunk), mert a hazai szélső védők remekül zártak, egy az egyben képtelenség volt őket megverni.
Az idővel idegessé és frusztrált hazaiak ellen a második félidő derekát követően már úgy éreztem, mezőnyfölényben vagyunk. Hiába jöttek Wenger cseréi, a középpályát továbbra is uraltuk, felívelésekre kényszerítve az Arsenalt, ami körülbelül annyira járt sikerrel, mint a 98%-os különadó átnyomása az Alkotmánybíróságon.
Nem fogtak ki jó napot a hazaiak, főleg a talizmánjuk, Fabregas. Mindamellett, hogy el kell ismerni, a mieinknek is része volt abban, hogy a spanyol 16 (!) rossz átadással zárta a mérkőzést, ritka, hogy ilyen indiszponáltan játszik.
A statisztikát a Guardian Chalkboard névre hallgató részlegéről loptam. Javaslom, hogy ti is keressétek fel, jó érzés, amikor az ember meg tudja erősíteni a mérkőzés során észrevett dolgokat. Például, hogy Gutierrez háromszor adta el a labdát a mi térfelünkön, ráadásul kétszer gyorsan egymás után (39. és 42. perc).
A kommentek között elmarasztaltam Bartont az első félidő során, hogy pontatlanok a beadásai és a szabadrúgásai. Emellett gondolom nektek is feltűnt, hogy ma a beadásai is inkább nyesett labdát voltak, ellentétben az elmúlt két fordulóban látott, fejre rázuhanó labdáktól. Nem akarok túlságosan nagy érdemeket felstrófolni Hughtonnak, mert nem tudom, hogy tudatos volt-e, de: zseniális ötlet volt, tekintve, hogy a West Ham- és a Sunderland-védőkkel ellentétben az arsenalosokat könnyebb Carrollnak és Sholának túlugrani, így ugyanolyan hatékony tud lenni egy olyan labda, ahol csak az számít, hogy ki ugrik magasabbra.
Egy ilyen nyesés, Barton feljavuló jobb lába és a már-már bevett figura (Carrollnak felíveljük a hosszúra) hozta a győztes találatot a szünet előtt. Fabianskit az újságírók, szakértők és szurkolók szidni fogják, joggal, ám nem szabad elfeledkezni arról, hogy Chamakh és a másik védő miután meghallották a lengyel kiáltását és nem ugrottak fel, meg sem próbálták Carroll útját blokkolni. Ha bármelyikük is csak elé áll, vagy picit kifelé tolja, nagyságrendekkel nehezebb dolga lett volna a csatárnak és jó eséllyel nem ugorja túl a kapust.
A jól összerakott, kellően sűrűn, jól és éberen védekező játékosaink mellett nem szabad elmenni szó nélkül amellett, hogy mindkét keresztléc barátunk volt a mai napon. Sem Fabregas megpattanó szabadrúgását, sem Walcott lövését valószínűleg nem tudta volna fogni Krul, ha azok egy labdányival lejjebb érkeznek.
Elismerésem Mike Deannek is, a találkozó elején picit úgy tűnt, nem fogja engedni a test-test elleni játékot és megfújja a hazai pályát, de végig teljesen korrekt felfogásban fújt, leszámítva 1-2 elnézett vagy észre nem vett esetet, ami nagyjából minden mérkőzésbe belefér.
Már beszéltünk róla az elmúlt hetekben, most is muszáj megemlékezni róla: nagyon fontos lenne stabilizálni a hazai formánkat. Meg kell tanulnunk a St. James'-ben két vállra fektetni a jól kontrázó, alapvetően védekezni érkező csapatokat. Szép és jó, hogy a nekünk jövő gárdák ellen stabilak vagyunk, de a mai és hasonlóan szép korábbi vendég sikereket akkor tudjuk kamatoztatni, ha a középcsapatok ellen mindig legalább pontot, ideális esetben hármat szerzünk. Érdeklődve várom, hogy az elkövetkező két, mindenképpen nyerhető, ám sűrűn érkező hazai bajnokikat milyen rotációval célozza meg Hughton. A stabil kezdőcsapatnak köszönhetően sokan lehetnek fáradtak, míg sok friss ember üldögél a nagyon mély cserepadon, akiket az elkövetkezendő héten játéklehetőséghez kell juttatni egyrészt, hogy a jobbak bírják erővel, másrészt, hogy játékban legyenek a sűrű december és január előtt.
Arsenal 0, Newcastle 1
Premier League
Emirates Stadium, 60 059 néző
jv.: Mike Dean
Newcastle: Krul, Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique, Barton, Nolan (c), Tiote, Gutierrez, Carroll, Ameobi (Ranger 82.)
Cserék: Soderberg, Campbell, S. Taylor, Routledge, Smith, Lovenkrands
Lapok: Tiote (3)
Gólok: Carroll 45. (6)
Arsenal: Fabianski, Squillaci, Koscielny, Clichy, Sagna, Song, Fabregas, Wilshere (Bendtner 73.), Nasri (Arshavin 56.), Walcott, Chamakh (Van Persie 57.)
Cserepad: Szczesny, Djourou, Eboue, Rosicky
Lapok: Clichy, Fabregas, Sagna
Kiállítás: Koscielny 90+2.
Gólok: -
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Arsene Wenger
- Ritkán történik ilyesmi, egészen pontosan 2001 decembere óta nyertünk idegenben az Arsenal ellen. A mérkőzést követően a csapat a Premier League élére ugrott és a mérkőzés után következett Sir Bobby egyik híres nyilatkozata: az újságíró kérdésére, miszerint mekkorára tartja csapata esélyeit a bajnoki címre, Robson válasza: "ha a hátralévő 6 hazai és 6 idegenbeli mérkőzést megnyerjük, miénk a bajnoki cím".
- A Highbury-ben aratott győzelem óta 9 vereség (kettő az FA-, egy a Liga-kupában) és egy döntetlen (első fellépésünk az Emirates-ben) következett.
- Az említett Emirates-ben elért döntetlen óta (2006 november) ez volt az első gólunk ezen a pályán.
- Lassan, de biztosan növekszik irántunk az érdeklődés Észak-Londonban: 2006-ban 60 058 fizető néző látogatott ki a mérkőzésre, mostanra eggyel megnöveltük a drukkerek számát.
- Shola Ameobi pályafutásának 200. Premier League mérkőzésén szerepelt. 35 gólt jegyez, valószínűleg ennek harmada büntetőből született.
- Sorozatban bajnoki három győzelemnél járunk, utoljára 2008 tavaszán, a második (vagy harmadik) Keegan-éra idején voltunk ilyen jó formában a Premier League-ben (2-0 a Fulham, 4-1 a Spurs és 3-0 a Reading ellen).
Csevegő - Arsenal
Newcastle United - Arsenal
helyszín: Emirates Stadium
jv.: Mike Dean
Newcastle: Krul - Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique - Barton, Nolan (c), Tiote, Gutierrez - Ameobi, Carroll
Cserepad: Soderberg, Campbell, S. Taylor, Routledge, Smith, Lovenkrands, Ranger
Változatlan kezdő tizenegy, visszatért Campbell a kispadra.
Arsenal: Fabianski, Squillaci, Koscielny, Clichy, Sagna, Song, Fabregas, Wilshere, Nasri, Walcott, Chamakh
Cserepad: Szczesny, Djourou, Eboue, Rosicky, Arshavin, Van Persie, Bendtner
Fél háromkor kezdünk, streamek a szokásos helyeken lesznek. Ahogy olvastam a Digi-előfizetők csak csúsztatva, este héttől nézhetik meg a mérkőzést).
2010. november 3., szerda
Pwned
Ilyennek álmodja meg az ember csapata legfontosabb mérkőzését. Totális megsemmisítés a St. James' Parkban.
* Ha nem értitek a poszt címét: klikk.
Nagy örömömre Chris Hughton nem változtatott a múlt szombaton Londonban győztes tizenegyen és megtartotta a két ékes felállást. Elhagyom a kronológiát, inkább tekintsük át ki mennyire volt varázslatos és utánozhatatlan ezen a csodálatos őszi vasárnapon.
Az első félidő és talán a mérkőzés legélvezetesebb játékát Joey Barton nyújtotta. Láttuk már ezt a Bartont augusztusban és szeptember elején és nagyon jó ilyen hamar viszontlátni. Már a West Ham ellen megtalálta a gólpasszt adó cipőt és az a magabiztosság, elegancia és felszabadultság, amit a Sunderland ellen mutatott sűrű szájtátásra ösztökélt. A legjellemzőbb pillanat az első félidőben történt, amikor Joey behúzódott középre és látszott, hogy Gutierrez előtt nagy üres terület tátong, de a jobb belsős passz útját védte egy vendég középpályás. Barton nem akarta a bal lábát használni, így alányesett jobb külsővel, a labda bőven kikerülte a védőt és Jonas lábánál landolt. Nobby Solano Everton elleni gólja óta nem láttam a külsőt ilyen magabiztosan használó United-játékost. Barton nem jegyzett gólpasszt, de az említett külső, illetve a második félidőben Danny Simpsonnak hátrasarkazott labda -- mely után hátra se nézett, annyira tudta, hogy jól sikerült -- miatt az egyik legemlékezetesebb teljesítmény volt, annak ellenére, hogy közvetlen gólpasszt nem jegyzett.
Térjünk rá a gólszerzőkre.
Kevin Nolannek nem indult jól az éve, két hete Hughton egy kisebb sérülésre hivatkozva be sem nevezte, amit nyilván nem vett jó néven a csapatkapitány. Elismerés jár mindkét félnek, hogy feszültség nélkül tudomásul vették a másik érzéseit/döntéseit, Nolan pedig már múlt héten vissza is tért, ráadásul góllal. Ezen a hétvégén már azt a formát láttuk, aki tavaly a másodosztályban egyszerűen mindig jól érezte, hová kell helyezkednie, mikor felért a középpályáról és az esetek többségében be tudta fejezni a támadást egy jó lövéssel, esetleg góllal.
A félollós gólja kiválóan mutatja mennyire éber, furfangos és tettrekész a kapu előtt, a második gólnál megmutatta, hogy ha nem is sikerült tökéletesen a labdaátvétel, érzi a kaput, míg a mesterhármast jelentő találat leginkább annak elismerése, hogy -- köszönhetően a sok remekül fejelő játékosunknak -- komoly veszélyeket hordoznak magukban a szögleteink. 9 nap alatt 4 gólt jegyez a cséká, beérte és megelőzte csatártársait a házi góllövőlistán 7 találattal (eggyel vezet összességében Shola előtt, bajnokikat tekintve kettővel Carroll előtt).
Shola Ameobi az elmúlt 10 év nagyrészét a szurkolók idegesítésével töltötte, ám időnként az ember rátalál egy-két időszakra, amikor Ameobi csúcsformában van és sok védő számára tarthatatlannak bizonyul. Most is ilyet élünk meg, emellett pedig közvetve egy hónapja folyamatosan mosolyt csal az arcunkra.
Valószínűleg nem fordul meg rögtön a fejünkben, amikor azt látjuk, hogy egy puhány védő könnyedén elválasztja a labdától, de Sholának komoly dicséret jár amiatt, hogy sérülten is rendszeresen a csapat rendelkezésére áll. Persze hiba a felsőbb menedzsment részéről, hogy egy esetleges szűk keret miatt muszáj 50%-os állapotban játszatni és a menedzser sem tesz jót azzal, ha beinjekciózva a pályára küldi. Az pedig, hogy négy hónapnál többet nem bír ki egészségesen, sajnos Sholával jár. Nem fogom elfelejteni, hogy 2006 tavaszán, majd őszén is hajlandó volt elhalasztani a csípősérülésének kezelését. Hogy miért nem kúrálták ki azon a nyáron ... lásd három mondattal visszább.
Amikor pedig egészséges, egy labdával jól bánó, azt jól fedező, nehezen megkerülhető monstrum, akinek a jobb lábfeje képes egy kapufáról kipattanó félmagas labdát azonnal bebombázni és könnyedén, minden erölködés nélkül berakni egy büntetőt a kapufa mellé. És ne felejtsük el, hogy különösen szeret a makik ellen betalálni, sosem gond.
Elérkeztünk ahhoz a játékoshoz, akit reméljük 10-15 éven át magunkénak tudhatunk -- miközben ő elkerüli a botrányokat -- és idővel valószínűleg az angol válogatott kezdősorában is megcsodálhatunk majd. Andy Carroll nem került be a góllövők közé, de a legutóbbi mérkőzéshez hasonlóan embertelen mennyiségű munkát végzett, fejpárbajt nyert és újra az egyik legjobb védőnk volt a Sunderland pontrúgásainál. Fejjátéka valószínűleg az őt ritkábban látóknak is feltűnik, elvégre bőven 190 centi felett van (a Beeb 191-nek írja, a minap Lee Ryder (Chronicle-újságíró) inkább 195-200 centinek tippelte). Ami meglepetés lehet a külső szemlélőknek, az a remek jobb lába és kiváló gyorsasága. Nem bírom ki, hogy ne károgja, utóbbi értékét valószínűleg az első komolyabb térdsérülés elveszi majd, de addig is a liga egyik nagyon jó csatárát lényegében fillérekért alkalmazzuk.
A négy legnagyobb királyt letudva lássuk, kik voltak még kifejezetten ügyesek Steve Bruce bandája ellen.
Cheick Tiotét már korábban hasonlítottam Scott Parker Newcastle-éveihez és úgy vélem ez továbbra is áll. Főleg védekező középpályás, labdabiztos, nem fél cselezni a középpályán, de ha tudja futtatni valamelyik szélsőt, nem habozik. A cselezési hajlam Parkerhez hasonlóan néha bajba juttatja és eladja a labdát 30-40 méterre a saját kapujától. Labdaszerzésben kiválóan használja az erejét, Parkerrel ellentétben lövésekre nem bíztatnám és időnként könnyen kijön a sodrából, mint tette azt a Wigan ellen. A korai lapokkal vigyáznia kell, mert Phil Dowd is korán megszórta, igaz utána nem tűnt úgy, hogy vissza kellene fognia magát és kellően el tudta látni feladatait.
Jonas Gutierrez Hatem Ben Arfa sajnálatos sérüléseivel megint stabil kezdő lett és remekül él a lehetőséggel. Jose Enrique-vel remek bal oldalt alkotnak, Jonas az elmúlt évekhez képest jobban támadja védőjét és tör kapura, akár labda nélkül is, ennek volt eredménye a gól az Eastlandsben és a vasárnapi büntető. Egyértelmű hiányosság nála vagy inkább poszton kívüli játékból adódó hátrány, hogy mivel a bal lába nem túl acélos, ha az alapvonalra terelik, nagyon ritkán képes jó beadásra.
Különösen tetszett és tetszik azóta, hogy bekerült Coloccini mellé a kezdőbe Mike Williamson játéka. Légtérben erős, kellően fürge és lábbal sem egy Titus Bramble. Ha nem is annyira magabiztos cselező, mint partnere, nem aggódok, ha neki kell kihoznia a labdát egy szorult helyzetből.
Danny Simpson továbbra sem jó védő a jobb oldalon, de most már láttuk egy gyümölcsét annak, ha James Perch helyett ő rohangál a jobb oldalon, a 4. gólt megelőző beadása tökéletes, csatárbarát labda volt.
Az utóbbi hetekben a média elkezdte megkérdezni saját magától és az újságok olvasóitól, hogy ugye milyen borzalom, hogy Chris Hughton még nem kapott új szerződést (nyáron jár le a jelenlegi): biztos, mert nem bíznak benne és ki akarják rúgni. Válaszul a klub szerdán már közleményben volt kénytelen tudatni, hogy nem akarják kirúgni és cél egy új szerződés, valószínűleg január környékén. Aztán megjelent egy olyan hír is, hogy valaki hatalmas összeget tett arra, hogy megválik a csapat tőle és a fogadóirodák levették a kínálatukból a fogadási lehetőséget.
Először is, volt aki Wayne Rooney távozására is egy közepes magyar város éves költségvetésével fogadott, így ezeket a híreket nem érdemes komolyan venni, mindig vannak pletykák, amik mentén elindulnak a nagy fogadók. Másodszor, Hughtont kirúgni nem fogják. Pont.
A most következők saját spekulációk, nem érdemes szentírásként tekinteni rájuk: Az, hogy csak januárban akarnak tárgyalni Hughtonnal azt sugallja, hogy nem akarnak télen pénzt költeni új játékosokra és, ha ezt Chris elfogadja, hamar nyélbe lehet csapni az üzletet. Azt nem bánom, ha ellentétek vannak a menedzsmentben az elkölthető pénz mennyisége kapcsán (Hughton természetes, hogy többet akar költeni, Ashley-t ismerjük annyira, hogy spórolni akar), azt már inkább, ha esetleg ezt egy, klub számára nagyon fontos, személlyel való tárgyalásnál eszközként használja a csapat.
A győzelem a hetedik helyre repített minket és, ha Hughton is úgy akarja (két magas csatárt játszat) az Emiratesben is lehet esélyünk a pontszerzésre, melyet követően két nyerhető hazai találkozó vár ránk. Simán megszilárdítható ez a helyezés és azt hiszem mindannyian elégedettek lennénk, ha a felsőházban fordulnánk neki a decemberi-januári dömpingnek.
Newcastle 5, Sunderland 1
Premier League
St. James' Park, 51 988 néző
jv.: Phil Dowd (róla meg sem emlékeztem; szereplésmániás)
Newcastle: Krul, Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique, Barton, Nolan (c), Tiote, Gutierrez, Carroll, Ameobi (Ranger 86.)
Cserék: Soderberg, Routledge, Lovenkrands, Perch, S. Taylor, Smith
Lapok: Tiote (2), Carroll (3), Simpson (1)
Gólok: Nolan 23., 34., 75, (7), Ameobi 45+4., 70. (6)
Sunderland: Mignolet, Bardsley, Turner, Cattermole (Mensah 76.), Malbranque, Henderson, Bent, Onouha, Welbeck (Richardson 55.), Bramble, Elmohamady (Gyan 40.)
Cserepad: Gordon, Zenden, Da Silva, Ferdinand
Lapok: Malbranque, Onouha, Bardsley, Cattermole, Turner, Mensah
Kiállítás: Bramble 53.
Gólok: Bent 90.
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Kevin Nolan, Steve Bruce
* Ha nem értitek a poszt címét: klikk.
Nagy örömömre Chris Hughton nem változtatott a múlt szombaton Londonban győztes tizenegyen és megtartotta a két ékes felállást. Elhagyom a kronológiát, inkább tekintsük át ki mennyire volt varázslatos és utánozhatatlan ezen a csodálatos őszi vasárnapon.
Az első félidő és talán a mérkőzés legélvezetesebb játékát Joey Barton nyújtotta. Láttuk már ezt a Bartont augusztusban és szeptember elején és nagyon jó ilyen hamar viszontlátni. Már a West Ham ellen megtalálta a gólpasszt adó cipőt és az a magabiztosság, elegancia és felszabadultság, amit a Sunderland ellen mutatott sűrű szájtátásra ösztökélt. A legjellemzőbb pillanat az első félidőben történt, amikor Joey behúzódott középre és látszott, hogy Gutierrez előtt nagy üres terület tátong, de a jobb belsős passz útját védte egy vendég középpályás. Barton nem akarta a bal lábát használni, így alányesett jobb külsővel, a labda bőven kikerülte a védőt és Jonas lábánál landolt. Nobby Solano Everton elleni gólja óta nem láttam a külsőt ilyen magabiztosan használó United-játékost. Barton nem jegyzett gólpasszt, de az említett külső, illetve a második félidőben Danny Simpsonnak hátrasarkazott labda -- mely után hátra se nézett, annyira tudta, hogy jól sikerült -- miatt az egyik legemlékezetesebb teljesítmény volt, annak ellenére, hogy közvetlen gólpasszt nem jegyzett.
Térjünk rá a gólszerzőkre.
Kevin Nolannek nem indult jól az éve, két hete Hughton egy kisebb sérülésre hivatkozva be sem nevezte, amit nyilván nem vett jó néven a csapatkapitány. Elismerés jár mindkét félnek, hogy feszültség nélkül tudomásul vették a másik érzéseit/döntéseit, Nolan pedig már múlt héten vissza is tért, ráadásul góllal. Ezen a hétvégén már azt a formát láttuk, aki tavaly a másodosztályban egyszerűen mindig jól érezte, hová kell helyezkednie, mikor felért a középpályáról és az esetek többségében be tudta fejezni a támadást egy jó lövéssel, esetleg góllal.
A félollós gólja kiválóan mutatja mennyire éber, furfangos és tettrekész a kapu előtt, a második gólnál megmutatta, hogy ha nem is sikerült tökéletesen a labdaátvétel, érzi a kaput, míg a mesterhármast jelentő találat leginkább annak elismerése, hogy -- köszönhetően a sok remekül fejelő játékosunknak -- komoly veszélyeket hordoznak magukban a szögleteink. 9 nap alatt 4 gólt jegyez a cséká, beérte és megelőzte csatártársait a házi góllövőlistán 7 találattal (eggyel vezet összességében Shola előtt, bajnokikat tekintve kettővel Carroll előtt).
Shola Ameobi az elmúlt 10 év nagyrészét a szurkolók idegesítésével töltötte, ám időnként az ember rátalál egy-két időszakra, amikor Ameobi csúcsformában van és sok védő számára tarthatatlannak bizonyul. Most is ilyet élünk meg, emellett pedig közvetve egy hónapja folyamatosan mosolyt csal az arcunkra.
Valószínűleg nem fordul meg rögtön a fejünkben, amikor azt látjuk, hogy egy puhány védő könnyedén elválasztja a labdától, de Sholának komoly dicséret jár amiatt, hogy sérülten is rendszeresen a csapat rendelkezésére áll. Persze hiba a felsőbb menedzsment részéről, hogy egy esetleges szűk keret miatt muszáj 50%-os állapotban játszatni és a menedzser sem tesz jót azzal, ha beinjekciózva a pályára küldi. Az pedig, hogy négy hónapnál többet nem bír ki egészségesen, sajnos Sholával jár. Nem fogom elfelejteni, hogy 2006 tavaszán, majd őszén is hajlandó volt elhalasztani a csípősérülésének kezelését. Hogy miért nem kúrálták ki azon a nyáron ... lásd három mondattal visszább.
Amikor pedig egészséges, egy labdával jól bánó, azt jól fedező, nehezen megkerülhető monstrum, akinek a jobb lábfeje képes egy kapufáról kipattanó félmagas labdát azonnal bebombázni és könnyedén, minden erölködés nélkül berakni egy büntetőt a kapufa mellé. És ne felejtsük el, hogy különösen szeret a makik ellen betalálni, sosem gond.
Elérkeztünk ahhoz a játékoshoz, akit reméljük 10-15 éven át magunkénak tudhatunk -- miközben ő elkerüli a botrányokat -- és idővel valószínűleg az angol válogatott kezdősorában is megcsodálhatunk majd. Andy Carroll nem került be a góllövők közé, de a legutóbbi mérkőzéshez hasonlóan embertelen mennyiségű munkát végzett, fejpárbajt nyert és újra az egyik legjobb védőnk volt a Sunderland pontrúgásainál. Fejjátéka valószínűleg az őt ritkábban látóknak is feltűnik, elvégre bőven 190 centi felett van (a Beeb 191-nek írja, a minap Lee Ryder (Chronicle-újságíró) inkább 195-200 centinek tippelte). Ami meglepetés lehet a külső szemlélőknek, az a remek jobb lába és kiváló gyorsasága. Nem bírom ki, hogy ne károgja, utóbbi értékét valószínűleg az első komolyabb térdsérülés elveszi majd, de addig is a liga egyik nagyon jó csatárát lényegében fillérekért alkalmazzuk.
A négy legnagyobb királyt letudva lássuk, kik voltak még kifejezetten ügyesek Steve Bruce bandája ellen.
Cheick Tiotét már korábban hasonlítottam Scott Parker Newcastle-éveihez és úgy vélem ez továbbra is áll. Főleg védekező középpályás, labdabiztos, nem fél cselezni a középpályán, de ha tudja futtatni valamelyik szélsőt, nem habozik. A cselezési hajlam Parkerhez hasonlóan néha bajba juttatja és eladja a labdát 30-40 méterre a saját kapujától. Labdaszerzésben kiválóan használja az erejét, Parkerrel ellentétben lövésekre nem bíztatnám és időnként könnyen kijön a sodrából, mint tette azt a Wigan ellen. A korai lapokkal vigyáznia kell, mert Phil Dowd is korán megszórta, igaz utána nem tűnt úgy, hogy vissza kellene fognia magát és kellően el tudta látni feladatait.
Jonas Gutierrez Hatem Ben Arfa sajnálatos sérüléseivel megint stabil kezdő lett és remekül él a lehetőséggel. Jose Enrique-vel remek bal oldalt alkotnak, Jonas az elmúlt évekhez képest jobban támadja védőjét és tör kapura, akár labda nélkül is, ennek volt eredménye a gól az Eastlandsben és a vasárnapi büntető. Egyértelmű hiányosság nála vagy inkább poszton kívüli játékból adódó hátrány, hogy mivel a bal lába nem túl acélos, ha az alapvonalra terelik, nagyon ritkán képes jó beadásra.
Különösen tetszett és tetszik azóta, hogy bekerült Coloccini mellé a kezdőbe Mike Williamson játéka. Légtérben erős, kellően fürge és lábbal sem egy Titus Bramble. Ha nem is annyira magabiztos cselező, mint partnere, nem aggódok, ha neki kell kihoznia a labdát egy szorult helyzetből.
Danny Simpson továbbra sem jó védő a jobb oldalon, de most már láttuk egy gyümölcsét annak, ha James Perch helyett ő rohangál a jobb oldalon, a 4. gólt megelőző beadása tökéletes, csatárbarát labda volt.
Az utóbbi hetekben a média elkezdte megkérdezni saját magától és az újságok olvasóitól, hogy ugye milyen borzalom, hogy Chris Hughton még nem kapott új szerződést (nyáron jár le a jelenlegi): biztos, mert nem bíznak benne és ki akarják rúgni. Válaszul a klub szerdán már közleményben volt kénytelen tudatni, hogy nem akarják kirúgni és cél egy új szerződés, valószínűleg január környékén. Aztán megjelent egy olyan hír is, hogy valaki hatalmas összeget tett arra, hogy megválik a csapat tőle és a fogadóirodák levették a kínálatukból a fogadási lehetőséget.
Először is, volt aki Wayne Rooney távozására is egy közepes magyar város éves költségvetésével fogadott, így ezeket a híreket nem érdemes komolyan venni, mindig vannak pletykák, amik mentén elindulnak a nagy fogadók. Másodszor, Hughtont kirúgni nem fogják. Pont.
A most következők saját spekulációk, nem érdemes szentírásként tekinteni rájuk: Az, hogy csak januárban akarnak tárgyalni Hughtonnal azt sugallja, hogy nem akarnak télen pénzt költeni új játékosokra és, ha ezt Chris elfogadja, hamar nyélbe lehet csapni az üzletet. Azt nem bánom, ha ellentétek vannak a menedzsmentben az elkölthető pénz mennyisége kapcsán (Hughton természetes, hogy többet akar költeni, Ashley-t ismerjük annyira, hogy spórolni akar), azt már inkább, ha esetleg ezt egy, klub számára nagyon fontos, személlyel való tárgyalásnál eszközként használja a csapat.
A győzelem a hetedik helyre repített minket és, ha Hughton is úgy akarja (két magas csatárt játszat) az Emiratesben is lehet esélyünk a pontszerzésre, melyet követően két nyerhető hazai találkozó vár ránk. Simán megszilárdítható ez a helyezés és azt hiszem mindannyian elégedettek lennénk, ha a felsőházban fordulnánk neki a decemberi-januári dömpingnek.
Newcastle 5, Sunderland 1
Premier League
St. James' Park, 51 988 néző
jv.: Phil Dowd (róla meg sem emlékeztem; szereplésmániás)
Newcastle: Krul, Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique, Barton, Nolan (c), Tiote, Gutierrez, Carroll, Ameobi (Ranger 86.)
Cserék: Soderberg, Routledge, Lovenkrands, Perch, S. Taylor, Smith
Lapok: Tiote (2), Carroll (3), Simpson (1)
Gólok: Nolan 23., 34., 75, (7), Ameobi 45+4., 70. (6)
Sunderland: Mignolet, Bardsley, Turner, Cattermole (Mensah 76.), Malbranque, Henderson, Bent, Onouha, Welbeck (Richardson 55.), Bramble, Elmohamady (Gyan 40.)
Cserepad: Gordon, Zenden, Da Silva, Ferdinand
Lapok: Malbranque, Onouha, Bardsley, Cattermole, Turner, Mensah
Kiállítás: Bramble 53.
Gólok: Bent 90.
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Kevin Nolan, Steve Bruce
2010. október 31., vasárnap
Csevegő - Tyne-Wear derbi
Newcastle United - Sunderland
helyszín: St. James' Park
jv.: Phil Dowd
Newcastle: Krul - Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique - Barton, Nolan, Tiote, Gutierrez - Carroll, Ameobi
Cserepad: Söderberg, S. Taylor, Perch, Routledge, Smith, Lovenkrands, Ranger
Sunderland: Mignolet, Bardsley, Turner, Cattermole, Malbranque, Henderson, Bent, Onouha, Welbeck, Bramble, Elmohamady
Cserepad: Gordon, Richardson, Mensah, Zenden, Da Silva, Ferdinand, Gyan
Mire a meccs elindul már úton leszek, mire netközelbe érek, lefújták a találkozót. Szurkoljatok helyettem is.
2010. október 27., szerda
Ennyi volt
Legalább minőségi ellenfél ellen búcsúztunk.
Első és legfontosabb: nem fog ártani, hogy kiestünk. Volt egy kis sorozatunk, izgalmas volt, de a következő szakaszban már kellett volna használni az első csapatot, ami nehéz helyzet elé állítaná Hughtont. A hétfői true-faith odáig ment, hogy a 4-3-as Chelsea-meccset eladta volna egy bajnoki pontért. Én nem mennék ilyen messzire, de tudnunk kell, mi a prioritás (bennmaradás).
Az első pár perc rohanásától eltekintve az első 20 perc a miénk volt abban az értelemben, hogy könnyedén megállítottuk minden akciójukat. Persze ehhez kellett, hogy betömörüljünk és védekezésben Lovenkrands hátrajöjjön a bal középpályára, de nem volt gond.
A taktikával rendben volt, látva, hogy milyen könnyedén kocogtak át rajtunk 0-2-nél és vertek be még két gólt (Bendtneré bámulatos volt), amikor már feljebb jöttünk és próbáltunk irányítani. Pech, hogy Sol Campbell sérült, mert James Perch megint nem szerzett új szurkolókat. Magával a védelemmel nem volt olyan nagy gond eleinte, előrejátékban és kontrában voltunk reménytelenek. Routledge mindössze egy jó megindulást és két jó beadást produkált, utóbbiakat eredmény nélkül, mert Ranger helyezkedése sajnos föld és ég Carrollhoz képest: álldogál a hosszú oldalon. Persze szegénynek egyébként sem volt nagy napja, sokszor elpattant tőle a labda, elcsúszott, és kevés lehetőségét csúnyán elpuskázta.
Faragó Ricsi szerint Krul nagyot hibázott az első gólnál. Ez igaz, de rosszra gondolt. Krul hibája a kijövetel volt, de nem azért történhetett az a pechsorozat, mert nem ért vissza, hanem mert mivel nem volt helyén a kapus nem léphetett ki a két védő a gólvonalról. Így történhetett, hogy a visszajátszott labdánál lehettek támadók 40 centire Krultól. Ami ezután következett az szimplán balszerencse, hibáztatni szerintem sem Timet, sem Raylort, sem Smith-t.
Ha már sokszor említem Faragót, zavar a sok 'soccer mom' megjegyzés Kádárral kapcsolatban. Nem kell megvédeni, ha hibázik és ujjongva tapsolni, ha valamit jól csinál. Nyilvánvaló, hogy mindannyian szurkolunk érte, hogy összejöjjön neki, de nem kell reklámoznunk saját magunknak, hogy milyen jó. Példának okáért bal hátvédnek sajnos gyenge, mert nincs meg a kellő labdabiztossága és nem tud sokat hozzátenni a támadójátékhoz. Nem tudom, hogy Hughton kényszerből játszatta őt azon az oldalon, úgy gondolják, hogy ez az igazi posztja, vagy a kettő keveréke és azért játszatják ott, mert tudják, hogy készíteni kell erre a feladatra, ha esetleg be kell vetni.
Nem akarok sok szót elfecsérelni erre a meccsre, nem ér meg annyit, jöjjön a meglátásom a második gólról és Andre Marrinerről. Nyilvánvaló, hogy szabálytalankodott Bendtner és szabadrúgást kellett volna ítélni kifelé. Megint Ricsit idézem: "[Andre Marriner] lehet, hogy tényleg csak ..." Nem sorolom fel az összes bakiját, reggelig se végeznék. Egyszerűen követhetetlen és érthetetlen a felfogása, látszik, hogy percek alatt felhúzza mindkét csapatot a marha ítéleteivel. Az már az FA sara, hogy azt a bírót, aki az Everton ellen egy egyértelmű piros lapos tizenegyest elnéz, vagy -- ahogy Ricsi mondta -- ámokfutott a Győr és a Dinamo Zágráb meccsén és úgy ámblokk nem jó játékvezető, nem küldik el, hogy tessék másból megélni. Hiányzik egy olyan rendszer, ami honorálná a jó és büntetné a rossz bíráskodást, és nem csak annyit csinál, hogy egy óriási, meccsdöntő baki után egy hétre a cserepadra küldi a játékvezetőt.
Ha már a bírói rendszer szóbakerült: eszméletlen retardált az asszisztensek azon szabályértelmezése, miszerint csak akkor húzzák be a lest, ha a támadó hozzáér a labdához. Ezt a szabályt azért hozták létre, hogy ha van egy támadó, aki lesen van és egy másik, aki nem, akkor ezt a partjelzőnek legyen lehetősége figyelembe venni és a lesen lévő aktivitásától függően jelezni vagy nem jelezni. Az alkalmazás idegesítő jellegén felül problémát is eredményezhet és ékes példát láttunk az első félidőben.
Egy visszafejelt labdánál az Arsenal játékos lesen volt, a partjelző inaktívnak ítélte, ezért nem jelzett, így Marriner nem fújhatott les miatt szabadrúgást kifelé. Ennek a következménye az volt, hogy a védelemnek sietve ki kellett fejelnie a labdát (nem engedhetik el, mert mi van, ha nem látta jól a partjelző), ami rövid úton megint a támadókhoz kerülhet. Szabadrúgás kifelé vagy támadás. Nem mindegy.
A kiesésünk megérdemelt volt, a különbség nyilván nem volt 4 gól a két csapat között, de ne szomorkodjunk sokáig a kiesés miatt.
Newcastle 0, Arsenal 4
Liga-kupa
St. James' Park, 33 157 néző (többnek tűnt, tele volt az East Stand)
jv.: Chris Foy
Newcastle: Krul, R. Taylor, Williamson, Kádár, Perch, Guthrie, Smith (Barton 71.), Vuckic, Routledge (Gutierrez 56.), Ranger, Lovenkrands (Carroll 57.)
Gólok: -
Arsenal: Szczesny, Eboue, Djourou, Koscielny, Gibbs (Sagna 19.), Denilson, Eastmond, Rosicky, Walcott, Bendtner (Emmanuel-Thomas 84.), Vela (Fabregas 70.)
Gólok: Krul (ög) 45+2., Walcott 53., 88., Bendtner 83.
Első és legfontosabb: nem fog ártani, hogy kiestünk. Volt egy kis sorozatunk, izgalmas volt, de a következő szakaszban már kellett volna használni az első csapatot, ami nehéz helyzet elé állítaná Hughtont. A hétfői true-faith odáig ment, hogy a 4-3-as Chelsea-meccset eladta volna egy bajnoki pontért. Én nem mennék ilyen messzire, de tudnunk kell, mi a prioritás (bennmaradás).
Az első pár perc rohanásától eltekintve az első 20 perc a miénk volt abban az értelemben, hogy könnyedén megállítottuk minden akciójukat. Persze ehhez kellett, hogy betömörüljünk és védekezésben Lovenkrands hátrajöjjön a bal középpályára, de nem volt gond.
A taktikával rendben volt, látva, hogy milyen könnyedén kocogtak át rajtunk 0-2-nél és vertek be még két gólt (Bendtneré bámulatos volt), amikor már feljebb jöttünk és próbáltunk irányítani. Pech, hogy Sol Campbell sérült, mert James Perch megint nem szerzett új szurkolókat. Magával a védelemmel nem volt olyan nagy gond eleinte, előrejátékban és kontrában voltunk reménytelenek. Routledge mindössze egy jó megindulást és két jó beadást produkált, utóbbiakat eredmény nélkül, mert Ranger helyezkedése sajnos föld és ég Carrollhoz képest: álldogál a hosszú oldalon. Persze szegénynek egyébként sem volt nagy napja, sokszor elpattant tőle a labda, elcsúszott, és kevés lehetőségét csúnyán elpuskázta.
Faragó Ricsi szerint Krul nagyot hibázott az első gólnál. Ez igaz, de rosszra gondolt. Krul hibája a kijövetel volt, de nem azért történhetett az a pechsorozat, mert nem ért vissza, hanem mert mivel nem volt helyén a kapus nem léphetett ki a két védő a gólvonalról. Így történhetett, hogy a visszajátszott labdánál lehettek támadók 40 centire Krultól. Ami ezután következett az szimplán balszerencse, hibáztatni szerintem sem Timet, sem Raylort, sem Smith-t.
Ha már sokszor említem Faragót, zavar a sok 'soccer mom' megjegyzés Kádárral kapcsolatban. Nem kell megvédeni, ha hibázik és ujjongva tapsolni, ha valamit jól csinál. Nyilvánvaló, hogy mindannyian szurkolunk érte, hogy összejöjjön neki, de nem kell reklámoznunk saját magunknak, hogy milyen jó. Példának okáért bal hátvédnek sajnos gyenge, mert nincs meg a kellő labdabiztossága és nem tud sokat hozzátenni a támadójátékhoz. Nem tudom, hogy Hughton kényszerből játszatta őt azon az oldalon, úgy gondolják, hogy ez az igazi posztja, vagy a kettő keveréke és azért játszatják ott, mert tudják, hogy készíteni kell erre a feladatra, ha esetleg be kell vetni.
Nem akarok sok szót elfecsérelni erre a meccsre, nem ér meg annyit, jöjjön a meglátásom a második gólról és Andre Marrinerről. Nyilvánvaló, hogy szabálytalankodott Bendtner és szabadrúgást kellett volna ítélni kifelé. Megint Ricsit idézem: "[Andre Marriner] lehet, hogy tényleg csak ..." Nem sorolom fel az összes bakiját, reggelig se végeznék. Egyszerűen követhetetlen és érthetetlen a felfogása, látszik, hogy percek alatt felhúzza mindkét csapatot a marha ítéleteivel. Az már az FA sara, hogy azt a bírót, aki az Everton ellen egy egyértelmű piros lapos tizenegyest elnéz, vagy -- ahogy Ricsi mondta -- ámokfutott a Győr és a Dinamo Zágráb meccsén és úgy ámblokk nem jó játékvezető, nem küldik el, hogy tessék másból megélni. Hiányzik egy olyan rendszer, ami honorálná a jó és büntetné a rossz bíráskodást, és nem csak annyit csinál, hogy egy óriási, meccsdöntő baki után egy hétre a cserepadra küldi a játékvezetőt.
Ha már a bírói rendszer szóbakerült: eszméletlen retardált az asszisztensek azon szabályértelmezése, miszerint csak akkor húzzák be a lest, ha a támadó hozzáér a labdához. Ezt a szabályt azért hozták létre, hogy ha van egy támadó, aki lesen van és egy másik, aki nem, akkor ezt a partjelzőnek legyen lehetősége figyelembe venni és a lesen lévő aktivitásától függően jelezni vagy nem jelezni. Az alkalmazás idegesítő jellegén felül problémát is eredményezhet és ékes példát láttunk az első félidőben.
Egy visszafejelt labdánál az Arsenal játékos lesen volt, a partjelző inaktívnak ítélte, ezért nem jelzett, így Marriner nem fújhatott les miatt szabadrúgást kifelé. Ennek a következménye az volt, hogy a védelemnek sietve ki kellett fejelnie a labdát (nem engedhetik el, mert mi van, ha nem látta jól a partjelző), ami rövid úton megint a támadókhoz kerülhet. Szabadrúgás kifelé vagy támadás. Nem mindegy.
A kiesésünk megérdemelt volt, a különbség nyilván nem volt 4 gól a két csapat között, de ne szomorkodjunk sokáig a kiesés miatt.
Newcastle 0, Arsenal 4
Liga-kupa
St. James' Park, 33 157 néző (többnek tűnt, tele volt az East Stand)
jv.: Chris Foy
Newcastle: Krul, R. Taylor, Williamson, Kádár, Perch, Guthrie, Smith (Barton 71.), Vuckic, Routledge (Gutierrez 56.), Ranger, Lovenkrands (Carroll 57.)
Cserepad: Soderberg, Coloccini, Enrique, Tiote
Lapok: Smith (2), Barton (4)Gólok: -
Arsenal: Szczesny, Eboue, Djourou, Koscielny, Gibbs (Sagna 19.), Denilson, Eastmond, Rosicky, Walcott, Bendtner (Emmanuel-Thomas 84.), Vela (Fabregas 70.)
Cserepad: Fabianski, Arshavin, Chamakh, Nordtveit
Lapok: SagnaGólok: Krul (ög) 45+2., Walcott 53., 88., Bendtner 83.
Csevegő - Arsenal
Newcastle United - Arsenal
helyszín: St. James' Park
jv.: Andre Marriner
Newcastle: Krul - R. Taylor, Williamson, Kádár, Perch - Guthrie, Smith, Vuckic, Routledge - Ranger, Lovenkrands
Cserepad: Soderberg, Coloccini, Enrique, Barton, Gutierrez, Tiote, Carroll
9 változás a hétvégéhez képest, de így sem reménytelen a helyzet, sőt. Az erős pad miatt pedig bele tud nyúlni Hughton a meccsbe. Nem vagyok benne biztos, hogy ki lesz a bal hátvéd, Kádárnak van tapasztalata a poszton, viszont örülnék, ha az Accrington-meccs után újra középen láthatnánk.
Arsenal: Szczesny, Eboue, Djourou, Koscielny, Gibbs, Denilson, Eastmond, Rosicky, Walcott, Bendtner, Vela
Cserepad: Fabianski, Fabregas, Arshavin, Chamakh, Nordtveit, Emmanuel-Thomas, Eastmond
Erős a kezdő, sajnos.
Kezdés háromnegyedkor, féltől már stúdiózik a Sport 1, még egyszer meg lehet nézni a Chelsea-meccs összefoglalóját.
Liga-kupa, 4. forduló
Birmingham 1-1 Brentford - büntetők után (4-3)
Ipswich 3-1 Northampton
Leicester 1-4 West Brom
Wigan 2-0 Swansea
Man Utd 3-2 Wolves
OKTÓBER 27., SZERDA
Aston Villa - Burnley
Newcastle - Arsenal
West Ham - Stoke
A jelzett mérkőzést leszámítva minden találkozó 20:45-kor kezdődik. Dőlt betűvel a SkySports (és a Sport TV) által sugárzott mérkőzéseket jelöltem.
2010. október 26., kedd
Ne számítsatok a legjobbjainkra
Jó szokását megőrizve Chris Hughton holnap is a fiataloknak és a mellőzött felnőtteknek ad lehetőséget a Liga-kupában.
Toon boss won't field stars against Arsenal (Miles Starforth, Shields Gazette)
Toon boss won't field stars against Arsenal (Miles Starforth, Shields Gazette)
2010. október 25., hétfő
Bulvárrovat: nem lett komoly gond a mai tárgyalásból
Egy tavaly decemberi bunyó miatt Andy Carrollnak ma is jelenése volt a helyi bíróságon. Carroll beismert egy könnyű testi sértést, majd a bíróság 1000 fontra megbüntette és kötelezte a perköltségek megtérítésére.
Reméljük a január 10-i tárgyalás után többször nem kell olvasnunk Andy törvény- és/vagy szabálysértéseiről. Elvégre Joey Bartonnak is sikerült meglapulnia, mióta 2008 júliusában kijött a dutyiból (igaz, leng még a feje felett egy 4 hónapos felfüggesztett az Ousmane Dabo-ügy miatt).
Reméljük a január 10-i tárgyalás után többször nem kell olvasnunk Andy törvény- és/vagy szabálysértéseiről. Elvégre Joey Bartonnak is sikerült meglapulnia, mióta 2008 júliusában kijött a dutyiból (igaz, leng még a feje felett egy 4 hónapos felfüggesztett az Ousmane Dabo-ügy miatt).
2010. október 24., vasárnap
Darras Hall 2, West Ham 1
A hét elején lezajlott eseményeket követően nem lehet nem ezzel kezdeni: a Nolan-ház két férfitagja fordította a mi javunkra a szombat kora esti mérkőzést. (Darras Hall a település neve, ahol a Nolanek (és Carroll) laknak)
Első félidő
Felgyógyult Danny Simpson, így véget ért a James Perch-éra. Bár Danny sem lockdown védő, jó volt látni, hogy a sokszor bizonytalan Perch méltó helyére, a tartalékok közé került. A múlt héthez képest két másik helyen is újított Chris Hughton (visszakerült Kevin Nolan és bekerült Shola Ameobi), de ez sem gátolta meg, hogy nekünkjöjjön a West Ham, és álmosan, visszafogottan kezdjünk.
Hamarost be is kaptuk a megérdemelt vezető gólt, Carlton Cole idei első találatával kerültek előnybe a Kalapácsosok. Frederic Piquionne nem először és nem is utoljára került a a védelmünk jobb oldala mögé, ami miatt mindenképpen feddés jár Simpsonnak.
Leszámítva az elkerülhetetlen 4-5 perces sokkot, hamar átvettük a kezdeményezést (hasonlóan uraltuk a játékot Wolverhamptonban is), szögletekig jutottunk, rendre előre tudtunk jönni a bal oldalon -- jobb szélső nélkül erre a másik oldalon esély sem volt --, és látszott, hogy a tizenhatoson belül uralni tudjuk a levegőt. Csak a jó passz hiányzott.
A félidő felénél az egyébként ma is sok pontatlan beadást jegyző Joey Barton hosszúra érkező labdáját Andy Carroll lekészítette, Kevin Nolan pedig bevágta a hosszú alsóba. A találat kísértetiesen emlékeztetett a tavalyi évünkre, a Carroll-Nolan összjáték miatt is, illetve Nolan lövése, szöge és végeredménye egy-az-egyben a tavalyi Preston elleni győztes találatot idézte.
Nem éreztem, hogy mi álltunk vissza, vagy a West Ham érezte a fenekében a nézők cipőjét, de kiegyenlítődött a játék a félidő hátralévő részére. Ami picit elszomorít, mert a Villa elleni meccset leszámítva nem emlékszem olyan bajnokira, amikor nem léptünk le a gázról egy gól után (már ha nem szorított az idő, mint a Stoke vagy a Wigan ellen).
Második félidő
A szünet utánra -- minimum az első 5-10 percre -- hazai rohamokat vártam. Hogy semmit nem mutatott a West Ham, az dicséret nekünk és baljós nekik, nagyon kevés akaratot láttam bennük, márpedig egy hosszú (vélhetően egész szezonon át húzódó) kiesési harc vár rájuk, amit hitehagyottan képtelenség sikerrel megvívni.
A félidő előrehaladtával egyre többször nyílt lövőhelyzet 20-25 méterre Rob Green kapujától, pár megpattanó labdát szó szerint csak kiimádkozni tudott az ex-válogatott kapus. Matthew Upson sérülését követően Carroll és Shola végképp átvette a légi uralmat.
Minden gól megérdemelten született ezen a találkozón, a 70. percre már a játék képét tükrözte az eredményjelző, miután egy tökéletes Barton-beadásnál Carrollt elvesztette védője, Andy pedig 4 méterről nem hibázta el a ziccert, szűk két hónap első gólját szerezve (augusztus 28., Wolverhampton).
Kártyavárként összeomlott minden hit a West Ham-ben, legalább 3-4 ziccert rejtő támadást vezettünk, ám minden alkalommal elönzőztük, ellazáztuk a lehetőséget, ám a hazaiak enerváltságát látva egyáltalán nem forgott veszélyben a győzelem; a bő 20 perc alatt egyetlen egyszer jutottak el a kapunkig, egy szabadrúgásból.
Egyéb
Pontokban nincs sok különbség, de szemre is kellemesebb a 9. hely és amiatt is, mert a következő hónapban kialakul az első leszakadó csoport, amibe semmiképp sem szabad bekerülni. Segítséget nyújthat ebben a viszonylag egyszerű sorsolás (Sunderland, Blackburn és Fulham otthon, Arsenal és Bolton idegenben), mely csak egy kemény meccset tartalmaz. Persze ez feltételezi azt, hogy végre el tudunk kezdeni otthon is nyerni.
Nem kaptunk sárgát, nem sérült meg senki (egyedül Gutierrezt kellett az első félidőben ápolni), duplán jó hétvége.
West Ham 1, Newcastle 2
Premier League
Upton Park, 34 486 néző
jv.: Chris Foy
Newcastle: Krul, Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique, Barton, Nolan (c), Tiote, Gutierrez, Carroll, Ameobi
Cserék: Soderberg, Guthrie, Routledge, Lovenkrands, Perch, R. Taylor, Smith
Lapok: -
Gólok: Nolan 23. (4), Carroll 69. (5)
West Ham: Green, Da Costa, Gabbidon, Upson (c) (Ilunga 53.), Jacobsen, Behrami (Barrera 76.), Parker, Noble, Obina, Cole, Piquionne (McCarthy 67.)
Cserék: Stech, Faubert, Ben Haim, Boa Morte
Lapok: -
Gólok: Cole 12.
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Avram Grant
Érdekességek, statisztikák
Első félidő
Felgyógyult Danny Simpson, így véget ért a James Perch-éra. Bár Danny sem lockdown védő, jó volt látni, hogy a sokszor bizonytalan Perch méltó helyére, a tartalékok közé került. A múlt héthez képest két másik helyen is újított Chris Hughton (visszakerült Kevin Nolan és bekerült Shola Ameobi), de ez sem gátolta meg, hogy nekünkjöjjön a West Ham, és álmosan, visszafogottan kezdjünk.
Hamarost be is kaptuk a megérdemelt vezető gólt, Carlton Cole idei első találatával kerültek előnybe a Kalapácsosok. Frederic Piquionne nem először és nem is utoljára került a a védelmünk jobb oldala mögé, ami miatt mindenképpen feddés jár Simpsonnak.
Leszámítva az elkerülhetetlen 4-5 perces sokkot, hamar átvettük a kezdeményezést (hasonlóan uraltuk a játékot Wolverhamptonban is), szögletekig jutottunk, rendre előre tudtunk jönni a bal oldalon -- jobb szélső nélkül erre a másik oldalon esély sem volt --, és látszott, hogy a tizenhatoson belül uralni tudjuk a levegőt. Csak a jó passz hiányzott.
A félidő felénél az egyébként ma is sok pontatlan beadást jegyző Joey Barton hosszúra érkező labdáját Andy Carroll lekészítette, Kevin Nolan pedig bevágta a hosszú alsóba. A találat kísértetiesen emlékeztetett a tavalyi évünkre, a Carroll-Nolan összjáték miatt is, illetve Nolan lövése, szöge és végeredménye egy-az-egyben a tavalyi Preston elleni győztes találatot idézte.
Nem éreztem, hogy mi álltunk vissza, vagy a West Ham érezte a fenekében a nézők cipőjét, de kiegyenlítődött a játék a félidő hátralévő részére. Ami picit elszomorít, mert a Villa elleni meccset leszámítva nem emlékszem olyan bajnokira, amikor nem léptünk le a gázról egy gól után (már ha nem szorított az idő, mint a Stoke vagy a Wigan ellen).
Második félidő
A szünet utánra -- minimum az első 5-10 percre -- hazai rohamokat vártam. Hogy semmit nem mutatott a West Ham, az dicséret nekünk és baljós nekik, nagyon kevés akaratot láttam bennük, márpedig egy hosszú (vélhetően egész szezonon át húzódó) kiesési harc vár rájuk, amit hitehagyottan képtelenség sikerrel megvívni.
A félidő előrehaladtával egyre többször nyílt lövőhelyzet 20-25 méterre Rob Green kapujától, pár megpattanó labdát szó szerint csak kiimádkozni tudott az ex-válogatott kapus. Matthew Upson sérülését követően Carroll és Shola végképp átvette a légi uralmat.
Minden gól megérdemelten született ezen a találkozón, a 70. percre már a játék képét tükrözte az eredményjelző, miután egy tökéletes Barton-beadásnál Carrollt elvesztette védője, Andy pedig 4 méterről nem hibázta el a ziccert, szűk két hónap első gólját szerezve (augusztus 28., Wolverhampton).
Kártyavárként összeomlott minden hit a West Ham-ben, legalább 3-4 ziccert rejtő támadást vezettünk, ám minden alkalommal elönzőztük, ellazáztuk a lehetőséget, ám a hazaiak enerváltságát látva egyáltalán nem forgott veszélyben a győzelem; a bő 20 perc alatt egyetlen egyszer jutottak el a kapunkig, egy szabadrúgásból.
Egyéb
Pontokban nincs sok különbség, de szemre is kellemesebb a 9. hely és amiatt is, mert a következő hónapban kialakul az első leszakadó csoport, amibe semmiképp sem szabad bekerülni. Segítséget nyújthat ebben a viszonylag egyszerű sorsolás (Sunderland, Blackburn és Fulham otthon, Arsenal és Bolton idegenben), mely csak egy kemény meccset tartalmaz. Persze ez feltételezi azt, hogy végre el tudunk kezdeni otthon is nyerni.
Nem kaptunk sárgát, nem sérült meg senki (egyedül Gutierrezt kellett az első félidőben ápolni), duplán jó hétvége.
West Ham 1, Newcastle 2
Premier League
Upton Park, 34 486 néző
jv.: Chris Foy
Newcastle: Krul, Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique, Barton, Nolan (c), Tiote, Gutierrez, Carroll, Ameobi
Cserék: Soderberg, Guthrie, Routledge, Lovenkrands, Perch, R. Taylor, Smith
Lapok: -
Gólok: Nolan 23. (4), Carroll 69. (5)
West Ham: Green, Da Costa, Gabbidon, Upson (c) (Ilunga 53.), Jacobsen, Behrami (Barrera 76.), Parker, Noble, Obina, Cole, Piquionne (McCarthy 67.)
Cserék: Stech, Faubert, Ben Haim, Boa Morte
Lapok: -
Gólok: Cole 12.
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Avram Grant
Érdekességek, statisztikák
- Andy Carroll mindkét idei fejesgóljánál Joey Barton jegyezte a gólpasszt.
- Utolsó idegenben hátrányból megnyert bajnokink? Az emlékezetes Tottenham elleni 4-1 2008. március 30-án.
- Bár valahol érthető, hogy pont az Uptonban ismételtük meg ezt a bravúrt, elvégre -- most már -- az utolsó hat vendégszereplésünkkor csak egyszer kaptunk ki.
2010. október 23., szombat
Csevegő - West Ham
West Ham United - Newcastle United
helyszín: Upton Park
jv.: Chris Foy
Newcastle: Krul - Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique - Barton, Nolan (c), Tiote, Gutierrez - Carroll, Ameobi
Cserepad: Soderberg, Guthrie, Routledge, Lovenkrands, Perch, R. Taylor, Smith
Vége a Perch-korszaknak és két csatárral kezdünk idegenben. Win és win!
West Ham: Green, Da Costa, Gabbidon, Upson (c), Jacobsen, Behrami, Parker, Noble, Obina, Cole, Piquionne
Cserepad: Stech, Faubert, Ben Haim, Ilunga, Barrera, Boa Morte, McCarthy
Idegenben rendszerint a várakozások felett teljesítünk: ez ma a győzelmet jelentené és bár nem tartom elvárásnak a három pontot, nagyon nagy szükségünk van rá. Csalóka a sűrű középmezőny, a következő 4-5 meccsen eldőlhet, hogy kinek kell hosszasan küzdenie a felzárkózáshoz és ki nyugodhat meg egy kicsit.
2010. október 20., szerda
Mozgalmas hétfő
Szombat éjjel Andy Carroll megütötte volt barátnőjét, mely miatt hétfőn jelenése volt a bíróságon. A bíró óvadék ellenében szabadlábra helyezte és arra kötelezte, hogy Kevin Nolanhez költözzön (nem köteles azokon az estéken ott aludni, amikor a csapatnak idegenbeli mérkőzése van). Tárgyalás január 10-én, Carroll tagadni fogja a testi sértés vádját és önvédelemre fog hivatkozni.
Carrollnak egy 2009-es lokálban elkövetett bunyó miatt hétfőn meg kell jelennie a bíróságon.
Colin Calderwood távozott a klubtól, miután kinevezték a skót élvonalban szereplő Hibernians élére. Egyelőre nincs információ arról, hogy kintről vagy belülről fogja a klub pótolni Calderwoodot, de az utóbbi időkben tapasztalt trendre gondolva valószínűleg a tartalékcsapat vagy az akadémia személyzetéből fog érkezni valaki.
Carrollnak egy 2009-es lokálban elkövetett bunyó miatt hétfőn meg kell jelennie a bíróságon.
Colin Calderwood távozott a klubtól, miután kinevezték a skót élvonalban szereplő Hibernians élére. Egyelőre nincs információ arról, hogy kintről vagy belülről fogja a klub pótolni Calderwoodot, de az utóbbi időkben tapasztalt trendre gondolva valószínűleg a tartalékcsapat vagy az akadémia személyzetéből fog érkezni valaki.
2010. október 19., kedd
N'Zogbia élete meccsével tért vissza
Két gyors pofon után már a döntetlennek is örülni kellett, továbbra is bizonytalanok a csapat hazai pályán.
Megjegyzés: Streamgondok miatt a 90 percből összesen 60-at láthattam, ezért egyrészt nem fogok tudni nagyon hosszan beszámolni (ezért marad el a tagolás), másrészt előre is elnézést kérek, ha esetleg valami fontos pillanatot kihagyok.
Charles N'Zogbia tavaly áprilisban lőtt utoljára bajnoki gólt, ezenfelül ex-Szarkaként tért vissza a St. James' Parkba: biztosra lehetett venni, hogy bevág egyet. Hogy az egyből kettő lett, nagyban Mike Williamsonnak és James Perch-nek köszönheti.
Komoly helyzetek nélkül telt az első 20 perc, ahogy azt az összeállítás alapján várni lehetett, nem tudtunk sok okosat csinálni a jobb oldalon, Peter Lovenkrands és Andy Carroll között sem volt összhang, Joey Barton teljesítménye pedig folytatta a Villa meccset követően elkezdett lefelé ívelését.
A vezető gólt egy felpördült beadásból fejelte vissza a hosszúba N'Zogbia, iszonyatos védekezési hibának köszönhetően (170 a srác és nem nőtt hirtelen 15 centit). Becsléseim szerint 40%-ban Williamson, 40%-ban Perch és 20%-ban Tim Krul okolható azért, hogy Zog el tudta fejelni a labdát. Williamson mint védő és dög magas, el kell, hogy bólintsa a labdát. Perch-nek ki kell zárnia a franciát a játékból, de legalább nem beállni társa alá, míg Krult azért érzem ludasnak, mert szállt annyit a labda, hogy kiérhessen és hosszú karjaival lehúzza a labdát.
Egy perccel később N'Zogbia megint villant, egy gyors kifelé csel után felvarrta a rövidbe a labdát. Nem láttam perdöntő lassítást, ezért nem tudom, hogy Krul benne volt-e vagy sem, első blikkre úgy tűnt, védhetetlenül jött a lövés a kapufa mellé, kb. 190 centi magasan, kizárva, hogy a kapus felemelhesse a kezét.
Érthetően sokkos állapotba került szurkoló, játékos és stream előtt csücsülő távdrukker és bár a félidő hajrájában már újra mezőnyfölénybe kerültünk, sokszor eljutottunk a Wigan-tizenhatosig és volt egy gólvonalról felszabadított fejesünk, de a három vendég támadó továbbra is túl sokszor meg tudta szerezni a védők által előrevágott labdákat.
A szünet után 45 másodperc után már komoly helyzetbe került Carroll és bár a frissen szerződést hosszabbított csatár nem talált be ma, végre ismét halálra dolgozta magát elől, úgy éreztem az elmúlt 2-3 meccsén hiányzott belőle ez a tűz.
Negyedóra elteltével (és még szépítő gól nélkül) Hughton megindította cseréit és érkezett Shola Ameobi (Lovenkrands helyett), majd pár perccel később Wayne Routledge (Guthrie helyett). Ahogy azt a csevegőben megjegyeztem, érdemesebb lett volna valakit a belső középpályáról lekapni: Tiote nagyon aggresszíven játszott a sárga lapja ellenére, míg Barton lapos volt. A hajrában Joey aztán rámcáfolt, amikor nagyon finom nyesése gólhelyzetben találta Carrollt.
Szűk húsz perccel a vége előtt megszületett a teljesen megérdemelt szépítés, amit remélem ti láttatok, jómagam nem. Az eseményhez annyit tudok hozzátenni, hogy Shola Ameobi negyedik góljával - minden tétmeccset figyelembe véve - beérte Andy Carrollt.
Ahogy az szokott lenni, nem vagyunk olyan jók a hengerelésben, hogy rögtön jöhessen a második gól, de teljesen beszorítottuk a Wigant, de hiányoztak a jó beadások, pedig a hajrában már három centerrel (bejött Nile Ranger is) játszottunk.
A megérdemelt egyenlítés ugyan nagyon későn érkezett, ám annál édesebb lett, amikor a 94. percben Carroll bólintását Fabricio Coloccini passzírozta be Al Habsi kapujába, beállítva a 2-2-es végeredményt.
Két gondolat az összeállításról:
Newcastle 2, Wigan Athletic 2
Premier League
St. James' Park, 44 415 néző
jv.: Mark Halsey
Newcastle: Krul, Perch (Ranger 89.), Coloccini, Williamson, Enrique, Gutierrez, Tiote, Barton, Guthrie (Routledge 66.), Lovenkrands (Ameobi 61.), Carroll
Cserék: Söderberg, R. Taylor, Kádár, Smith
Lapok: Tiote (2), Carroll (2)
Gólok: Ameobi 72. (4), Coloccini 90+4. (1)
Wigan Athletic: Al Habsi, Alcaraz, Caldwell, Boyce, Stam (Cleverley 79.), Figueroa, McCarthy, Thomas, N'Zogbia (Diame 90.), Gomez, Di Santo (Rodallega 65.)
Cserék: Kirkland, Watson, Boselli, Moses
Lapok: Figueroa
Gólok: N'Zogbia 22., 23.
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Roberto Martinez
Megjegyzés: Streamgondok miatt a 90 percből összesen 60-at láthattam, ezért egyrészt nem fogok tudni nagyon hosszan beszámolni (ezért marad el a tagolás), másrészt előre is elnézést kérek, ha esetleg valami fontos pillanatot kihagyok.
Charles N'Zogbia tavaly áprilisban lőtt utoljára bajnoki gólt, ezenfelül ex-Szarkaként tért vissza a St. James' Parkba: biztosra lehetett venni, hogy bevág egyet. Hogy az egyből kettő lett, nagyban Mike Williamsonnak és James Perch-nek köszönheti.
Komoly helyzetek nélkül telt az első 20 perc, ahogy azt az összeállítás alapján várni lehetett, nem tudtunk sok okosat csinálni a jobb oldalon, Peter Lovenkrands és Andy Carroll között sem volt összhang, Joey Barton teljesítménye pedig folytatta a Villa meccset követően elkezdett lefelé ívelését.
A vezető gólt egy felpördült beadásból fejelte vissza a hosszúba N'Zogbia, iszonyatos védekezési hibának köszönhetően (170 a srác és nem nőtt hirtelen 15 centit). Becsléseim szerint 40%-ban Williamson, 40%-ban Perch és 20%-ban Tim Krul okolható azért, hogy Zog el tudta fejelni a labdát. Williamson mint védő és dög magas, el kell, hogy bólintsa a labdát. Perch-nek ki kell zárnia a franciát a játékból, de legalább nem beállni társa alá, míg Krult azért érzem ludasnak, mert szállt annyit a labda, hogy kiérhessen és hosszú karjaival lehúzza a labdát.
Egy perccel később N'Zogbia megint villant, egy gyors kifelé csel után felvarrta a rövidbe a labdát. Nem láttam perdöntő lassítást, ezért nem tudom, hogy Krul benne volt-e vagy sem, első blikkre úgy tűnt, védhetetlenül jött a lövés a kapufa mellé, kb. 190 centi magasan, kizárva, hogy a kapus felemelhesse a kezét.
Érthetően sokkos állapotba került szurkoló, játékos és stream előtt csücsülő távdrukker és bár a félidő hajrájában már újra mezőnyfölénybe kerültünk, sokszor eljutottunk a Wigan-tizenhatosig és volt egy gólvonalról felszabadított fejesünk, de a három vendég támadó továbbra is túl sokszor meg tudta szerezni a védők által előrevágott labdákat.
A szünet után 45 másodperc után már komoly helyzetbe került Carroll és bár a frissen szerződést hosszabbított csatár nem talált be ma, végre ismét halálra dolgozta magát elől, úgy éreztem az elmúlt 2-3 meccsén hiányzott belőle ez a tűz.
Negyedóra elteltével (és még szépítő gól nélkül) Hughton megindította cseréit és érkezett Shola Ameobi (Lovenkrands helyett), majd pár perccel később Wayne Routledge (Guthrie helyett). Ahogy azt a csevegőben megjegyeztem, érdemesebb lett volna valakit a belső középpályáról lekapni: Tiote nagyon aggresszíven játszott a sárga lapja ellenére, míg Barton lapos volt. A hajrában Joey aztán rámcáfolt, amikor nagyon finom nyesése gólhelyzetben találta Carrollt.
Szűk húsz perccel a vége előtt megszületett a teljesen megérdemelt szépítés, amit remélem ti láttatok, jómagam nem. Az eseményhez annyit tudok hozzátenni, hogy Shola Ameobi negyedik góljával - minden tétmeccset figyelembe véve - beérte Andy Carrollt.
Ahogy az szokott lenni, nem vagyunk olyan jók a hengerelésben, hogy rögtön jöhessen a második gól, de teljesen beszorítottuk a Wigant, de hiányoztak a jó beadások, pedig a hajrában már három centerrel (bejött Nile Ranger is) játszottunk.
A megérdemelt egyenlítés ugyan nagyon későn érkezett, ám annál édesebb lett, amikor a 94. percben Carroll bólintását Fabricio Coloccini passzírozta be Al Habsi kapujába, beállítva a 2-2-es végeredményt.
Két gondolat az összeállításról:
- Bartonnak pihenő járna, Guthrie belső középpályás és ott a helye a jövő héten.
- Perch támadásban és védekezésben is átlag alatti, Hughtonnak egyedül abban kellene döntenie, hogy a támadásra (Ryan Taylor) vagy a védekezésre (visszatérő Danny Simpson) voksol, mert Perch padoztatása egyértelmű döntés.
Newcastle 2, Wigan Athletic 2
Premier League
St. James' Park, 44 415 néző
jv.: Mark Halsey
Newcastle: Krul, Perch (Ranger 89.), Coloccini, Williamson, Enrique, Gutierrez, Tiote, Barton, Guthrie (Routledge 66.), Lovenkrands (Ameobi 61.), Carroll
Cserék: Söderberg, R. Taylor, Kádár, Smith
Lapok: Tiote (2), Carroll (2)
Gólok: Ameobi 72. (4), Coloccini 90+4. (1)
Wigan Athletic: Al Habsi, Alcaraz, Caldwell, Boyce, Stam (Cleverley 79.), Figueroa, McCarthy, Thomas, N'Zogbia (Diame 90.), Gomez, Di Santo (Rodallega 65.)
Cserék: Kirkland, Watson, Boselli, Moses
Lapok: Figueroa
Gólok: N'Zogbia 22., 23.
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Roberto Martinez
2010. október 16., szombat
Csevegő - Wigan
Newcastle United - Wigan Athletic
helyszín: St. James' Park
jv.: Mark Halsey
Newcastle: Krul - Perch, Williamson, Coloccini (c), Enrique - Barton, Guthrie, Tiote, Gutierrez - Carroll, Lovenkrands
Cserepad: Söderberg (k), Kádár (v), R. Taylor (v), Routledge (kp), Smith (kp), Ranger (cs), Ameobi (cs)
Danny Guthrie visszatér! Örülök, hogy kikerült Kevin Nolan, mert az utóbbi mérkőzéseken csalódást okozott, az viszont aggodalmat kelt, hogy a cserepadon sincs ott. Ahogy Sol Campbell hiányzása is furcsa, valószínűleg mindketten kisebb sérüléssel bajlódnak. Kíváncsi vagyok mennyire lesz hatékony a jobb oldalunk, tekintve, hogy James Perch és egy poszton kívül játszó belső középpályás fog ott játszani.
Wigan: Al Habsi, Alcaraz, Caldwell, Boyce, Stam, Figueroa, McCarthy, Thomas, N'Zogbia, Gomez, Di Santo
Cserepad: Kirkland, Watson, Moses, Cleverley, Diame, Boselli, Rodallega
Kötelező a győzelem, nem csak az esélyek miatt, hanem mert el kell kezdeni behúzni a hazai meccseinket, mielőtt nagyon hátrazuhanunk. Érdekesség a nufc.com jóvoltából: szombati napokon hazai pályán utoljára 2008 augusztusában nyertünk PL-meccset, azóta 3 döntetlen és 6 vereség a mérleg, az utolsó négy alkalommal mindig kikaptunk.
Streamet és/vagy rádiót keresgélni kell majd, mert lesznek jobb csapatokat felvonultató, érdekesebbnek tűnő mérkőzések.
Jó szurkolást!
2010. október 7., csütörtök
Akár sorsdöntő fordulat következhet
Könnyen elképzelhető, hogy évekkel később erre a meccsre precedensként fog visszatekinteni a futballvilág. De amíg ez meg nem történik, nézzük, hogyan kaptunk ki egy döntetlenre álló mérkőzésen.
Chris Hughton megelégelte Andy Carroll gyengébb szerepléseit és/vagy annyira elégedett volt Shola Ameobi edzésen (és a Stamford Bridge-en) nyújtott teljesítményével, hogy utóbbit jelölte centerjének vasárnap. Carroll mellett Wayne Routledge is kikerült a kezdőből, Jonas Gutierrez kezdett a United jobb oldalán.
Roberto Mancini, akit, mint kiderült, saját csapatkapitánya is kritizált a szünetben, egyetlen csatárral Carlos Tevezzel kezdett.
Első félidő
A negyedik percben történtekről még egy ideig beszélni fognak és remélem hosszú évek múlva egy folyamat elindító szikrájaként fognak rá tekinteni. Nigel De Jong, a holland válogatott középpályása olyan keményen szállt bele Hatem Ben Arfába, hogy a francia szélső bal lábában a síp- és a szárkapocscsont is eltört, teljességgel bizonytalan, hogy mikorra fog felépülni.
El kell mondjam, nem láttam a becsúszást, mert a csak a 9. percben tudtam bekapcsolódni a mérkőzésbe (szavazni ugye kell) és azóta sem néztem meg az esetet. Tudván, hogy az angol tévések sem ismételgették, és meglehetősen gyenge lábakon állok az ilyen képsorokkal kapcsolatban, nem akarok kockáztatni.
Arról, hogy milyen szándékkal érkezett De Jong úgy ahogy, csak ő, de talán ő sem tud biztosat mondani. Ami viszont egyértelmű volt és írtandó hozzáállás, az a felelőtlen és vakmerő felfogás, amellyel ő, Karl Henry és még sok más játékos pályára lép manapság. Nagyjából 24 órával korábban Henry azonnal piros lapot kapott miután hihetetlenül veszélyesen elkaszált egy Wigan-játékost. Legalább 5 mérkőzéses eltiltást kellene kapnia. Ha még egyszer ilyet csinál, 10 meccset. Majd 15-öt, majd 25-öt, majd egy egész idényre el kell tiltani. Egészen addig, amíg le nem szokik róla.
De Jonggal szemben hasonló eljárás szükséges. Senki sem állítja, hogy szándékosan törte el Ben Arfa lábát, vagy rúgta mellkason a vb-döntőn Xabi Alonsot. Viszont ha az aktuális futballszövetségek nem bírálják felül játékvezetőiket és tiltják el hosszabb időre, nem is fog változtatni a stílusán.
A klub kedden kora este vette fel a kapcsolatot az FA-vel, szigorú büntetést kérve a hollandnak. A holland szövetségi kapitány kitette a keretéből. Sorra szólalnak meg a világ egykori nagyjai és ítélik el a szerelést (és nem magát a játékost, nagyon helyesen). Ha szerencsénk van, a médiafelhajtás arra ösztönzi az angol szövetséget, hogy büntessen, méghozzá keményen, felébresztve azt a sok 50-es években rekedt britet, aki szerint az ilyesmi "benne van a játékban" (idéztem a vasárnapi Match of the Day 2-ből).
Ben Arfa helyett Routledge érkezett a pályára, elfoglalva helyét a jobb oldalon, míg Gutierrez átjött megszokott játszótársa, Jose Enrique oldalára.
Hughton meglepő védelmi taktikát választott: magasan, 30-40 méterre az alapvonaltól vonalban védekezett a hátsó négyesünk. Az ötlet díjazandó, hiszen ezzel leszűkítette a területet a rövidpasszokkal operáló City-középpályások ellen, ám sajnos azzal a kockázattal járt, hogy egy az egyben a hazaiak gyorsabbak tudnak lenni James Perch-nél, Mike Williamsonnál és talán még Fabricio Coloccininél is.
Ez történt 17. percben, amikor Tevez lépett ki Williamson mellett és bár a védő még a tizenhatos előtt csúszott be és valószínűleg a labdát találta el, Atkinson büntetőt ítélt, amit a sértett bevágott a kapu torkába.
A gól minimálisan ejtette csak sokkba a mieinket, főleg Gutierrez révén (a fiatal jobb hátvéd, a vb-t is megjárt Jerome Boateng ellen) sokat tartottuk a labdát, eljutottunk a támadóharmadba és helyzetecskéink is voltak. Nagyjából 6-7 perccel a vezető gól után ki is egyenlítettünk, amikor Jonas beadását Vincent Kompany nem tudta rendesen kifejelni (úgy láttam Shola hatalmasat taszított rajta), és miután a szélső a beívelés után befelé mozgott, tálcán kapta a labdát és a léc alá bombázta.
Az első félidő hátralévő 20 percében nagyjából kiegyenlített, ám egy 4-5 perces periódust leszámítva inkább általunk irányított játék következett. Egyetlen említésre méltó dolog Coloccini sérülése lett, akit a 36. percben ágyékhúzódással kellett lecserélni. A helyére érkezett Sol Campbell a második olyan játékos lett, aki a PL minden idényében pályára lépett (Ryan Giggs a másik és David James lehet a harmadik). Bevallom, féltem Sol játékától, de szerencsére alaptalanul. Gyorsasága teljesen eltűnt, de még mindig hatalmas, kikerülhetetlen és kiválóan helyezkedik.
Második félidő
A szünet után nem sokat tétlenkedett Mancini, 10 perc után behozta Emanuel Adebayort a fiatalabb Touré helyére, de ezt követően is sikeresen öltük a játékot, bár a mezőnyfölény már egyértelműen a hazaiaké volt.
Egészen Adam Johnson beállásáig (73. perc) nem volt igazán komoly helyzete a City-nek, majd a gyerekként Newcastle-drukker, egykori Boro-játékos 2 percen belül meghálálta a cserét. A jobb oldalról indulva Enrique, majdAlan Smith Barton mellett befelé cselezett és miután hagytuk lőni, bevágta a labdát a hosszú alsóba.
Chris Hughton kénytelen volt várni Carroll pályára küldésével, nehogy úgy járjon, mint másfél hete Carlo Ancelotti a Liga-kupa találkozón, így legjobb csatárunk behozatalára egészen az utolsó negyedóráig várni kellett. Andy az enervált Kevin Nolant váltotta, aki az utóbbi 2-3 mérkőzésén számomra rendre csalódást okozott.
Atkinson játékvezető ismét óriási hibát vétett, amikor Lescott egyértelmű buktatását továbbengedte, holott a belső védőből lett bal hátvéd egyszerűen kihúzta Ameobi támaszkodó lábát. Még ezzel együtt is megvolt a lehetőség a döntetlenre, amikor egy Barton-szögletnél Williamson érkezhetett tisztán a rövidre, ám fejese 10 centivel a felső léc fölött suhant el. Ha az alá tudja irányítani, védhetetlen.
Egyéb
A találkozó után Chris Hughton szokásától eltérően, ám teljes érthetően negatívan beszélt mind a játékvezetőről, mind De Jongról. Jó olvasni, hallani, hogy nem fogja mindig eljátszani a szűk szavú, kedves embert és a Stoke elleni meccs után megint nem rejtette véka alá véleményét (akkor ugye Tony Pulis vádolta meg Bartont színészkedéssel, amit CH vehemensen utasított vissza).
Bár nem lesz olyan kiváló a hazai mérlegünk, mint tavaly volt, bíztató, hogy idegenben is képesek vagyunk nyugodt, magabiztos játékra. Természetesen elengedhetetlen a hazai forma, de ha az 1-2 botlást idegenben kompenzálni tudjuk, az nem lehet baj.
Remélhetőleg a válogatott szünet lehetőséget ad a kisebb sérülések gyógyulására. Danny Guthrie és Danny Simpson kedden játszott a tartalékcsapatban, alig várom már visszatérésüket.
Manchester City 2, Newcastle 1
Premier League
Eastlands, 46 067 néző
jv.: Martin Atkinson
Newcastle: Krul, Perch, Coloccini (Campbell 36.), Williamson, Enrique, Gutierrez, Tiote, Barton, Ben Arfa (Routledge 7.), Nolan (Carroll 76.), Ameobi
Cserék: Söderberg, R. Taylor, Smith, Lovenkrands
Lapok: Coloccini (2), Williamson (1)
Gólok: Gutierrez 24. (1)
Manchester City: Hart, Boateng, Kompany, K. Toure, Lescott, Barry (Johnson 72.), Y. Toure (Adebayor 56.), De Jong, Milner, Silva, Tevez (Vieira 86.)
Cserék: Given, Boyata, Santa Cruz, Jo
Lapok: Boateng, K. Toure, Tevez
Gólok: Tevez 18. (bün.), Johnson 75.
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Brian Kidd (másodedző)
Érdekességek, statisztikák
Chris Hughton megelégelte Andy Carroll gyengébb szerepléseit és/vagy annyira elégedett volt Shola Ameobi edzésen (és a Stamford Bridge-en) nyújtott teljesítményével, hogy utóbbit jelölte centerjének vasárnap. Carroll mellett Wayne Routledge is kikerült a kezdőből, Jonas Gutierrez kezdett a United jobb oldalán.
Roberto Mancini, akit, mint kiderült, saját csapatkapitánya is kritizált a szünetben, egyetlen csatárral Carlos Tevezzel kezdett.
Első félidő
A negyedik percben történtekről még egy ideig beszélni fognak és remélem hosszú évek múlva egy folyamat elindító szikrájaként fognak rá tekinteni. Nigel De Jong, a holland válogatott középpályása olyan keményen szállt bele Hatem Ben Arfába, hogy a francia szélső bal lábában a síp- és a szárkapocscsont is eltört, teljességgel bizonytalan, hogy mikorra fog felépülni.
El kell mondjam, nem láttam a becsúszást, mert a csak a 9. percben tudtam bekapcsolódni a mérkőzésbe (szavazni ugye kell) és azóta sem néztem meg az esetet. Tudván, hogy az angol tévések sem ismételgették, és meglehetősen gyenge lábakon állok az ilyen képsorokkal kapcsolatban, nem akarok kockáztatni.
Arról, hogy milyen szándékkal érkezett De Jong úgy ahogy, csak ő, de talán ő sem tud biztosat mondani. Ami viszont egyértelmű volt és írtandó hozzáállás, az a felelőtlen és vakmerő felfogás, amellyel ő, Karl Henry és még sok más játékos pályára lép manapság. Nagyjából 24 órával korábban Henry azonnal piros lapot kapott miután hihetetlenül veszélyesen elkaszált egy Wigan-játékost. Legalább 5 mérkőzéses eltiltást kellene kapnia. Ha még egyszer ilyet csinál, 10 meccset. Majd 15-öt, majd 25-öt, majd egy egész idényre el kell tiltani. Egészen addig, amíg le nem szokik róla.
De Jonggal szemben hasonló eljárás szükséges. Senki sem állítja, hogy szándékosan törte el Ben Arfa lábát, vagy rúgta mellkason a vb-döntőn Xabi Alonsot. Viszont ha az aktuális futballszövetségek nem bírálják felül játékvezetőiket és tiltják el hosszabb időre, nem is fog változtatni a stílusán.
A klub kedden kora este vette fel a kapcsolatot az FA-vel, szigorú büntetést kérve a hollandnak. A holland szövetségi kapitány kitette a keretéből. Sorra szólalnak meg a világ egykori nagyjai és ítélik el a szerelést (és nem magát a játékost, nagyon helyesen). Ha szerencsénk van, a médiafelhajtás arra ösztönzi az angol szövetséget, hogy büntessen, méghozzá keményen, felébresztve azt a sok 50-es években rekedt britet, aki szerint az ilyesmi "benne van a játékban" (idéztem a vasárnapi Match of the Day 2-ből).
Ben Arfa helyett Routledge érkezett a pályára, elfoglalva helyét a jobb oldalon, míg Gutierrez átjött megszokott játszótársa, Jose Enrique oldalára.
Hughton meglepő védelmi taktikát választott: magasan, 30-40 méterre az alapvonaltól vonalban védekezett a hátsó négyesünk. Az ötlet díjazandó, hiszen ezzel leszűkítette a területet a rövidpasszokkal operáló City-középpályások ellen, ám sajnos azzal a kockázattal járt, hogy egy az egyben a hazaiak gyorsabbak tudnak lenni James Perch-nél, Mike Williamsonnál és talán még Fabricio Coloccininél is.
Ez történt 17. percben, amikor Tevez lépett ki Williamson mellett és bár a védő még a tizenhatos előtt csúszott be és valószínűleg a labdát találta el, Atkinson büntetőt ítélt, amit a sértett bevágott a kapu torkába.
A gól minimálisan ejtette csak sokkba a mieinket, főleg Gutierrez révén (a fiatal jobb hátvéd, a vb-t is megjárt Jerome Boateng ellen) sokat tartottuk a labdát, eljutottunk a támadóharmadba és helyzetecskéink is voltak. Nagyjából 6-7 perccel a vezető gól után ki is egyenlítettünk, amikor Jonas beadását Vincent Kompany nem tudta rendesen kifejelni (úgy láttam Shola hatalmasat taszított rajta), és miután a szélső a beívelés után befelé mozgott, tálcán kapta a labdát és a léc alá bombázta.
Az első félidő hátralévő 20 percében nagyjából kiegyenlített, ám egy 4-5 perces periódust leszámítva inkább általunk irányított játék következett. Egyetlen említésre méltó dolog Coloccini sérülése lett, akit a 36. percben ágyékhúzódással kellett lecserélni. A helyére érkezett Sol Campbell a második olyan játékos lett, aki a PL minden idényében pályára lépett (Ryan Giggs a másik és David James lehet a harmadik). Bevallom, féltem Sol játékától, de szerencsére alaptalanul. Gyorsasága teljesen eltűnt, de még mindig hatalmas, kikerülhetetlen és kiválóan helyezkedik.
Második félidő
A szünet után nem sokat tétlenkedett Mancini, 10 perc után behozta Emanuel Adebayort a fiatalabb Touré helyére, de ezt követően is sikeresen öltük a játékot, bár a mezőnyfölény már egyértelműen a hazaiaké volt.
Egészen Adam Johnson beállásáig (73. perc) nem volt igazán komoly helyzete a City-nek, majd a gyerekként Newcastle-drukker, egykori Boro-játékos 2 percen belül meghálálta a cserét. A jobb oldalról indulva Enrique, majd
Chris Hughton kénytelen volt várni Carroll pályára küldésével, nehogy úgy járjon, mint másfél hete Carlo Ancelotti a Liga-kupa találkozón, így legjobb csatárunk behozatalára egészen az utolsó negyedóráig várni kellett. Andy az enervált Kevin Nolant váltotta, aki az utóbbi 2-3 mérkőzésén számomra rendre csalódást okozott.
Atkinson játékvezető ismét óriási hibát vétett, amikor Lescott egyértelmű buktatását továbbengedte, holott a belső védőből lett bal hátvéd egyszerűen kihúzta Ameobi támaszkodó lábát. Még ezzel együtt is megvolt a lehetőség a döntetlenre, amikor egy Barton-szögletnél Williamson érkezhetett tisztán a rövidre, ám fejese 10 centivel a felső léc fölött suhant el. Ha az alá tudja irányítani, védhetetlen.
Egyéb
A találkozó után Chris Hughton szokásától eltérően, ám teljes érthetően negatívan beszélt mind a játékvezetőről, mind De Jongról. Jó olvasni, hallani, hogy nem fogja mindig eljátszani a szűk szavú, kedves embert és a Stoke elleni meccs után megint nem rejtette véka alá véleményét (akkor ugye Tony Pulis vádolta meg Bartont színészkedéssel, amit CH vehemensen utasított vissza).
Bár nem lesz olyan kiváló a hazai mérlegünk, mint tavaly volt, bíztató, hogy idegenben is képesek vagyunk nyugodt, magabiztos játékra. Természetesen elengedhetetlen a hazai forma, de ha az 1-2 botlást idegenben kompenzálni tudjuk, az nem lehet baj.
Remélhetőleg a válogatott szünet lehetőséget ad a kisebb sérülések gyógyulására. Danny Guthrie és Danny Simpson kedden játszott a tartalékcsapatban, alig várom már visszatérésüket.
Manchester City 2, Newcastle 1
Premier League
Eastlands, 46 067 néző
jv.: Martin Atkinson
Newcastle: Krul, Perch, Coloccini (Campbell 36.), Williamson, Enrique, Gutierrez, Tiote, Barton, Ben Arfa (Routledge 7.), Nolan (Carroll 76.), Ameobi
Cserék: Söderberg, R. Taylor, Smith, Lovenkrands
Lapok: Coloccini (2), Williamson (1)
Gólok: Gutierrez 24. (1)
Manchester City: Hart, Boateng, Kompany, K. Toure, Lescott, Barry (Johnson 72.), Y. Toure (Adebayor 56.), De Jong, Milner, Silva, Tevez (Vieira 86.)
Cserék: Given, Boyata, Santa Cruz, Jo
Lapok: Boateng, K. Toure, Tevez
Gólok: Tevez 18. (bün.), Johnson 75.
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Brian Kidd (másodedző)
Érdekességek, statisztikák
- Továbbra sem nyertünk a 2003-ban megnyitott stadionban. Utolsó győzelmünk a City vendégeként a 10 évvel ezelőtti 1-0-s siker a Maine Roadon.
- Ez volt Jose Enrique 100. tétmeccse a klub mezében. Reméljük még 200 meccset le fog nálunk játszani.
- Jonas Gutierrez megszerezte első gólját a Premier League-ben. A nufc.com adatai szerint ő a 93. játékos, aki a csapat színeiben gólt rúgott a PL-ben.
- Sol Campbell lett a második olyan játékos, aki a Premier League minden idényében legalább egyszer pályára lépett és a 156., aki a mi csapatunkban pályára lépett.
2010. október 4., hétfő
Videó - Manchester City 2, Newcastle 1
Hogy még élesebben láthassátok a bírói tévedéseket.
xvid, ~830MB, 16:9 (640*368), ESPN UK, HTTP (köszönet Pakmannek)
A darabok megegyeznek, mindkét szerverről tölthetők.
xvid, ~830MB, 16:9 (640*368), ESPN UK, HTTP (köszönet Pakmannek)
A darabok megegyeznek, mindkét szerverről tölthetők.
2010. október 3., vasárnap
Manchester City 2, Newcastle 1
Ez van, amikor kettős a mérce. Jól jön a két hét szünet, kiesni nem fogunk.
Csevegő - Manchester City
Manchester City - Newcastle United
helyszín: Eastlands
jv.: Martin Atkinson
Newcastle: Krul - Perch, Williamson, Coloccini, Enrique - Gutierrez, Tiote, Barton, Ben Arfa - Nolan (c) - Ameobi (4-4-1-1)
Cserepad: Soderberg (k), Campbell (v), R. Taylor (v), Smith (v), Routledge (kp), Carroll (cs), Lovenkrands (cs)
Manchester City: Hart - Boateng, K. Toure, Kompany, Lescott - De Jong, Barry, Y. Toure, Silva, Milner - Tevez (4-5-1)
Cserepad: Given (k), Boyata (v), Vieira (kp), Johnson (kp), Adebayor (cs), Santa Cruz (cs), Jo (cs)
Nem szeretünk idejárni, 6 vendégszereplésünk során összesen két pontot szereztünk. Ha már a Stoke-beszámolóban megemlítettem a vereség következményét (15. hely); győzelem esetén akár a 7. helyig is előreléphetünk.
A meccset Angliában az ESPN sugározza, a megszokott helyeken jó eséllyel lesznek streamek.
Jó szurkolást!
Hová tűnt a hazai forma?
A Kisördög már a találkozó előtt azt súgta a fülembe, hogy nem feltétlenül tett meg minden játékosunk mindent, hogy top állapotban álljon ki a mérkőzésre. Ez csak spekuláció, de az Andy Carrollról készült közelin félelmetesen másnaposnak tűnt Gateshead csillaga.
Első félidő
Az első félidő lényegét gyorsan össze lehet foglalni. Labdavesztés után azonnal visszazárt a Stoke, mi pedig hiába birtokoltuk sokat a labdát, nem tudtuk magunkat átjátszani rajtuk. Mélyebben belemenve, ijesztő volt az ötlettelenségünk 20-25 méterre a kapu előtt, idei leggyengébb meccsét futotta Joey Barton, Carrollt kiválóan semlegesítették, Hatem Ben Arfa előtt összezártak, amikor középre kanyarodott és a sokszor számunkra gyümölcsöző beadások, felívelések rendre vendég fejet találtak. Egyrészt mert pontatlanok voltak, másrészt légifölényben volt Staffordshire Sunderlandje, utóbbi a második félidőben a mi kapunk előtt már végzetes volt.
Az impotenciánk ellenére sikerült megszerezni a vezetést a szünet előtt, amikor Robert Huth lerántotta Andy Carrollt a tizenhatoson belül. Az NFL-ben a nem elkapható labdákra vonatkozó kitétel miatt ez nem biztos, hogy fault, ám a fociban nem kell mérlegelni és Michael Jones jogosan mutatott a büntetőpontra, ahonnan Kevin Nolan megszerezte idei harmadik találatát.
Második félidő
A szünetben Tony Pulis már minden bizonnyal megfogalmazta magában a következő negyedóra cseréit, de azt hiszem csak látni akarta, hogy Chris Hughton nem változtatott, és csak a 49. percben kezdte el beküldeni kispadosait. A már besárgult Salif Diaot Ricardo Fuller váltotta és ezzel a Stoke 4-4-2-re váltott. Röviddel a 60. perc előtt Rory Delap is megérkezett a pályára, de már addig is inkább a vendégek uralták a félidőt. Az egyenlítő találatra egészen a 67. percig várni kellett; előtte Kenwyne Jones már kétszer telibe találta a kapufát, ám egy Matthew Etherington-szabadrúgás után a hosszúról középre fejelt labdát már könyörtelenül bebólintotta.
Ezekben a percekben picit meggyengült a Stoke csatársora, Fullernek kiugrott a válla és Eidur Gudjohnsennek kellett váltania. Nem sokkal később, egészen pontosan a 74. percben, nagyot hibázott Hughton. Lehozta a védelmi vonal előtt szűrő Cheick Tiotét és beküldte Shola Ameobit. A két csatáros játék ugyan meglett és tényleg hatékonyabbak voltunk Thomas Sorensen kapuja előtt, a Barton-Nolan belső középpálya fikarcnyit sem volt képes lassítani a City ellentámadásain.
A 80. perctől kezdve szinte szó szerint letáborozott kapunk előtt a Stoke. Delap legalább három hajítását sikerült oldalra felszabadítania a védelemnek, mielőtt a nagy nyomásnak egy szöglet lett az eredménye. A rövidre érkező labdát a menteni igyekvő James Perch tökéletes mozdulattal fejelte saját kapunkba, „megszerezve” a győztes találatot a vendégeknek.
Fuller hosszas ápolása miatt 6 perc hosszabbítás volt, mely során Perch és főleg Nolan is könnyedén betalálhatott volna, de az ideges lábak egyik alkalommal sem tudták kapura irányítani a lövést.
Egyéb
Sorozatban második nehezen emészthető hazai vereség, mely a következő szombati eredményeket követően a 14. helyen tart bennünket újabb egy nehéz és nem sokkal kecsegtető manchesteri kirándulás előtt. Egy vereség a 15. helyre dobna vissza bennünket, 7 meccs után 7 ponttal állnánk, ami, ahogy odakint mondják „relegation form”. Nincs még gond, de a válogatott szünet után már hozni kell a hazai kötelezőket.
Newcastle 1, Stoke City 2
Premier League
St. James' Park, 41 195 néző
jv.: Michael Jones
Newcastle: Krul, Perch, Coloccini, Williamson, Enrique, Routledge, Tiote (Ameobi 74.), Barton, Ben Arfa (Gutierrez 62.), Nolan, Carroll
Cserék: Söderberg, R. Taylor, Smith, Ranger, Lovenkrands
Lapok: -
Gólok: Nolan 43. (bün.) (3)
Stoke City: Sorensen, Wilkinson, Huth, Shawcross, Collins, Whelan (Delap 57.), Whitehead, Diao (Fuller 49. [Gudjohnsen 67.]), Walters, Etherington, Jones
Cserék: Begovic, Higginbotham, Wilson, Faye
Lapok: Diao
Gólok: Jones 67., Perch 85. (öngól)
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Tony Pulis
Érdekességek, statisztikák
- Április óta nem szereztünk öngólt, akkor a Reading otthonában Danny Simpson talált Steve Harper kapujába. A Premier League-ben 2009 májusában Damien Duff Villa elleni emlékezetes öngólja volt az utolsó.
- 35 év után, 1975/76 óta először tudott nyerni otthonunkban a Stoke City.
- Tim Krul bekapta karrierje első (és második) PL-gólját. 302 percen át maradt érintetlen a hálója.
2010. szeptember 27., hétfő
Videó - Newcastle 1, Stoke City 2
Ha esetleg van köztetek mazochista.
h.264, 2,86GB, 16:9 (720p), AD Sports (angol), HTTP (köszönet J-Reyes-nek)
A screen nagyon árulkodó, Carroll másnapos feje már a meccs előtt megijesztett. A beszámoló valószínűleg szerdán jön.
h.264, 2,86GB, 16:9 (720p), AD Sports (angol), HTTP (köszönet J-Reyes-nek)
A screen nagyon árulkodó, Carroll másnapos feje már a meccs előtt megijesztett. A beszámoló valószínűleg szerdán jön.
2010. szeptember 26., vasárnap
Csevegő - Stoke City
Newcastle United - Stoke City
helyszín: St. James' Park
jv.: Mike Jones
Newcastle: Krul - Perch, Williamson, Coloccini, Enrique - Routledge, Tiote, Barton, Ben Arfa - Nolan (c) - Carroll (4-4-1-1)
Cserepad: Soderberg (k), R. Taylor (v), Smith (kp), Gutierrez (kp), Ameobi (cs), Lovenkrands (cs), Ranger (cs)
Stoke City: Sorensen - Wilkinson, Huth, Shawcross (c), Collins - Whitehead, Whelan, Diao, Etherington - Walters, Jones (4-4-2)
Cserepad: Begovic (k), Faye (v), Higginbotham (v), Wilson (kp), Delap (kp), Gudjohnsen (cs), Fuller (cs)
Mi vagyunk a favoritok, de nem szabad meglepődni, ha kellemetlen vendég lesz a Stoke. Idegenben borzalmasak voltak újoncévükben, de tavaly már stabilabb gárdának bizonyultak, kevés gólon tartották házigazdáikat és 10 rúgott góljuk ellenére 20 pontot összegyűjtöttek a Brittanniától távol.
A meccset Angliában a SkySports sugározza, a megszokott helyeken jó eséllyel lesznek streamek.
Jó szurkolást!
2010. szeptember 25., szombat
Stuart Atwell és a Sunderland
Múlt héten a Sunderland az év egyik lehetetlen gólját kapta, amikor Anton Ferdinand nekibikázta Cesc Fabregas lábának a labdát, ami 30-40 métert repülve a hazai kapuban kötött ki.
Mai haláli esemény: szabadrúgás jár a Sunderlandnek 45 méterre saját kapujuktól. Michael Turner lehelyezi a labdát, az megáll, majd hátrapöcköli kapusának, végezze el ő a szabadrúgást. Turner szándéka egyértelmű volt, nem elvégezni akarta a szabadot.
A szabályok szerint elvégzett szabadrúgásnak is fel lehetett fogni a mozdulatot. Fernando Torres elhozta a labdát, lekészítette Dirk Kuytnak, és gól szerzett a Liverpool. A gólt Atwell megadta.
Legkevésbé sincs ellenemre, ha hajtépésre sarkalló gólokat kap hétről-hétre a Sunderland, ahogy azt sem bánnám, hogy Atwellt nem láthatnánk 1-2 évig Premier League-meccseken.
Hogy igazságos legyek, Atwell egy kétes Sunderland-tizenegyest leszámítva kiválóan fújt a Liverpool vezető gólját követően. Még a végén jó bíró lesz belőle.
2010. szeptember 23., csütörtök
Harpert megműtötték
Szerdán megműtötték Steve Harper vállát, a kapus a klub becslése szerint 12 hétig nem áll a csapat rendelkezésére.
Pénteken Harpert megszólaltatta a klub hivatalos honlapja, zanzásítva Harps nyilatkozata:
Pénteken Harpert megszólaltatta a klub hivatalos honlapja, zanzásítva Harps nyilatkozata:
- Eredetileg 4 hónapos kihagyástól féltek, így örül, hogy csak hármat jósolnak.
- Már az esésnél hallott egy roppanást és ezt követően képtelen volt mozgatni a karját.
- A csapat orvosával és Shay Givennel (!) hárman közösen döntöttek egy londoni ausztrál specialista, Andrew Wallace mellett.
- Mivel ritkán sérül meg, számít rá, hogy nehéz lesz kibírni fejben a hosszú kihagyást és igyekszik minél hamarabb újra edzésbe állni.
- Nem látta a szerdai mérkőzést, mert aznap este nyolckor (magyar idő szerint kilenckor, a szerk.) operálták. Miután felébredt és mondták neki, hogy 4-3-ra nyert a csapat, azt hitte, még az altató hatása alatt van.
- Nyáron marasztalta Tim Krult, akinek volt néhány ajánlata, mondván hamarosan biztosan lehetőséget kap. Nem ilyen módon gondolta a helycserét, de teljes mértékben bízik a hollandban.
- Nem lesz könnyű dolga a Stoke ellen, mert a Fazekasok szeretik támadni a kapust.
- Krul elsők között nézte meg, jól van-e (még a pályán, a szerk.), elsők között volt, aki felhívta a meccs után. Jó viszonyban vannak, a fiatal játékos sokat kérdez tőle és hajlandó tanulni.
Hét gólos álommeccs a Bridge-en
Az utóbbi évek legemlékezetesebb United-mérkőzését és győzelmét hozta a Chelsea elleni Liga-kupa-mérkőzés a sorozat harmadik fordulójában.
Ahogy arra számítani lehetett, jelentősen kicserélődött kezdő tizenegy lépett pályára a Stamford Bridge-en, a legerősebbnek tűnő tizenegy mezőnyjátékosai közül egyedül Fabricio Coloccini kezdett, rajta kívül talán Tim Krul az, aki a vasárnapi bajnokin ott lesz a kezdőcsapatban. Viszontláthattuk a fiatalok közül Haris Vuckicot, Shane Fergusont és Nile Rangert, de az Accrington elleni látott fiataldömping elmaradt.
Carlo Ancelotti is variált, a vasárnap a Blackpoolt lesimázó csapat kezdőjéből csak Paulo Ferreira és Ramires maradt hírmondónak, így olyan fiatalokat láthattunk, mint a tavaly nálunk egy hónapot eltöltő Patrick Van Aanholt, a Chelsea utánpótlásának ékessége, Daniel Sturridge vagy a 19 éves francia Gael Kakuta. Persze így is szorultak sztárok a londoniak közé, hisz ott volt Nicolas Anelka vagy az egy félidőt kapó John Terry.
Ránézve a csapatokra, nagyjából kiegyenlítettnek tűntek az erőviszonyok, tartottam a Chelsea sebességétől, de úgy gondoltam, ha kicsit lelassítjuk a játékot, lehet keresni valónk.
A hazaiak nem tétováztak, rögtön veszélyeztettek Yuri Zhirkov révén, majd a 6. percben a vezetést is megszerezték. Hogy kit lehet leginkább hibáztatni a gólért, nehéz megmondani, ezért inkább fele-fele arányban varrom Sol Campbell és Nile Ranger nyakába Kakuta találatát, megemlítve Alan Smith-t. Egy jobb oldalról érkező beadást (amikor Anelka kihúzódott Shane Ferguson oldalára ... már szinte igazságtalan volt a tudáskülönbség) Campbell elfejelt Tim Krul elől (nem tudjuk, hogy a holland szólt-e, elég hangosan-e, stb.), Smith azonnal jobbra osztotta ki (sűrű) a lecsorgót ahelyett, hogy megfordult volna (töküres volt).
Ranger körülményes volt, Kakuta elhozta a labdát, középre passzolt Van Aanholtnak, aki Campbell lábai között és Krul kezén keresztül a kapuba vágta a vezető gólt. A sokadik visszajátszáson úgy tűnt, Campbell hozzáért a labdához és úgy látszott, a kapusunk ennek is köszönhetően nem tudott hárítani, hiába ért le a lapos lövésre.
Ekkor szerintem sokan elkönyveltük, hogy ma sem terem babér. Kétségtelen, a sorsoláskor leírtam magamban a továbbjutás lehetőségét, de a meccs előtti órában a szurkoló nem tehet mást, mint bizakodik, így én is a csodában reménykedve kapcsoltam be a tévét.
Már az első negyedórában látszott, hogy Campbell nincs élete formájában. Tudjuk, hogy egész nyáron nem edzett, esküvő és nászút vitte el az idejét és nyilván augusztusban állt először edzésbe. Nem tudtam eldönteni, hogy korából adódóan volt ilyen vészesen lassú, a rendes alapozás hiánya miatt, esetleg túlsúlyos vagy a három ok kombinációja a felelős. Reménykedjünk az utóbbi kettőben, mert ezek korrigálhatók.
A 20-25. perc környékén valami különös oknál fogva egyszer csak visszaállt a Chelsea és bár addig is volt hatalmas helyzetünk (egy perccel a gól után Ryan Taylor beadását Campbell üresen csúsztatta fél méterrel a hosszú kapufa mellé), egy csapásra és némi meglepetésre jött az egyenlítő gól.
Ferguson vitte fel a labdát a bal oldalon, Jonas Gutierrez a szél felé mozogva mindkét védőt elvitte magával, Shane pedig úgy döntött, beadja a labdát. Nem volt Enrique-szerű, de nagyon jó húzása volt a labdának, olyasmi amire a csatárok olyan dolgokon is áthatolnak, ami Andy Dufrense-nek is becsületére válna, miközben a védők attól rettegnek, nehogy a labda pörgése miatt a saját kapujukba szabadítsanak fel.
Szóval jött a beadás, Peter Lovenkrands valamelyik hajszála hozzáért, Ross Turnbull már rossz helyen volt és a hosszú oldalon lecsapó Ranger a kapuba kotorta a labdát. Egyenlő állás és döbbent hazai közönség. 2-3 percen belül Vuckic és Gutierrez összjátéka után az argentín passzolt középre az alapvonalról és Ranger előtt hasonlóan üres kapu tátongott, ám a fiatal csatárból lett ideiglenes jobb szélső ekkor lyukat rúgott.
Sebaj, egy perc múlva Shola Ameobi kiharcolt egy faultot a tapasztalatlan - ám hatalmas - 18 éves Jeffrey Bruma ellen 18-20 méterre a kaputól, Ryan Taylor szögben. Delikvensünk érkezett és a jobbik megoldást választva minden erejével teli rüszttel a hosszú felé bombázott. Turnbull a lövést megelőző pillanatban egy óvatlan lépést tett a másik irányba és már nem ért vissza, vezet a United.
A szünetben Várhídi Péter a kapust hibáztatta a gólnál, egyfelől jogosan, hiszen az az oldal volt az övé és ilyen kis távolságból az ember inkább az erős, hosszúra jövő lövésre számít. A másik oldalról viszont tudni kell, hogy Raylor jobb lábának labdacsavarási képessége viszonylag ritka és bár nem tudom alátámasztani Youtube-felvétellel, valószínűleg a rövidbe is fel tudja lőni a labdát, nem nyeszlett nyeséssel, hanem kellő mértékű erővel.
A cél most már a félidő és komolyabb zűr nélkül lehozta a csapat a maradék 13+3 percet (Phil Dowd már az első félidőben is botrányosan sokat hosszabbított).
Második félidő
Jött a hazai oldalról egy várt csere (Terry - Alex) és egy eredményre reagáló változtatás (Kakuta - Salomon Kalou).
A félelem ekkor a szombatihoz hasonló volt: bírjuk ki az első öt percet, nehogy átrohanjanak rajtunk. Jól kezdett a Chelsea, de a lendületük egy szöglet és 2 perc után lelankadt és Ferreira hibájának következményét látva már cidrizni kezdtek.
A portugál védő (és Terry távoztával cséká) Ameobit kínálta meg egy ajándék labdával 40 méterre a kaputól, Shola eleget táncolt a labda körül, hogy Alex hátrálva várja a segítséget, a labda pedig 25 méterig eljusson. Egy apró csel jobbra, egy picit eltört lövés, ami szinte végig a fűben suhant, egy rosszul vetődő Turnbull és ott volt a harmadik vendég gól, melyet követően elkönyveltem, hogy most már reális esélyünk van egy hosszabbítást kiharcolni (mégiscsak a Chelsea az ellenfél és mi védekezünk).
(Itt egy pillanatra megállnék és megköszönném Turnbullnak, hogy mint egykori lelkes Newcastle-bérletes, előbb a Boro, majd a Chelsea vérét szívja, utóbbi alkalmazásában hozzásegítve bennünket egy hatalmas eredményhez. Ilyen az igazi szurkoló.)
Ancelotti sajnos a szünetben rossz lóra tett, 35 (!) perccel a mérkőzés vége előtt (úgy, hogy a hosszabbítás veszélye is fennállt) megsérült Kalou és újra cserélni kellett, érkezett a BL történetének legfiatalabb játékosa, az első srác, aki a sorozat mai nevének életbe léptetése után született és pályára lépett annak porondján, Josh McEachran. A meccs végére a srác lett az új Theo Walcott, Dan Sturridge, Aaron Ramsey (plusz még néhány angol "tinizseni" / igen, tudom, hogy Ramsey walesi) egyben, de nem csúfolom a rövidesen teljes erejével hömpölygő hype-árt, tényleg ügyes volt a srác.
Az előző bekezdés elején említett kockázat utolérte a Chelseat, Yossi Benayoun is meghúzódott, így az utolsó nagyjából 20-25 percre 10 emberrel maradtak a hazaiak. Innen ezt a meccset már illenne behúzni.
Chris Hughton biztonságból gyorsan elhasznált két cserét: belső védőt cseréltünk (Coloccini - Mark Williamson), hogy Colo is pihenhessen és lehoztuk a pirostól egy komolyabb faultra került Raylort, őt Cheick Tiote váltotta. Azt gondoltam, az elefántcsontparti lezárja majd azt az oldalt, elvégre nagyszerűen játszott szombati bemutatkozó mérkőzésén, de vagy (és ezt le kell csekkolnom az FM-ben) Awkward az értékelése jobb hátvédként, vagy csak rossz napja volt, mert kirívóan munkát végzett. Az ő oldaláról érkezett az első gól, ami az őrületbe kergetett az utolsó 20 percben.
De mielőtt Anelka remek lövésének előzményét elkrónikálnám, meg kell említenünk, hogy előbb Lovenkrands (10-ből 10-szer be tudja lőni), majd Shola is (10-ből 7-szor be tudja lőni) olyan ziccert hibáztak, ami eldönthette volna a meccset, megnyugtatott volna mindenkit, csökkenti a meccs utáni dugót és én is hamarabb el tudtam volna aludni.
Nem így történt és így jött a Chelsea bal oldala, ami úgy ment át a fülén levegőért kapkodó Rangeren és Tiotén, mint elektromos kés az olajon, Van Aanholt üresen találta középen a francia tirpákot (ezzel senkit nem akarok megbántani, főleg nem a Chelsea-drukkereket: a srác egy zseni és emellé undorító paraszt), aki egy nagyon könnyűnek tűnő, ám annál nehezebb mozdulattal belsővel a kilőtte a hosszút. Meccs van, idegesség van és a visszajátszáson azt látni, hogy Ranger és Tiote kocogva mozizták végig a beadást és a gólt, tehát aggódni is lehet.
Próbáltuk lelassítani a játékot, megtartani a labdát (ami emberelőnyben jobban kellett volna, hogy menjen), de amint visszaszerezték, rohantak vele és úgy tűnt csak idő kérdése az egyenlítés.
Még 10 perc + hosszabbítás. Még 9 perc. Még 8. 7. 6. ... A rohadt életbe, ez a büdös életbe nem volt tizi. Dowd megadta, második és harmadik lassításra is olyan fault volt, amit általában akkor fújnak le egy védő javára, amikor a csatár háromszor meglöki és ő összeesik, jelezvén a bírónak, hogy most már illene egy szabadot adnia kifelé. Szóval nem volt fault. Tiote hozzáért Alexhez, az összeesett, a rózsaszínben pompázó gömböc a tizenegyespontra mutatott, Anelka pedig pimaszul (hiszen egy köcsög) bepasszolta a neki bal alsóba.
Ekkor szokása azt megfogadni a drukkernek, hogy két hétig rá se néz a focira, olyan mély vágást ejt az igazságérzetén egy játékos vagy egy bíró. Ferreira majdnem meglőtte a negyedik hazait, mert a vaksi hordó nem látta, hogy fejjel tisztázni készülő Gutierrezt lerántotta egy csatár. Nem lett volna ennyire jó kedvem e beszámoló írása közben, ha az a bomba beakad.
Sors cimboránk szerencsére segítségére sietett a megesett Newcastle-drukkereknek és úgy rendelkezett, a 90. percben balról jövő szögletnél Alex és Bruma ütközzenek össze, nyomják ki egymást Ameobi mögül, hogy Durham fényes csillaga zavartalanul fejelhessen a hosszúba, megmutatva a 7 évvel öregebb Campbellnek hogy csinálják ezt a profik.
Egyéb
Emlékezetem szerint hosszú idő után az első alkalom, hogy a Liga-kupában egy erősebb csapatot két vállra fektettünk. Még jobb lett volna, ha ez mondjuk az 5. körben történik, de látva, hogy kiesett négy olyan csapat ebben a körben, akik utcahosszal jobb embereket tudnak a pályára pakolni (Liverpool, Tottenham, Man City, Chelsea), némi reménnyel várom a szombat kora délutáni sorsolást. Aztán persze szidni fogom a fent említett Sorsot, amiért az Old Traffordra kell menni, de hátralévő szűk két nap szolid izgatottsága így is jólesik.
Amikor még 1-0 volt az állás, morfondíroztam, hogy hogyan lehetne legkönnyebben skatulyázni a ritkán látott játékosok teljesítményét. A játékon kívülieken (Lovenkrands, Shola, Smudge, Campbell) látszott a rozsda, a fiatalokon (Ferguson, Vuckic) a megilletődöttség.
Nem tudom, hogy a tarcsiban vagy a szlovén U21-ben Vuckic milyen sűrűn játszik ilyen hátravontan, de észrevehetően nem ízlik neki a poszt. Ferguson a szemmel is kivehető fizikai lemaradása miatt valószínűleg sosem lesz egy Jose Enrique, de amire kérik azt csinálja, nem szégyelli kivágni a labdát a stadionból és ahogy már írtam, meglepően jó beadásokra képes.
Legnagyobb csalódást talán Gutierrez okozta, aki úgy éreztem kicsit sértődötten vagy rossz hozzáállással (imádom ennek a szónak ezt a ragozását, négy hosszú hang) játszott. Spekulálgatok, de nyilván nem vette jól, hogy a Blackpool elleni második félidő óta nem tagja a stabil kezdőnek és - amíg Hatem Ben Arfa egészséges - nem is lesz.
Chelsea 3, Newcastle 4
Liga-kupa
Stamford Bridge, 41 511 néző
jv.: Phil Dowd
Newcastle: Krul, R. Taylor (Tiote 63.), Campbell, Coloccini (Williamson 63.), Ferguson (Barton 94.), Ranger, Smith, Vuckic, Gutierrez, Ameobi, Lovenkrands
Cserék: Söderberg, Nolan, Ben Arfa, Carroll
Lapok: R. Taylor (1), Ameobi (2), Tiote (1)
Gólok: Ranger 27., R. Taylor 32. (2), Ameobi 49. és 90. (3)
Chelsea: Turnbull, Ferreira, Terry (Alex 46.), Bruma, Van Aanholt, Ramires, Benayoun, Zhirkov, Kakuta (Kalou 46. [McEachran 56.]), Anelka, Sturridge
Cserék: Cech, Clifford, Mellis, Chalobah
Lapok: Bruma
Gólok: Van Aanholt 6., Anelka 70. és 87. (bün.)
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Carlo Ancelotti
Érdekességek, statisztikák
Ahogy arra számítani lehetett, jelentősen kicserélődött kezdő tizenegy lépett pályára a Stamford Bridge-en, a legerősebbnek tűnő tizenegy mezőnyjátékosai közül egyedül Fabricio Coloccini kezdett, rajta kívül talán Tim Krul az, aki a vasárnapi bajnokin ott lesz a kezdőcsapatban. Viszontláthattuk a fiatalok közül Haris Vuckicot, Shane Fergusont és Nile Rangert, de az Accrington elleni látott fiataldömping elmaradt.
Carlo Ancelotti is variált, a vasárnap a Blackpoolt lesimázó csapat kezdőjéből csak Paulo Ferreira és Ramires maradt hírmondónak, így olyan fiatalokat láthattunk, mint a tavaly nálunk egy hónapot eltöltő Patrick Van Aanholt, a Chelsea utánpótlásának ékessége, Daniel Sturridge vagy a 19 éves francia Gael Kakuta. Persze így is szorultak sztárok a londoniak közé, hisz ott volt Nicolas Anelka vagy az egy félidőt kapó John Terry.
Ránézve a csapatokra, nagyjából kiegyenlítettnek tűntek az erőviszonyok, tartottam a Chelsea sebességétől, de úgy gondoltam, ha kicsit lelassítjuk a játékot, lehet keresni valónk.
Első félidő
Ranger körülményes volt, Kakuta elhozta a labdát, középre passzolt Van Aanholtnak, aki Campbell lábai között és Krul kezén keresztül a kapuba vágta a vezető gólt. A sokadik visszajátszáson úgy tűnt, Campbell hozzáért a labdához és úgy látszott, a kapusunk ennek is köszönhetően nem tudott hárítani, hiába ért le a lapos lövésre.
Ekkor szerintem sokan elkönyveltük, hogy ma sem terem babér. Kétségtelen, a sorsoláskor leírtam magamban a továbbjutás lehetőségét, de a meccs előtti órában a szurkoló nem tehet mást, mint bizakodik, így én is a csodában reménykedve kapcsoltam be a tévét.
Már az első negyedórában látszott, hogy Campbell nincs élete formájában. Tudjuk, hogy egész nyáron nem edzett, esküvő és nászút vitte el az idejét és nyilván augusztusban állt először edzésbe. Nem tudtam eldönteni, hogy korából adódóan volt ilyen vészesen lassú, a rendes alapozás hiánya miatt, esetleg túlsúlyos vagy a három ok kombinációja a felelős. Reménykedjünk az utóbbi kettőben, mert ezek korrigálhatók.
A 20-25. perc környékén valami különös oknál fogva egyszer csak visszaállt a Chelsea és bár addig is volt hatalmas helyzetünk (egy perccel a gól után Ryan Taylor beadását Campbell üresen csúsztatta fél méterrel a hosszú kapufa mellé), egy csapásra és némi meglepetésre jött az egyenlítő gól.
Ferguson vitte fel a labdát a bal oldalon, Jonas Gutierrez a szél felé mozogva mindkét védőt elvitte magával, Shane pedig úgy döntött, beadja a labdát. Nem volt Enrique-szerű, de nagyon jó húzása volt a labdának, olyasmi amire a csatárok olyan dolgokon is áthatolnak, ami Andy Dufrense-nek is becsületére válna, miközben a védők attól rettegnek, nehogy a labda pörgése miatt a saját kapujukba szabadítsanak fel.
Szóval jött a beadás, Peter Lovenkrands valamelyik hajszála hozzáért, Ross Turnbull már rossz helyen volt és a hosszú oldalon lecsapó Ranger a kapuba kotorta a labdát. Egyenlő állás és döbbent hazai közönség. 2-3 percen belül Vuckic és Gutierrez összjátéka után az argentín passzolt középre az alapvonalról és Ranger előtt hasonlóan üres kapu tátongott, ám a fiatal csatárból lett ideiglenes jobb szélső ekkor lyukat rúgott.
Sebaj, egy perc múlva Shola Ameobi kiharcolt egy faultot a tapasztalatlan - ám hatalmas - 18 éves Jeffrey Bruma ellen 18-20 méterre a kaputól, Ryan Taylor szögben. Delikvensünk érkezett és a jobbik megoldást választva minden erejével teli rüszttel a hosszú felé bombázott. Turnbull a lövést megelőző pillanatban egy óvatlan lépést tett a másik irányba és már nem ért vissza, vezet a United.
A szünetben Várhídi Péter a kapust hibáztatta a gólnál, egyfelől jogosan, hiszen az az oldal volt az övé és ilyen kis távolságból az ember inkább az erős, hosszúra jövő lövésre számít. A másik oldalról viszont tudni kell, hogy Raylor jobb lábának labdacsavarási képessége viszonylag ritka és bár nem tudom alátámasztani Youtube-felvétellel, valószínűleg a rövidbe is fel tudja lőni a labdát, nem nyeszlett nyeséssel, hanem kellő mértékű erővel.
A cél most már a félidő és komolyabb zűr nélkül lehozta a csapat a maradék 13+3 percet (Phil Dowd már az első félidőben is botrányosan sokat hosszabbított).
Második félidő
Jött a hazai oldalról egy várt csere (Terry - Alex) és egy eredményre reagáló változtatás (Kakuta - Salomon Kalou).
A félelem ekkor a szombatihoz hasonló volt: bírjuk ki az első öt percet, nehogy átrohanjanak rajtunk. Jól kezdett a Chelsea, de a lendületük egy szöglet és 2 perc után lelankadt és Ferreira hibájának következményét látva már cidrizni kezdtek.
A portugál védő (és Terry távoztával cséká) Ameobit kínálta meg egy ajándék labdával 40 méterre a kaputól, Shola eleget táncolt a labda körül, hogy Alex hátrálva várja a segítséget, a labda pedig 25 méterig eljusson. Egy apró csel jobbra, egy picit eltört lövés, ami szinte végig a fűben suhant, egy rosszul vetődő Turnbull és ott volt a harmadik vendég gól, melyet követően elkönyveltem, hogy most már reális esélyünk van egy hosszabbítást kiharcolni (mégiscsak a Chelsea az ellenfél és mi védekezünk).
(Itt egy pillanatra megállnék és megköszönném Turnbullnak, hogy mint egykori lelkes Newcastle-bérletes, előbb a Boro, majd a Chelsea vérét szívja, utóbbi alkalmazásában hozzásegítve bennünket egy hatalmas eredményhez. Ilyen az igazi szurkoló.)
Ancelotti sajnos a szünetben rossz lóra tett, 35 (!) perccel a mérkőzés vége előtt (úgy, hogy a hosszabbítás veszélye is fennállt) megsérült Kalou és újra cserélni kellett, érkezett a BL történetének legfiatalabb játékosa, az első srác, aki a sorozat mai nevének életbe léptetése után született és pályára lépett annak porondján, Josh McEachran. A meccs végére a srác lett az új Theo Walcott, Dan Sturridge, Aaron Ramsey (plusz még néhány angol "tinizseni" / igen, tudom, hogy Ramsey walesi) egyben, de nem csúfolom a rövidesen teljes erejével hömpölygő hype-árt, tényleg ügyes volt a srác.
Az előző bekezdés elején említett kockázat utolérte a Chelseat, Yossi Benayoun is meghúzódott, így az utolsó nagyjából 20-25 percre 10 emberrel maradtak a hazaiak. Innen ezt a meccset már illenne behúzni.
Chris Hughton biztonságból gyorsan elhasznált két cserét: belső védőt cseréltünk (Coloccini - Mark Williamson), hogy Colo is pihenhessen és lehoztuk a pirostól egy komolyabb faultra került Raylort, őt Cheick Tiote váltotta. Azt gondoltam, az elefántcsontparti lezárja majd azt az oldalt, elvégre nagyszerűen játszott szombati bemutatkozó mérkőzésén, de vagy (és ezt le kell csekkolnom az FM-ben) Awkward az értékelése jobb hátvédként, vagy csak rossz napja volt, mert kirívóan munkát végzett. Az ő oldaláról érkezett az első gól, ami az őrületbe kergetett az utolsó 20 percben.
De mielőtt Anelka remek lövésének előzményét elkrónikálnám, meg kell említenünk, hogy előbb Lovenkrands (10-ből 10-szer be tudja lőni), majd Shola is (10-ből 7-szor be tudja lőni) olyan ziccert hibáztak, ami eldönthette volna a meccset, megnyugtatott volna mindenkit, csökkenti a meccs utáni dugót és én is hamarabb el tudtam volna aludni.
Nem így történt és így jött a Chelsea bal oldala, ami úgy ment át a fülén levegőért kapkodó Rangeren és Tiotén, mint elektromos kés az olajon, Van Aanholt üresen találta középen a francia tirpákot (ezzel senkit nem akarok megbántani, főleg nem a Chelsea-drukkereket: a srác egy zseni és emellé undorító paraszt), aki egy nagyon könnyűnek tűnő, ám annál nehezebb mozdulattal belsővel a kilőtte a hosszút. Meccs van, idegesség van és a visszajátszáson azt látni, hogy Ranger és Tiote kocogva mozizták végig a beadást és a gólt, tehát aggódni is lehet.
Próbáltuk lelassítani a játékot, megtartani a labdát (ami emberelőnyben jobban kellett volna, hogy menjen), de amint visszaszerezték, rohantak vele és úgy tűnt csak idő kérdése az egyenlítés.
Még 10 perc + hosszabbítás. Még 9 perc. Még 8. 7. 6. ... A rohadt életbe, ez a büdös életbe nem volt tizi. Dowd megadta, második és harmadik lassításra is olyan fault volt, amit általában akkor fújnak le egy védő javára, amikor a csatár háromszor meglöki és ő összeesik, jelezvén a bírónak, hogy most már illene egy szabadot adnia kifelé. Szóval nem volt fault. Tiote hozzáért Alexhez, az összeesett, a rózsaszínben pompázó gömböc a tizenegyespontra mutatott, Anelka pedig pimaszul (hiszen egy köcsög) bepasszolta a neki bal alsóba.
Ekkor szokása azt megfogadni a drukkernek, hogy két hétig rá se néz a focira, olyan mély vágást ejt az igazságérzetén egy játékos vagy egy bíró. Ferreira majdnem meglőtte a negyedik hazait, mert a vaksi hordó nem látta, hogy fejjel tisztázni készülő Gutierrezt lerántotta egy csatár. Nem lett volna ennyire jó kedvem e beszámoló írása közben, ha az a bomba beakad.
Sors cimboránk szerencsére segítségére sietett a megesett Newcastle-drukkereknek és úgy rendelkezett, a 90. percben balról jövő szögletnél Alex és Bruma ütközzenek össze, nyomják ki egymást Ameobi mögül, hogy Durham fényes csillaga zavartalanul fejelhessen a hosszúba, megmutatva a 7 évvel öregebb Campbellnek hogy csinálják ezt a profik.
Egyéb
Emlékezetem szerint hosszú idő után az első alkalom, hogy a Liga-kupában egy erősebb csapatot két vállra fektettünk. Még jobb lett volna, ha ez mondjuk az 5. körben történik, de látva, hogy kiesett négy olyan csapat ebben a körben, akik utcahosszal jobb embereket tudnak a pályára pakolni (Liverpool, Tottenham, Man City, Chelsea), némi reménnyel várom a szombat kora délutáni sorsolást. Aztán persze szidni fogom a fent említett Sorsot, amiért az Old Traffordra kell menni, de hátralévő szűk két nap szolid izgatottsága így is jólesik.
Amikor még 1-0 volt az állás, morfondíroztam, hogy hogyan lehetne legkönnyebben skatulyázni a ritkán látott játékosok teljesítményét. A játékon kívülieken (Lovenkrands, Shola, Smudge, Campbell) látszott a rozsda, a fiatalokon (Ferguson, Vuckic) a megilletődöttség.
Nem tudom, hogy a tarcsiban vagy a szlovén U21-ben Vuckic milyen sűrűn játszik ilyen hátravontan, de észrevehetően nem ízlik neki a poszt. Ferguson a szemmel is kivehető fizikai lemaradása miatt valószínűleg sosem lesz egy Jose Enrique, de amire kérik azt csinálja, nem szégyelli kivágni a labdát a stadionból és ahogy már írtam, meglepően jó beadásokra képes.
Legnagyobb csalódást talán Gutierrez okozta, aki úgy éreztem kicsit sértődötten vagy rossz hozzáállással (imádom ennek a szónak ezt a ragozását, négy hosszú hang) játszott. Spekulálgatok, de nyilván nem vette jól, hogy a Blackpool elleni második félidő óta nem tagja a stabil kezdőnek és - amíg Hatem Ben Arfa egészséges - nem is lesz.
Chelsea 3, Newcastle 4
Liga-kupa
Stamford Bridge, 41 511 néző
jv.: Phil Dowd
Newcastle: Krul, R. Taylor (Tiote 63.), Campbell, Coloccini (Williamson 63.), Ferguson (Barton 94.), Ranger, Smith, Vuckic, Gutierrez, Ameobi, Lovenkrands
Cserék: Söderberg, Nolan, Ben Arfa, Carroll
Lapok: R. Taylor (1), Ameobi (2), Tiote (1)
Gólok: Ranger 27., R. Taylor 32. (2), Ameobi 49. és 90. (3)
Chelsea: Turnbull, Ferreira, Terry (Alex 46.), Bruma, Van Aanholt, Ramires, Benayoun, Zhirkov, Kakuta (Kalou 46. [McEachran 56.]), Anelka, Sturridge
Cserék: Cech, Clifford, Mellis, Chalobah
Lapok: Bruma
Gólok: Van Aanholt 6., Anelka 70. és 87. (bün.)
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Carlo Ancelotti
Érdekességek, statisztikák
- Ahogy azt Faragó Ricsi többször is elmondta a közvetítésben, 1986 novembere óta első alkalommal győztünk a Stamford Bridge-en. Ez volt az első győzelmünk bármilyen kupában (Liga-, FA-Kupa, Charity Shield) a nyugat-londoni stadionban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)