Ez hiányzott szombaton

A hétvégéhez hasonlóan szinte végig irányított mérkőzésen ezúttal megszülettek a megérdemelt gólok és sima győzelemmel távozott a csapat a szétázott St. Andrewsból.

Némi bánatomra Pardew nem változtatott a kezdőn. Love és Best is legfeljebb cserék egy felsőházat megcélzó csapatban, míg Rangerben megvan a potenciál, hogy ennél több legyen. Reménykedem, hogy elérve a 2009-es bennmaradáshoz szükséges összpontszámot, ha csehül sikerül a következő két hazai meccs és biztossá válik a kupaindulás-mentes középmezőny, játszatni fogják Nile-t.

Másfél perccel a kezdés után persze már nem szomorkodhattunk, Lovenkrands kvázi-kapáslövésével máris megvolt a vezetés, majd a jól működő lestaktikának köszönhetően sokáig helyzete sem volt a hazaiaknak. (Nem egy alkalommal persze a partjelző rossz pozíciója is segített, hisz' behúzott olyan leseket, amelyek a vonalban lévő kamera tanúsága szerint nem voltak azok.)

Az egész este során jellemző volt, hogy hiába tűnt csak oldalról zöldnek a pálya és volt valójában tiszta sár, kulturáltan tudtuk passzolni a labdát és kihasználni, hogy egyrészt a Brummies szélsői nem szívesen védekeznek, másrészt, hogy Stephen Carr lassan 35, és már 30 évesen sem volt villámléptű.

Ezzel együtt természetesen voltak helyzetei a hazaiaknak, láthattunk Harper-védést és elpuskázott lövéseket is a kék mezesektől, de -- különösen a szünet után gyorsan megszületett 2. találatot követően -- végig nyeregben volt a csapat, sugárzott róluk a magabiztosság és megérdemelten szerezték meg a pontokat.

Nem örülök neki, hogy ezzel kell traktálnom titeket, magunkat, de sem Joey Barton, sem Jose Enrique nem írta még alá új szerződését. A 2012 nyarán lejárók közül messze az övék tűnik jelenleg a legfontosabbnak, hiszen Jose a liga egyik legjobb bal hátvédje, Barton pedig, főleg ősszel, a legkreatívabb játékosunk volt. Persze meg kell még említeni, hogy az említett nyáron lejár Harper, Guthrie, Lovenkrands, Smith, Shola, Kádár szerződése is, de közülük vélhetően senki nem tudna jobb klubhoz aláírni, valamint könnyen pótolhatók.

Bartonnal kapcsolatban biztatóbb a helyzet, bár Pardew már hetekkel ezelőtt ígérgette, hogy közel az új szerződés aláírása, valamint Joey is igyekszik nyugtatóan fogalmazni az őt faggató újságíróknak. Enrique helyzete már korántsem ilyen rózsás, több helyi újságíró is úgy sejti, a nyarat mindenképpen meg akarja várni a jelenleg -- állítólag -- heti 35 ezer fontot kereső spanyol. Kevés olyan angol csapat van, amelynek kezdőjébe nem férne be, így ha nem kap új szerződést, menni fog, vagy a klub adja el vagy szabadügynökként másfél év múlva.

Nem akarok spekulálni arról, hogy mekkora fizetést kellene neki ajánlani, hogy maradjon, mert nem tudom, hogy jelenleg mi van az asztalon. Tény, hogy a heti 35 ezer egy ilyen kaliberű játékosnak kevés, ahogy az is, hogy Enrique a klub ambíciójának hiányára hivatkozva PR-szempontból is (hangsúlyozom, hogy PR-szempontból; az én megítélésem szerint oda megy, ahová akar, nem számít, hogy a pénz vagy a jobb csapat miatt dönt, teljesen természetes dolognak tartom, hogy egy játékos a saját érdekeit nézve hozza meg a döntéseit, itt nem fogtok olyat olvasni, hogy a "rák egye ki a szemét a hűtlen dögnek", mert nem tartom reális hozzáállásnak) pozitívan jöhet ki egy halogatás-majd-távozás akcióból.

Könnyed kötelező győzelem

Kellett a három pont szerdán, szerencsére a játékosok is így gondolták, a West Ham pedig nem akart és nem tudott hozzászólni.

Meglepetésre Leon Best bekerült a kezdőcsapatba és meglepően jó játékához talán az is hozzájárult, hogy nem voltak álmatlan éjszakái élete első rendes PL-meccsével kapcsolatban, mert csak a mérkőzés napján tudta meg, hogy Shola Ameobi sérülése miatt ő kap bizalmat. Kiváló játékát minden bizonnyal Chris Hughton távirányítója bánta, viccelődtek páran Twitteren a találkozó során, hiszen, mint emlékezetes, a kiszivárogtatott látszólagos indokok között az is szerepelt, hogy a Hughton-vásárlások (pl. Leon Best) nem jöttek be a klubnak.

Komolyabbra váltva a hangot, a lehengerlő teljesítménynek köszönhetően egy olyan meccsen sikerült hozni a három pontot, amely előretekintve nagyon fontos találkozó lehet. Mint arról a későbbiekben, esetleg a holnapi minimini-felvezetésben említeni fogom, komoly hiányok elé tekinthet a csapat, kezd kijönni, hogy eddig nagy volt a szerencse a sérülések terén, valamint, hogy sokan játszanak rengeteg mérkőzést, így sérülést is könnyebb összeszedni.

Joey Barton újabb káprázatos mérkőzésének köszönhetően remek startot vett a csapat, a vezető gólig is legalább két alkalommal szolgált kiváló labdával a jobb oldalról. Bár a kezdő csatársort látva nem gondoltam, hogy működhet, létezhet a magas-kicsi kapcsolat, Leon Best is megvan 185 centi, amihez erőteljes felépítés párosul, míg Lovenkrandsnál a klub játékosai közül talán csak Kevin Nolan tud jobban érkezni a csúsztatásokra, jobban számítani azok lehetséges érkezési helyére. Napnál világosabban látszott ez a jó kapcsolat az első gólnál, amikor a kontra során felívelt labdát Best lefejelte dánnak, Leon a kevés védő hiányában el tudott szakadni mindenkitől, így egy gyenge labda is elég volt ahhoz, hogy nehéz ziccerbe kerüljön. Látva 44/150-es (meccs utáni adat) gól/meccs arányát, nem vártam, hogy ilyen magabiztosan be tudja fejezni az akciót.

A második találat egy remekbe szabott figura volt, Lovenkrands a leshatárról indulva labdát kapott egy szabadrúgásból, középre tett labdája bár Nolant kereste, végül Bestnél kötött ki, a felszabadulni látszó csatár pedig nem hibázott. A figura lényege az a szabály volt, hogy hiába van egy játékos lesen, ha először nem ő kapja a labdát, utána már nem számít, hogy lesen volt. A gólnál a szabadrúgás elvégzésének pillanatában Nolan méteres lesen állt és ha Lovenkrands hamarabb és pontosabban tud középre passzolni, meg is találja az ekkor már labda mögött, tehát nem lesen lévő csapatkapitányt.

A második gól után a Kalapácsosok kártyavárként omlottak össze, elvesztették minden bennük lévő önbizalmukat, szinte átadva azt a hazaiaknak. Nolan találata, a csapat harmadik gólja ennek eredménye volt. Onnan, abból a szögből 0-0-nál minden csatár megállítja a labdát, megnézni a kaput, céloz és tüzel, 2-0-s előnyben már könnyebben lövi el az ember, szinte ösztönből.

Mint várható volt, a szünet után a Newcastle visszavett, míg a West Hamnek némileg sikerült feltekerni a hangerőt és bár komoly helyzetet nem teremtettek, egy talált góllal újra éles meccsé varázsolhatták volna a mérkőzést. Aztán jött egy Nolan-, majd egy Barton-labda, a csatárpáros pedig végérvényesen eldöntötte a találkozót.

A győzelemmel nyolcadik helyre kapaszkodott a United, vesztett pontokban jobban állva a 7. Boltonnál. Európa felé persze még mindig nem kell kacsintgatni, hasonló jó szerencse kell a sérülésekkel és némi fejlesztés is kell a keretben, hogy tavasszal is lehessen azon polemizálni, hogy minek kell történni a nemzetközi porondhoz. Reális célkitűzésnek jelenleg a tisztes középmezőny tűnik, amelyhez az utóbbi két, nyerhető és kötelező meccseken aratott győzelem nagyban hozzájárult.

A korábbi hazai alázásokkal ellentétben itt nem járt áldozat nélkül a siker. Steven Taylor és Cheick Tiote is meghúzódott, Jonas Gutierrez rúgást kapott, Leon Best megsérült, Alan Smith nem "fit", míg ugye sérüléssel küzd Shola, Campbell és Carroll, utóbbi a Guardian szerint el lett küldve Dubaiba, hogy kipihenje az ősz fáradalmait.

Szombaton egy kellemes kupapárharc a TV-ben (SportKlub), majd két izgalmas rangadó a makik és a bibsik ellen. Érdekes hetek várnak ránk.

Newcastle United 5, Cardiff City 1

Ilyen mérkőzések miatt érdemes otthon maradni és a neten hallgatni a csapat ténykedését, bár az utolsó 70-75 perc alatt már nyugodt szívvel lehetett mással is foglalkozni.

Minden labda tökéletesen pattant és 15 perc alatt három gólos előnybe kerültünk Andy Carroll duplájának és Gyepes Gábor öngóljának köszönhetően. A Cardiff ez idő tájt megijesztette a közönséget egy hatalmas kapufával, de így is csak a különbség volt kérdéses.

Mind a hat januári szerzemény kezdőként lépett pályára, védőnégyesünk teljesen kicserélődött az első bajnoki óta, az idény során először két igazi szélsővel játszhattunk, Guthrie pedig pálya tengelyében végre igazi posztján mutathatta meg magát amellett a Kevin Nolan mellett, aki még mindig házi gólkirályunk annak ellenére, hogy december 26.-án talált be utoljára. A harmadik percben majdnem megtört a gólcsendje, de a fejesét végül Carroll segítette a kapuba.

A jövő 9-ese? Ne kiabáljunk el semmit, de a potenciál benne van.

A második félidőben csereként érkező Peter Lovenkrands egy lesipuskás- és egy átlövés-gól és máris ketten hajtottak a mesterhármasért. Carroll legjobb esélye még 4-0-nál jött el, Gyepes azonban menteni tudott a gólvonalon, a hajrában pedig Aaron Wildig megszerezte a vendégek becsületgólját.

Nemcsak hosszú idő óta ez volt a leggyorsabb Newcastle kezdő tizenegy (2-2 gyors játékos mindkét szélen, gyors támadó Carroll mellett), nyomasztó magassági fölényben is voltak a walesi csapattal szemben.

Chris Hughtonnak egy ilyen mérkőzés után nehéz lesz padon hagyni bármelyik játékost (Fitz Hallt le kellett cserélni, az ő játéka keddre egyelőre kérdésesnek tekinthető), de előretekintve, egész februárban heti két bajnoki vár a csapatra, így egy egészséges mértékű rotálás várható a következő hetekben.

Bízzunk benne, hogy ez a kiváló mérkőzés ismét lendületet ad a társaságnak és döntetlenek helyett szaporán gyűjtjük a győzelmeket.

Szezon legjobb mérkőzése

Felejtsük el egy pillanatra, hogy csak egy pontot szereztünk és adózzunk tisztelettel annak a 22 embernek, akik felszántották ma a pályát és a két menedzsernek, akik nem akarták lelassítani csapataikat. Kiváló mérkőzést láthattunk a bajnokság két legjobb csapata között (a Forest impresszív, de szépségben és tudásban ez a két csapat viszi a pálmát), kár, hogy időnként elrontotta a játékvezető.

Sajnos sokat elmond a Football League befolyásáról, hogy egy ekkora rangadóra nem tudják elintézni egy jobb játékvezető küldését. Véleményem szerint követhetetlen volt, hogy pontosan miért is jár sárga lap, nem véletlenül lettek idegesek a játékosok és csúcsosodott ki a dolog Nolan hajrában történt törlesztésében. (Egy pillanatra sem sajnáltam a kis chileit, két perccel korábban ki kellett volna állítani második sárga lappal, amikor nem akarta odaadni a labdát.)

Nem figyeltem fel rá, amíg meg nem olvastam a .com beszámolóját, de az utolsó öt bajnoki mérkőzésből mindössze egyet nyertünk meg. Egyelőre nem ijedek meg, mert elég hektikus időszakon vagyunk túl, de a hónap végén-február elején meg kell mutatni a Leicester (január 30.) és a Cardiff (február 5.) - és ne felejtsük el a Swansea-t (február 13.) - ellen, hogy mi vagyunk a bajnokság krémje, különben felkészülhetünk egy három hónapos versenyfutásra.

Lehetséges bukásunk fő oka a keret szűkössége lehet. Vagy véglegesen vagy kölcsönben érkező játékosokkal erősíteni kell, még akkor is, ha olyan nevekről van szó, amelyek nem hoznak lázba minket.

Írtam tegnap is, ma is egyértelműen így gondolom, Lovenkrands gólja volt az idényünk eddig legszebb pillanata, talán egy kupadöntő lehetne emlékezetesebb, mint a dán gólöröme.

Lábjegyzet: Reméljük nem lesznek hülyék és fehér pumát varrnak majd a mezekre.

Nem dől el minden

Ugyan hétvégi győzelmével tartja helyét a Forest, vesztett pontok tekintetében még mindig a Baggies a második - várhatóan egészen máig.

Bár a győzelmünk szerintem szinte borítékolható (Smith visszatér, Simpson - ideiglenesen - utolsó mérkőzése) és legrosszabb esetben megmarad a hazai veretlenség, de úgy vélem fontos kiemelni: nem a legjobb csapatok elleni eredményekkel fogunk bajnokságot nyerni, hanem ha állandó teljesítményt nyújtunk a gyengébb társaságok ellen.

Lovenkrands a kezdőben, dübörgő taps jár neki, remélem góllal emlékszik az öregére.

Isten adta, Isten elvette

Két nap alatt is óriásit fordulhat a világ, sajnos ezt Peter Lovenkrands saját bőrén kellett, hogy megtapasztalja.

Peter szerdán még klasszikus mesterhármast szerzett, ma már édesapját gyászolja.

Részvétünk, Peter.

Messi, Tevez, Lovenkrands

Jó és az utóbbi években ritka, hogy teljes nyugalommal várhattunk egy mérkőzést. Miután Hughton utalt rá, nagyon erős csapattal állunk ki, számomra nem volt kérdés a továbbjutás, pláne, hogy hatalmas túra volt a Plymouth mögött.

Peter Lovenkrands a félidőre minden kérdést eldöntött, a harmadik gólt is sikerült összehozni (emiatt a cím is), minden tökéletesen alakult, a Plymouth valószínűleg nem bánja, hogy mostantól teljes erővel a bennmaradásra koncentrálhatnak.

A továbbjutás - mint gondolom mindannyian tudjátok - azt jelenti, jövő héten home&home jön a West Brom ellen: a fontosabb meccset hétfőn nálunk, a kevésbé fontosat várhatóan jövő szombaton rendezik Birminghamben. 4-4 nap szünet van mindkét mérkőzés előtt, a játékosok pihentek, minden bizonnyal izgalmas és színvonalas találkozókra számíthatunk.

Még négy továbbjutó kiléte kérdéses, őket leghamarabb jövő kedden ismerhetjük meg, a negyedik fordulót jövő hétvégén tartják (már ha addig nem csap le újabb hideghullám):

január 23., szombat
Aston Villa - Brighton & Hove Albion
Bolton Wanderers - Sheffield United
Portsmouth - Sunderland
Preston North End - Chelsea
Reading - Burnley
Southampton - Ipswich Town
Tottenham - Leeds United
Wolverhampton - Crystal Palace

január 24., vasárnap 
Everton - Birmingham City
Scunthorpe United - Manchester City
Stoke City - Arsenal

bizonytalan időpontban 
Accrington Stanley vagy Gillingham - Fulham
Bristol City vagy Cardiff City - Leicester City
Derby County - Brentford vagy Doncaster
Notts County vagy Forest Green Rovers - Wigan
West Bromwich Albion - Newcastle

Jelenleg továbbjutottak: 15 PL, 10 CCC, 3 LG1
Legjobb eset: 15 PL, 10 CCC, 4 LG1, 1 LG2, 1 CONF
Legrosszabb eset: 15 PL, 12 CCC, 4 LG1, 1 LG2

Tudom, hogy - egyelőre - esélytelen a végső győzelmünk, de jól esik játszani a számokkal és fellelkesültem a Liverpool kiesése nyomán.

Videó: Watford

Pancrate gólja nekem Martinst idézte, tetszetős.

Lovenkrands visszatért

Peter Lovenkrands aláírt a klubhoz, három éves szerződést kapott, a 11-es mezt fogja viselni.

Lovenkrandsnak a pletykák szerint kétszer is szerződést is ajánlott a klub, eredetileg a dán játékos mindkettőt visszadobta, úgy tudni ma végül rábólintott a legfrissebb verzióra.

Meglepő, hogy Lovenkrands ma döntést hozott, szabadügynök lévén az átigazolási időszakot követően is aláírhatott volna bárhová.

Nagy lépést tettünk

Az utóbbi pár évtized legfontosabb Tyne-Tees rangadóján a csereként beállt Martin és Lovenkrands góljaival 3-1-re legyőztük a Middlesbrought és kijöttünk a kiesőzónából.

Tartottam, hogy a közönség kezdeti idegessége átcsap elégedetlenségbe, különösen amikor a 3. percben Beye lábáról bepattogott a labda a kapuba a Gallowgatenél. Le a kalappal a drukkerek előtt, csakúgy mint a csapat, azonnal visszajöttek a meccsbe és minden jól alakult, hiszen már a 9. percben megszületett az egyenlítés.

A szünetben a Setanta stúdiójában McManaman, Les Ferdinand és még valaki azt elemezték, hogy sikerült eltanulni valamit a Liverpooltól: a második anfieldi gólnál Agger kosárlabdában látott módon zárta el Beyét, így Kuyt szabadon törhetett kapura. Most Nolan zárta el Taylor védőjét, így Steven szabadon érkezhetett az ötös sarkára. Nem hiszem, hogy most próbáltunk volna először ilyet csinálni, mindenesetre jó volt látni, hogy ilyen tudatosan végeztük el a szögletet.

Az egyenlítő gól ugyan megtörte a Borot, de amikor labdához jutottak, a hideg futkosott a hátamon, közel sem volt meggyőző a védekezésünk, a siheder Emnes például óriási ziccert hibázott, miután a Harperről visszapattanó lövését másodjára kapu mellé szúrta.

Ezzel együtt a meccs legjobbjának, Mark Vidukának köszönhetően sikerült pár helyzetet kialakítani, az ausztrál beadására berobbanó Owen fejesét ugyan Brad Jones hárította, de látható volt micsoda finesz és játékintelligencia van a két játékosban. Az egyenlítő gólt megelőzően Viduka még a kapufát is eltalálta.

Nagy kár, hogy Viduka nem képes egy szezonon át egészséges és motivált maradni, ha akarja még mindig remek center tud lenni. Az összeszokottság még hiányzott egy kicsit, rendszeresen elvétették egymást Viduka csúsztatásai és Owen beindulásai. Érdekes lesz, hogy kik kezdenek szombaton, hiszen Martins eredményes tudott lenni, ugyanakkor már hetek óta küzd egy sérüléssel és nem biztos, hogy tudja vállalni a kezdő tizenegyet.

A félidő utolsó harmadában Butt becsúszásának következményeként le kellett cserélni a Boro rekordigazolását és házi gólzsákját, Alfonso Alvest. Marlon King váltotta, aki szeptemberben a Hull színeiben kétszer is beköszönt a St. James-ben, a kommentátorok meg is jegyezték, hogy ha góljaival nyer a Boro, éppen a játékjogát birtokló Hull Cityt sodorja kellemetlen helyzetbe.

A második félidő eleje nem hozott különösebb javulást a játékunkban, így a halványan játszó Gutierrez helyett érkezett Lovenkrands a 65. percben, öt percre rá pedig Owent is lekapta Shearer. 55 másodperc elteltével a beállt Martins egy kavarodás után meg is szerezte a győztes találatot.

Ha jól rémlik ez volt az első eset, hogy hátrányból sikerült előnyt kovácsolnunk (abban biztos vagyok, hogy hátrányból idén ez volt az első győzelmünk) Megj.: A Manchester City ellen már fordítottunk, csak nem tudtuk megtartani az előnyt, kösz apcuk. Közel húsz perc volt még hátra, tehát cseppet sem nyugodhattunk meg, nem egy alkalommal adtunk döntetlenre meccset az utolsó percekben, és most is akadt pár velőtrázó pillanat a kapunk előtt.

Négy perccel a rendes játékidő vége előtt Nolan centerezését Lovenkrands vágta kapásból a kapuba, végleg eldöntve a három pont sorsát. A vastaps kíséretében lecserélt Viduka helyett érkező Caroll egy kontra végén akár megszerezhette volna a negyedik gólt is, de maradt 3-1 a végeredmény.

A három pont azt jelenti, hogy beértük és jobb gólkülönbségünknek köszönhetően megelőztük a Hull Cityt. Szombaton a mi meccsünk mellett nagyon figyelni kell a Bolton - Hull találkozóra, a hazaiaknak egy pont még kell a biztos bennmaradáshoz. Az utóbbi időben jelentősen visszavettek a tempóból: a Chelsea elleni feltámadás óta (0-4-ről majdnem visszahozták a meccset) négy meccsen egy gólt lőttek, igaz gyűjtöttek három pontot, köszönhetően annak, hogy csak kétszer vették be a kapujukat.

Hétvégén jön a Fulham, akik egészen elképesztő hazai mérlegüknek köszönhetően majdnem kijutottak az európai kupaporondra. Hodgson fiai a Pompeyval holtversenyben a hatodik legrosszabb idegenbeli mérleggel rendelkező csapat, egy hétfőihez hasonló teljesítménnyel minden esélyünk megvan a három pontra.

Nincs még vége, de óriásit javult a helyzetünk.

West Brom - Newcastle 2-3

Megmagyarázhatatlan, megismételhetetlen, hihetetlenül fontos győzelem született szombat délután Birmingham külvárosában.

Pár gondolat, megjegyzés a meccsel kapcsolatban.

Ezzel a kezdőcsapattal még egyszer nem fogunk három gólt szerezni és egy másik fél tucat helyzetet kialakítani. A West Brom védelme sokkolóan gyenge volt, három gólból kettő mindenképpen ennek tudható be.

Magunk sem büszkélkedhetünk, mindannyian éreztük 3-1-nél is, hogy reális esély van rá, hogy ne húzzuk be a meccset. Taylor elcsúszásánál a fejemet fogtam, bár meg kell jegyezni, Fortuné rálépett a lábára. A hátsó alakzatból egyedül Tayls játszott válogatottban, tegnap kikaptak Malagán Ecuadortól barátságos meccsen 3-2-re, a többiek mind pihenhetnek két hetet (hétvégén FA-Kupa meccsek, nem vagyunk érdekeltek).

Buttot a padra! Vészesen visszaesett a teljesítménye, már alig mozog a pályán, nem szervez, a védekezése pedig hihetetlen sebességgel konvergál a nullához. Még mindig semmit nem tudni Guthrieról, úgyhogy nem zárkóznék el Smith szerepeltetésétől.

Lovenkrands remek, nagyon tetszett, végre volt egy kis gyorsaság a csatárokban, örülnék, ha megtartaná a helyét egy ideig a kezdőben.

A West Brom játékosok bunkó seggfejek. Valamelyikük a földön hevert, amikor hozzájuk került a labda. Mi megálltunk, azt gondolva, hogy ki fogják rúgni a labdát, ahogy ezt ilyenkor szokás. A hazaiak ehelyett támadást vezettek és Fortuné az akció végén ahogy kellett be is talált. Butt szerencsére megúszta lap nélkül néhány hazai játékos osztását.

Egy kis értelemmel, józan ésszel nagyon könnyen el lehetne kerülni az ilyen eseteket. A szerencse az, hogy így is nyertünk.

Értékelendő, hogy Shola sérülése ellenére is megszenved a pályán, de bődületes lassúsága nagyjából öt perc alatt őrületbe kergeti az embert. Ültessük a padra, ha nagyon kevesen vagyunk, de még inkább hagyjuk meggyógyulni, ilyen állapotban nincs hasznára a klubnak. Van nem egy tehetséges emberünk támadóposztra (lásd a keddi tartalékmeccset) inkább forszírozzuk azokat a srácokat.

Még valami ... úgy érzem mondani kéne még valamit, mert ez így irtó rövidke lett (különösen a derbi-beszámolóhoz képest), de más most nem jut eszembe.

Pénteken jön egy nagyobb projekt, megpróbálom magyarra átültetni Llambias interjúsorozatát, aztán majd megvitatjuk PR-fogás, vagy van valami értelme is.

Howay the Toon!

PS: Tudtam, hogy valami fontosat elfelejtettem: Ryan Taylor. Mennyire megnyugtató érzés, hogy végre van értelme a szögleteknek, szabadrúgásoknak, nem akad el az első emberben, van húzása a labdának. Máris van egy gólpassza és a szélről jövő befutásai megérdemeltek volna egy gólt is. Remek, csak így tovább.

Northern Rock?

Van valami balhéja a BBC-nek a Northern Rockkal? Vagy egyáltalán van valami baj a Northern Rockkal (azonkívül, hogy mint sok más bankot, őket is kisegítette a brit kormány)?



A BBC mindenesetre fogta a brusht a Photoshopban és befestette a feliratot Lovenkrands mezén. Furi.

A liveblogban Tomasz kérdezte, hogy mi ment a kezdőrúgás előtt a Hawthornsban. Kapásból rávágtam, hogy a We Come One, aztán többször eszembe jutott, valószínűleg inkább az Insomnia (hehe) lehetett. Meghallgattam mindkettőt jutyúbon, és most már egyáltalán nem ugrik be melyiket játszották. Valaki légyszi segítsen, nem fogok tudni elaludni, ha nem mondjátok meg.

Lovenkrands hamarosan aláírhat

A tegnapi zárt kapus barátságos mérkőzésen nyújtott jó teljesítményét követően úgy hírlik Peter Lovenkrands a szezon végéig szóló szerződést kapott.

A dán támadó várhatóan a napokban elfogadja az ajánlatot.

Lovenkrands próbajátékon

Peter Lovenkrands egy hetes próbajátékot kapott, erősítette meg a pletykákat a szombati mérkőzést követően Chris Hughton.

A 28 éves dán támadó idén ősszel bontott szerződést a Schalkével és a pletykák szerint volt klubja, a Rangers is hevesen érdeklődik iránta.

Lovenkrands bő 8 éve, 2000 nyarán már majdnem aláírt hozzánk, azonban az utolsó pillanatban a Rangerst választotta, ami után Sir Bobby meglehetősen kifakadt a játékos 'gátlástalan' ügynökeire.

Lovenkrands lehet az első

A mai Daily Mail és a Journal is úgy tudja, hogy a 28 éves dán csatár-szélső, Peter Lovenkrands lehet Kinnear első igazolása.

A két lap azt valószínűsíti, hogy a jelenleg szabadügynök, de a Rangersszel edző játékos a hétvége folyamán fixálja le a feltételeit és hétfőn aláír a klubhoz.

Őszintén szólva a Journal úgy tűnik csak a Daily Mailt másolja, de az újságok bizonyossága azt sugallja valóban létrejön a dolog.

Lovenkrands 8 éve már majdnem hozzánkkerült, akkor Sir Bobby hívása ellenére a Rangerst választotta, ahol a rangadókat leszámítva nem volt igazán kiemelkedő. A dán válogatott nagyon hasonlít N'Zogbiára abban, hogy gyors a labdával, kevés gólt szerez és sokszor konkrét elképzelés nélkül rohan a labdával, aztán bosszantóan elszórja a lehetőséget (az angol terminológia a találó 'headless chicken' jelzővel illeti az ilyen játékosokat).

Ha nem adjuk el Zoggyt akkor elégedett vagyok, szinte ingyen sikerült egy kis mélységet szereznünk szélsőposzton. Ha vele akarják pótolni a franciát akkor szomorú, dühös és elkeseredett leszek.