Kellett a három pont szerdán, szerencsére a játékosok is így gondolták, a West Ham pedig nem akart és nem tudott hozzászólni.
Meglepetésre Leon Best bekerült a kezdőcsapatba és meglepően jó játékához talán az is hozzájárult, hogy nem voltak álmatlan éjszakái élete első rendes PL-meccsével kapcsolatban, mert csak a mérkőzés napján tudta meg, hogy Shola Ameobi sérülése miatt ő kap bizalmat. Kiváló játékát minden bizonnyal Chris Hughton távirányítója bánta, viccelődtek páran Twitteren a találkozó során, hiszen, mint emlékezetes, a kiszivárogtatott látszólagos indokok között az is szerepelt, hogy a Hughton-vásárlások (pl. Leon Best) nem jöttek be a klubnak.
Komolyabbra váltva a hangot, a lehengerlő teljesítménynek köszönhetően egy olyan meccsen sikerült hozni a három pontot, amely előretekintve nagyon fontos találkozó lehet. Mint arról a későbbiekben, esetleg a holnapi minimini-felvezetésben említeni fogom, komoly hiányok elé tekinthet a csapat, kezd kijönni, hogy eddig nagy volt a szerencse a sérülések terén, valamint, hogy sokan játszanak rengeteg mérkőzést, így sérülést is könnyebb összeszedni.
Joey Barton újabb káprázatos mérkőzésének köszönhetően remek startot vett a csapat, a vezető gólig is legalább két alkalommal szolgált kiváló labdával a jobb oldalról. Bár a kezdő csatársort látva nem gondoltam, hogy működhet, létezhet a magas-kicsi kapcsolat, Leon Best is megvan 185 centi, amihez erőteljes felépítés párosul, míg Lovenkrandsnál a klub játékosai közül talán csak Kevin Nolan tud jobban érkezni a csúsztatásokra, jobban számítani azok lehetséges érkezési helyére. Napnál világosabban látszott ez a jó kapcsolat az első gólnál, amikor a kontra során felívelt labdát Best lefejelte dánnak, Leon a kevés védő hiányában el tudott szakadni mindenkitől, így egy gyenge labda is elég volt ahhoz, hogy nehéz ziccerbe kerüljön. Látva 44/150-es (meccs utáni adat) gól/meccs arányát, nem vártam, hogy ilyen magabiztosan be tudja fejezni az akciót.
A második találat egy remekbe szabott figura volt, Lovenkrands a leshatárról indulva labdát kapott egy szabadrúgásból, középre tett labdája bár Nolant kereste, végül Bestnél kötött ki, a felszabadulni látszó csatár pedig nem hibázott. A figura lényege az a szabály volt, hogy hiába van egy játékos lesen, ha először nem ő kapja a labdát, utána már nem számít, hogy lesen volt. A gólnál a szabadrúgás elvégzésének pillanatában Nolan méteres lesen állt és ha Lovenkrands hamarabb és pontosabban tud középre passzolni, meg is találja az ekkor már labda mögött, tehát nem lesen lévő csapatkapitányt.
A második gól után a Kalapácsosok kártyavárként omlottak össze, elvesztették minden bennük lévő önbizalmukat, szinte átadva azt a hazaiaknak. Nolan találata, a csapat harmadik gólja ennek eredménye volt. Onnan, abból a szögből 0-0-nál minden csatár megállítja a labdát, megnézni a kaput, céloz és tüzel, 2-0-s előnyben már könnyebben lövi el az ember, szinte ösztönből.
Mint várható volt, a szünet után a Newcastle visszavett, míg a West Hamnek némileg sikerült feltekerni a hangerőt és bár komoly helyzetet nem teremtettek, egy talált góllal újra éles meccsé varázsolhatták volna a mérkőzést. Aztán jött egy Nolan-, majd egy Barton-labda, a csatárpáros pedig végérvényesen eldöntötte a találkozót.
A győzelemmel nyolcadik helyre kapaszkodott a United, vesztett pontokban jobban állva a 7. Boltonnál. Európa felé persze még mindig nem kell kacsintgatni, hasonló jó szerencse kell a sérülésekkel és némi fejlesztés is kell a keretben, hogy tavasszal is lehessen azon polemizálni, hogy minek kell történni a nemzetközi porondhoz. Reális célkitűzésnek jelenleg a tisztes középmezőny tűnik, amelyhez az utóbbi két, nyerhető és kötelező meccseken aratott győzelem nagyban hozzájárult.
A korábbi hazai alázásokkal ellentétben itt nem járt áldozat nélkül a siker. Steven Taylor és Cheick Tiote is meghúzódott, Jonas Gutierrez rúgást kapott, Leon Best megsérült, Alan Smith nem "fit", míg ugye sérüléssel küzd Shola, Campbell és Carroll, utóbbi a Guardian szerint el lett küldve Dubaiba, hogy kipihenje az ősz fáradalmait.
Szombaton egy kellemes kupapárharc a TV-ben (SportKlub), majd két izgalmas rangadó a makik és a bibsik ellen. Érdekes hetek várnak ránk.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kevin Nolan. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kevin Nolan. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. január 7., péntek
2010. november 3., szerda
Pwned
Ilyennek álmodja meg az ember csapata legfontosabb mérkőzését. Totális megsemmisítés a St. James' Parkban.
* Ha nem értitek a poszt címét: klikk.
Nagy örömömre Chris Hughton nem változtatott a múlt szombaton Londonban győztes tizenegyen és megtartotta a két ékes felállást. Elhagyom a kronológiát, inkább tekintsük át ki mennyire volt varázslatos és utánozhatatlan ezen a csodálatos őszi vasárnapon.
Az első félidő és talán a mérkőzés legélvezetesebb játékát Joey Barton nyújtotta. Láttuk már ezt a Bartont augusztusban és szeptember elején és nagyon jó ilyen hamar viszontlátni. Már a West Ham ellen megtalálta a gólpasszt adó cipőt és az a magabiztosság, elegancia és felszabadultság, amit a Sunderland ellen mutatott sűrű szájtátásra ösztökélt. A legjellemzőbb pillanat az első félidőben történt, amikor Joey behúzódott középre és látszott, hogy Gutierrez előtt nagy üres terület tátong, de a jobb belsős passz útját védte egy vendég középpályás. Barton nem akarta a bal lábát használni, így alányesett jobb külsővel, a labda bőven kikerülte a védőt és Jonas lábánál landolt. Nobby Solano Everton elleni gólja óta nem láttam a külsőt ilyen magabiztosan használó United-játékost. Barton nem jegyzett gólpasszt, de az említett külső, illetve a második félidőben Danny Simpsonnak hátrasarkazott labda -- mely után hátra se nézett, annyira tudta, hogy jól sikerült -- miatt az egyik legemlékezetesebb teljesítmény volt, annak ellenére, hogy közvetlen gólpasszt nem jegyzett.
Térjünk rá a gólszerzőkre.
Kevin Nolannek nem indult jól az éve, két hete Hughton egy kisebb sérülésre hivatkozva be sem nevezte, amit nyilván nem vett jó néven a csapatkapitány. Elismerés jár mindkét félnek, hogy feszültség nélkül tudomásul vették a másik érzéseit/döntéseit, Nolan pedig már múlt héten vissza is tért, ráadásul góllal. Ezen a hétvégén már azt a formát láttuk, aki tavaly a másodosztályban egyszerűen mindig jól érezte, hová kell helyezkednie, mikor felért a középpályáról és az esetek többségében be tudta fejezni a támadást egy jó lövéssel, esetleg góllal.
A félollós gólja kiválóan mutatja mennyire éber, furfangos és tettrekész a kapu előtt, a második gólnál megmutatta, hogy ha nem is sikerült tökéletesen a labdaátvétel, érzi a kaput, míg a mesterhármast jelentő találat leginkább annak elismerése, hogy -- köszönhetően a sok remekül fejelő játékosunknak -- komoly veszélyeket hordoznak magukban a szögleteink. 9 nap alatt 4 gólt jegyez a cséká, beérte és megelőzte csatártársait a házi góllövőlistán 7 találattal (eggyel vezet összességében Shola előtt, bajnokikat tekintve kettővel Carroll előtt).
Shola Ameobi az elmúlt 10 év nagyrészét a szurkolók idegesítésével töltötte, ám időnként az ember rátalál egy-két időszakra, amikor Ameobi csúcsformában van és sok védő számára tarthatatlannak bizonyul. Most is ilyet élünk meg, emellett pedig közvetve egy hónapja folyamatosan mosolyt csal az arcunkra.
Valószínűleg nem fordul meg rögtön a fejünkben, amikor azt látjuk, hogy egy puhány védő könnyedén elválasztja a labdától, de Sholának komoly dicséret jár amiatt, hogy sérülten is rendszeresen a csapat rendelkezésére áll. Persze hiba a felsőbb menedzsment részéről, hogy egy esetleges szűk keret miatt muszáj 50%-os állapotban játszatni és a menedzser sem tesz jót azzal, ha beinjekciózva a pályára küldi. Az pedig, hogy négy hónapnál többet nem bír ki egészségesen, sajnos Sholával jár. Nem fogom elfelejteni, hogy 2006 tavaszán, majd őszén is hajlandó volt elhalasztani a csípősérülésének kezelését. Hogy miért nem kúrálták ki azon a nyáron ... lásd három mondattal visszább.
Amikor pedig egészséges, egy labdával jól bánó, azt jól fedező, nehezen megkerülhető monstrum, akinek a jobb lábfeje képes egy kapufáról kipattanó félmagas labdát azonnal bebombázni és könnyedén, minden erölködés nélkül berakni egy büntetőt a kapufa mellé. És ne felejtsük el, hogy különösen szeret a makik ellen betalálni, sosem gond.
Elérkeztünk ahhoz a játékoshoz, akit reméljük 10-15 éven át magunkénak tudhatunk -- miközben ő elkerüli a botrányokat -- és idővel valószínűleg az angol válogatott kezdősorában is megcsodálhatunk majd. Andy Carroll nem került be a góllövők közé, de a legutóbbi mérkőzéshez hasonlóan embertelen mennyiségű munkát végzett, fejpárbajt nyert és újra az egyik legjobb védőnk volt a Sunderland pontrúgásainál. Fejjátéka valószínűleg az őt ritkábban látóknak is feltűnik, elvégre bőven 190 centi felett van (a Beeb 191-nek írja, a minap Lee Ryder (Chronicle-újságíró) inkább 195-200 centinek tippelte). Ami meglepetés lehet a külső szemlélőknek, az a remek jobb lába és kiváló gyorsasága. Nem bírom ki, hogy ne károgja, utóbbi értékét valószínűleg az első komolyabb térdsérülés elveszi majd, de addig is a liga egyik nagyon jó csatárát lényegében fillérekért alkalmazzuk.
A négy legnagyobb királyt letudva lássuk, kik voltak még kifejezetten ügyesek Steve Bruce bandája ellen.
Cheick Tiotét már korábban hasonlítottam Scott Parker Newcastle-éveihez és úgy vélem ez továbbra is áll. Főleg védekező középpályás, labdabiztos, nem fél cselezni a középpályán, de ha tudja futtatni valamelyik szélsőt, nem habozik. A cselezési hajlam Parkerhez hasonlóan néha bajba juttatja és eladja a labdát 30-40 méterre a saját kapujától. Labdaszerzésben kiválóan használja az erejét, Parkerrel ellentétben lövésekre nem bíztatnám és időnként könnyen kijön a sodrából, mint tette azt a Wigan ellen. A korai lapokkal vigyáznia kell, mert Phil Dowd is korán megszórta, igaz utána nem tűnt úgy, hogy vissza kellene fognia magát és kellően el tudta látni feladatait.
Jonas Gutierrez Hatem Ben Arfa sajnálatos sérüléseivel megint stabil kezdő lett és remekül él a lehetőséggel. Jose Enrique-vel remek bal oldalt alkotnak, Jonas az elmúlt évekhez képest jobban támadja védőjét és tör kapura, akár labda nélkül is, ennek volt eredménye a gól az Eastlandsben és a vasárnapi büntető. Egyértelmű hiányosság nála vagy inkább poszton kívüli játékból adódó hátrány, hogy mivel a bal lába nem túl acélos, ha az alapvonalra terelik, nagyon ritkán képes jó beadásra.
Különösen tetszett és tetszik azóta, hogy bekerült Coloccini mellé a kezdőbe Mike Williamson játéka. Légtérben erős, kellően fürge és lábbal sem egy Titus Bramble. Ha nem is annyira magabiztos cselező, mint partnere, nem aggódok, ha neki kell kihoznia a labdát egy szorult helyzetből.
Danny Simpson továbbra sem jó védő a jobb oldalon, de most már láttuk egy gyümölcsét annak, ha James Perch helyett ő rohangál a jobb oldalon, a 4. gólt megelőző beadása tökéletes, csatárbarát labda volt.
Az utóbbi hetekben a média elkezdte megkérdezni saját magától és az újságok olvasóitól, hogy ugye milyen borzalom, hogy Chris Hughton még nem kapott új szerződést (nyáron jár le a jelenlegi): biztos, mert nem bíznak benne és ki akarják rúgni. Válaszul a klub szerdán már közleményben volt kénytelen tudatni, hogy nem akarják kirúgni és cél egy új szerződés, valószínűleg január környékén. Aztán megjelent egy olyan hír is, hogy valaki hatalmas összeget tett arra, hogy megválik a csapat tőle és a fogadóirodák levették a kínálatukból a fogadási lehetőséget.
Először is, volt aki Wayne Rooney távozására is egy közepes magyar város éves költségvetésével fogadott, így ezeket a híreket nem érdemes komolyan venni, mindig vannak pletykák, amik mentén elindulnak a nagy fogadók. Másodszor, Hughtont kirúgni nem fogják. Pont.
A most következők saját spekulációk, nem érdemes szentírásként tekinteni rájuk: Az, hogy csak januárban akarnak tárgyalni Hughtonnal azt sugallja, hogy nem akarnak télen pénzt költeni új játékosokra és, ha ezt Chris elfogadja, hamar nyélbe lehet csapni az üzletet. Azt nem bánom, ha ellentétek vannak a menedzsmentben az elkölthető pénz mennyisége kapcsán (Hughton természetes, hogy többet akar költeni, Ashley-t ismerjük annyira, hogy spórolni akar), azt már inkább, ha esetleg ezt egy, klub számára nagyon fontos, személlyel való tárgyalásnál eszközként használja a csapat.
A győzelem a hetedik helyre repített minket és, ha Hughton is úgy akarja (két magas csatárt játszat) az Emiratesben is lehet esélyünk a pontszerzésre, melyet követően két nyerhető hazai találkozó vár ránk. Simán megszilárdítható ez a helyezés és azt hiszem mindannyian elégedettek lennénk, ha a felsőházban fordulnánk neki a decemberi-januári dömpingnek.
Newcastle 5, Sunderland 1
Premier League
St. James' Park, 51 988 néző
jv.: Phil Dowd (róla meg sem emlékeztem; szereplésmániás)
Newcastle: Krul, Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique, Barton, Nolan (c), Tiote, Gutierrez, Carroll, Ameobi (Ranger 86.)
Cserék: Soderberg, Routledge, Lovenkrands, Perch, S. Taylor, Smith
Lapok: Tiote (2), Carroll (3), Simpson (1)
Gólok: Nolan 23., 34., 75, (7), Ameobi 45+4., 70. (6)
Sunderland: Mignolet, Bardsley, Turner, Cattermole (Mensah 76.), Malbranque, Henderson, Bent, Onouha, Welbeck (Richardson 55.), Bramble, Elmohamady (Gyan 40.)
Cserepad: Gordon, Zenden, Da Silva, Ferdinand
Lapok: Malbranque, Onouha, Bardsley, Cattermole, Turner, Mensah
Kiállítás: Bramble 53.
Gólok: Bent 90.
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Kevin Nolan, Steve Bruce
* Ha nem értitek a poszt címét: klikk.
Nagy örömömre Chris Hughton nem változtatott a múlt szombaton Londonban győztes tizenegyen és megtartotta a két ékes felállást. Elhagyom a kronológiát, inkább tekintsük át ki mennyire volt varázslatos és utánozhatatlan ezen a csodálatos őszi vasárnapon.
Az első félidő és talán a mérkőzés legélvezetesebb játékát Joey Barton nyújtotta. Láttuk már ezt a Bartont augusztusban és szeptember elején és nagyon jó ilyen hamar viszontlátni. Már a West Ham ellen megtalálta a gólpasszt adó cipőt és az a magabiztosság, elegancia és felszabadultság, amit a Sunderland ellen mutatott sűrű szájtátásra ösztökélt. A legjellemzőbb pillanat az első félidőben történt, amikor Joey behúzódott középre és látszott, hogy Gutierrez előtt nagy üres terület tátong, de a jobb belsős passz útját védte egy vendég középpályás. Barton nem akarta a bal lábát használni, így alányesett jobb külsővel, a labda bőven kikerülte a védőt és Jonas lábánál landolt. Nobby Solano Everton elleni gólja óta nem láttam a külsőt ilyen magabiztosan használó United-játékost. Barton nem jegyzett gólpasszt, de az említett külső, illetve a második félidőben Danny Simpsonnak hátrasarkazott labda -- mely után hátra se nézett, annyira tudta, hogy jól sikerült -- miatt az egyik legemlékezetesebb teljesítmény volt, annak ellenére, hogy közvetlen gólpasszt nem jegyzett.
Térjünk rá a gólszerzőkre.
Kevin Nolannek nem indult jól az éve, két hete Hughton egy kisebb sérülésre hivatkozva be sem nevezte, amit nyilván nem vett jó néven a csapatkapitány. Elismerés jár mindkét félnek, hogy feszültség nélkül tudomásul vették a másik érzéseit/döntéseit, Nolan pedig már múlt héten vissza is tért, ráadásul góllal. Ezen a hétvégén már azt a formát láttuk, aki tavaly a másodosztályban egyszerűen mindig jól érezte, hová kell helyezkednie, mikor felért a középpályáról és az esetek többségében be tudta fejezni a támadást egy jó lövéssel, esetleg góllal.
A félollós gólja kiválóan mutatja mennyire éber, furfangos és tettrekész a kapu előtt, a második gólnál megmutatta, hogy ha nem is sikerült tökéletesen a labdaátvétel, érzi a kaput, míg a mesterhármast jelentő találat leginkább annak elismerése, hogy -- köszönhetően a sok remekül fejelő játékosunknak -- komoly veszélyeket hordoznak magukban a szögleteink. 9 nap alatt 4 gólt jegyez a cséká, beérte és megelőzte csatártársait a házi góllövőlistán 7 találattal (eggyel vezet összességében Shola előtt, bajnokikat tekintve kettővel Carroll előtt).
Shola Ameobi az elmúlt 10 év nagyrészét a szurkolók idegesítésével töltötte, ám időnként az ember rátalál egy-két időszakra, amikor Ameobi csúcsformában van és sok védő számára tarthatatlannak bizonyul. Most is ilyet élünk meg, emellett pedig közvetve egy hónapja folyamatosan mosolyt csal az arcunkra.
Valószínűleg nem fordul meg rögtön a fejünkben, amikor azt látjuk, hogy egy puhány védő könnyedén elválasztja a labdától, de Sholának komoly dicséret jár amiatt, hogy sérülten is rendszeresen a csapat rendelkezésére áll. Persze hiba a felsőbb menedzsment részéről, hogy egy esetleges szűk keret miatt muszáj 50%-os állapotban játszatni és a menedzser sem tesz jót azzal, ha beinjekciózva a pályára küldi. Az pedig, hogy négy hónapnál többet nem bír ki egészségesen, sajnos Sholával jár. Nem fogom elfelejteni, hogy 2006 tavaszán, majd őszén is hajlandó volt elhalasztani a csípősérülésének kezelését. Hogy miért nem kúrálták ki azon a nyáron ... lásd három mondattal visszább.
Amikor pedig egészséges, egy labdával jól bánó, azt jól fedező, nehezen megkerülhető monstrum, akinek a jobb lábfeje képes egy kapufáról kipattanó félmagas labdát azonnal bebombázni és könnyedén, minden erölködés nélkül berakni egy büntetőt a kapufa mellé. És ne felejtsük el, hogy különösen szeret a makik ellen betalálni, sosem gond.
Elérkeztünk ahhoz a játékoshoz, akit reméljük 10-15 éven át magunkénak tudhatunk -- miközben ő elkerüli a botrányokat -- és idővel valószínűleg az angol válogatott kezdősorában is megcsodálhatunk majd. Andy Carroll nem került be a góllövők közé, de a legutóbbi mérkőzéshez hasonlóan embertelen mennyiségű munkát végzett, fejpárbajt nyert és újra az egyik legjobb védőnk volt a Sunderland pontrúgásainál. Fejjátéka valószínűleg az őt ritkábban látóknak is feltűnik, elvégre bőven 190 centi felett van (a Beeb 191-nek írja, a minap Lee Ryder (Chronicle-újságíró) inkább 195-200 centinek tippelte). Ami meglepetés lehet a külső szemlélőknek, az a remek jobb lába és kiváló gyorsasága. Nem bírom ki, hogy ne károgja, utóbbi értékét valószínűleg az első komolyabb térdsérülés elveszi majd, de addig is a liga egyik nagyon jó csatárát lényegében fillérekért alkalmazzuk.
A négy legnagyobb királyt letudva lássuk, kik voltak még kifejezetten ügyesek Steve Bruce bandája ellen.
Cheick Tiotét már korábban hasonlítottam Scott Parker Newcastle-éveihez és úgy vélem ez továbbra is áll. Főleg védekező középpályás, labdabiztos, nem fél cselezni a középpályán, de ha tudja futtatni valamelyik szélsőt, nem habozik. A cselezési hajlam Parkerhez hasonlóan néha bajba juttatja és eladja a labdát 30-40 méterre a saját kapujától. Labdaszerzésben kiválóan használja az erejét, Parkerrel ellentétben lövésekre nem bíztatnám és időnként könnyen kijön a sodrából, mint tette azt a Wigan ellen. A korai lapokkal vigyáznia kell, mert Phil Dowd is korán megszórta, igaz utána nem tűnt úgy, hogy vissza kellene fognia magát és kellően el tudta látni feladatait.
Jonas Gutierrez Hatem Ben Arfa sajnálatos sérüléseivel megint stabil kezdő lett és remekül él a lehetőséggel. Jose Enrique-vel remek bal oldalt alkotnak, Jonas az elmúlt évekhez képest jobban támadja védőjét és tör kapura, akár labda nélkül is, ennek volt eredménye a gól az Eastlandsben és a vasárnapi büntető. Egyértelmű hiányosság nála vagy inkább poszton kívüli játékból adódó hátrány, hogy mivel a bal lába nem túl acélos, ha az alapvonalra terelik, nagyon ritkán képes jó beadásra.
Különösen tetszett és tetszik azóta, hogy bekerült Coloccini mellé a kezdőbe Mike Williamson játéka. Légtérben erős, kellően fürge és lábbal sem egy Titus Bramble. Ha nem is annyira magabiztos cselező, mint partnere, nem aggódok, ha neki kell kihoznia a labdát egy szorult helyzetből.
Danny Simpson továbbra sem jó védő a jobb oldalon, de most már láttuk egy gyümölcsét annak, ha James Perch helyett ő rohangál a jobb oldalon, a 4. gólt megelőző beadása tökéletes, csatárbarát labda volt.
Az utóbbi hetekben a média elkezdte megkérdezni saját magától és az újságok olvasóitól, hogy ugye milyen borzalom, hogy Chris Hughton még nem kapott új szerződést (nyáron jár le a jelenlegi): biztos, mert nem bíznak benne és ki akarják rúgni. Válaszul a klub szerdán már közleményben volt kénytelen tudatni, hogy nem akarják kirúgni és cél egy új szerződés, valószínűleg január környékén. Aztán megjelent egy olyan hír is, hogy valaki hatalmas összeget tett arra, hogy megválik a csapat tőle és a fogadóirodák levették a kínálatukból a fogadási lehetőséget.
Először is, volt aki Wayne Rooney távozására is egy közepes magyar város éves költségvetésével fogadott, így ezeket a híreket nem érdemes komolyan venni, mindig vannak pletykák, amik mentén elindulnak a nagy fogadók. Másodszor, Hughtont kirúgni nem fogják. Pont.
A most következők saját spekulációk, nem érdemes szentírásként tekinteni rájuk: Az, hogy csak januárban akarnak tárgyalni Hughtonnal azt sugallja, hogy nem akarnak télen pénzt költeni új játékosokra és, ha ezt Chris elfogadja, hamar nyélbe lehet csapni az üzletet. Azt nem bánom, ha ellentétek vannak a menedzsmentben az elkölthető pénz mennyisége kapcsán (Hughton természetes, hogy többet akar költeni, Ashley-t ismerjük annyira, hogy spórolni akar), azt már inkább, ha esetleg ezt egy, klub számára nagyon fontos, személlyel való tárgyalásnál eszközként használja a csapat.
A győzelem a hetedik helyre repített minket és, ha Hughton is úgy akarja (két magas csatárt játszat) az Emiratesben is lehet esélyünk a pontszerzésre, melyet követően két nyerhető hazai találkozó vár ránk. Simán megszilárdítható ez a helyezés és azt hiszem mindannyian elégedettek lennénk, ha a felsőházban fordulnánk neki a decemberi-januári dömpingnek.
Newcastle 5, Sunderland 1
Premier League
St. James' Park, 51 988 néző
jv.: Phil Dowd (róla meg sem emlékeztem; szereplésmániás)
Newcastle: Krul, Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique, Barton, Nolan (c), Tiote, Gutierrez, Carroll, Ameobi (Ranger 86.)
Cserék: Soderberg, Routledge, Lovenkrands, Perch, S. Taylor, Smith
Lapok: Tiote (2), Carroll (3), Simpson (1)
Gólok: Nolan 23., 34., 75, (7), Ameobi 45+4., 70. (6)
Sunderland: Mignolet, Bardsley, Turner, Cattermole (Mensah 76.), Malbranque, Henderson, Bent, Onouha, Welbeck (Richardson 55.), Bramble, Elmohamady (Gyan 40.)
Cserepad: Gordon, Zenden, Da Silva, Ferdinand
Lapok: Malbranque, Onouha, Bardsley, Cattermole, Turner, Mensah
Kiállítás: Bramble 53.
Gólok: Bent 90.
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Kevin Nolan, Steve Bruce
2010. október 24., vasárnap
Darras Hall 2, West Ham 1
A hét elején lezajlott eseményeket követően nem lehet nem ezzel kezdeni: a Nolan-ház két férfitagja fordította a mi javunkra a szombat kora esti mérkőzést. (Darras Hall a település neve, ahol a Nolanek (és Carroll) laknak)
Első félidő
Felgyógyult Danny Simpson, így véget ért a James Perch-éra. Bár Danny sem lockdown védő, jó volt látni, hogy a sokszor bizonytalan Perch méltó helyére, a tartalékok közé került. A múlt héthez képest két másik helyen is újított Chris Hughton (visszakerült Kevin Nolan és bekerült Shola Ameobi), de ez sem gátolta meg, hogy nekünkjöjjön a West Ham, és álmosan, visszafogottan kezdjünk.
Hamarost be is kaptuk a megérdemelt vezető gólt, Carlton Cole idei első találatával kerültek előnybe a Kalapácsosok. Frederic Piquionne nem először és nem is utoljára került a a védelmünk jobb oldala mögé, ami miatt mindenképpen feddés jár Simpsonnak.
Leszámítva az elkerülhetetlen 4-5 perces sokkot, hamar átvettük a kezdeményezést (hasonlóan uraltuk a játékot Wolverhamptonban is), szögletekig jutottunk, rendre előre tudtunk jönni a bal oldalon -- jobb szélső nélkül erre a másik oldalon esély sem volt --, és látszott, hogy a tizenhatoson belül uralni tudjuk a levegőt. Csak a jó passz hiányzott.
A félidő felénél az egyébként ma is sok pontatlan beadást jegyző Joey Barton hosszúra érkező labdáját Andy Carroll lekészítette, Kevin Nolan pedig bevágta a hosszú alsóba. A találat kísértetiesen emlékeztetett a tavalyi évünkre, a Carroll-Nolan összjáték miatt is, illetve Nolan lövése, szöge és végeredménye egy-az-egyben a tavalyi Preston elleni győztes találatot idézte.
Nem éreztem, hogy mi álltunk vissza, vagy a West Ham érezte a fenekében a nézők cipőjét, de kiegyenlítődött a játék a félidő hátralévő részére. Ami picit elszomorít, mert a Villa elleni meccset leszámítva nem emlékszem olyan bajnokira, amikor nem léptünk le a gázról egy gól után (már ha nem szorított az idő, mint a Stoke vagy a Wigan ellen).
Második félidő
A szünet utánra -- minimum az első 5-10 percre -- hazai rohamokat vártam. Hogy semmit nem mutatott a West Ham, az dicséret nekünk és baljós nekik, nagyon kevés akaratot láttam bennük, márpedig egy hosszú (vélhetően egész szezonon át húzódó) kiesési harc vár rájuk, amit hitehagyottan képtelenség sikerrel megvívni.
A félidő előrehaladtával egyre többször nyílt lövőhelyzet 20-25 méterre Rob Green kapujától, pár megpattanó labdát szó szerint csak kiimádkozni tudott az ex-válogatott kapus. Matthew Upson sérülését követően Carroll és Shola végképp átvette a légi uralmat.
Minden gól megérdemelten született ezen a találkozón, a 70. percre már a játék képét tükrözte az eredményjelző, miután egy tökéletes Barton-beadásnál Carrollt elvesztette védője, Andy pedig 4 méterről nem hibázta el a ziccert, szűk két hónap első gólját szerezve (augusztus 28., Wolverhampton).
Kártyavárként összeomlott minden hit a West Ham-ben, legalább 3-4 ziccert rejtő támadást vezettünk, ám minden alkalommal elönzőztük, ellazáztuk a lehetőséget, ám a hazaiak enerváltságát látva egyáltalán nem forgott veszélyben a győzelem; a bő 20 perc alatt egyetlen egyszer jutottak el a kapunkig, egy szabadrúgásból.
Egyéb
Pontokban nincs sok különbség, de szemre is kellemesebb a 9. hely és amiatt is, mert a következő hónapban kialakul az első leszakadó csoport, amibe semmiképp sem szabad bekerülni. Segítséget nyújthat ebben a viszonylag egyszerű sorsolás (Sunderland, Blackburn és Fulham otthon, Arsenal és Bolton idegenben), mely csak egy kemény meccset tartalmaz. Persze ez feltételezi azt, hogy végre el tudunk kezdeni otthon is nyerni.
Nem kaptunk sárgát, nem sérült meg senki (egyedül Gutierrezt kellett az első félidőben ápolni), duplán jó hétvége.
West Ham 1, Newcastle 2
Premier League
Upton Park, 34 486 néző
jv.: Chris Foy
Newcastle: Krul, Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique, Barton, Nolan (c), Tiote, Gutierrez, Carroll, Ameobi
Cserék: Soderberg, Guthrie, Routledge, Lovenkrands, Perch, R. Taylor, Smith
Lapok: -
Gólok: Nolan 23. (4), Carroll 69. (5)
West Ham: Green, Da Costa, Gabbidon, Upson (c) (Ilunga 53.), Jacobsen, Behrami (Barrera 76.), Parker, Noble, Obina, Cole, Piquionne (McCarthy 67.)
Cserék: Stech, Faubert, Ben Haim, Boa Morte
Lapok: -
Gólok: Cole 12.
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Avram Grant
Érdekességek, statisztikák
Első félidő
Felgyógyult Danny Simpson, így véget ért a James Perch-éra. Bár Danny sem lockdown védő, jó volt látni, hogy a sokszor bizonytalan Perch méltó helyére, a tartalékok közé került. A múlt héthez képest két másik helyen is újított Chris Hughton (visszakerült Kevin Nolan és bekerült Shola Ameobi), de ez sem gátolta meg, hogy nekünkjöjjön a West Ham, és álmosan, visszafogottan kezdjünk.
Hamarost be is kaptuk a megérdemelt vezető gólt, Carlton Cole idei első találatával kerültek előnybe a Kalapácsosok. Frederic Piquionne nem először és nem is utoljára került a a védelmünk jobb oldala mögé, ami miatt mindenképpen feddés jár Simpsonnak.
Leszámítva az elkerülhetetlen 4-5 perces sokkot, hamar átvettük a kezdeményezést (hasonlóan uraltuk a játékot Wolverhamptonban is), szögletekig jutottunk, rendre előre tudtunk jönni a bal oldalon -- jobb szélső nélkül erre a másik oldalon esély sem volt --, és látszott, hogy a tizenhatoson belül uralni tudjuk a levegőt. Csak a jó passz hiányzott.
A félidő felénél az egyébként ma is sok pontatlan beadást jegyző Joey Barton hosszúra érkező labdáját Andy Carroll lekészítette, Kevin Nolan pedig bevágta a hosszú alsóba. A találat kísértetiesen emlékeztetett a tavalyi évünkre, a Carroll-Nolan összjáték miatt is, illetve Nolan lövése, szöge és végeredménye egy-az-egyben a tavalyi Preston elleni győztes találatot idézte.
Nem éreztem, hogy mi álltunk vissza, vagy a West Ham érezte a fenekében a nézők cipőjét, de kiegyenlítődött a játék a félidő hátralévő részére. Ami picit elszomorít, mert a Villa elleni meccset leszámítva nem emlékszem olyan bajnokira, amikor nem léptünk le a gázról egy gól után (már ha nem szorított az idő, mint a Stoke vagy a Wigan ellen).
Második félidő
A szünet utánra -- minimum az első 5-10 percre -- hazai rohamokat vártam. Hogy semmit nem mutatott a West Ham, az dicséret nekünk és baljós nekik, nagyon kevés akaratot láttam bennük, márpedig egy hosszú (vélhetően egész szezonon át húzódó) kiesési harc vár rájuk, amit hitehagyottan képtelenség sikerrel megvívni.
A félidő előrehaladtával egyre többször nyílt lövőhelyzet 20-25 méterre Rob Green kapujától, pár megpattanó labdát szó szerint csak kiimádkozni tudott az ex-válogatott kapus. Matthew Upson sérülését követően Carroll és Shola végképp átvette a légi uralmat.
Minden gól megérdemelten született ezen a találkozón, a 70. percre már a játék képét tükrözte az eredményjelző, miután egy tökéletes Barton-beadásnál Carrollt elvesztette védője, Andy pedig 4 méterről nem hibázta el a ziccert, szűk két hónap első gólját szerezve (augusztus 28., Wolverhampton).
Kártyavárként összeomlott minden hit a West Ham-ben, legalább 3-4 ziccert rejtő támadást vezettünk, ám minden alkalommal elönzőztük, ellazáztuk a lehetőséget, ám a hazaiak enerváltságát látva egyáltalán nem forgott veszélyben a győzelem; a bő 20 perc alatt egyetlen egyszer jutottak el a kapunkig, egy szabadrúgásból.
Egyéb
Pontokban nincs sok különbség, de szemre is kellemesebb a 9. hely és amiatt is, mert a következő hónapban kialakul az első leszakadó csoport, amibe semmiképp sem szabad bekerülni. Segítséget nyújthat ebben a viszonylag egyszerű sorsolás (Sunderland, Blackburn és Fulham otthon, Arsenal és Bolton idegenben), mely csak egy kemény meccset tartalmaz. Persze ez feltételezi azt, hogy végre el tudunk kezdeni otthon is nyerni.
Nem kaptunk sárgát, nem sérült meg senki (egyedül Gutierrezt kellett az első félidőben ápolni), duplán jó hétvége.
West Ham 1, Newcastle 2
Premier League
Upton Park, 34 486 néző
jv.: Chris Foy
Newcastle: Krul, Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique, Barton, Nolan (c), Tiote, Gutierrez, Carroll, Ameobi
Cserék: Soderberg, Guthrie, Routledge, Lovenkrands, Perch, R. Taylor, Smith
Lapok: -
Gólok: Nolan 23. (4), Carroll 69. (5)
West Ham: Green, Da Costa, Gabbidon, Upson (c) (Ilunga 53.), Jacobsen, Behrami (Barrera 76.), Parker, Noble, Obina, Cole, Piquionne (McCarthy 67.)
Cserék: Stech, Faubert, Ben Haim, Boa Morte
Lapok: -
Gólok: Cole 12.
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Avram Grant
Érdekességek, statisztikák
- Andy Carroll mindkét idei fejesgóljánál Joey Barton jegyezte a gólpasszt.
- Utolsó idegenben hátrányból megnyert bajnokink? Az emlékezetes Tottenham elleni 4-1 2008. március 30-án.
- Bár valahol érthető, hogy pont az Uptonban ismételtük meg ezt a bravúrt, elvégre -- most már -- az utolsó hat vendégszereplésünkkor csak egyszer kaptunk ki.
2010. augusztus 23., hétfő
Kivégzés
Az akkori 18-as keretből 11-en voltak tegnap a klub színeiben a stadionban (ki lelátón, ki végig a padon ülve, ki a játéktéren) és bár nem tudom, mennyire édesítette tovább a győzelmet a visszavágás érzése, ezt a képet látva külön örülök, hogy az Aston Villa volt az áldozat.
A legkevésbé sem hazai-szájíz szerint indult az összecsapás, a 9. percben Ashley Young lépett ki a belső védők közül, Steve Harper pedig ugyan próbálta nem letarolni a tizenhatoson belül, későn kapcsolt és Martin Atkinson jogosan a büntetőpontra mutatott. Érkezett John Carew és teli erőből úgy fölévágta a labdát, hogy az értesülések szerint a meccs lefújása után 2 órával ért csak földet. Végül fél tucat lett a különbség, de nem vagyok meggyőződve, hogy kihozunk valamit a mérkőzésből, ha a norvég berúgja a tizenegyest.
A hibát szinte azonnal, három perccel később megbosszulta Joey Barton, felültette a levegőbe az új Nike-labdát és az Jabulanit megszégyenítő szitálás kíséretében 20 méterről bevágódott Brad Friedel kapujának bal felső sarkába. Az amerikai dolgát nem csak a labda mozgása akadályozta; köszönhetően annak, hogy a United a Lezaes End felé támadott az első félidőben és Barton lövése a bal összekötő helyéről érkezett, tökéletesen a Napba nézve kellett volna hárítania a bombát.
Kiegyenlített 15-20 perc után ismét a Villa hálója rezgett. Jose Enrique szokása szerint elindult a bal oldalon, beadásával megtalálta a hosszú oldalra mozgó Andy Carrollt, aki visszabólintotta a labdát a csapatkapitány, Kevin Nolan fejére. Nolan első próbálkozásába Friedel még belekapott, a kipattanót már nem tudta hárítani.
Pár perccel később egy jobb oldalról érkező Barton-szögletet Mike Williamson fejelt vissza az ötös környékére, Richard Dunne felszabadítás helyett lyukat rúgott, Carroll pedig ballal gyorsan kilőtte a hosszú alsót, megnyugtatva e sorok íróját, hogy talán ez az előny már elég lesz a győzelemhez, bár a legbiztosabb megoldás az lett volna, ha elmarad a szünet, nehogy a vendégek össze tudják szedni magukat.
A második és harmadik United-gól előtt is voltak kritikus helyzetek a hazai tizenhatos előtt, 1-0-nál Young csak kezezése miatt nem gyalogolhatott ziccerben a kapuig, 2-0-nál a meglepően jól helyt állt James Perch-nek kellett közbeavatkozni Young lövésénél.
Mint kiderült, nem volt mitől félni, a szünet után folytatódott az első játékrész vége felé tapasztalt hazai fölény, a vendégek kispadján ülő Kevin McDonald tanácstalannak tűnt, ráadásul cserejátékosai között sem volt olyan tálentum, aki egy ennyire eldőlt mérkőzést meg tudott volna fordítani.
A következő találatnál, már kicsit tudatosabban, mint az első félidőben, ismét a Williamson-Carroll páros dolgozott össze, Mike nyesését kapásból értékesítette a 9-es mez büszke tulajdonosa, végleg eldöntve a három pont sorsát.
A szünet utáni mentalitást látva nem meglepő, 4-0-nál sem állt vissza a Newcastle, Chris Hughton a hajrához közeledve védekező középpályását szélsőre (Alan Smith - Ryan Taylor), szélsőjét középcsatárra (Wayne Routledge - Shola Ameobi) cserélve igyekezett minél nagyobb győzelemhez hozzásegíteni fiait.
A hajrában még kétszer kapitulált a Villa-védelem, a 87. percben Taylor szöglete Shola fején és Emile Heskey hátán keresztül közvetlenül a kapu előtt pottyant Nolan elé, majd a hosszabbításban egy kontratámadás végén a Jonas Gutierrez helyére beállt Xisco szolgálta ki Carrollt, beállítva a 6-0-s végeredményt.
Carroll személyében 1999 szeptembere (Sir Bobby nyitómeccse, Alan Shearer 5 gólja a Sheffield Wednesday ellen) óta az első játékost ünnepelhetjük, aki hazai bajnokin mesterhármast szerzett a klub színeiben.
További gondolatok, felsorolva:
- Meglepett, hogy nem próbálkozott többször Perch oldalán a Villa, két szélsőhátvédünk közül egyértelműen rajta könnyebb átjutni.
- Jó képességekkel rendelkezik (sebesség, labdabiztosság), de Routledge tegnap megmutatta, milyen bosszantó hibákra képes, rengeteg védőbe lőtt beadás és túlcselezések.
- Régen a betelefonálós rádióműsorok, manapság a twitter ad lehetőséget az idiótáknak arra, hogy égessék magukat: Barton gólörömét, mely során intett barátnőjének és jelezte, meg fog válni bajszától, néhányan náci szalutálásnak "látták". Mert hát ugye aki ilyen bajuszt hord (hasonlít Hitlerre, booo) és a társadalom gonosznak nyilvánította, nyilván neonáci pajtásait üdvözli az integetéssel. Hál' isten, hogy Shearert (a legnagyobb karlengetőt) szerette a média.
- Utoljára 2 éve néztem annyi bajnokit, mint hétvégén, és nem kellett több 40-50 percnél, hogy felkerüljenek páran a fekete listámra. Amit a pályán viselkedés címszóval páran előadnak (pl. Gareth Bale, A. Young), gyomorforgató és a legnagyobb "Ki ha én nem?!" barmokat idézi.
- Picit csalódtam, hogy többsége kerültek a fújolók Habib Beye beállásakor és labdaérintéseit rendre fütty kísérte.
- Joey Barton megszerezte Newcastle-karrierje első akciógólját, de remélem nem ez adott neki akkora adrenalindózist, hogy mindenkit lejátszott a középpályáról. Tavaly azért hoztuk simán a bajnoki címet, mert minden mérkőzésen uraltuk a középpályát, ha ezt idén is elégszer megtesszük, nem leszünk gondban.
- Élete mindössze második PL-mérkőzésén játszó Williamson az általam vártnál egyelőre jóval jobban megállja helyét.
- Jó látni, milyen veszélyesek vagyunk pontrúgásokból és magabiztosak ezek levédésében. Nolan, Carroll, Coloccini, Williamson mind jól fejelő játékosok és bár Danny Guthrie sérülése miatt hiányzik a legtöbbször használt szögletrúgónk (Raylor lenne a legjobb választás, de sajnos védekezési és támadási hiányosságai vannak, nem lesz sokszor kezdőjátékos), mindkét mérkőzésen izgatottan vártam, mit hoznak a szögleteink, szabadrúgásaink.
- Harper ideges és sokszor pontatlan volt. Nem vonnék le ebből messzemenő következtetést, valószínűleg a tizenegyes is felkavarta, de a pontatlan kirúgásai nem egyszer eredményezték a labda elvesztését, egy alkalommal pedig csak a szerencse mentette meg a csapatot nagyobb bajtól.
- Az idény előtt elégedett lettem volna a bennmaradással, ez most sem változott, ám most már úgy gondolom, hacsak nem lesz nagy sérüléshullám (a keret meglehetősen vékony), tudunk olyan szintet hozni, hogy kellő távolságban legyünk a kiesőzónától egész évben.
Cserepad: Krul, Lovenkrands, Vuckic, Tavernier
Sárga lap: Barton (2)*, Smith (1), Perch (2)
Gólok: Barton 12. (1), Nolan 31., 87. (2), Carroll 34., 67., 93. (3)
Aston Villa: Friedel, Luke Young, Clark (Beye 89), Dunne, Warnock, Albrighton (Heskey 57), Petrov, Ireland, Downing, Ashley Young, Carew (Reo-Coker 65)
Cserepad: Guzan, Delfouneso, Lichaj, Bannan
Sárga lap: Reo-Coker
Nézőszám: 43 546 - Jóval kevesebb, mint az 2008/09-es átlag, de idővel (és ilyen sikerekkel) biztosan emelkedni fog a látogatottság.
* - Zárójelben az idén eddig kapott sárgák és rúgott gólok olvashatóak.
2010. március 17., szerda
Közel a biztos playoff
Bár a szombati - számunkra talán hízelgőnek tekinthető, bár Kádár a győztes gólt is megszerezhette volna - döntetlen nem volt a legideálisabb eredmény, a Nottingham Forest és a többi playoff helyen lévő csapat botladozásai miatt ma reggelre 7 megszerzett pontra kerültünk a biztos osztályozótól.
Az igazán fontos persze a Forest sorozatban második veresége volt, mert a mai, illetve az elmaradt mérkőzést megnyerve 15 pont lehet a potenciális előny Billy Davies gárdája ellen. További bíztató jel, hogy a Nottingham most már csak egy veszített ponttal jobb Nigel Pearson Leicester City-jénél. A Nottinghamnek két könnyű hazai mérkőzés következik, de a 12 nap múlva esedékes Toon-Nottingham rangadón bebiztosíthatjuk, hogy nem érnek utol bennünket.
Némileg idegesítő a West Brom tapadása, különösen úgy, hogy ismét kaptak egy vitatott tizenegyest, ezúttal kedden a Swansea otthonában, de végeredményben nem ők a legnagyobb ellenfeleink.
A ma esti Scunthorpe elleni találkozóra, de a későbbi mérkőzésekre is gondolva gyorsan nézzük át a sérültlistát.
Mike Williamson otthon eltörte a kézfejét, valószínűleg három hetet hagy ki, azaz március végére várható vissza. Alan Smith bokasérülése továbbra is olyan rossz, hogy nem tud játszani. Nincs benne logika és magam se tartom valószínűnek, hogy emiatt hanyagolnák, de érdemes megemlíteni, hogy Smith 9 sárga lapnál jár a szezonban, a 10. után két mérkőzéses eltiltás várna rá. A sárgákat április második vasárnapján, 11-én törlik, ezért nem is tartom valószínűnek, hogy emiatt jegelik Smith-t.
A szombaton második félidő elején lecserélt Fabricio Coloccinit nagyon igyekeznek összedrótozni, mert most már csak Fitz Hall és Kádár Tamás maradtak belül. Wayne Routledge és Jose Enrique már leültek a padra szombaton, ha akarja, bevetheti őket Chris Hughton.
Joey Barton kedden most már "rendes" meccsen is játszott, a Hartlepool elleni 2-0-ra elveszített tartalékbajnokin szerepelt 75 percen át, kihagyva egy tizenegyest (alányesési próbálkozását azzal magyarázta, hogy túl laza és rossz volt a talaj), de állítása szerint jól érezve magát a pályán. Nem fogják siettetni, de szeretne még idén visszatérni.
.jpg)
Csütörtökön edzésbe állt Shola Ameobi, akit szintén nem fognak hajtani, hiszen telített a United csatár- és támadóposzton.
Gratulációosztás
Az igazán fontos persze a Forest sorozatban második veresége volt, mert a mai, illetve az elmaradt mérkőzést megnyerve 15 pont lehet a potenciális előny Billy Davies gárdája ellen. További bíztató jel, hogy a Nottingham most már csak egy veszített ponttal jobb Nigel Pearson Leicester City-jénél. A Nottinghamnek két könnyű hazai mérkőzés következik, de a 12 nap múlva esedékes Toon-Nottingham rangadón bebiztosíthatjuk, hogy nem érnek utol bennünket.
A lényeg a vesztett pontokat mutató oszlop.
Némileg idegesítő a West Brom tapadása, különösen úgy, hogy ismét kaptak egy vitatott tizenegyest, ezúttal kedden a Swansea otthonában, de végeredményben nem ők a legnagyobb ellenfeleink.
A ma esti Scunthorpe elleni találkozóra, de a későbbi mérkőzésekre is gondolva gyorsan nézzük át a sérültlistát.
Mike Williamson otthon eltörte a kézfejét, valószínűleg három hetet hagy ki, azaz március végére várható vissza. Alan Smith bokasérülése továbbra is olyan rossz, hogy nem tud játszani. Nincs benne logika és magam se tartom valószínűnek, hogy emiatt hanyagolnák, de érdemes megemlíteni, hogy Smith 9 sárga lapnál jár a szezonban, a 10. után két mérkőzéses eltiltás várna rá. A sárgákat április második vasárnapján, 11-én törlik, ezért nem is tartom valószínűnek, hogy emiatt jegelik Smith-t.
A szombaton második félidő elején lecserélt Fabricio Coloccinit nagyon igyekeznek összedrótozni, mert most már csak Fitz Hall és Kádár Tamás maradtak belül. Wayne Routledge és Jose Enrique már leültek a padra szombaton, ha akarja, bevetheti őket Chris Hughton.
Joey Barton kedden most már "rendes" meccsen is játszott, a Hartlepool elleni 2-0-ra elveszített tartalékbajnokin szerepelt 75 percen át, kihagyva egy tizenegyest (alányesési próbálkozását azzal magyarázta, hogy túl laza és rossz volt a talaj), de állítása szerint jól érezve magát a pályán. Nem fogják siettetni, de szeretne még idén visszatérni.
.jpg)
Talán Barton megtalálja azt a formát, ami anno megtetszett Mega Samnek.
Csütörtökön edzésbe állt Shola Ameobi, akit szintén nem fognak hajtani, hiszen telített a United csatár- és támadóposzton.
Gratulációosztás
- Kevin Nolannek, akit a Championship és a Football League idei legjobbjának választottak. Az Aranylabdához és Év Játékosa választásokhoz hasonlóan itt sem látom sok értelmét a szezon közben kiosztott díjnak.
- Iain Dowie-nak, aki az általunk imádott Phil Brown utóda lett a Hull City-nél. Ettől függetlenül bízom a Hull kiesésében, nem bírom őket.
- Az FA-nek, hogy megpróbálták elmeszelni Steven Gerrardot, aki - szerény meglátásom szerint - évek óta túl sokat megenged magának a pályán. Eltiltásig nem fajult a hétfői bajnokin ejtett könyökös, mert a játékvezető is látta az esetet, őt pedig nem bírálhatja felül a Fegyelmi Bizottság.
2009. szeptember 27., vasárnap
The perfect win
Chris Hughton szavai, nem az enyémek, de a csapat jelenlegi kormányosa nem áll messze az igazságtól. Ha a mai mérkőzés bármennyire is mutatja mekkora különbség van a bajnokság gyengébb csapatai és köztünk, akkor bizony innentől kezdve idegenben is nagy favoritok leszünk a mérkőzések nagy részén.
Geremi betegsége miatt hely jutott Buttnak a kezdőben, őt leszámítva mindenki dicséretet érdemel - Nicky sajnos megmutatta, mennyire gyengültek fizikai képességei.
A Khizanishvili-Saylor-Coloccini-Enrique kvartettnek rengeteg dolga nem akadt az Ipswich támadókkal, igaz Enrique párszor a második félidőben hihetetlen helyzetekben próbált túl okos lenni, ami egy jobb csapat ellen minimum gólhelyzetet eredményezett volna.
Végül, 4 őrült perc alatt eldöntöttük a találkozót, nem kis érdeme volt ebben az Ipswich védelemnek és a kapusnak is. Nolan első góljánál lemaradt a védő, a másodiknál nagyon csúnyán be lett forgatva egy ember, Raylor góljánál pedig Wright lett megszégyenítve, alá Seaman a 2002-es vb-n Ronaldinho góljánál.
Persze ne feledkezzünk meg a mieink megénekléséről, Ryan Taylor idén szállítja a gólokat és gólpasszokat, Nolan rendszeresen és eredményesen ólálkodik a csatárok körül. A gólokat megelőző fél órában érdemes kiemelni Nile Ranger játékát, dominálta a posztját, fejpárbajt és versenyfutást alig vesztett, első helyzetünket is neki köszönhettük. Nagyon kijárna már neki élete első felnőtt gólja.
A szünetre eldőlt a mérkőzés, jöhetett Sir Bobby ünneplése, felejthetetlen események. Ipswich-játékosok vonultak a pályára, kezükben az FA- és UEFA-Kupával. Majd egy megható közös éneklés Sinatra My Way című számára (a mester egyik kedvence), ezt követően pedig a lelátó ünnepélyes megkeresztelése. Már csak ezek miatt is meg fogom próbálni letölteni a mérkőzést.
A folytatásban ott folytattuk, ahol abbahagytuk, csakúgy mint a hazai védők. Ryan Taylor beadásánál Ranger töküresen érkezett a hosszún. A helyzete gólt ért, végül Nolan fejezte be az akciót, bebiztosítva, hogy visszavesszük a tabella első helyét. Gólkülönbségünknem sem jött rosszul a végeredmény, ebben is megelőztük legnagyobb riválisunkat, a West Bromot.
Az estét beárnyékolta, hogy Coloccinit és Ryan Taylort is sérülés miatt kellett lehozni. Információ még nincs róluk. Egy hét múlva ismét két hetes válogatott szünet következik, ami alatt mindketten - ha addig nem térnek vissza - meggyógyulhatnak.
Két debütálónk, Zurab Khizanishvili és Marlon Harewood hasznos tagjai lehetnek a keretnek. A grúz magabiztos védő benyomását keltette, Marlon pedig - aki megszólalásig hasonlít Dee-re a Wire-ból - ugyan már csak akkor kapott lehetőséget, amikor visszavettünk a tempóból, így is megcsillantotta brutális erejét, gyorsaságát és a jobb lábát.
[caption id="" align="aligncenter" width="250" caption="Marlon főszereplő volt a Drót első évadában."]
[/caption]
A mérkőzés előtt Hughton arról beszélt, hogy szakaszokra bontják a szezont. A második etapból még két mérkőzés van hátra: jövő héten jön hozzánk a formába lendülő QPR, majd a középmezőnyben tanyázó Bristol City. A cél nyilvánvalóan az, hogy első helyen találjon minket a válogatott szünet és úgy érzem erre minden esélyünk meg is van.
Geremi betegsége miatt hely jutott Buttnak a kezdőben, őt leszámítva mindenki dicséretet érdemel - Nicky sajnos megmutatta, mennyire gyengültek fizikai képességei.
A Khizanishvili-Saylor-Coloccini-Enrique kvartettnek rengeteg dolga nem akadt az Ipswich támadókkal, igaz Enrique párszor a második félidőben hihetetlen helyzetekben próbált túl okos lenni, ami egy jobb csapat ellen minimum gólhelyzetet eredményezett volna.
Végül, 4 őrült perc alatt eldöntöttük a találkozót, nem kis érdeme volt ebben az Ipswich védelemnek és a kapusnak is. Nolan első góljánál lemaradt a védő, a másodiknál nagyon csúnyán be lett forgatva egy ember, Raylor góljánál pedig Wright lett megszégyenítve, alá Seaman a 2002-es vb-n Ronaldinho góljánál.
Persze ne feledkezzünk meg a mieink megénekléséről, Ryan Taylor idén szállítja a gólokat és gólpasszokat, Nolan rendszeresen és eredményesen ólálkodik a csatárok körül. A gólokat megelőző fél órában érdemes kiemelni Nile Ranger játékát, dominálta a posztját, fejpárbajt és versenyfutást alig vesztett, első helyzetünket is neki köszönhettük. Nagyon kijárna már neki élete első felnőtt gólja.
A szünetre eldőlt a mérkőzés, jöhetett Sir Bobby ünneplése, felejthetetlen események. Ipswich-játékosok vonultak a pályára, kezükben az FA- és UEFA-Kupával. Majd egy megható közös éneklés Sinatra My Way című számára (a mester egyik kedvence), ezt követően pedig a lelátó ünnepélyes megkeresztelése. Már csak ezek miatt is meg fogom próbálni letölteni a mérkőzést.
A folytatásban ott folytattuk, ahol abbahagytuk, csakúgy mint a hazai védők. Ryan Taylor beadásánál Ranger töküresen érkezett a hosszún. A helyzete gólt ért, végül Nolan fejezte be az akciót, bebiztosítva, hogy visszavesszük a tabella első helyét. Gólkülönbségünknem sem jött rosszul a végeredmény, ebben is megelőztük legnagyobb riválisunkat, a West Bromot.
Az estét beárnyékolta, hogy Coloccinit és Ryan Taylort is sérülés miatt kellett lehozni. Információ még nincs róluk. Egy hét múlva ismét két hetes válogatott szünet következik, ami alatt mindketten - ha addig nem térnek vissza - meggyógyulhatnak.
Két debütálónk, Zurab Khizanishvili és Marlon Harewood hasznos tagjai lehetnek a keretnek. A grúz magabiztos védő benyomását keltette, Marlon pedig - aki megszólalásig hasonlít Dee-re a Wire-ból - ugyan már csak akkor kapott lehetőséget, amikor visszavettünk a tempóból, így is megcsillantotta brutális erejét, gyorsaságát és a jobb lábát.
[caption id="" align="aligncenter" width="250" caption="Marlon főszereplő volt a Drót első évadában."]
[/caption]A mérkőzés előtt Hughton arról beszélt, hogy szakaszokra bontják a szezont. A második etapból még két mérkőzés van hátra: jövő héten jön hozzánk a formába lendülő QPR, majd a középmezőnyben tanyázó Bristol City. A cél nyilvánvalóan az, hogy első helyen találjon minket a válogatott szünet és úgy érzem erre minden esélyünk meg is van.
2009. szeptember 21., hétfő
Újra feljutási helyen
Nagyrészt Hughton cseréinek köszönhetően végül magabiztosan győztük le a sereghajtót és zárkóztunk a West Brom mögé.
Csalódottságomra Hughton egyetlen csatárt nevezett kezdőként Andy Carroll személyében. Emellett kicsit át is szervezte a társaságot, Geremi bekerült a kezdőbe Ryan Taylor helyett, csakúgy mint Lovenkrands, így Danny Guthrie kénytelen volt a padon kezdeni. Nem értem miért favorizálják Bartont, amikor láttam a fiúkat, mindannyiszor gyengén teljesített.
Mindez persze úgy tűnt nem lesz gond, hiszen Steven Taylor fejesével már a 6. percben megszereztük a vezetést. Geremi szögleténél botrányosan rosszul helyezkedtek a vendég védők. Emellett meg kell jegyezzem, látva az összefoglalót, a kameruni beadásai kifejezetten jó százalékban bizonyultak veszélyesnek.
Sajnos a gól után nem sikerült tovább növelni az előnyt, igaz helyzetünk sem volt túlságosan sok, szinte csak Lovenkrands lövésénél kellett védenie a kapusnak. A félidő végére teljesen elszürkültünk, baljós jelekkel várhattuk a folytatást.
A félelem beigazolódott és nem sokkal a szünet után Duguid kiegyenlített. Hughton várt 10 percet, majd - és ez ismerve a legutóbbi menedzsereinket, elismerésre méltó - cserélt, kettőt is, annak ellenére, hogy ezzel elhasználta mindhármat. Bátraké a szerencse, mondhatnánk, de tényleg fel kellett rázni a csapatot és Barton, valamint Lovenkrands távozása után végre átálltunk a 4-4-2-re.
Guthrie szinte azonnal meghálálta a bizalmat, beadását Nolan bólintotta be 1 méterről és végre fellélegezhettek a szurkolók. Ugyan voltak még ezt követően is lövései a vendégeknek, de innentől már domináltunk. A győzelem bebiztosítása a 84. percben következett be, Andy Carroll bal lába villant, az ifjú apa könnyen lehet, hogy Ameobihoz hasonló ámokfutásba kezd gólszerzés terén. Ezen találkozón is könnyen szerezhetett volna még egyet, a félollója a keresztlécen csattant.
Sajnos az első félidőben megsérült Danny Simpson bokája, friss hír még nincs róla, de több, mint valószínű, hogy kihagyja a holnapi találkozót. Jut eszembe, rosszul mondtam korábban, hogy Khizanishvili bemutatkozására kedden kerülhet sor, hiszen már játszott a Blackburn színeiben a sorozatban, így rá nem számíthatunk majd.
A West Brom félelmetes formájától eltekintve egyelőre sok félnivalónk nincsen, magabiztosan tartjuk az automatikus feljutást érő helyet, míg a többiek lassan elkezdték egymást körbeverni, ezáltal leszakadni.
Holnap egy kevésbé komoly teszt a fiataloknak Peterboroughban (a továbbjutás azért elkélne), szombaton pedig ismét bajnoki, tovább üldözetjük a West Bromot.
Csalódottságomra Hughton egyetlen csatárt nevezett kezdőként Andy Carroll személyében. Emellett kicsit át is szervezte a társaságot, Geremi bekerült a kezdőbe Ryan Taylor helyett, csakúgy mint Lovenkrands, így Danny Guthrie kénytelen volt a padon kezdeni. Nem értem miért favorizálják Bartont, amikor láttam a fiúkat, mindannyiszor gyengén teljesített.
Mindez persze úgy tűnt nem lesz gond, hiszen Steven Taylor fejesével már a 6. percben megszereztük a vezetést. Geremi szögleténél botrányosan rosszul helyezkedtek a vendég védők. Emellett meg kell jegyezzem, látva az összefoglalót, a kameruni beadásai kifejezetten jó százalékban bizonyultak veszélyesnek.
Sajnos a gól után nem sikerült tovább növelni az előnyt, igaz helyzetünk sem volt túlságosan sok, szinte csak Lovenkrands lövésénél kellett védenie a kapusnak. A félidő végére teljesen elszürkültünk, baljós jelekkel várhattuk a folytatást.
A félelem beigazolódott és nem sokkal a szünet után Duguid kiegyenlített. Hughton várt 10 percet, majd - és ez ismerve a legutóbbi menedzsereinket, elismerésre méltó - cserélt, kettőt is, annak ellenére, hogy ezzel elhasználta mindhármat. Bátraké a szerencse, mondhatnánk, de tényleg fel kellett rázni a csapatot és Barton, valamint Lovenkrands távozása után végre átálltunk a 4-4-2-re.
Guthrie szinte azonnal meghálálta a bizalmat, beadását Nolan bólintotta be 1 méterről és végre fellélegezhettek a szurkolók. Ugyan voltak még ezt követően is lövései a vendégeknek, de innentől már domináltunk. A győzelem bebiztosítása a 84. percben következett be, Andy Carroll bal lába villant, az ifjú apa könnyen lehet, hogy Ameobihoz hasonló ámokfutásba kezd gólszerzés terén. Ezen találkozón is könnyen szerezhetett volna még egyet, a félollója a keresztlécen csattant.
Sajnos az első félidőben megsérült Danny Simpson bokája, friss hír még nincs róla, de több, mint valószínű, hogy kihagyja a holnapi találkozót. Jut eszembe, rosszul mondtam korábban, hogy Khizanishvili bemutatkozására kedden kerülhet sor, hiszen már játszott a Blackburn színeiben a sorozatban, így rá nem számíthatunk majd.
A West Brom félelmetes formájától eltekintve egyelőre sok félnivalónk nincsen, magabiztosan tartjuk az automatikus feljutást érő helyet, míg a többiek lassan elkezdték egymást körbeverni, ezáltal leszakadni.
Holnap egy kevésbé komoly teszt a fiataloknak Peterboroughban (a továbbjutás azért elkélne), szombaton pedig ismét bajnoki, tovább üldözetjük a West Bromot.
2009. július 23., csütörtök
100%-os maradt a mérleg - Huddersfield-Newcastle 0-1
A Huddersfield ellen aratott 1-0-s győzelemmel továbbra is százszázalékos a United a felkészülés során.
Az alaposan átforgatott kezdőtizenegy nem igazán talált fogást a harmadosztályú hazaiakon az első félidőben. Egy blokkolt Xisco lövéstől eltekintve nem kerültek helyzetbe a fiúk, legyen szó Andy Carrollról vagy éppen Jonas Gutierrezről.
A srácok sem érezték jól magukat a pályán, amikor a csapatok az öltöző felé sétáltak, Habib Beye összeszólalkozott az egyik hazai játékossal. Végül 15-20-as boly alakult ki az oldalvonal mellett, de komoly gond nem volt.
A szünetben az eddigiekhez hasonlóan sorcsere volt, jött a nagyjából szombaton kezdő társaság. Shola Ameobi aggilisen kezdett, igaz a meccs ziccerét is sikerült elpuskáznia. Végül a legegyszerűbb módon szereztük meg a győztes gólt. Steve Harper kirúgását Ameobi csúsztatta meg és Kevin Nolan a kapust átemelve eldöntötte a mérkőzést a 69. percben.
Lee Clark csapata a hajrában gólra törően játszott, de a hálót nem sikerült megzörgetniük.
Idén először - egy félidő erejéig - Kádár Tamás a védelem tengelyében kapott helyet, nem kisebb név oldalán, mint Fabricio Coloccini.
A hajrában újabb két fiatal srác mutatkozhatott be a csapatban. Samuel Adjei, egy svéd támadó negyedórát, míg a védő James Tavernier szűk tíz percet kapott. A mérkőzés vége felé a korosztályos angol válogatott csatár, Ryan Donaldson is lehetőséget kapott.
Továbbra sem szerepelt az előszezonban Obafemi Martins, Geremi és Sebastian Bassong. Előbbi kettő szinte biztosan szóhoz jut szombaton a Leyton Orient ellen.
Jó hír, hogy a Shamrock ellen kisebb húzódást összeszedő Kazenga LuaLua a szombati mérkőzést követően ismét játszott, vagyis sérülése szinte biztosan rendbejött.
Newcastle, 1. félidő: Harper; Beye, S. Taylor, Coloccini, Enrique; Barton, Guthrie, Gutierrez, LuaLua; Xisco, Carroll
Newcastle, 2. félidő: Harper; R. Taylor, Kádár, Coloccini, Enrique (Tavernier 83.); Barton (Nolan 60.), Guthrie (Donaldson 83.), Duff, LuaLua (Adjei 74.); Ameobi, Carroll (Smith 60.)
A mérkőzést a helyszínen 9691-en tekintették meg.
Az alaposan átforgatott kezdőtizenegy nem igazán talált fogást a harmadosztályú hazaiakon az első félidőben. Egy blokkolt Xisco lövéstől eltekintve nem kerültek helyzetbe a fiúk, legyen szó Andy Carrollról vagy éppen Jonas Gutierrezről.
A srácok sem érezték jól magukat a pályán, amikor a csapatok az öltöző felé sétáltak, Habib Beye összeszólalkozott az egyik hazai játékossal. Végül 15-20-as boly alakult ki az oldalvonal mellett, de komoly gond nem volt.
A szünetben az eddigiekhez hasonlóan sorcsere volt, jött a nagyjából szombaton kezdő társaság. Shola Ameobi aggilisen kezdett, igaz a meccs ziccerét is sikerült elpuskáznia. Végül a legegyszerűbb módon szereztük meg a győztes gólt. Steve Harper kirúgását Ameobi csúsztatta meg és Kevin Nolan a kapust átemelve eldöntötte a mérkőzést a 69. percben.
Lee Clark csapata a hajrában gólra törően játszott, de a hálót nem sikerült megzörgetniük.
Idén először - egy félidő erejéig - Kádár Tamás a védelem tengelyében kapott helyet, nem kisebb név oldalán, mint Fabricio Coloccini.
A hajrában újabb két fiatal srác mutatkozhatott be a csapatban. Samuel Adjei, egy svéd támadó negyedórát, míg a védő James Tavernier szűk tíz percet kapott. A mérkőzés vége felé a korosztályos angol válogatott csatár, Ryan Donaldson is lehetőséget kapott.
Továbbra sem szerepelt az előszezonban Obafemi Martins, Geremi és Sebastian Bassong. Előbbi kettő szinte biztosan szóhoz jut szombaton a Leyton Orient ellen.
Jó hír, hogy a Shamrock ellen kisebb húzódást összeszedő Kazenga LuaLua a szombati mérkőzést követően ismét játszott, vagyis sérülése szinte biztosan rendbejött.
Newcastle, 1. félidő: Harper; Beye, S. Taylor, Coloccini, Enrique; Barton, Guthrie, Gutierrez, LuaLua; Xisco, Carroll
Newcastle, 2. félidő: Harper; R. Taylor, Kádár, Coloccini, Enrique (Tavernier 83.); Barton (Nolan 60.), Guthrie (Donaldson 83.), Duff, LuaLua (Adjei 74.); Ameobi, Carroll (Smith 60.)
A mérkőzést a helyszínen 9691-en tekintették meg.
2009. július 19., vasárnap
Gála Darlingtonban - Darlington-Newcastle 2-7
Hét gólt vágott a United szombaton kora délután a 40 kilométerre lévő, negyedosztályú Darlington otthonában, folytatva a felkészülési mérkőzések sorát.
A vendég szurkolók örömét egyedül a Kádár szabálytalansága után megítélt picit olcsó büntető és a hajrában érkező második hazai gól ronthatta el - egy túlságosan buzgó biztonsági őrön kívül.
If Shola scores, we're on the pitch - énekelték a drukkerek és Shola mindkét gólja után néhányan átugráltak a reklámtáblákon, gondot ugyan nem okoztak. Az említett smasszer viszont teljesen feleslegesen egy szurkolót kiküldetett a stadionból.
A Darlo jobb bekkjének hibája után kilépő Damien Duff már a 3. percben vezetést szerzett, néhány minutummal később jött a picit jogtalan büntetőből Dean Windass válasza. Alig telt el negyedóra, amikor Joey Barton már két gólpassznál járt, Kevin Nolan szerezte meg újfent a vezetést.
Szűk tíz perccel később Shola Ameobi is betalált, majd a 36. percben már 4-1-re növelte az előnyünket.
A szünetben - a dublini mérkőzéshez hasonlóan - rengeteg új ember érkezett, többek között Jonas Gutierrez, aki azonnal meg is szerezte első gólját a klub színeiben. Egy remek kényszerítő után, kiszorított helyzetből remek mozdulattal tette el a kapus mellett a labdát.
A 60. percben kapust cseréltek a hazaiak; miközben mi éppen egy szöglethez készülődtünk. Danny Guthrie ívelését Andy Carroll bólintotta a magasba, majd Steven Taylor a kapuba. A hajrához érkezve Jose Enrique húzott el a bal oldalon, centerezését Andy Carroll váltotta gólra, beállítva a 2-7-es végeredményt (Windass pár perccel korábban megszerezte második gólját is).
Nicky Butt kificamodott hüvelykujjal hagyta el a pályát a második félidő derekán, így a csapat onnantól kezdve tíz emberrel játszótt, friss hír még nincs róla.
Newcastle (1. félidő): Krul, R.Taylor, Kádár, Nolan, S.Taylor, Beye, Barton, Smith, Ameobi, LuaLua, Duff
Newcastle (2. félidő): Forster, R. Taylor, Enrique, Butt, Coloccini, S. Taylor, Guthrie, Nolan (Xisco 70.), Smith (Donaldson 70.), Carroll, Gutierrez
Darlington: Woodhead (Liversedge 59), Arnison (Starosta 46), Plummer, Williams (Miller 46), Lamplough (James 46), Convery, G.Smith, Lumsdon, J.Smith, Gray (Bennett 46), Windass
Nem használt cserék: Knight, Riley, Groves, Doninger.
Nézőszám: 6,698 - ennek fele volt a hivatalos vendégtábor, de a hazaiak között is számtalan Newcastle-drukker ült.
A vendég szurkolók örömét egyedül a Kádár szabálytalansága után megítélt picit olcsó büntető és a hajrában érkező második hazai gól ronthatta el - egy túlságosan buzgó biztonsági őrön kívül.
If Shola scores, we're on the pitch - énekelték a drukkerek és Shola mindkét gólja után néhányan átugráltak a reklámtáblákon, gondot ugyan nem okoztak. Az említett smasszer viszont teljesen feleslegesen egy szurkolót kiküldetett a stadionból.
A Darlo jobb bekkjének hibája után kilépő Damien Duff már a 3. percben vezetést szerzett, néhány minutummal később jött a picit jogtalan büntetőből Dean Windass válasza. Alig telt el negyedóra, amikor Joey Barton már két gólpassznál járt, Kevin Nolan szerezte meg újfent a vezetést.
Szűk tíz perccel később Shola Ameobi is betalált, majd a 36. percben már 4-1-re növelte az előnyünket.
A szünetben - a dublini mérkőzéshez hasonlóan - rengeteg új ember érkezett, többek között Jonas Gutierrez, aki azonnal meg is szerezte első gólját a klub színeiben. Egy remek kényszerítő után, kiszorított helyzetből remek mozdulattal tette el a kapus mellett a labdát.
A 60. percben kapust cseréltek a hazaiak; miközben mi éppen egy szöglethez készülődtünk. Danny Guthrie ívelését Andy Carroll bólintotta a magasba, majd Steven Taylor a kapuba. A hajrához érkezve Jose Enrique húzott el a bal oldalon, centerezését Andy Carroll váltotta gólra, beállítva a 2-7-es végeredményt (Windass pár perccel korábban megszerezte második gólját is).
Nicky Butt kificamodott hüvelykujjal hagyta el a pályát a második félidő derekán, így a csapat onnantól kezdve tíz emberrel játszótt, friss hír még nincs róla.
Newcastle (1. félidő): Krul, R.Taylor, Kádár, Nolan, S.Taylor, Beye, Barton, Smith, Ameobi, LuaLua, Duff
Newcastle (2. félidő): Forster, R. Taylor, Enrique, Butt, Coloccini, S. Taylor, Guthrie, Nolan (Xisco 70.), Smith (Donaldson 70.), Carroll, Gutierrez
Darlington: Woodhead (Liversedge 59), Arnison (Starosta 46), Plummer, Williams (Miller 46), Lamplough (James 46), Convery, G.Smith, Lumsdon, J.Smith, Gray (Bennett 46), Windass
Nem használt cserék: Knight, Riley, Groves, Doninger.
Nézőszám: 6,698 - ennek fele volt a hivatalos vendégtábor, de a hazaiak között is számtalan Newcastle-drukker ült.
2009. január 31., szombat
Bemutatom Kevin Nolant
Szerk.: Lustaság miatt nem fogok írni a Man City meccsről, úgyhogy „kárpótlásként” következzék Kevin Nolan bemutatása.
Kevin Anthony Jance Nolan 1982. június 24-én született egy liverpooli kórházban. Ryan Taylor feltételezhető érkezésével már öt (Joey Barton, Michael Owen, Danny Guthrie) Liverpool környéki játékosunk van, fincsi lehet majd számukra a május 2-i vizit az Anfielden.
Kevin már kis kora óta a focival foglalkozott, 14 évesen benne volt a liverpooli városi csapatban, Liverpool-őrült volt, de két kedvenc játékosa (Eric Cantona és Lee Sharpe) pont az akkori Manchester Unitedben játszottak.
Egy barátja invitálásra ment el a szomszédban lévő (kb. egy órányi autózás) Boltonba egy ifiedzésre, azonnal megtetszett a Trottersnek és 16 évesen leigazolták. Egy évvel később már profi szerződést kapott és még abban az évben, 1999-ben bemutatkozott a nagy csapatban.
A következő szezonban alapember volt a feljutást kiharcoló Wanderersben és a 2001-02-es szezonban szinte berobbantak az élvonalba, amikor első három meccsüket mind megnyerték és vezették a tabellát. A forma persze nem tartott sokáig, küzdeniük kellett a bennmaradásért, a 16. helyen zártak. Kevin mindössze három bajnokiról hiányzott, és a Bolton 44 góljából 8-at jegyzett. A 2002-03-as szezon már nem indult ilyen káprázatosan, Nolan is csak egyszer volt eredményes a bajnokságban, Allardyce csapata a 17. helyen zárt.
Két veszélyekkel teli év után 2003 nyarán lépett és erősített a Bolton. Sikeresen, mivel bejutottak a Liga-kupa döntőjébe és bár volt esélyük a bajnokságon keresztül is kijutni az európai kupaporondra, a 8. helyen zártak. Nolan élete legjobb szezonját futotta, 37 meccsen 9-szer talált be és a Liga-kupa-menetelésből is két góllal vette ki a részét.
Allardyce tovább tökéletesítette a művét, a következő évben már 6. helyen végeztek, elindulhattak az UEFA-Kupában és az első megosztott figyelmű szezonban is sikerült beérniük a nyolcadik helyre, miközben Nolan ismét meglőtte a maga 9 gólját a bajnokságban.
A szezon végén következett a világbajnokság, Eriksson már korábban bejelentette, hogy átadja posztját, Allardyce pedig nagyon keményen kampányolni kezdett. Az állást végül Steve McLaren kapta meg, Sam tehát maradt, de már érezni lehetett, hogy valami eltört a Wanderersnél és egy időre vége az aranyéveknek.
Európai kötelezettségek nélkül 2007 májusában is sikerült elég magasan végezniük, hogy jövőre újra megmutathassák magukat a kontinensen, a szezon vége előtt pár nappal azonban Allardyce lemondott. Előbb helyettese Sammy Lee vette át a klubot, pár hét után kirúgták és a klubot jelenleg is irányító Gary Megson került a klub élére.
Allardyce teljesen saját képére építette fel a játékoskeretet, pár jó képességű játékostól eltekintve remek felépítésű, jól fejelő és robotolásra hajlandó emberek voltak a Boltonban. Megson új irányvonalat keresett és idén januárra a korábbi csapatkapitány is elérhetővé vált, így került pár napja a mi kötelékünkbe.
Nolan 2005-ben jegyezte el barátnőjét, tavaly házasodtak össze, kislányuk, Jasmine Elizabeth 2006 novemberében született.
Kevin karrierje során alig küzdött sérülésekkel, az utóbbi hét szezonban mindössze 25 bajnokin nem lépett pályára, összesen 323 mérkőzést húzott le a Wanderersben, 49 gólt lőtt. Tapasztalt PL-játékos, hiszen 242 találkozón van már túl.
Nem tipikus gólvágó, legjobb szezonjaiban is alig lépte túl a 10 találatot, de tipikus ún. box-to-box játékos: védekezésben visszazár, számíthatnak rá a védők, támadásban pedig szívesen segít be a csatároknak, felbukkan az ellenfél tizenhatosán is.
Közepesen magas, 182 centi, nem könnyűsúlyú, 88 kilós. Talán hasznos lesz a pontrúgások levédekezésében is.
Már írtam korábban, pár éve nem örültem volna az érkezésének, persze nem is nagyon volt rá szükség, amikor Speed és Lee játszottak középen. Az utóbbi időben azonban nem volt elég harcos emberünk a középpályán. Parker és Butt éppen egymást váltva élték a legjobb Newcastle-éveiket, utóbbi rengeteget lassult erre a szezonra. Barton (és Guthrie?) kiesésével nagy szükség van használható emberekre, hogy ne kelljen pl. Geremit játszatni.
Jó igazolás, remélem megtalálja pár évvel ezelőtti formáját, megerősíti a csapatszellemet és ki tudja, a jövőben talán a karszalagot is megkapja.
Isten hozott, Kevin!
Kevin Anthony Jance Nolan 1982. június 24-én született egy liverpooli kórházban. Ryan Taylor feltételezhető érkezésével már öt (Joey Barton, Michael Owen, Danny Guthrie) Liverpool környéki játékosunk van, fincsi lehet majd számukra a május 2-i vizit az Anfielden.
Kevin már kis kora óta a focival foglalkozott, 14 évesen benne volt a liverpooli városi csapatban, Liverpool-őrült volt, de két kedvenc játékosa (Eric Cantona és Lee Sharpe) pont az akkori Manchester Unitedben játszottak.
Egy barátja invitálásra ment el a szomszédban lévő (kb. egy órányi autózás) Boltonba egy ifiedzésre, azonnal megtetszett a Trottersnek és 16 évesen leigazolták. Egy évvel később már profi szerződést kapott és még abban az évben, 1999-ben bemutatkozott a nagy csapatban.
A következő szezonban alapember volt a feljutást kiharcoló Wanderersben és a 2001-02-es szezonban szinte berobbantak az élvonalba, amikor első három meccsüket mind megnyerték és vezették a tabellát. A forma persze nem tartott sokáig, küzdeniük kellett a bennmaradásért, a 16. helyen zártak. Kevin mindössze három bajnokiról hiányzott, és a Bolton 44 góljából 8-at jegyzett. A 2002-03-as szezon már nem indult ilyen káprázatosan, Nolan is csak egyszer volt eredményes a bajnokságban, Allardyce csapata a 17. helyen zárt.
Két veszélyekkel teli év után 2003 nyarán lépett és erősített a Bolton. Sikeresen, mivel bejutottak a Liga-kupa döntőjébe és bár volt esélyük a bajnokságon keresztül is kijutni az európai kupaporondra, a 8. helyen zártak. Nolan élete legjobb szezonját futotta, 37 meccsen 9-szer talált be és a Liga-kupa-menetelésből is két góllal vette ki a részét.
Allardyce tovább tökéletesítette a művét, a következő évben már 6. helyen végeztek, elindulhattak az UEFA-Kupában és az első megosztott figyelmű szezonban is sikerült beérniük a nyolcadik helyre, miközben Nolan ismét meglőtte a maga 9 gólját a bajnokságban.
A szezon végén következett a világbajnokság, Eriksson már korábban bejelentette, hogy átadja posztját, Allardyce pedig nagyon keményen kampányolni kezdett. Az állást végül Steve McLaren kapta meg, Sam tehát maradt, de már érezni lehetett, hogy valami eltört a Wanderersnél és egy időre vége az aranyéveknek.
Európai kötelezettségek nélkül 2007 májusában is sikerült elég magasan végezniük, hogy jövőre újra megmutathassák magukat a kontinensen, a szezon vége előtt pár nappal azonban Allardyce lemondott. Előbb helyettese Sammy Lee vette át a klubot, pár hét után kirúgták és a klubot jelenleg is irányító Gary Megson került a klub élére.
Allardyce teljesen saját képére építette fel a játékoskeretet, pár jó képességű játékostól eltekintve remek felépítésű, jól fejelő és robotolásra hajlandó emberek voltak a Boltonban. Megson új irányvonalat keresett és idén januárra a korábbi csapatkapitány is elérhetővé vált, így került pár napja a mi kötelékünkbe.
Nolan 2005-ben jegyezte el barátnőjét, tavaly házasodtak össze, kislányuk, Jasmine Elizabeth 2006 novemberében született.
Kevin karrierje során alig küzdött sérülésekkel, az utóbbi hét szezonban mindössze 25 bajnokin nem lépett pályára, összesen 323 mérkőzést húzott le a Wanderersben, 49 gólt lőtt. Tapasztalt PL-játékos, hiszen 242 találkozón van már túl.
Nem tipikus gólvágó, legjobb szezonjaiban is alig lépte túl a 10 találatot, de tipikus ún. box-to-box játékos: védekezésben visszazár, számíthatnak rá a védők, támadásban pedig szívesen segít be a csatároknak, felbukkan az ellenfél tizenhatosán is.
Közepesen magas, 182 centi, nem könnyűsúlyú, 88 kilós. Talán hasznos lesz a pontrúgások levédekezésében is.
Már írtam korábban, pár éve nem örültem volna az érkezésének, persze nem is nagyon volt rá szükség, amikor Speed és Lee játszottak középen. Az utóbbi időben azonban nem volt elég harcos emberünk a középpályán. Parker és Butt éppen egymást váltva élték a legjobb Newcastle-éveiket, utóbbi rengeteget lassult erre a szezonra. Barton (és Guthrie?) kiesésével nagy szükség van használható emberekre, hogy ne kelljen pl. Geremit játszatni.
Jó igazolás, remélem megtalálja pár évvel ezelőtti formáját, megerősíti a csapatszellemet és ki tudja, a jövőben talán a karszalagot is megkapja.
Isten hozott, Kevin!
2009. január 30., péntek
Hivatalos: Nolan 4 és fél évre aláírt
Kevin Nolan, a Bolton Wanderers egykori csapatkapitánya 4 és fél éves, 2013 nyaráig szóló szerződést kötött velünk, miután megegyeztünk a Boltonnal a £4 milliós vételárról.
Kevin a hivatalos honlapon elmondta, hogy az átigazolás rendkívül gyorsan zajlott le, Kinnear is megerősítette, hogy csak pár napja tudott arról, hogy Nolant leigazolhatjuk. Kevin a 4-es számú mezt viseli majd.
Pár éve még pipa lettem volna egy ilyen igazolás miatt, sajnos most már más szintet képvisel a csapat. Most azonban már más a mérce és hiányposztra igazoltunk egy tapasztalt angol játékost, elégedett vagyok.
Kevin a hivatalos honlapon elmondta, hogy az átigazolás rendkívül gyorsan zajlott le, Kinnear is megerősítette, hogy csak pár napja tudott arról, hogy Nolant leigazolhatjuk. Kevin a 4-es számú mezt viseli majd.
Pár éve még pipa lettem volna egy ilyen igazolás miatt, sajnos most már más szintet képvisel a csapat. Most azonban már más a mérce és hiányposztra igazoltunk egy tapasztalt angol játékost, elégedett vagyok.
2009. január 29., csütörtök
Kevin Nolan 3 millióért érkezhet
A SkySportsNews jelenti, hogy megegyeztünk a Bolton Wanderersszel Kevin Nolan árában.
Lee Ryder információi szerint £3 millió a vételár, a fentebb említett csatorna £4,5 milliót említ. Nolan várhatóan holnap érkezik Newcastleba az orvosi vizsgálatokra.
Lee Ryder információi szerint £3 millió a vételár, a fentebb említett csatorna £4,5 milliót említ. Nolan várhatóan holnap érkezik Newcastleba az orvosi vizsgálatokra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)