Könnyen elképzelhető, hogy évekkel később erre a meccsre precedensként fog visszatekinteni a futballvilág. De amíg ez meg nem történik, nézzük, hogyan kaptunk ki egy döntetlenre álló mérkőzésen.
Chris Hughton megelégelte Andy Carroll gyengébb szerepléseit és/vagy annyira elégedett volt Shola Ameobi edzésen (és a Stamford Bridge-en) nyújtott teljesítményével, hogy utóbbit jelölte centerjének vasárnap. Carroll mellett Wayne Routledge is kikerült a kezdőből, Jonas Gutierrez kezdett a United jobb oldalán.
Roberto Mancini, akit, mint kiderült, saját csapatkapitánya is kritizált a szünetben, egyetlen csatárral Carlos Tevezzel kezdett.
Első félidő
A negyedik percben történtekről még egy ideig beszélni fognak és remélem hosszú évek múlva egy folyamat elindító szikrájaként fognak rá tekinteni. Nigel De Jong, a holland válogatott középpályása olyan keményen szállt bele Hatem Ben Arfába, hogy a francia szélső bal lábában a síp- és a szárkapocscsont is eltört, teljességgel bizonytalan, hogy mikorra fog felépülni.
El kell mondjam, nem láttam a becsúszást, mert a csak a 9. percben tudtam bekapcsolódni a mérkőzésbe (szavazni ugye kell) és azóta sem néztem meg az esetet. Tudván, hogy az angol tévések sem ismételgették, és meglehetősen gyenge lábakon állok az ilyen képsorokkal kapcsolatban, nem akarok kockáztatni.
Arról, hogy milyen szándékkal érkezett De Jong úgy ahogy, csak ő, de talán ő sem tud biztosat mondani. Ami viszont egyértelmű volt és írtandó hozzáállás, az a felelőtlen és vakmerő felfogás, amellyel ő, Karl Henry és még sok más játékos pályára lép manapság. Nagyjából 24 órával korábban Henry azonnal piros lapot kapott miután hihetetlenül veszélyesen elkaszált egy Wigan-játékost. Legalább 5 mérkőzéses eltiltást kellene kapnia. Ha még egyszer ilyet csinál, 10 meccset. Majd 15-öt, majd 25-öt, majd egy egész idényre el kell tiltani. Egészen addig, amíg le nem szokik róla.
De Jonggal szemben hasonló eljárás szükséges. Senki sem állítja, hogy szándékosan törte el Ben Arfa lábát, vagy rúgta mellkason a vb-döntőn Xabi Alonsot. Viszont ha az aktuális futballszövetségek nem bírálják felül játékvezetőiket és tiltják el hosszabb időre, nem is fog változtatni a stílusán.
A klub kedden kora este vette fel a kapcsolatot az FA-vel, szigorú büntetést kérve a hollandnak. A holland szövetségi kapitány kitette a keretéből. Sorra szólalnak meg a világ egykori nagyjai és ítélik el a szerelést (és nem magát a játékost, nagyon helyesen). Ha szerencsénk van, a médiafelhajtás arra ösztönzi az angol szövetséget, hogy büntessen, méghozzá keményen, felébresztve azt a sok 50-es években rekedt britet, aki szerint az ilyesmi "benne van a játékban" (idéztem a vasárnapi Match of the Day 2-ből).
Ben Arfa helyett Routledge érkezett a pályára, elfoglalva helyét a jobb oldalon, míg Gutierrez átjött megszokott játszótársa, Jose Enrique oldalára.
Hughton meglepő védelmi taktikát választott: magasan, 30-40 méterre az alapvonaltól vonalban védekezett a hátsó négyesünk. Az ötlet díjazandó, hiszen ezzel leszűkítette a területet a rövidpasszokkal operáló City-középpályások ellen, ám sajnos azzal a kockázattal járt, hogy egy az egyben a hazaiak gyorsabbak tudnak lenni James Perch-nél, Mike Williamsonnál és talán még Fabricio Coloccininél is.
Ez történt 17. percben, amikor Tevez lépett ki Williamson mellett és bár a védő még a tizenhatos előtt csúszott be és valószínűleg a labdát találta el, Atkinson büntetőt ítélt, amit a sértett bevágott a kapu torkába.
A gól minimálisan ejtette csak sokkba a mieinket, főleg Gutierrez révén (a fiatal jobb hátvéd, a vb-t is megjárt Jerome Boateng ellen) sokat tartottuk a labdát, eljutottunk a támadóharmadba és helyzetecskéink is voltak. Nagyjából 6-7 perccel a vezető gól után ki is egyenlítettünk, amikor Jonas beadását Vincent Kompany nem tudta rendesen kifejelni (úgy láttam Shola hatalmasat taszított rajta), és miután a szélső a beívelés után befelé mozgott, tálcán kapta a labdát és a léc alá bombázta.
Az első félidő hátralévő 20 percében nagyjából kiegyenlített, ám egy 4-5 perces periódust leszámítva inkább általunk irányított játék következett. Egyetlen említésre méltó dolog Coloccini sérülése lett, akit a 36. percben ágyékhúzódással kellett lecserélni. A helyére érkezett Sol Campbell a második olyan játékos lett, aki a PL minden idényében pályára lépett (Ryan Giggs a másik és David James lehet a harmadik). Bevallom, féltem Sol játékától, de szerencsére alaptalanul. Gyorsasága teljesen eltűnt, de még mindig hatalmas, kikerülhetetlen és kiválóan helyezkedik.
Második félidő
A szünet után nem sokat tétlenkedett Mancini, 10 perc után behozta Emanuel Adebayort a fiatalabb Touré helyére, de ezt követően is sikeresen öltük a játékot, bár a mezőnyfölény már egyértelműen a hazaiaké volt.
Egészen Adam Johnson beállásáig (73. perc) nem volt igazán komoly helyzete a City-nek, majd a gyerekként Newcastle-drukker, egykori Boro-játékos 2 percen belül meghálálta a cserét. A jobb oldalról indulva Enrique, majd
Alan Smith Barton mellett befelé cselezett és miután hagytuk lőni, bevágta a labdát a hosszú alsóba.
Chris Hughton kénytelen volt várni Carroll pályára küldésével, nehogy úgy járjon, mint másfél hete Carlo Ancelotti a Liga-kupa találkozón, így legjobb csatárunk behozatalára egészen az utolsó negyedóráig várni kellett. Andy az enervált Kevin Nolant váltotta, aki az utóbbi 2-3 mérkőzésén számomra rendre csalódást okozott.
Atkinson játékvezető ismét óriási hibát vétett, amikor Lescott egyértelmű buktatását továbbengedte, holott a belső védőből lett bal hátvéd egyszerűen kihúzta Ameobi támaszkodó lábát. Még ezzel együtt is megvolt a lehetőség a döntetlenre, amikor egy Barton-szögletnél Williamson érkezhetett tisztán a rövidre, ám fejese 10 centivel a felső léc fölött suhant el. Ha az alá tudja irányítani, védhetetlen.
Egyéb
A találkozó után Chris Hughton szokásától eltérően, ám teljes érthetően negatívan beszélt mind a játékvezetőről, mind De Jongról. Jó olvasni, hallani, hogy nem fogja mindig eljátszani a szűk szavú, kedves embert és a Stoke elleni meccs után megint nem rejtette véka alá véleményét (akkor ugye Tony Pulis vádolta meg Bartont színészkedéssel, amit CH vehemensen utasított vissza).
Bár nem lesz olyan kiváló a hazai mérlegünk, mint tavaly volt, bíztató, hogy idegenben is képesek vagyunk nyugodt, magabiztos játékra. Természetesen elengedhetetlen a hazai forma, de ha az 1-2 botlást idegenben kompenzálni tudjuk, az nem lehet baj.
Remélhetőleg a válogatott szünet lehetőséget ad a kisebb sérülések gyógyulására. Danny Guthrie és Danny Simpson kedden játszott a tartalékcsapatban, alig várom már visszatérésüket.
Manchester City 2, Newcastle 1
Premier League
Eastlands, 46 067 néző
jv.: Martin Atkinson
Newcastle: Krul, Perch, Coloccini (Campbell 36.), Williamson, Enrique, Gutierrez, Tiote, Barton, Ben Arfa (Routledge 7.), Nolan (Carroll 76.), Ameobi
Cserék: Söderberg, R. Taylor, Smith, Lovenkrands
Lapok: Coloccini (2), Williamson (1)
Gólok: Gutierrez 24. (1)
Manchester City: Hart, Boateng, Kompany, K. Toure, Lescott, Barry (Johnson 72.), Y. Toure (Adebayor 56.), De Jong, Milner, Silva, Tevez (Vieira 86.)
Cserék: Given, Boyata, Santa Cruz, Jo
Lapok: Boateng, K. Toure, Tevez
Gólok: Tevez 18. (bün.), Johnson 75.
Nyilatkozatok:
Chris Hughton,
Brian Kidd (másodedző)
Érdekességek, statisztikák
- Továbbra sem nyertünk a 2003-ban megnyitott stadionban. Utolsó győzelmünk a City vendégeként a 10 évvel ezelőtti 1-0-s siker a Maine Roadon.
- Ez volt Jose Enrique 100. tétmeccse a klub mezében. Reméljük még 200 meccset le fog nálunk játszani.
- Jonas Gutierrez megszerezte első gólját a Premier League-ben. A nufc.com adatai szerint ő a 93. játékos, aki a csapat színeiben gólt rúgott a PL-ben.
- Sol Campbell lett a második olyan játékos, aki a Premier League minden idényében legalább egyszer pályára lépett és a 156., aki a mi csapatunkban pályára lépett.
