(megjegyzés: Ez a bejegyzés a mai Chronicle-ban megjelent Carroll-nyilatkozat előtt írodott. Carroll valóban új szerződést akart. Ez a lényeges észrevételeimen nem változtat.)
Andy a kiesés évében tört be a kezdőcsapatba, és még 2009 márciusában fizetésemelést kapott egy 3,5 éves szerződés formájában. A másodosztályban Carroll 17 gólt szerzett és a klub első számú csatárává nőtte ki magát.
Remek formáját idén ősszel is folytatta, időnként egyedül, időnként partnerrel, oroszlánrészt vállalt abban, hogy jelenleg 30 ponttal áll a csapat, többé-kevésbé biztosítva, hogy idén nem kell a kiesés miatt aggódnunk. 19 bajnokin játszott eddig, 11 gólnál tart. 2010 októberében újabb fizetésemelést kapott (a hírek szerint heti 30 ezer fontra emelték a bérét), ezúttal 5 éves szerződéssel.
Jött a sérülés, Carroll bújtatása és sorozatos ajánlatok a Tottenhamtől, egészen tegnapig. A Fernando Torres távozására készülő Liverpool 30 millió fontot ajánlott érte, amit a klub visszadobott, majd érkezett egy 35 millió fontos ajánlat, amit -- miután Carroll beadott egy átigazolási kérelmet -- a klub végül elfogadott. Véleményem szerint sosem fogjuk tudni biztosan, hogy a tyúk volt előbb vagy a tojás, azaz a klub akarta 35 millióért elpasszolni vagy Carrollnak tetszett meg a liverpooli mez. Az is elképzelhető, amivel Alan Pardew takarózott a mai lapokban, miszerint Andy újabb fizetésemelést kért a klubtól és ezután döntöttek úgy, hogy inkább eladják.
Zárójelben megjegyzem, ez általános gyakorlat. Ha egy jó játékosért jönnek ajánlatok és azt a klub elfogadná, az a játékosnak nyilván egy zsírosabb szerződést jelentene, ilyenkor pedig sokszor bekopogtatnak az ügynökök a jelenlegi kenyéradó ajtaján, mondván: "ha más ilyen fizetést adna neki, igazán megérdemel egy béremelést".
Jó tanácsként mondom, hogy a most kezdődő "sárdobálást" ne vegyétek komolyan. A klub már a közleményében igyekezett úgy fogalmazni, hogy Carrollra hárítsa az ügy felelősségét, a játékos tegnap este óta igyekszik tudatni a sajtón keresztül, hogy maradni akart. Egyrészt az igazság nem fog kiderülni ezekből a nyilatkozatokból, másrészt: mindenki jól járt.
A klub félelmetesen nagy összeget kapott egy olyan játékosért, akiben óriási tehetség lappang és melyből az elmúlt másfél évben megcsillantotta kiváló fejjátékát és bal lábát. Mindazonáltal 22 évesen, viszonylag fiatalon bekerült a rivaldafénybe és számos alkalommal viselkedése szégyent hozott rá és klubjára egyaránt.
Carroll olyan fizetést kap (heti 80 ezer fontról beszélt a Sky Sports tudósítója a tegnapi nap folyamán), ami miatt a válogatott összetartásokon nem röhögik ki. Ügynöke minden bizonnyal kiváló summát nyúl le a tranzakció tető alá hozásáért. A Liverpool a jelenlegi angol foci legnagyobb tehetségével pótolta elvágyódó spanyolját, ráadásul ráfizetés nélkül, hiszen Torrest szintén borzalmasan hasonlóan túlfizette új csapata.
Önmagában vizsgálva, ez egy jó üzlet a csapat számára. Valójában természetesen a megítélése attól függ, mennyi pénzt fognak tudni visszaforgatni a nyári erősítésekbe. Pardew mai nyilatkozata alapján garanciákat kapott erre, de természetesen mostantól Pardew és a "biztos" szó semmit nem jelent. Mindazonáltal, látva, hogy okosan, értelmes módon költöttek nyáron és tavaly télen, úgy gondolom, ha nem is a teljes összeget, de egy komoly részét mindenképpen vissza fogják tenni a klubba.
A teljes összegről azért gondolom, hogy felesleges álmodni, mert a klub anyagi helyzete a Shepherd-korszak és a visszaesett bevételek következtében nem rózsás. Köszönhetően annak, hogy a klub megvásárlásakor Ashley nem nézette át rendesen a könyvelést, évek óta csak annyi a célja, hogy nullára kihozza a saját befektetését. A részvényekért kifizetett összegen felül jelenleg további 132 millió fontja van már a klubban, kölcsön formájában, amire azért volt szükség, mert a bankok elkezdték nem csak a kamatot, hanem a Shepherd által felvett hitelek összegét is. Így a klub a tulajdonosa felé tartozik, ami mindenképpen kedvezőbb helyzet.
Tudom, nem igazán könnyű a jelenlegi helyzetben egyetérteni a következő megállapítással: Ashley felelős tulajdonosként gondolkodik, amellett persze, hogy a klubot befektetésnek és nem sportcsapatként kezeli. És hangsúlyozom, manapság nehéz olyan klubot találni, ahol nem így dolgoznak és gondolkoznak a felső vezetésben.
Az, ahogy Ashley a PR-t, mint eszközt a szurkolók maga és a klub mellett tartására, ennyire semmibe veszi, talán a legnagyobb hibája. Nagyobb, mint a 2009-ben elkövetett ámokfutása, amikor Keegan távozása után Joe Kinnear és egy kanapéról kispadra hívott Alan Shearertől várta az irhája megmentését. Nagyobb, mint Dennis Wise klubhoz hozatala. Nagyobb, mint a stadion nevének áruba bocsátása ... na ez már PR. Legkevésbé sem érzi vagy nem érdekli, hogy a lépéseit hogy látja a közvélemény és azok az emberek, akik kijárnak a meccsre, megveszik a gyereknek a mezt és megisznak két sört a meccs előtt és a szünetben a stadion büféiben. De megismétlem: Freddie Shepherd felelőtlen és parasztvakító ténykedéséhez képest az ördögnek tűnő Ashley egy viszonylag elfogadható ember szeretett klubunk élén.
(Néhány pénzügyi adatot innen vettem. Ha akad egy szabad negyedórátok érdemes elolvasni az elemzést. (angol nyelvű))
