Visszaolvasva a Swansea-meccs utáni bejegyzést, annak ellenére, hogy visszafogtam magam, még így is a kelleténél jobban támadtam Hughtont és taktikáját.
Azóta 9-ből 9 pont, 9 rúgott, 2 kapott gól. Nem állítom biztosra, hogy abból a sündisznós vendég taktikából jött ki mindez, de az úgy érzem elvitathatatlan, hogy némi magabiztosságot visszaköltöztetett a csapatba a Derby-ben bekapott zakót követően. Akkor az utolsó vendég győzelmünk december 9-én volt és bár otthon mindig hozzuk a mérkőzéseket, idővel lehet, hogy az idegenbeli pontszegénység gondot okozott volna a fejekben. Amire remek gyógyír volt visszatérni az alapokhoz és csak a védekezésre koncentrálni.
Mint már írtam, azóta jól megy a szekér, különösen a Coventry elleni hazai találkozó töltött el büszkeséggel és magabiztossággal. 0-1-nél megijedtem, hogy mi lesz, ha megint nem sikerül győzni. Ilyen komoly árat kell fizetni Cardiffért? Azt a mérkőzést követően viszont egyszer sem éreztem kétséget afelől, hogy megnyerjük aktuális mérkőzésünket.
Persze a Preston és a Watford ellen sem is lehetett sokáig kétségben az ember, hiszen egyből megszereztük a vezetést, de 1-0-t követően fel sem merült bennem, hogy kikaphatunk vagy netán kicsikar az ellenfél egy döntetlent. Ez a magabiztosság pedig minden bizonnyal a játékosokban is kezd kialakulni.
A hátralévő 13 mérkőzésen Hughtonnak egy igazán komoly feladata lesz: megakadályozni, hogy a magabiztosság nagyképűségbe csapjon át.
Amint azt a jobb oldalon láthatjátok, további 19 ponttal biztosan playoff-helyen végzünk, míg jelen állás szerint 29 pont kell ahhoz, hogy ne előzhessen meg minket a Forest és a West Brom is.
Minden kétséget kizáróan úgy vélem, hogy meglesz az egyenes ági feljutás. A bajnoki címre megesküdni még nem mernék (a fogadók szerint bő 70% esélyünk van erre). De nem is számítana igazán sokat.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Coventry City. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Coventry City. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. március 3., szerda
2010. február 17., szerda
Swansea City 1, Newcastle United 1
Nem fogom hibáztatni Hughtont, annak ellenére a mérkőzés során nagyon sok mindennek elmondtam. Úgy gondoltam feleslegesen fogja vissza a "zabolátlan lovat", ha egy kicsit több szabadságot adna, nem kellene azt nézni, hogy vajon 0-0 lesz a vége, vagy kikapunk.
Természetesen Andy Carroll gólja sokat segített annak érdekében, hogy ne fröcsögjek bekezdéseken át a menedzser gyávaságáról. Így viszont előtört belőlem az optimista, és némiképp megértem, hogy a szezon legsúlyosabb vereség után az volt a célkitűzés, hogy ne kapjunk gólt, mert erre alapozott az ősz végi/tél eleji fantasztikus sorozatunk.
Amiben Hughton tévedett az az, hogy nem azért nem kaptunk sok gólt idegenben, mert beálltunk védekezni, hanem mert domináltunk és pár helyzete lehetett csak az ellenfélnek. A feltétel második fele az első félidőben igaz volt, de nem volt szép látvány, hogy mi 2-3 percnél tovább sosem tudtunk irányítani.
A döntetlen elég volt ahhoz, hogy fellépjünk a West Brom elé (eggyel kevesebb vesztett pontunk volt), míg a Forest csak ikszelt, így megmaradt a 8 pontos előnyünk a veszített pontokban. Tegnap a West Brom két pontot "hagyott" Cardiffban, vagyis egy ma esti győzelemmel három pontra növelhetjük előnyünket velük szemben. A harmadik helyen lévő Forest nyerni tudott, de a 8 vesztett pontos előny továbbra is biztosnak tűnik.
Komolyabb előzetest nem fogok írni a Coventry-mérkőzés elé, 20:45-től jó szurkolást kívánok mindenkinek.
Természetesen Andy Carroll gólja sokat segített annak érdekében, hogy ne fröcsögjek bekezdéseken át a menedzser gyávaságáról. Így viszont előtört belőlem az optimista, és némiképp megértem, hogy a szezon legsúlyosabb vereség után az volt a célkitűzés, hogy ne kapjunk gólt, mert erre alapozott az ősz végi/tél eleji fantasztikus sorozatunk.
Amiben Hughton tévedett az az, hogy nem azért nem kaptunk sok gólt idegenben, mert beálltunk védekezni, hanem mert domináltunk és pár helyzete lehetett csak az ellenfélnek. A feltétel második fele az első félidőben igaz volt, de nem volt szép látvány, hogy mi 2-3 percnél tovább sosem tudtunk irányítani.
A döntetlen elég volt ahhoz, hogy fellépjünk a West Brom elé (eggyel kevesebb vesztett pontunk volt), míg a Forest csak ikszelt, így megmaradt a 8 pontos előnyünk a veszített pontokban. Tegnap a West Brom két pontot "hagyott" Cardiffban, vagyis egy ma esti győzelemmel három pontra növelhetjük előnyünket velük szemben. A harmadik helyen lévő Forest nyerni tudott, de a 8 vesztett pontos előny továbbra is biztosnak tűnik.
Komolyabb előzetest nem fogok írni a Coventry-mérkőzés elé, 20:45-től jó szurkolást kívánok mindenkinek.
2009. július 24., péntek
CCC-körkép, V. rész - Coventry City
Kisebb szünet után újra sorra veszem a Coca-Cola Championship általunk kevésbé ismert csapatait. Korábbi részek: Barnsley, Blackpool, Bristol City, Cardiff City.
Nem is oly rég, tavaly augusztusban már összefutottunk a Coventryvel, még írtam is róluk egy rövid posztot. Az 1883-ban alapított klub a 30-as években a másod- és harmadosztály között liftezett, igazi aranykorát akkor élte, amikor a 60-as években fellendült a térség autógyártása.
Levetették a piros mezeket, kékre váltottak, feljutottak az első osztályba, ahol kis szerencsével, de sikerült megragadniuk és a 70-es évek elején már nemzetközi szinten is bemutatkozhattak.
Ugyan csak pár évig számított sikeres klubnak, a Coventry büszkélkedhet az angol klubok közül a 20. legtöbb átlagnézővel. Ez a szám rohamosan csökkenni kezdett, amikor a 80-as években betiltották az állóhelyeket és a csapat is gyengélkedni kezdett, ekkor átlagban 10 ezer ember járt meccsekre.
1986-ban, egy rosszat sejtető szezon végén a City megszerezte története első FA-Kupa győzelmét, a döntőben 3-2-re legyőzve a Tottenhamet. A Coventry stabil élvonalbeli klub maradt a 90-es években, bár nem egyszer az utolsó napokon kellett kiharcolniuk a bennmaradást. Pénzt pumpáltak a csapatba és sikerült nagy neveket is a klubba csábítani, 1999-ben Robbie Keanet £6 millió ellenében sikerült leigazolni, ami mai napig klubrekord.
Épp mikor már úgy tűnt megteheti a következő lépést a Coventry, remek hazai mérleg ellenére csak a 14. helyen zártak az 1999-2000-es szezonban, két gólvágójuk elment és 2001-ben kiestek a Premiershipből. Csődközeli helyzetbe került a csapat, amin nem segített, hogy ekkor még csak a Premiership iránt érdeklődtek élénken a televíziós társaságok.
2003-ban a helyi önkormányzat dobott mentőövet a klub felé, amikor engedélyezték egy új stadion megépítését. Az új aréna, a Ricoh 2005 augusztusára készült el.
2007-ben Shearer tavaszi segédje, Iain Dowie állt a klub élén, amikor a Coventry újra csőd közelébe került. Egy nappal a határidő előtt jelentkezett Ray Ranson, aki megvásárolta a klubot, megmentve ezzel az összeomlástól. Dowiet tavaly februárban Chris Coleman váltotta, aki mai napig irányítja a csapatot.
Tavaly nyár végén emlékezetes mérkőzésen tudtuk csak búcsúztatni őket a Liga-kupában. Az új stadiont először idén márciusban, a Chelsea elleni FA-Kupa negyeddöntőn töltötték meg teljesen (2-0-ra nyert a Chelsea). Az elmúlt szezont a Coventry a középmezőny végén, a 17. helyen zárta és miután nyáron eddig nem történtek komoly változások, idén is hasonló szereplés várható az égkék társaságtól.
Nem is oly rég, tavaly augusztusban már összefutottunk a Coventryvel, még írtam is róluk egy rövid posztot. Az 1883-ban alapított klub a 30-as években a másod- és harmadosztály között liftezett, igazi aranykorát akkor élte, amikor a 60-as években fellendült a térség autógyártása.Levetették a piros mezeket, kékre váltottak, feljutottak az első osztályba, ahol kis szerencsével, de sikerült megragadniuk és a 70-es évek elején már nemzetközi szinten is bemutatkozhattak.
Ugyan csak pár évig számított sikeres klubnak, a Coventry büszkélkedhet az angol klubok közül a 20. legtöbb átlagnézővel. Ez a szám rohamosan csökkenni kezdett, amikor a 80-as években betiltották az állóhelyeket és a csapat is gyengélkedni kezdett, ekkor átlagban 10 ezer ember járt meccsekre.
1986-ban, egy rosszat sejtető szezon végén a City megszerezte története első FA-Kupa győzelmét, a döntőben 3-2-re legyőzve a Tottenhamet. A Coventry stabil élvonalbeli klub maradt a 90-es években, bár nem egyszer az utolsó napokon kellett kiharcolniuk a bennmaradást. Pénzt pumpáltak a csapatba és sikerült nagy neveket is a klubba csábítani, 1999-ben Robbie Keanet £6 millió ellenében sikerült leigazolni, ami mai napig klubrekord.
Épp mikor már úgy tűnt megteheti a következő lépést a Coventry, remek hazai mérleg ellenére csak a 14. helyen zártak az 1999-2000-es szezonban, két gólvágójuk elment és 2001-ben kiestek a Premiershipből. Csődközeli helyzetbe került a csapat, amin nem segített, hogy ekkor még csak a Premiership iránt érdeklődtek élénken a televíziós társaságok.
2003-ban a helyi önkormányzat dobott mentőövet a klub felé, amikor engedélyezték egy új stadion megépítését. Az új aréna, a Ricoh 2005 augusztusára készült el.
2007-ben Shearer tavaszi segédje, Iain Dowie állt a klub élén, amikor a Coventry újra csőd közelébe került. Egy nappal a határidő előtt jelentkezett Ray Ranson, aki megvásárolta a klubot, megmentve ezzel az összeomlástól. Dowiet tavaly februárban Chris Coleman váltotta, aki mai napig irányítja a csapatot.
Tavaly nyár végén emlékezetes mérkőzésen tudtuk csak búcsúztatni őket a Liga-kupában. Az új stadiont először idén márciusban, a Chelsea elleni FA-Kupa negyeddöntőn töltötték meg teljesen (2-0-ra nyert a Chelsea). Az elmúlt szezont a Coventry a középmezőny végén, a 17. helyen zárta és miután nyáron eddig nem történtek komoly változások, idén is hasonló szereplés várható az égkék társaságtól.
2008. augusztus 27., szerda
Videó: Coventry 2-3 Newcastle
Teljes mérkőzés
Carling Cup összefoglaló
- http://www.mininova.org/tor/1734763, 930 Mb, angol kommentár (erősen hazaiaknak drukkoló)
Carling Cup összefoglaló
- http://blip.tv/file/1207343/, megnézős, 9 percnél kezdődik a meccsünk
Coventry 2-3 Newcastle
Sok mindenre számítottam (kínos kiesés, kiizadt 1-0, gála), de a tegnapi meccs minden várakozásomat keresztbe húzta.
Benyugtatózva kezdtünk, alig sikerült pár passzt összehozni egymás után, de nagyjából negyedóra után kezdett felébredni a társaság, ekkor már voltak szögleteink, sokra persze nem mentünk vele. 19 szögletből még egy értelmes fejest sem tudtunk csinálni, bosszant és egyúttal aggaszt.
A 17. percben felcsendül az első "Keano, he wanks his dog, Keano"-rigmus, ekkor tudatosult bennem, hogy ha létszámban nem is (hivatalosan 3008-an voltak a vendéglelátón), decibelben simán jobbak vagyunk, mint a hazai drukkerek. Ha már itt tartunk, 19 ezer ember egy élvonalbeli klub ellen. Értem én, hogy adta a TV és másnap meló van, de könyörgöm, ennyire nincs érdeklődés?!
Valószínűleg egyébként a drukkerek tudták, hogy mire számítsanak, ők látják többször saját csapatukat és ez a Coventry valami kegyetlen gyenge focit játszik. A fő veszélyforrásaik Mifsud és az izlandi srác embertelen bedobásai. Előbbit tegnap Enrique lejátszotta a pályáról, egy lövése volt a máltainak, akkor is középről indult, Jose oldalán tehetetlen volt.
Nem volt jó ötlet Jonast csatárnak berakni, nagyon nem érzi azt a posztot, 25 perc után ki is húzódott a bal oldalra, eredmény: 5-10 perceken át adogattunk a hazai térfélen, számolatlanul lőttük ki a blokkoló bekkeket, lőttünk szereztünk két gólt.
Sajnos a kezdeti túlzott nyugalmat lezserség váltotta az első 45 perc hajrájára, Clinton Morrison hatalmas góllal szépített is a tántorgó védőink között. Bárcsak lett volna pályán egy csatár, ha nem kockáztatjuk Owent, akkor mondjuk Donaldson. Akkor kerültünk mögéjük, amikor akartuk, ha lett volna egy igazi ék a kapu előtt már az első félidőben eldöntöttük volna a meccset.
A rosszkor bekapott gól ellenére simán lehoztuk a második félidő első pár percét, amikor a Coventry megpróbált támadgatni, idővel azonban újra átvettük az irányítást, tartottuk a labdát. Kicsit sajnáltam, hogy nem próbálkoztunk erőteljesebben a góllövéssel - nem tagadom egy rakás helyzetünk volt így is -, mert könnyebben átjárható volt a hazai védelem, mint a meccs elején.
Mikor már középpályásaink részéről teljes érdektelenségbe fulladt a gólszerzés eröltetése, Keegan becserélte Owent, labda nélkül azonban ő sem képes gólt lőni, úgyhogy maradt az adogatás, labdatartás és akkor következett ugye a KETTŐ perc ráadás.
Igen, tudom, hogy ez csak a minimális hosszabbítást jelzi, de mi a fenével érdemelte ki a Coventry, hogy túl a kettő percen, amikor felszabadítunk egy bedobásra, ne fújja le a bíró a meccset. A többit ti is láttátok, az izlandi srác a 'lelátóról' nekifutva behajította a labdát, a hazai csk pedig kiegyenlített, hosszabbítás.
Féltem attól, hogy esetleg büntetőkig kihúzza a Coventry, mert lássuk be a helyzetkihasználásunk tragikus volt, és 20 perce még csak helyzetünk sem volt. Enrique viszont egy forintos labdát tálalt Owen elé, ez pedig már félig gól és szerencsével ugyan, de ismét nálunk volt az előny.
Nem tudom Owen mikor nézte meg utoljára a Pippo Inzaghi összest DVD-n, de csak előnyére válik, ha már ilyen csetlés-botlás után is kapuba tudja rúgni a bőrt.
A 105. percben (vagy már inkább a 106.-ban) fejelt egy kapufát a Coventry, de azt követően viszonylag simán lehoztuk a maradék negyedórát, várhatjuk a szombat déli sorsolást.
Enrique nekem nagyon tetszett, Jonas amellett, hogy nagyon jó, jól viseli, ha faragják, ez csak előnyére válhat, Guthrie megint szépen csendben hiba nélkül játszott, N'Zogbiának és Milnernek is voltak bíztató szólói, a lövések sajnos rendre hiányoztak.
A szögletekkel valamit kezdeni kell, 19-ből nagyjából 10-et kifejelt a rövid oldalon álló védő. Nem tudom Guthrie miért nem próbálkozott, az eddigi két bajnokin neki mentek a legjobban.
Nehezebb volt a vártnál, de összességében elégedett vagyok, howay the Toon!
Newcastle: Given, Beye, Coloccini, Bassong, Jose Enrique, Milner, Geremi (Owen 75.), Butt, Guthrie, N'Zogbia, Gutierrez
Nem használt cserék: Harper, Taylor, Edgar, Tozer, Donaldson, Ranger.
Gólok: Dann 21.,ög., Milner 38., Owen 97.
Coventry: Marshall, Hall, Ward, Dann, Fox, Beuzelin (Doyle 63.), Mifsud, Gunnarsson, Tabb (Simpson 88), McKenzie (Gray 74.), Morrison
Nem használt cserék: Ireland, Turner, Thornton, Clarke
Gólok: Morrison 45., Dann 90.
Nézőszám: 19,249
Benyugtatózva kezdtünk, alig sikerült pár passzt összehozni egymás után, de nagyjából negyedóra után kezdett felébredni a társaság, ekkor már voltak szögleteink, sokra persze nem mentünk vele. 19 szögletből még egy értelmes fejest sem tudtunk csinálni, bosszant és egyúttal aggaszt.
A 17. percben felcsendül az első "Keano, he wanks his dog, Keano"-rigmus, ekkor tudatosult bennem, hogy ha létszámban nem is (hivatalosan 3008-an voltak a vendéglelátón), decibelben simán jobbak vagyunk, mint a hazai drukkerek. Ha már itt tartunk, 19 ezer ember egy élvonalbeli klub ellen. Értem én, hogy adta a TV és másnap meló van, de könyörgöm, ennyire nincs érdeklődés?!
Valószínűleg egyébként a drukkerek tudták, hogy mire számítsanak, ők látják többször saját csapatukat és ez a Coventry valami kegyetlen gyenge focit játszik. A fő veszélyforrásaik Mifsud és az izlandi srác embertelen bedobásai. Előbbit tegnap Enrique lejátszotta a pályáról, egy lövése volt a máltainak, akkor is középről indult, Jose oldalán tehetetlen volt.
Nem volt jó ötlet Jonast csatárnak berakni, nagyon nem érzi azt a posztot, 25 perc után ki is húzódott a bal oldalra, eredmény: 5-10 perceken át adogattunk a hazai térfélen, számolatlanul lőttük ki a blokkoló bekkeket, lőttünk szereztünk két gólt.
Sajnos a kezdeti túlzott nyugalmat lezserség váltotta az első 45 perc hajrájára, Clinton Morrison hatalmas góllal szépített is a tántorgó védőink között. Bárcsak lett volna pályán egy csatár, ha nem kockáztatjuk Owent, akkor mondjuk Donaldson. Akkor kerültünk mögéjük, amikor akartuk, ha lett volna egy igazi ék a kapu előtt már az első félidőben eldöntöttük volna a meccset.
A rosszkor bekapott gól ellenére simán lehoztuk a második félidő első pár percét, amikor a Coventry megpróbált támadgatni, idővel azonban újra átvettük az irányítást, tartottuk a labdát. Kicsit sajnáltam, hogy nem próbálkoztunk erőteljesebben a góllövéssel - nem tagadom egy rakás helyzetünk volt így is -, mert könnyebben átjárható volt a hazai védelem, mint a meccs elején.
Mikor már középpályásaink részéről teljes érdektelenségbe fulladt a gólszerzés eröltetése, Keegan becserélte Owent, labda nélkül azonban ő sem képes gólt lőni, úgyhogy maradt az adogatás, labdatartás és akkor következett ugye a KETTŐ perc ráadás.
Igen, tudom, hogy ez csak a minimális hosszabbítást jelzi, de mi a fenével érdemelte ki a Coventry, hogy túl a kettő percen, amikor felszabadítunk egy bedobásra, ne fújja le a bíró a meccset. A többit ti is láttátok, az izlandi srác a 'lelátóról' nekifutva behajította a labdát, a hazai csk pedig kiegyenlített, hosszabbítás.
Féltem attól, hogy esetleg büntetőkig kihúzza a Coventry, mert lássuk be a helyzetkihasználásunk tragikus volt, és 20 perce még csak helyzetünk sem volt. Enrique viszont egy forintos labdát tálalt Owen elé, ez pedig már félig gól és szerencsével ugyan, de ismét nálunk volt az előny.
Nem tudom Owen mikor nézte meg utoljára a Pippo Inzaghi összest DVD-n, de csak előnyére válik, ha már ilyen csetlés-botlás után is kapuba tudja rúgni a bőrt.
A 105. percben (vagy már inkább a 106.-ban) fejelt egy kapufát a Coventry, de azt követően viszonylag simán lehoztuk a maradék negyedórát, várhatjuk a szombat déli sorsolást.
Enrique nekem nagyon tetszett, Jonas amellett, hogy nagyon jó, jól viseli, ha faragják, ez csak előnyére válhat, Guthrie megint szépen csendben hiba nélkül játszott, N'Zogbiának és Milnernek is voltak bíztató szólói, a lövések sajnos rendre hiányoztak.
A szögletekkel valamit kezdeni kell, 19-ből nagyjából 10-et kifejelt a rövid oldalon álló védő. Nem tudom Guthrie miért nem próbálkozott, az eddigi két bajnokin neki mentek a legjobban.
Nehezebb volt a vártnál, de összességében elégedett vagyok, howay the Toon!
Newcastle: Given, Beye, Coloccini, Bassong, Jose Enrique, Milner, Geremi (Owen 75.), Butt, Guthrie, N'Zogbia, Gutierrez
Nem használt cserék: Harper, Taylor, Edgar, Tozer, Donaldson, Ranger.
Gólok: Dann 21.,ög., Milner 38., Owen 97.
Coventry: Marshall, Hall, Ward, Dann, Fox, Beuzelin (Doyle 63.), Mifsud, Gunnarsson, Tabb (Simpson 88), McKenzie (Gray 74.), Morrison
Nem használt cserék: Ireland, Turner, Thornton, Clarke
Gólok: Morrison 45., Dann 90.
Nézőszám: 19,249
2008. augusztus 26., kedd
Csapatok: Coventry - Newcastle
Newcastle United
Owen marad csere, Gutierrez lesz Milner mellett a támadósorban, így N'Zogbia feljebb lép, bekerül Enrique. Taylornak kisebb bokasérülése volt a múlt héten, valószínűleg emiatt is játszik helyette Bassong. A padon helyett kapot a 17 éves Ryan Donaldson, illetve az idén nyáron érkezett Nile Ranger, aki a hétvégén gólt szerzett az ificsapatban.
A Coventry City kezdőjét még nem találtam, de most lépek enni, aztán tévé elé, úgyhogy azt most nem is írom le, sokat úgyse mondana.
Jó szurkolást, howay the Toon!
- Kezdők (4-4-2): Shay Given, Habib Beye, Jose Enrique, Fabricio Coloccini, Sebastien Bassong, Nicky Butt, Danny Guthrie, Geremi, Charles N'Zogbia, James Milner, Jonas Gutierrez
- Cserék: Michael Owen, Steve Harper, Steven Taylor, David Edgar, Ryan Donaldson, Nile Ranger
Owen marad csere, Gutierrez lesz Milner mellett a támadósorban, így N'Zogbia feljebb lép, bekerül Enrique. Taylornak kisebb bokasérülése volt a múlt héten, valószínűleg emiatt is játszik helyette Bassong. A padon helyett kapot a 17 éves Ryan Donaldson, illetve az idén nyáron érkezett Nile Ranger, aki a hétvégén gólt szerzett az ificsapatban.
A Coventry City kezdőjét még nem találtam, de most lépek enni, aztán tévé elé, úgyhogy azt most nem is írom le, sokat úgyse mondana.
Jó szurkolást, howay the Toon!
Előzetes: Coventry - Newcastle
Megtesszük-e legelső apró lépésünket egy jó kupaszereplés útján, vagy elbukunk a nemes ellenféllel szemben. Utolsó serlegünk májusban tölti a negyvenet, ideje fakajtani valamit a kupaporondon.A Liga-kupa kezdettől fogva mumusunk volt, számolni is nehéz hány alkalommal buktunk el harmad-, majd negyedosztályú csapatokkal szemben rögtön az első akadálynál, idegenben és otthon egyaránt. Az 1960-as megalapítás óta 48 próbálkozás után mindössze tizenkétszer jutottunk túl a harmadik fordulón. Tegyük hozzá, hogy a Premiership-érában a második, néhány alkalommal pedig a harmadik körben kapcsolódtunk be, ahonnan azért könnyebb menni két fordulót. 1960 és 1993 között (34 kiírás) írd és mond négyszer vettük sikerrel a harmadik fordulót.
Nem véletlenül pásztázza a televíziós csatornák programigazgatója, minden egyes kupasorsolás után a nevünket és ha idegenben játszunk egy kiscsapattal vagy otthon egy másodosztályúval, biztosak lehetünk benne, hogy műsorra tűzik a potenciális szenzációt. Az utóbbi években ezt a hitet azért többé-kevésbé sikerrel cáfoltuk meg, a Souness-féle Wigan tartalék elleni vereségen kívül rendre a Chelsea, az Arsenal vagy az FA-kupára átkanyarodva a Manchester United állított meg minket. Ha már FA, most jut eszembe a Roeder-féle csapat 1-5-ös hazai veresége a Birmingham ellen. Nem vagyunk egyszerű eset.
Nem azért írtam ilyen hosszasan a kudarcainkról, mert bármilyen szinten is valószínűnek tartanám a kiesésünket, csak figyelmeztetésképpen, hogy a szokásos kupameccs előtti fogadkozások ellenére nagyon-nagyon-nagyon sok mindennek össze kell játszania, ha jól akarunk szerepelni a hazai kupákban, akár ebben, akár majd januártól a másikban.
Kezdeném a hazaiakkal, bár róluk ma már azt hiszem írtam eleget. Megviselte a csapatot a hétvégi vereség, kapusuk, Keiren Westwood hüvelykujja kiugrott és enyhe agyrázkódást szenvedett egy ütközés után. A korábban élvonalbeli klubok érdeklődését is felkeltő Freddy Eastwood nem ágyéksérülés miatt már szombaton sem játszott. Stephen Wright jobb bekk sérült, helyén Aron Gunnarsson játszott, de Coleman elmondta, hogy őt valószínűleg visszateszi középre és nem elképzelhetetlen, hogy egy bal lábas játékost vezényel a jobb oldalra. Leon Best, egy fiatal csatár szintén harcképtelen.
Nálunk Mark Viduka, Andy Carroll, Joey Barton, Claudio Cacapa továbbra sem játszhat, Oba Martins ágyéksérülése miatt valószínűleg még legalább egy hétig nem áll rendelkezésre, Damien Duff játéka ugyan elképzelhető, nem tenném rá a nyakamat, tekintve szombaton komoly meccs vár ránk az Emiratesben.
Alan Smith padozott a Bolton ellen, de nem 100%-os és kérdéses, hogy szerephez jut-e ma este. Úgy vélem a kispadon minimum ott lesz, bár a Liga-kupában a Premier Leaguetől eltérően továbbra is csak öt cserejátékos áll rendelkezésre. Michael Owen minden bizonnyal kezdő lesz, mellé a csatársorba James Milnert várom és úgy gondolom lehetőséget fog kapni Jose Enrique és Sebastian Bassong is.
Enrique játéka különösen logikusnak tűnik, mert ha valamelyik szélsőnk fellép Owen mellé-mögé, Charles N'Zogbiának jut hely a középpályássorban, így pedig megüresedik a bal bekk poszt. Ez csak személyes spekuláció, de figyelembe véve, hogy erős kezdő tizenegy várható én erre számítok.
Pikáns érdekességek: Kevin Keegan első igazolása volt a Fulhamnél Chris Coleman. Keegant 16 éves korában elutasították a Coventrynél, ezt azóta valószínűleg már sokszor megbánták.
A találkozót élőben közvetíti a Sport1 20.30-tól, valószínűleg stúdióbeszélgetéssel, hiszen a mérkőzés csak 20.45-kor kezdődik. Remélem nem maszlagolás lesz beszélgetés címén. Akik számára ez a lehetőség nem elérhető azok a szokásos helyen találnak streameket (lesz bőven, nem úgy mint szombaton).
Ellenfélnézőben: Coventry City
A Premier Leagueben évek óta részt vevő csapatokról mindenki tud egyet s mást, de a sokáig alacsonyabb osztályokban vitézkedő kisebb klubokról valószínűleg csak halvány sejtelmeink vannak. A szezon során pár alkalommal igyekszek majd rávilágítani ezekre a sötét helyekre, bemutatni az aktuális ellenfél történelmét, feleleveníteni legnagyobb sikereit. Elsőként ma esti ellenfelünk, a Coventry City kerül nagyító alá.
Coventry Birmingham ill. a Londonból Leedsbe tartó M1-es autópálya között félúton, az iparvárostól mintegy 30 kilométerre találhatóm több mint 300 ezres lakosságával Anglia 9. és az Egyesült Királyság 11. legnagyobb városa. Érdekesség, hogy a brit városok közül Coventry van legmesszebb bármilyen tengertől.
A labdarúgó-egyesületet 1883-ban alapította Willie Stanley, a Singers kerékpárműhely egyik alkalmazottja alapította és egészen 1898-ig a Singers FC néven szerepeltek. Ekkor vették fel mai nevüket, a Coventry City-t.
Pár stadion után a klub 1899-ben költözött a Highfield Roadra, amely végül 106 esztendőig volt az Királykékek otthona. Bár a csapat már 1891-ben megnyerte első trófeáját, a Birmingham Junior Cup-ot (és rá egy évre meg is védte címét), csak az első világháború után (1919) kerültek be a Football League-be, ekkor még csak két osztály létezett, így tehát a másodosztályba. Előtte azonban még 1910-ben bajnokságon kívüli csapatként több első osztályú klubon keresztül az FA-Kupában a negyeddöntőig jutottak.
A másodosztály túl komoly falat volt, Karácsonyig meccset se nyertek, ennek ellenére - ekkor még - az utolsó napon kiharcolták a bennmaradást. Végül 1925-ben estek vissza a harmadosztály déli bajnokságába.
Alighanem eltűnt volna a klub a süllyesztőben, ha nem érkezik Harry Storer 1931-ben. A City öt szezonból négyszer is több mint 100 gólt lőtt, természetesen ebben a korszakban játszott a legeredményesebb gólvágójuk is, Clarrie Bourton 1932-ben és '33-ban 49, illetve 40 gólt jegyzett. 1936-ban visszajutottak a másodosztályba, két évvel később mindössze egy pont hiányzott az újabb szintlépéshez, de közbe szólt a háború.
A világháború után Storer a Birmingham CIty kedvéért távozott és bár hat évvel később visszatért, nem tudta megmenteni a csapatot, akik ismét visszapottyantak a harmadosztály déli csoportjába. Újabb hat év hányattatás után a Coventry még egy osztállyal lejjebb lépett és története során először kénytelen volt - igaz csak egy szezonon át - a negyedosztályban küzdeni.
A 60-as években, ahogy talpra állt a nyugati és brit gazdaság, megélénkült az autógyártás is, 2006-ig összesen 100 különböző cég gyártott a városban járműveket. A klub bevétele jelentősen növekedett, 1961-ben levetették a piros mezt és bevezették a máig használt kék szinű dresszeket.
1963-ban ismét a negyeddöntőig meneteltek az FA-Kupában, a későbbi győztes Manchester United búcsúztatta őket, egy évvel később pedig bajnokként jutottak fel a másodosztályba, nagyjából 26 ezres átlagnézőszámmal. Newcastle-drukkernek ez nem nagy szám, de érdemes megemlíteni, hogy a Highfield Road nem nagy stadion (ülőhelyekkel 23 ezres, az 50-es években 50 ezres volt), de a mai napig a Coventry így is átlagban a 20. legtöbb nézőt csábította ki meccseire az angol klubok közül.
Három évnyi erőgyűjtés után végül 1967-ben kerültek fel ismét az élvonalba, amit a rivális Wolverhampton elleni 3-1-es győzelemmel biztosítottak be rekord 51 455 néző előtt. Az újonc csapat megjárta a hadak útját a sérülésekkel és egy zárónapi 0-0-s döntetlen kellett a Southampton otthonában a bennmaradáshoz. Egy évre a Leicester Cityvel voltak irdatlan csatában a bennmaradásért, végül a Manchester United - az akkori menedzser, Noel Cantwell korábbi csapata - mentette meg őket, amikor az utolsó napon legyőzték a Rókákat.
A szerencse szárnyakat adott a játékosoknak, a következő évben hatodikak lettek és a klub történetében először kijutottak a nemzetközi porondra. A kezdők szerencséje alaposan elkerülte a Coventryt, a Bayern München 6-1-es első meccsel simán búcsúztatta őket a Vásárvárosok Kupájából.
A 70-es években bár voltak ekkor is korszakos játékosai a klubnak (Ernie Hunt, Tommy Hutchinson - utóbbi arról nevezetes, hogy 1981-ben ő lett a második és máig utolsó játékos, aki FA-Kupa döntőben mindkét csapat hálójába betalált), de nem sikerült kiugró eredményeket elérni. 1981-ben a régi állóhelyeket felváltották az ülőhelyek (ekkor ez még nem volt kötelező), ez párosulva a rossz játékkal 10 ezer alá nyomta az átlagnézőszámot.
1983 és 1985 között három alkalommal is az utolsó játéknapon úszta meg a kiesést a City, 1986-ban kinevezték George Curtist és John Sillettet a klub menedzseri posztjára és egy évvel később a szinte névtelen játékosokból álló csapat a Wembleyben léphetett pályára a Tottenham ellen és hosszabbíttás után 3-2-es győzelemmel megszerezték első és idáig egyetlen FA-Kupa trófeájukat.
A Coventry továbbra is középcsapatnak számított és egészen simán vészelte át a Premiership 1992-es megalakulásáig eltelt éveket, majd 1995-ben kinevezték a nagy tapasztalattal rendelkező Ron Atkinsont. Atkinson azonban nem kapott elég anyagi támogatást és bár a klubnál maradt 1996 novemberében asszisztense, Gordon Strachan váltotta. Ebben a szezonban is az utolsó napon harcolták ki a bennmaradást, egy Tottenham elleni győzelemmel a White Hart Lane-en.
A következő idényben Dion Dublin és Darren Huckerby vezérletével a City bőven elkerülte a kiesés veszélyét, negyeddöntősök voltak az FA-Kupában, Strachant az egyik legjobb fiatal menedzsernek kiáltották ki, Dublin angol válogatott lett. A 90-es évek során folyamatos stadionfejlesztéseknek köszönhetően másfélszeresére emelkedett a látogatottság és többek között ennek köszönhetően 1999-ben klubrekord összegért, £6 millióért leigazolták Robbie Keanet a Wolvesból.
Bár csak egy évig volt a klub játékosa (az Inter £13 milliós ajánlata visszautasíthatatlan volt), Gary McAllisterrel kiegészülve 12 hazai győzelemmel megközelíthetetlen erődöt varázsoltak a Highfield Roadból. Kár, hogy ehhez egyetlen idegenbeli siker sem párosult, így csak a 14. hely jutott és mivel McAllister is elment a Liverpoolba és a következő szezonban 34 év után a Coventry kiesett az élvonalból. Érdemes megemlíteni, hogy már 10 alkalommal hihetetlenül közel álltak ehhez, úgyhogy nem nevezhetőek peches alakulatnak.
Gordon Strachant kirúgták, egy évvel később pedig McAllister már menedzserként tért vissza, a klub pedig kishiíján csődbe ment. Ahogy egyre több figyelmet kapott a Premiership, a másodosztály egyre inkább kívül esett a televízióstársaságok látóköréből, így még nehezebb volt anyagilag egyenesbe hozni a klubot, és a klub tehetséges fiataljai rendre más csapatokhoz igazoltak.
2003 októberében az önkormányzat engedélyt adott az ún. Arena-projektre, ami többek között egy vadonatúj 32 ezres stadion felhúzását jelentette és 2005 nyarán elkezdődtek az építkezések. A pályán sok öröm nem érte a drukkereket, a menendzserek sűrűn követték egymást, 2004 nyarán például a korábban 8 éven át Sunderland-menedzser, Peter Reid került a kispadra.
A 2004/05-ös szezonban feljutási álmokat dédelgetve csak a középmezőnyben szerénykedett a klub, januárban Reid minden előzmény nélkül lemondott, a klub korábbi játékosa, Micky Adams váltotta, aki bemutatkozó mérkőzésén 3-1-re kikapott tőlünk az FA-Kupában, de megmentette a klubot a kieséstől és április 30-án egy Derby elleni 6-2-es győzelemmel búcsúztatták a Highfield Roadot. Augusztus 20-án nyitotta meg kapuit a Ricoh Arena, ahol ma este történetünk során először mi is tiszteletünket tesszük.
Az új aréna azonban még nem hozta meg a várva várt eredményt, 2007-ben Adams elhagyta a klubot, Iain Dowie érkezett a helyére. Az elmúlt szezonban a Coventry ismét kis híján csődbe ment, egy nappal a határidő előtt sikerült megegyezni Ray Ransonnal a befektetésről, Ranson lett a klub elnöke és ígérete szerint £20 milliót szán a jövőben az igazolásokra. Idén februárban Dowiet felmentették és kinevezték Chris Colemant, aki sikeresen elkerülte a kiesést.
Idén a Coventry három mérkőzés után a 8. helyen áll a tabellán, szombaton hazai pályán szenvedtek 3-0-s vereséget a Bristol Citytől, ma pedig vélhetően mindent megtesznek majd a jó eredményért és a tisztességes helytállásért.
Coventry Birmingham ill. a Londonból Leedsbe tartó M1-es autópálya között félúton, az iparvárostól mintegy 30 kilométerre találhatóm több mint 300 ezres lakosságával Anglia 9. és az Egyesült Királyság 11. legnagyobb városa. Érdekesség, hogy a brit városok közül Coventry van legmesszebb bármilyen tengertől.
A labdarúgó-egyesületet 1883-ban alapította Willie Stanley, a Singers kerékpárműhely egyik alkalmazottja alapította és egészen 1898-ig a Singers FC néven szerepeltek. Ekkor vették fel mai nevüket, a Coventry City-t.
Pár stadion után a klub 1899-ben költözött a Highfield Roadra, amely végül 106 esztendőig volt az Királykékek otthona. Bár a csapat már 1891-ben megnyerte első trófeáját, a Birmingham Junior Cup-ot (és rá egy évre meg is védte címét), csak az első világháború után (1919) kerültek be a Football League-be, ekkor még csak két osztály létezett, így tehát a másodosztályba. Előtte azonban még 1910-ben bajnokságon kívüli csapatként több első osztályú klubon keresztül az FA-Kupában a negyeddöntőig jutottak.
A másodosztály túl komoly falat volt, Karácsonyig meccset se nyertek, ennek ellenére - ekkor még - az utolsó napon kiharcolták a bennmaradást. Végül 1925-ben estek vissza a harmadosztály déli bajnokságába.
Alighanem eltűnt volna a klub a süllyesztőben, ha nem érkezik Harry Storer 1931-ben. A City öt szezonból négyszer is több mint 100 gólt lőtt, természetesen ebben a korszakban játszott a legeredményesebb gólvágójuk is, Clarrie Bourton 1932-ben és '33-ban 49, illetve 40 gólt jegyzett. 1936-ban visszajutottak a másodosztályba, két évvel később mindössze egy pont hiányzott az újabb szintlépéshez, de közbe szólt a háború.
A világháború után Storer a Birmingham CIty kedvéért távozott és bár hat évvel később visszatért, nem tudta megmenteni a csapatot, akik ismét visszapottyantak a harmadosztály déli csoportjába. Újabb hat év hányattatás után a Coventry még egy osztállyal lejjebb lépett és története során először kénytelen volt - igaz csak egy szezonon át - a negyedosztályban küzdeni.
A 60-as években, ahogy talpra állt a nyugati és brit gazdaság, megélénkült az autógyártás is, 2006-ig összesen 100 különböző cég gyártott a városban járműveket. A klub bevétele jelentősen növekedett, 1961-ben levetették a piros mezt és bevezették a máig használt kék szinű dresszeket.
1963-ban ismét a negyeddöntőig meneteltek az FA-Kupában, a későbbi győztes Manchester United búcsúztatta őket, egy évvel később pedig bajnokként jutottak fel a másodosztályba, nagyjából 26 ezres átlagnézőszámmal. Newcastle-drukkernek ez nem nagy szám, de érdemes megemlíteni, hogy a Highfield Road nem nagy stadion (ülőhelyekkel 23 ezres, az 50-es években 50 ezres volt), de a mai napig a Coventry így is átlagban a 20. legtöbb nézőt csábította ki meccseire az angol klubok közül.
Három évnyi erőgyűjtés után végül 1967-ben kerültek fel ismét az élvonalba, amit a rivális Wolverhampton elleni 3-1-es győzelemmel biztosítottak be rekord 51 455 néző előtt. Az újonc csapat megjárta a hadak útját a sérülésekkel és egy zárónapi 0-0-s döntetlen kellett a Southampton otthonában a bennmaradáshoz. Egy évre a Leicester Cityvel voltak irdatlan csatában a bennmaradásért, végül a Manchester United - az akkori menedzser, Noel Cantwell korábbi csapata - mentette meg őket, amikor az utolsó napon legyőzték a Rókákat.
A szerencse szárnyakat adott a játékosoknak, a következő évben hatodikak lettek és a klub történetében először kijutottak a nemzetközi porondra. A kezdők szerencséje alaposan elkerülte a Coventryt, a Bayern München 6-1-es első meccsel simán búcsúztatta őket a Vásárvárosok Kupájából.
A 70-es években bár voltak ekkor is korszakos játékosai a klubnak (Ernie Hunt, Tommy Hutchinson - utóbbi arról nevezetes, hogy 1981-ben ő lett a második és máig utolsó játékos, aki FA-Kupa döntőben mindkét csapat hálójába betalált), de nem sikerült kiugró eredményeket elérni. 1981-ben a régi állóhelyeket felváltották az ülőhelyek (ekkor ez még nem volt kötelező), ez párosulva a rossz játékkal 10 ezer alá nyomta az átlagnézőszámot.
1983 és 1985 között három alkalommal is az utolsó játéknapon úszta meg a kiesést a City, 1986-ban kinevezték George Curtist és John Sillettet a klub menedzseri posztjára és egy évvel később a szinte névtelen játékosokból álló csapat a Wembleyben léphetett pályára a Tottenham ellen és hosszabbíttás után 3-2-es győzelemmel megszerezték első és idáig egyetlen FA-Kupa trófeájukat.
A Coventry továbbra is középcsapatnak számított és egészen simán vészelte át a Premiership 1992-es megalakulásáig eltelt éveket, majd 1995-ben kinevezték a nagy tapasztalattal rendelkező Ron Atkinsont. Atkinson azonban nem kapott elég anyagi támogatást és bár a klubnál maradt 1996 novemberében asszisztense, Gordon Strachan váltotta. Ebben a szezonban is az utolsó napon harcolták ki a bennmaradást, egy Tottenham elleni győzelemmel a White Hart Lane-en.
A következő idényben Dion Dublin és Darren Huckerby vezérletével a City bőven elkerülte a kiesés veszélyét, negyeddöntősök voltak az FA-Kupában, Strachant az egyik legjobb fiatal menedzsernek kiáltották ki, Dublin angol válogatott lett. A 90-es évek során folyamatos stadionfejlesztéseknek köszönhetően másfélszeresére emelkedett a látogatottság és többek között ennek köszönhetően 1999-ben klubrekord összegért, £6 millióért leigazolták Robbie Keanet a Wolvesból.
Bár csak egy évig volt a klub játékosa (az Inter £13 milliós ajánlata visszautasíthatatlan volt), Gary McAllisterrel kiegészülve 12 hazai győzelemmel megközelíthetetlen erődöt varázsoltak a Highfield Roadból. Kár, hogy ehhez egyetlen idegenbeli siker sem párosult, így csak a 14. hely jutott és mivel McAllister is elment a Liverpoolba és a következő szezonban 34 év után a Coventry kiesett az élvonalból. Érdemes megemlíteni, hogy már 10 alkalommal hihetetlenül közel álltak ehhez, úgyhogy nem nevezhetőek peches alakulatnak.
Gordon Strachant kirúgták, egy évvel később pedig McAllister már menedzserként tért vissza, a klub pedig kishiíján csődbe ment. Ahogy egyre több figyelmet kapott a Premiership, a másodosztály egyre inkább kívül esett a televízióstársaságok látóköréből, így még nehezebb volt anyagilag egyenesbe hozni a klubot, és a klub tehetséges fiataljai rendre más csapatokhoz igazoltak.
2003 októberében az önkormányzat engedélyt adott az ún. Arena-projektre, ami többek között egy vadonatúj 32 ezres stadion felhúzását jelentette és 2005 nyarán elkezdődtek az építkezések. A pályán sok öröm nem érte a drukkereket, a menendzserek sűrűn követték egymást, 2004 nyarán például a korábban 8 éven át Sunderland-menedzser, Peter Reid került a kispadra.
A 2004/05-ös szezonban feljutási álmokat dédelgetve csak a középmezőnyben szerénykedett a klub, januárban Reid minden előzmény nélkül lemondott, a klub korábbi játékosa, Micky Adams váltotta, aki bemutatkozó mérkőzésén 3-1-re kikapott tőlünk az FA-Kupában, de megmentette a klubot a kieséstől és április 30-án egy Derby elleni 6-2-es győzelemmel búcsúztatták a Highfield Roadot. Augusztus 20-án nyitotta meg kapuit a Ricoh Arena, ahol ma este történetünk során először mi is tiszteletünket tesszük.
Az új aréna azonban még nem hozta meg a várva várt eredményt, 2007-ben Adams elhagyta a klubot, Iain Dowie érkezett a helyére. Az elmúlt szezonban a Coventry ismét kis híján csődbe ment, egy nappal a határidő előtt sikerült megegyezni Ray Ransonnal a befektetésről, Ranson lett a klub elnöke és ígérete szerint £20 milliót szán a jövőben az igazolásokra. Idén februárban Dowiet felmentették és kinevezték Chris Colemant, aki sikeresen elkerülte a kiesést.
Idén a Coventry három mérkőzés után a 8. helyen áll a tabellán, szombaton hazai pályán szenvedtek 3-0-s vereséget a Bristol Citytől, ma pedig vélhetően mindent megtesznek majd a jó eredményért és a tisztességes helytállásért.
2008. augusztus 14., csütörtök
Sorsoltak a Liga-kupában
Szerda este kisorsolták a Liga-kupa második fordulójának párosításait, elkerültük a másik 11 első osztályú klubot, a másodosztályú Coventry Cityhez utazunk. A párharcokat két hét múlva, augusztus 27-én rendezik.
A Coventry az első fordulóban 3-1-re legyőzte az Aldershotot hazai pályán, a Ricoh Stadiumban, ahol megépítése óta (2005) még egyszer sem szerepeltünk. Másik érdekesség, hogy két ex-Fulham menedzser fog összecsapni Keegan és a Coventryt irányító Chris Coleman személyében.
Update ... 12:43
A mérkőzést a SkySports műsorára tűzi, így az eredeti szerdai időpont helyett kedden, augusztus 26-án este 20.45-től rendezik a találkozót.
A forduló teljes párosítása:
Blackburn - Grimsby
Bolton - Northampton
Brighton - Man City
Burnley - Oldham
Cardiff - MK Dons
Cheltenham - Stoke
Coventry - Newcastle
Crewe - Bristol City
Fulham - Leicester
Hartlepool - West Brom
Huddersfield - Sheff Utd
Ipswich - Colchester
Leeds - Crystal Palace
Middlesbrough - Yeovil
Nottm Forest - Sunderland
Preston - Derby
QPR - Carlisle
Rotherham - Wolverhampton
Southampton - Birmingham
Swansea - Hull
Watford - Darlington
West Ham - Macclesfield
Wigan - Notts County
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)