A futballban, mint minden csapatsportágban nagyon fontos a mentális állapot, az önbizalom. Jól, de kicsit még ügyetlenül játszottunk a büntető előtt, utána viszont olyan szépen folyt a játék, mintha éppen a BL-helyekért küzdenénk, nem a kiesés elkerüléséért.
Érdemes megjegyezni, hogy ez volt mindössze a harmadik alkalom a bajnokságban, hogy mi rúgtuk az elsőt, hónapok óta nem volt ilyen. Mintha egy egész hegy gördült volna le a srácok szívéről, néha már-már a semleges nézőnek is tetszetősen játszottunk.
Emiatt bízom leginkább abban, hogy ez a három pont életet lehel a fiúkba, nem lesznek idegesek, amikor náluk van a labda, meg tudják hozni a jó döntéseket és kamatoztatni tudják képességeiket a West Bromnál komolyabb csapatok ellen is.
Azt hiszem abban egyetértünk, hogy a kellő mentalitással mentünk ki a pályára, a WBA azonnal védekezésre kényszerült, látszott, hogy a hátuk közepére kívánják a meccset, nagyon fakónak tűntek. A tizenegyesre valaki azt mondaná, műesés, van aki azt, hogy rutin. Tény, hogy Shola már jóval azelőtt esni kezdett, hogy a védő hozzáért volna. Más kérdés, hogy ilyen becsúszást nem szokás csinálni a tizenhatoson belül, a mai fociban pedig az ilyet 10-ből kilencszer befújják.
Nem tartom jónak, hogy ilyen esésekért tizenegyest adnak a bírók, de nem búslakodom, hogy végre nekünk volt szerencsénk. Maga a vezetés - ha 10 percnyi játék után lehet ilyet mondani - megérdemelt volt. Érdekes, hogy az eredetileg kijelölt Martins helyett Barton kérte el a labdát. Nem vitatom el Joeytól, hogy magára akarta vállalni a felelősséget, de kettejük közül Obára szerintem jobban ráfért volna egy lelki fröccs.
Nem közvetlen a gól után, de szépen lassan visszahúzódtunk, amire továbbra sem találtam értelmes választ. Azt hiszem JK csak a szünetben bíztatta a fiúkat a kockázat kerülésére, 20-25 perc után ilyen utasításra semmilyen oka nem lehetett. Mindegy, hogy kik voltak a hunyók, Barton és Guthrie bántóan mélyen játszott, a West Brom belső hármasa időnként könnyedén átjátszotta őket, dobták ki a labdát szélre és már jöhetett is a centerezés.
A középpályás védekezés hiánya miatt Taylor egyszer úgy gondolta, hogy majd akkor ő. A helyén annak rendje és módja szerint ki is lépett Morrison, Given bravúr kellett az eredmény tartásához. Eztán jött még egy fontos Beye-mentés mielőtt egy semmilyen támadás után Martins kettőre növelte a különbséget. Nagyon kellett a gól, úgy éreztem, hogy innen már meglesz. Ezzel szemben lehet, hogy jobban jártunk volna 1-0-s szünettel, hátha kicsit bátrabban kezdjük a második félidőt, végleg elütve őket a pontszerzéstől.
A túlzott visszahúzódás mellett többször is flegmaságot láttam egy-két embertől, ezt gyorsan el kellene felejteni, ilyen szarul álló csapatnál ne legyen nagy a mellény.
Ha írtam volna félidei értékelést Ameobi megint ott lett volna a piros pontosok között. A srácnak ugyan nem jött össze a harmadik gólja három meccsen, de tudásához képest remekül helytállt. Ha kicsivel jobb kohéziója lenne Martinsszal a számtalan továbbfejelt labdából jó pár ziccert láthattunk volna. Nem fog rá sor kerülni, de kíváncsi lennék egy jobb érzékkel helyezkedő Owen mit kezdene a továbbfejelt labdákkal.
[caption id="" align="aligncenter" width="416" caption="Duff játéka meccsről meccsre bíztatóbb."]
[/caption]Sajnos elvitathatatlan, hogy Shola 50-60 percre van kalibrálva, borzalmasan elvesztette a fonalat a második félidőben, Kinnear egyik legnagyobb hibája volt, hogy a pályán hagyta.
A szünet után Kinnear utasítására igyekeztünk őrizni az előnyt, a kontrákból lehettünk volna kicsit veszélyesebbek. Gutierrez Sholához hasonlóan elfáradt egy óra után, kellő alkalom lett volna az ő lecserélése arra, hogy reagáljunk valamit Miller beállítására.
Bednarral könnyedén megbirkóztak a védők, de Miller simán gyorsabb volt bármelyiküknél, ez nagyjából 4-5 perc alatt kiderült róla, ekkor pedig lépni kellett volna. Ha Kinnear úgy döntött, hogy őrizzük az eredményt, akkor be kellett volna küldeni Geremit és N'Zogbiát, lekapni Jonast és Sholát és átállni egy védekező 4-3-3-ra. A West Brom középpályások olyan nyugodtan szövögethették a támadásaikat, ahogy akarták, Geremi, Barton és Guthrie jobban meg tudott volna velük birkózni és kénytelenek lettek volna a technialiag alulképzett szélső hátvédeket használni. Ejnye JK...
Mivel ilyesmi változtatások nem történtek a West Brom nyomasztó labdabirtoklási fölényre tett szert és a pesszimista bennünk mint végül kiderült jogosan súgta, hogy hamarosan jön a szépítés. Coloccini rossz oldalra várt egy ütempasszt, nem tudott szerelni és Miller magabiztosan értékesítette a ziccert.
A győzelem ellenére a fenti sorokban szinte csak szapultam a csapatot, de a gól utáni feljavulásért dicséretet érdemelnek. Bár nem tűnt úgy, hogy megszerezzük a döntő gólt, a West Bromnak csak helyzetecskéi voltak és a hajrára már nem volt kérdés, hogy megszületik idei második győzelmünk.
A Villa ellen Owen már elvileg visszatér, szívem szerint Sholát kezdetném mellette, 50-60 perc után pedig jöhetne Martins, de valószínűleg nem így lesz. Butt sérülése nem tudom, hogy áll, mindenesetre nem bánnám, ha továbbra sem tudná vállalni a játékot, megkönnyítve a döntést. Barton és Guthrie némiképp csalódást okoztak tegnap, de mindketten képesek jobban ellátni a poszt feladatait, mint Nicky. A képességeiket nekik is kamatoztatni kell és akkor nem lesz kérdés a helyük a kezdőben.
Egy remek csapat jön szombaton, ha kezdeni akarunk magunkkal valamit a következő hetekben akkor őket sem szabad levegőhöz jutni. A felzárkózás alapja a jó hazai mérleg, erre kell a legjobban odafigyelni, a gazdag négyes kivételével ne érezzék esélyesnek magukat, ha hozzánk jönnek. Koncentrált, összeszedett, pozitív játék kell, a közönség is be fog kapcsolódni, onnan pedig már fél lábbal a győzelem kapujában leszünk.
Howay the Toon!
Három nap telt el a balul sikerült derbi óta, sebeink nyalogatását most szépen abba kell hagyni és legyőzni ezt az idegenben teljesen impotens West Bromot.
[/caption]
Elérkeztünk a szezon második legfontosabb mérkőzéséhez, ma délután 140. alkalommal csapnak össze Észak-Kelet büszkeségei és szégyenei.
Komoly nyomás alatt voltunk a meccs nagy részében. Keményen kellett harcolnunk az utolsó fél órában. Végig támadtak és remekül helyt álltunk és meg is csíphettük volna a győzelmet. Volt pár igazán nagy helyzetünk.
Csalódottak vagyunk. Mi irányítottunk eleinte és furcsa módon a kiállítás állított meg minket. Az életükért küzdenek és szerencséjük volt mindkét gólnál.
Rengeteg szó van, amivel ki lehetne fejezni a Newcastlenál történteket, és néhány kifejezés egészen bántó volt, de ha nekem kellene a klubbal kapcsolatos érzéseimet egy szóba öntenem, a szomorúságot választanám. Nem pusztán csalódott vagy szörnyű vagy visszataszító, egyszerűen szomorú, hogy egy ilyen nagy, fantasztikus klub erre a pontra jutott.
[/caption]
Keservesen nehéz 15 napon vagyunk túl, éppen akkor vették el tőlünk a kedvenc játékunkat, mire éppen sikerült megjavítani. Este kilenctől viszont pár hónapig teljesen a miénk lesz.
[/caption]