A lehetőségekhez képest elég nehéz sorsolást kaptunk az FA-Kupa harmadik fordulójában. Hiába volt a 64 csapat nagy része alacsonyabb osztályú, kifogtunk egy Premier Ligás klubot, ráadásul idegenben.
Idén már találkoztunk Phil Brown fiaival, hazai pályán 2-1-re elvertek minket, nagyjából az a meccs jelentette a Hull szárnyalásának kezdetét.
Az amatőr Blyth továbbjutás esetén a Blackburnt fogadhatja, a sunderlandi tuskók pedig a Boltonnal játszanak majd.
A mérkőzéseket január 3-án és 4-én rendezik.
A 3. forduló teljes párosítása (kisorsolás sorrendjében, így autentikusabb):
Portsmouth v Bristol City
Sheffield Wed v Fulham
Preston v Liverpool
Birmingham v Wolves
West Ham v Barnsley
Middlesbrough v Barrow
Hull City v Newcastle
Hartlepool v Stoke
Chelsea v Southend
Manchester City v Nottingham Forest
Cardiff v Reading
Ipswich v Chesterfield vagy Droylesden
Charlton v Norwich
West Brom v Peterborough vagy Tranmere
Torquay v Blackpool
Leyton Orient v Sheffield United
Southampton v Manchester United
Millwall v Carlisle vagy Crewe
Histon v Swansea
Forest Green Rovers v Derby
QPR v Burnley
Leicester v Crystal Palace
Tottenham v Wigan
Morecambe vagy Cheltenham v Doncaster
Arsenal v Plymouth
Notts County vagy Kettering v Eastwood Town
Bournemouth vagy Blyth v Blackburn
Macclesfield v Everton
Watford v Scunthorpe
Sunderland v Bolton
Coventry v Kidderminster
Gillingham vagy Stockport v Aston Villa
2008. november 30., vasárnap
A Blyth életben maradt
Ismét TV-kamerák kereszttüzében bizonyíthatta rátermettségét a Blyth Spartans, az amatőr srácok ezúttal sem vallottak szégyent. A Bournemouth otthonában elért 0-0 azt jelenti, hogy benne lesznek a holnapi sorsolásban, ahol már az első- és másodosztály csapatai is ellenfelet kapnak.
Az újrajátszást egyelőre nem tudni mikor rendezik, a sorsolás holnap negyed négy körül lesz az ITV-n.
Az újrajátszást egyelőre nem tudni mikor rendezik, a sorsolás holnap negyed négy körül lesz az ITV-n.
2008. november 29., szombat
Middlesbrough - Newcastle 0-0
0-0, sorozatban másodszor idegenben. Mindkét félnek voltak lehetőségei a döntő gól megszerzésére, meglepett, hogy végül senki sem volt képes bevenni a másik kapuját a ködös Riversideon. Kinnear cseréit továbbra is nehezen értem.
A Sunderland veresége azt jelenti, hogy kijöttünk a kiesőzónából, de igazi előrelépést ma sem tettünk a felzárkózás érdekében.
A Sunderland veresége azt jelenti, hogy kijöttünk a kiesőzónából, de igazi előrelépést ma sem tettünk a felzárkózás érdekében.
Smogsville köddel kápráztatta el a mieinket.
Előzetes: Middlesbrough - Newcastle
Boro-fanoknak rangadó, a Geordiek máshogy vélekednek. Végül egy mindig izgalmas és az oddsokkal nem törődő mérkőzést látunk, most sem lesz másként.Pláne, hogy a bukik se tudják igazán ki az esélyes, a Boro egy óvatos kettes oddsot kapott, de tudjuk, hogy hazai pályán is bármikor képesek szánalmasan játszani (Chelsea 0-5, Bolton 1-3).
Örömteli hír, hogy Mark Viduka ott lesz a cserepadon és a hétközi kisebb sérüléseiket követően Shola Ameobi és Damien Duff játéka sincs kizárva, bár úgy tűnik inkább csak esélyt adnak nekik az utolsó pillanatig, de kockáztatni nem lenne értelme.
Most, ahogy böngészem a meccsre felvezető nyilatkozatokat a klub honlapján, Jonas Gutierrez kifejtette, hogy reméli most azért többet támadunk, mint múlt héten. Kérése szerintem meghallgatásra talál majd, de ehhez hozzátenném, hogy Gutierrez formája kicsit visszaesett, az utóbbi két mérkőzésen néha túlvállalja magát és igyekszik túlcicomázni a játékot. Ezzel együtt persze neki volt köszönhető a legnagyobb helyzetünk a Stamford Bridgen, úgy látszik annyira megszoktam a remek játékát, hogy bőgő pisisként követelődzök, ha csak átlagosan játszik.
Egyébként nem tudom ki mennyire követi az NBA-t, de Gutierrez kiköpött Manu Ginobili. Hatalmas orr, az arcuk alapból is teljesen hasonló, aranyosan törik az angolt, mindkettő hihetetlenül kreatív és kiszámíthatatlan a pályán és nem mellesleg mindkettő a kedvenc csapatomban játszik.
Kiköpött ugyanazok.
Steven Taylor visszatér a védelem tengelyébe, az áldozat Bassong lesz, akit kicsit sajnálok, mert nagyon jól játszott múlt héten. A BBC szerint Xisco húzódása rendbejött, de tekintve, hogy Kinnear még csak meg sem említette nem hiszem, hogy akár csak a kispadra is odafér.
A Boronál Mido újra egészséges, Robert Huth és Chris Riggott azonban továbbra sem játszhat.
Őszintén remélem, hogy nekik ugrunk már az elején. A múlt héten a Wanderers két korai góllal megnyerte a meccset és ha erőteljesen támadunk, nekünk sem okozhat gondot a Boro hátsó része. Ha hagyjuk, hogy ők irányítsanak véleményem szerint nehéz lesz ritmust váltani. A Chelsea és a Bolton meccseket leszámítva összesen 4 gólt kaptak otthon, tehát kezdeményezőnek kell lenni, ha győzni akarunk, magától nem fognak jönni a gólok.
A védelmünknek fel van adva a lecke, Tuncay bármikor képes gólt szerezni, Mido személyében a házi gólkirályt tisztelhetjük, Alfonso Alves Hollandiában halomra lőtte a gólokat, Downing pedig ugyan idén még gól nélkül áll, de a bal lába miatt ott volt a németországi vb-n tehát ő se teljesen amatőr.
Ha sikerül kapott gól nélkül lehoznunk a meccset, szerintem nyerni fogunk. Ezzel együtt úgy vélem minimum két gól kell a három pont bezsebeléséhez, erre képesek vagyunk és egy nagyobb hiba nélkül (Cacapa-féle horrort mellőzzük) lejátszott 90 perc elég lehet.
Ha majd közeleg a meccs megpróbálok beszúrni a posztba egy streamet innen. Az összeállítások is itt fognak megjelenni.
Howay the Toon!
Middlesbrough: Turnbull, Hoyte, Wheater, Pogatetz, Taylor, Aliadiere, Arca, Digard, Downing, Sanli, Alves. Cserék: Jones, Mido, Emnes, Johnson, Hines, Grounds, Walker.
Newcastle: Given, Beye, Coloccini, Bassong, Jose Enrique, Gutierrez, Guthrie, Butt, N'Zogbia, Martins, Owen. Cserék: Harper, Cacapa, Geremi, Taylor, Edgar, Viduka, Carroll.
Taylor csak csere, nem tudom, hogy az erőnléte vagy Bassong múltkori jó játéka miatt. Duff és Shola a várakozásoknak megfelelően kihagyják a meccset. Középpályásokban nagyon vékonyak vagyunk a padon, reméljük nem sérül le senki.
Mido csak csere a Boroban, de amint feljebb is írtam így is van elég veszélyes játékosuk.
Justin.tv-s feedet nem tudok ide beszúrni, úgyhogy csak a címet írom: http://www.justin.tv/ramon21/popout - ha chatablakot is akartok akkor popout nélkül kell megnyitni.
update ... 16:18
A stream bedöglött, nézzetek szét a honlapon, a legelső SopCastes link nálam jól megy.
update ... 16:30
http://nl.justin.tv/streamz2/popout jelszó:roma, olaszul megy a meccs. Hátha szünetig kibírja.
2008. november 28., péntek
Januári szerződésmizéria
2009. január 1-jével nem csak az egy hónapig tartó átigazolási időszak veszi kezdetét, hanem a nyáron lejáró szerződésű játékosok ettől a naptól kezdve szabadon tárgyalhatnak minden klubbal és egymás után hallgathatják a mesés ajánlatokat.
Ebben a posztban azt veszem számon, hogy nálunk kik azok, akiket meg kell tartani és kik azok, akiket nyugodtan elengedhetünk. Posztonként haladok.
Steve Harper - kapus
Harps 15 éve szolgál bennünket hűséggel, beszédes, hogy ezen időszak alatt mindössze 101 alkalommal szerepelt a csapatban. A nyilvánvaló ambícióhiánya ellenére (ha akarta volna ma már válogatott lehetne) úgy érzem most tényleg el kell engednünk. Tim Krul és Fraser Forster már tülkön ülve kopogtatnak a nagycsapat ajtaján, két ekkora tehetséget nem lenne szabadon parlagon hagyni. Remélem a többi élvonalbeli klub felismeri Harper kvalitásait és jövőre viszontlátjuk valahol.
Claudio Cacapa - védő
Mint a Lyon ex-kapitánya úgy éreztem megfogtuk vele az isten lábát. Nem így történt és bár volt egy jó időszaka Allardyce alatt, idénre kikerült a kezdőből és nem látom értelmét a szerződéshosszabbításnak. Szívfájdalom nélkül elengedném, pláne, hogy csak a helyet foglalja Kádár Tomi elől.
David Edgar - védő
Volt néhány egészen ígéretes mérkőzése, a Man Unitednak lőtt gólja pedig az utóbbi pár évben Newcastle-szurkolásom egyik legszebb élménye volt. Mindazonáltal - megfelelő mérkőzésszám hiányában - nem produkálta azt a fejlődést, ami miatt érdemes lenne magunknál tartani.
Nicky Butt - középpálya
Borzalmasan indult a Newcastle-karrierje, kölcsön is kellett adni a Birminghamnek és szentségelt mindenki, hogy a Brummies kiesett és Buttnak vissza kellett jönnie. Aztán jött a Villareal elleni két gól még 2006 nyarán és egyből megváltozott a szurkolók hozzáállása. Butt a következő két szezonban egészen kiválóan játszott, előbb folyton fedezve Scottie Parker butaságait, majd amolyan Rob Lee féle midfield general volt, osztogatta a labdát, visszaszerezte azt az ellenféltől, stabilitást adott a csapatnak. Egy éves opciónk van rá, először én csak ezt realizálnám, mert Butty idén mintha elvesztett volna egy sebességi fokozatot. Nyugodtan várhatunk még egy évet a döntéssel, ha tartja a mostani formáját, akkor 2010 nyarán megkínálhatjuk egy szerződéssel és nálunk vonulhat vissza.
Shola Ameobi - csatár
Októberben igyekezett minket arra emlékeztetni milyen jó volt, amikor néha odatette magát a pályán. 8 év alatt a nufc.com adatai szerint 49 találatot jegyez, a gól/kezdés aránya 34% körül mozog, ha hozzávesszük a padról való beszállásait, ez az adat 20%. Közel sem kielégítő, ráadásul Shola sosem látszik meghalni a pályán, ami még elviselhetetlenebbé teszi a gólok hiányát. Remélem el sem gondolkodunk egy új szerződésen.
Mark Viduka - csatár
Másfél év alatt Kinnear a harmadik menedzsere a klubnál, szegény Mark mikor 2007 nyarán azt nyilatkozta, hogy azért választott minket, mert a klub jó irányba valószínűleg nem erre számított. Sérülésekkel telitüzdelt időszaka van Vidukának, tavaly is mindössze 28 meccsen szerepelt (21-szer kezdőként), idén még nem láthattuk. Gólérzékenysége elvitathatatlan, de azt hiszem teljesen helytálló a Boro-s ideje alatt ráaggatott lusta jelző. Egy éves opció van Mark szerződésére is, de nem tudom, hogy ez a klubé vagy az övé. Akármelyik is, mindkét fél részéről megéri érvényesíteni: nekünk kell a csatár, de új szerződést adni nem érné meg. Viduka pedig az sérülései miatt aligha számíthat újabb jó kis szerződésre másik klubtól, ha nyáron szabadügynökké válik.
Michael Owen - csatár
A legfontosabb név a listán. Nem érdekel ki mit mond róla, továbbra is a legjobb angol csatárral van dolgunk. Nem az a tipikus gólvágó, mint Rooney, a többiek segítségével viszont a legkisebb helyzetből is eredményes tud lenni. Tekintve, hogy nem vagyunk bőlére eresztve kreatív játékosokkal létkérdés Owen megtartása. A pletykáknak legyetek kedvesek nem felülni, most télen Owen maximum a nagy négyes valamelyikéért lépne le, egyedül az Arsenalnak lehet rá szüksége, ők mióta felhúzták az Emirateset sóherek, úgyhogy ne tessék aggódni. Más kedvéért Owen nem fog mozdulni, akkor már inkább megvárja a nyarat. Az ideális az lenne, ha valamikor tavasszal hosszabbítanánk vele újabb négy évre. Az őszi nyilatkozatai alapján nyitott erre, már csak a klubnak kellene valamit lépnie. A legnagyobb gátoló tényező Owen fizetése lehet. Shepherdék álompénzért csábították ide, de neki is fel kell ismerni, hogy nem érdemes ennyit kérnie. A nagy négyesen kívül egyedül talán a Man City lenne képes megadni neki a pénzt, de kétlem, hogy aktívan érdeklődnének majd, mikor bárkit leigazolhatnak a nyáron. Egy másik problémát viszont a klubnak kell megoldania: el kell "adni" Owennek, hogy érdemes maradnia. Valami konkrét tervet kell neki mutatni, ami miatt érdemes lehet maradni neki. Ne feledjük, Owen se bajnokságot, se Bajnokok Ligáját nem nyert még és ha nem lát komoly javulási lehetőséget akkor kisebb fizetésért lehet, hogy odaszegődik valamelyik nagyobb klubhoz a trófeák megnyerésének reményével. Reméljük nem így lesz.
Ebben a posztban azt veszem számon, hogy nálunk kik azok, akiket meg kell tartani és kik azok, akiket nyugodtan elengedhetünk. Posztonként haladok.
Steve Harper - kapus
Harps 15 éve szolgál bennünket hűséggel, beszédes, hogy ezen időszak alatt mindössze 101 alkalommal szerepelt a csapatban. A nyilvánvaló ambícióhiánya ellenére (ha akarta volna ma már válogatott lehetne) úgy érzem most tényleg el kell engednünk. Tim Krul és Fraser Forster már tülkön ülve kopogtatnak a nagycsapat ajtaján, két ekkora tehetséget nem lenne szabadon parlagon hagyni. Remélem a többi élvonalbeli klub felismeri Harper kvalitásait és jövőre viszontlátjuk valahol.
Claudio Cacapa - védő
Mint a Lyon ex-kapitánya úgy éreztem megfogtuk vele az isten lábát. Nem így történt és bár volt egy jó időszaka Allardyce alatt, idénre kikerült a kezdőből és nem látom értelmét a szerződéshosszabbításnak. Szívfájdalom nélkül elengedném, pláne, hogy csak a helyet foglalja Kádár Tomi elől.
David Edgar - védő
Volt néhány egészen ígéretes mérkőzése, a Man Unitednak lőtt gólja pedig az utóbbi pár évben Newcastle-szurkolásom egyik legszebb élménye volt. Mindazonáltal - megfelelő mérkőzésszám hiányában - nem produkálta azt a fejlődést, ami miatt érdemes lenne magunknál tartani.
Nicky Butt - középpálya
Borzalmasan indult a Newcastle-karrierje, kölcsön is kellett adni a Birminghamnek és szentségelt mindenki, hogy a Brummies kiesett és Buttnak vissza kellett jönnie. Aztán jött a Villareal elleni két gól még 2006 nyarán és egyből megváltozott a szurkolók hozzáállása. Butt a következő két szezonban egészen kiválóan játszott, előbb folyton fedezve Scottie Parker butaságait, majd amolyan Rob Lee féle midfield general volt, osztogatta a labdát, visszaszerezte azt az ellenféltől, stabilitást adott a csapatnak. Egy éves opciónk van rá, először én csak ezt realizálnám, mert Butty idén mintha elvesztett volna egy sebességi fokozatot. Nyugodtan várhatunk még egy évet a döntéssel, ha tartja a mostani formáját, akkor 2010 nyarán megkínálhatjuk egy szerződéssel és nálunk vonulhat vissza.
Shola Ameobi - csatár
Októberben igyekezett minket arra emlékeztetni milyen jó volt, amikor néha odatette magát a pályán. 8 év alatt a nufc.com adatai szerint 49 találatot jegyez, a gól/kezdés aránya 34% körül mozog, ha hozzávesszük a padról való beszállásait, ez az adat 20%. Közel sem kielégítő, ráadásul Shola sosem látszik meghalni a pályán, ami még elviselhetetlenebbé teszi a gólok hiányát. Remélem el sem gondolkodunk egy új szerződésen.
Mark Viduka - csatár
Másfél év alatt Kinnear a harmadik menedzsere a klubnál, szegény Mark mikor 2007 nyarán azt nyilatkozta, hogy azért választott minket, mert a klub jó irányba valószínűleg nem erre számított. Sérülésekkel telitüzdelt időszaka van Vidukának, tavaly is mindössze 28 meccsen szerepelt (21-szer kezdőként), idén még nem láthattuk. Gólérzékenysége elvitathatatlan, de azt hiszem teljesen helytálló a Boro-s ideje alatt ráaggatott lusta jelző. Egy éves opció van Mark szerződésére is, de nem tudom, hogy ez a klubé vagy az övé. Akármelyik is, mindkét fél részéről megéri érvényesíteni: nekünk kell a csatár, de új szerződést adni nem érné meg. Viduka pedig az sérülései miatt aligha számíthat újabb jó kis szerződésre másik klubtól, ha nyáron szabadügynökké válik.
Michael Owen - csatár
A legfontosabb név a listán. Nem érdekel ki mit mond róla, továbbra is a legjobb angol csatárral van dolgunk. Nem az a tipikus gólvágó, mint Rooney, a többiek segítségével viszont a legkisebb helyzetből is eredményes tud lenni. Tekintve, hogy nem vagyunk bőlére eresztve kreatív játékosokkal létkérdés Owen megtartása. A pletykáknak legyetek kedvesek nem felülni, most télen Owen maximum a nagy négyes valamelyikéért lépne le, egyedül az Arsenalnak lehet rá szüksége, ők mióta felhúzták az Emirateset sóherek, úgyhogy ne tessék aggódni. Más kedvéért Owen nem fog mozdulni, akkor már inkább megvárja a nyarat. Az ideális az lenne, ha valamikor tavasszal hosszabbítanánk vele újabb négy évre. Az őszi nyilatkozatai alapján nyitott erre, már csak a klubnak kellene valamit lépnie. A legnagyobb gátoló tényező Owen fizetése lehet. Shepherdék álompénzért csábították ide, de neki is fel kell ismerni, hogy nem érdemes ennyit kérnie. A nagy négyesen kívül egyedül talán a Man City lenne képes megadni neki a pénzt, de kétlem, hogy aktívan érdeklődnének majd, mikor bárkit leigazolhatnak a nyáron. Egy másik problémát viszont a klubnak kell megoldania: el kell "adni" Owennek, hogy érdemes maradnia. Valami konkrét tervet kell neki mutatni, ami miatt érdemes lehet maradni neki. Ne feledjük, Owen se bajnokságot, se Bajnokok Ligáját nem nyert még és ha nem lát komoly javulási lehetőséget akkor kisebb fizetésért lehet, hogy odaszegődik valamelyik nagyobb klubhoz a trófeák megnyerésének reményével. Reméljük nem így lesz.
Kinneart kinevezték a szezon végéig
Joe Kinnear a menedzser a szezon végéig, közölte a klub pénteki közleményében.
Hát ennyi, belátható időn belül nem lesz tulajdonosváltás, bár jó lenne ezt Ashley szájából hallani. Emellett egy bocsánatkérést is elfogadnék az ő és Llambias, valamint Wise szájából, ha már minimum fél évig még egymást kell boldogítanunk.
A januári érkezők mellett komoly gondot okozhat a felnőtt keret 7 lejáró szerződésű játékosa, akik januártól szabadon tárgyalhatnak más klubokkal. Egy posztban hamarosan megvizsgálom az ő helyzetüket.
Közben Kinnneart elmarasztalta az FA a Martin Atkinson elleni kirohanása miatt, Joe december 12-ig reagálhat, aztán kihirdetik a büntetését.
"Mióta idejöttem a Newcastle Unitedhoz 100%-ig örültem a lehetőségnek. A játékosokkal remekül lehet dolgozni, a szurkolók pedig az első naptól kezdve éreztették velem, hogy otthon vagyok.
"Nagy feladat áll előttünk a bajnokság hátralévő részében, de együtt biztos vagyok benne, hogy fejlődni fogunk. Már most is van néhány nagyon jó játékos a klubnál és remélhetőleg tovább tudunk erősíteni januárban és nagyon komolyan együtt fogok működni az igazgatósággal, hogy ezt elérjük."
Hát ennyi, belátható időn belül nem lesz tulajdonosváltás, bár jó lenne ezt Ashley szájából hallani. Emellett egy bocsánatkérést is elfogadnék az ő és Llambias, valamint Wise szájából, ha már minimum fél évig még egymást kell boldogítanunk.
A januári érkezők mellett komoly gondot okozhat a felnőtt keret 7 lejáró szerződésű játékosa, akik januártól szabadon tárgyalhatnak más klubokkal. Egy posztban hamarosan megvizsgálom az ő helyzetüket.
Közben Kinnneart elmarasztalta az FA a Martin Atkinson elleni kirohanása miatt, Joe december 12-ig reagálhat, aztán kihirdetik a büntetését.
Két hiányzó szombatra
Shola Ameobi bokasérülést szenvedett egy ütközés során a csütörtöki edzésen. Ameobi jelenleg mankót használ, sérülését pénteken vizsgálják meg. Shola Martins becsúszásánál sérült meg.
Damien Duff ágyéksérülés miatt hagyja ki a mérkőzést a Riversideon, helyét minden bizonnyal Charles N'Zogbia veszi át a kezdőben.
Damien Duff ágyéksérülés miatt hagyja ki a mérkőzést a Riversideon, helyét minden bizonnyal Charles N'Zogbia veszi át a kezdőben.
2008. november 27., csütörtök
Kinnear félig felfedte a rejtélyt
Pár hete Kinnear titokzatosan körülírta két kiszemeltjét, most felfedte, hogy egyikük Riise, a másik (aki idén már gólt lőtt nekünk) kiléte még nem biztos.
Közben Steven Taylor újra edzésben és elképzelhető, hogy szombaton már pályára is léphet. Mark Viduka pedig talán-talán odaférhet a kispadra, bár ennek véleményem szerint tényleg közel semmi esélye.
"Alexandre Songot és Johan Djorout is figyeltük. Ugyanakkor mindketten játszottak kedden a Dinamo Kijev ellen, úgyhogy nagyon kicsi az esélye, hogy kölcsönvegyük őket.
"Felvettük a kapcsolatot a Romával, hogy megtudjuk mennyit kérnek Riiséért. Egyelőre várjuk a választ.
Közben Steven Taylor újra edzésben és elképzelhető, hogy szombaton már pályára is léphet. Mark Viduka pedig talán-talán odaférhet a kispadra, bár ennek véleményem szerint tényleg közel semmi esélye.
2008. november 23., vasárnap
Hétből hét a fiataloknak
Korábbi információkkal ellentétben Kádár Tomi nem utazott Londonba a nagyokkal, mert szombat kora délután ő is pályán volt az U19-es csapat aktuális meccsén Little Bentonban.
Mint azt a címből kitalálhattátok, a fiatalok ismét nyerni tudtak, ezúttal a Boro volt az áldozat, igaz Brad Inman győztes góljára egészen a 81. percig kellett várni.
Utánpótlás-csapatunk idei 13 mérkőzéséből mindössze kettőt bukott el, a 40 rúgott gól pedig a hármas átlagot is felülmúlja, köszönhetően elsősorban a nyáron érkezett Nile Rangernek, aki 8 meccsen 13 gólt vágott.
update ... 16:28
Tomi a nufc.com információval ellentétben nem játszott a meccsen, és csak Tozernek 'köszönheti', hogy nem ülhetett le a padra Londonban. Amint lesz hivatalos névsor a klub honlapján, beírom ide.
Mint azt a címből kitalálhattátok, a fiatalok ismét nyerni tudtak, ezúttal a Boro volt az áldozat, igaz Brad Inman győztes góljára egészen a 81. percig kellett várni.
Utánpótlás-csapatunk idei 13 mérkőzéséből mindössze kettőt bukott el, a 40 rúgott gól pedig a hármas átlagot is felülmúlja, köszönhetően elsősorban a nyáron érkezett Nile Rangernek, aki 8 meccsen 13 gólt vágott.
update ... 16:28
Tomi a nufc.com információval ellentétben nem játszott a meccsen, és csak Tozernek 'köszönheti', hogy nem ülhetett le a padra Londonban. Amint lesz hivatalos névsor a klub honlapján, beírom ide.
2008. november 22., szombat
Mestermérleg, PL, 14. forduló
A bravúrpontot követően Joe Kinnear érthetően elégedett volt.
Joe, gratulálok! Ez csodálatos pont a Newcastlenak!
Így van, remekül játszottunk. Azt hiszem idén csapatként most voltunk a legjobbak. Shaynek volt pár remek védése, de összességében a csapat ennél jobban talán nem is játszhat.
Volt pár nagy védése, de nem mondhatni, hogy sorra hagyták volna ki a helyzeteiket. Általában sikerült megállítani őket, mielőtt a labda Shay Givenig elért volna.
Igen, igazából nem rémlik, hogy lett volna igazán nagy helyzetük (Lampard fejese, Joe). Shaynek szinte csak átlövésekkel volt dolga. Elszántak voltunk és ha megnézzük ezt a csapatot: döntetlent játszottak a Man United és a Chelsea vendégeként is. Nem rossz, igaz?
Sok jó teljesítmény volt, de úgy vélem Sebastian Bassong középen, Habib Beye a jobb oldalon és Fabricio Coloccini (szintén középen) különösen jól játszottak.
Teljesen egyetértek, nagyon jól kezelték a szituációkat. Beye kiváló jobb hátvéd, Bassongnak idén még nem volt sok lehetősége, de élt vele, és ahogy mondta Coloccini is kiváló volt, különösen figyelembe véve az ellenfél képzettségét.
Volt pár nehezebb pillanat, az egyik amikor érvénytelenítették a gólt. Tudta, hogy les volt?
Őszintén szólva nem voltam biztos, nem tudtam, hogy Cole volt-e lesen. Látszott, hogy ő van legelől, de onnan nehéz volt megmondani, így volt, Ön hogy tudja?
Amikor Malouda ellőtte, akkor Cole lesen volt.
Igen-igen, nos, jó döntés.
Ezután volt Shay Given esete, amikor a szabadrúgásnál hátrált és hátrált. Közel volt, nem volt bent, de közel volt.
Biztos kezek, kétségem se volt. Top kapu
Krul egy hónapig a Carlisleban véd
A harmadosztályú klubtól a Tottenham csütörtökön visszahívta Ben Alnwickot (akinek öccse Jan nálunk véd), így egyetlen kapussal maradtak, a nyáron leigazolt Ben Williams személyében.Habár nem jelentették ki, hogy Krul automatikus kezdő lesz, ma bemutatkozott a Cheltenham ellen és sikerrel lehúzta a rolót.
Tim már tavaly is kölcsönben játszott a skót Falkirknél, amíg tél végén nem szenvedett súlyos vállsérülést. Harper és Given miatt nem került az első csapat közelébe, a tartalékoknál is csak négy alkalommal védett.
Tim az év végén visszatér a klubhoz, de januárban valószínűleg ismét elkerül majd egy alacsonyabb osztályú csapathoz.
Chelsea - Newcastle 0-0
Hihetetlen. Fantasztikus. Lélegzetelállító. Nagyon gyenge meccsen pontot raboltunk az éllovas otthonából.
Bevallom, egyáltalán nem számítottam erre. Pár apróbb hibától eltekintve remekül védekeztünk, a Chelsea pedig feszülten, idegesen és ami fontos sokszor veszélytelenül játszott.
Nem állítanám, hogy esélyünk volt a győzelemre (39%-os labdabirtoklással nehéz is, kíváncsi lennék egy második félidős adatra), egy Oba-lövés volt az elején, aztán a szünet előtt Gutierrez ment le az alapvonalig, de a belül lévő védők lefedezték a két csatárunkat.
A Kékek 14-szer is kapura tudtak lőni, itt jön azonban a kulcs, mindössze kétszer találták el azt. (Ez aztán jó nagy butaság volt.) Lampard ellen az első félidőben Shay hatalmasat fogott. Ashley Cole visszafejelt labdájánál azt hittem gól lesz, aztán Ivanovic fejese is csak éppen mellészállt, ezzel - akkor még nem tudtuk -, de megúsztuk a legkomolyabb helyzeteket.
A második félidőben Joe Cole góljánál taps jár a partjelzőnek, jogosan behúzta a lest és lelke rajta, de nem lengetett, amikor Given kicsit elmérte Lampard szabadrúgását és majdnem betáncolt vele a gólvonal mögé.
Az első fél óra alapján Bassongnak is jár a high-five, mint egy jó fajta szikla úgy fejelte kifelé a rendületlenül érkező beadásokat, egyedül Lampard már említett fejesénél helyezkedett rosszul. Coloval együtt hiba nélkül játszottak, ez elengedhetetlen volt.
[caption id="" align="aligncenter" width="300" caption="Majd legközelebb, kedves Florent"]
[/caption]
A hajrá legnagyobb helyzetét a csereként bejövő Ballack puskázta el, amikor Butt valamiért nem hagyta a felívelést a mögötte álló Coloccininek, hanem belecsúsztatott, a német azonban mellétüzelt.
Holmes kollégával azon vitáztunk a meccs során, hogy vajon jó volt-e az Oba-Shola csere. Ő kezdettől fogva hülyeségnek vélte, látva Ameobi 'játékát' utólag egyetértek vele, de maga az ötlet szerintem jó volt. Martins testi adottságai miatt nem tudott mit kezdeni a védelemből előrevágott lasztikkal, ha sikerült a földön eljuttatni hozzá, akkor pár másodperc múlva már a pálya szélére szorították.
A néhány hete még hattyúdalát éneklő Ameobi jobban passzolt volna a játékunkba, a szünet után olyan nyomás alatt voltunk, hogy valahogy meg kellett próbálni a csatárnak elől megtartani és/vagy faultot kiharcolni. Shola ezt mint láttuk nem tette meg, de az ötlet szerintem jó volt.
Nagyobb gond már a szélsők kérdése. Duff származása miatt alanyi jogon kezdő, miközben jószerivel meccsenként 15 percen át játszik jól. Gutierrez mellett így N'Zogbiának alig jut lehetőség, pedig - különösen az ilyen meccseken - nagyon jól jön, ha valaki egy-az-egyben meg tudja verni az emberét és megindulni a kapu felé. Sajnos ezen nem hiszem, hogy változtatni fogunk.
Mindenesetre ízlelgessük ezt a 0-0-át nagyon jól hangzik, főleg az, hogy nem kaptunk gólt, el tudnék viselni még pár ilyen jó védekezést. A Man United meg sűrűn köszöngesse meg nekünk, meg a Fulhamnek, hogy most mindössze három ponttal vesztettek többet, mint a Pool és a Chelsea.
A Bolton alaposan pofánvágta a Borot, hasonlót várok el tőlünk is, howay the Toon!
Bevallom, egyáltalán nem számítottam erre. Pár apróbb hibától eltekintve remekül védekeztünk, a Chelsea pedig feszülten, idegesen és ami fontos sokszor veszélytelenül játszott.
Nem állítanám, hogy esélyünk volt a győzelemre (39%-os labdabirtoklással nehéz is, kíváncsi lennék egy második félidős adatra), egy Oba-lövés volt az elején, aztán a szünet előtt Gutierrez ment le az alapvonalig, de a belül lévő védők lefedezték a két csatárunkat.
A Kékek 14-szer is kapura tudtak lőni, itt jön azonban a kulcs, mindössze kétszer találták el azt. (Ez aztán jó nagy butaság volt.) Lampard ellen az első félidőben Shay hatalmasat fogott. Ashley Cole visszafejelt labdájánál azt hittem gól lesz, aztán Ivanovic fejese is csak éppen mellészállt, ezzel - akkor még nem tudtuk -, de megúsztuk a legkomolyabb helyzeteket.
A második félidőben Joe Cole góljánál taps jár a partjelzőnek, jogosan behúzta a lest és lelke rajta, de nem lengetett, amikor Given kicsit elmérte Lampard szabadrúgását és majdnem betáncolt vele a gólvonal mögé.
Az első fél óra alapján Bassongnak is jár a high-five, mint egy jó fajta szikla úgy fejelte kifelé a rendületlenül érkező beadásokat, egyedül Lampard már említett fejesénél helyezkedett rosszul. Coloval együtt hiba nélkül játszottak, ez elengedhetetlen volt.
[caption id="" align="aligncenter" width="300" caption="Majd legközelebb, kedves Florent"]
[/caption]A hajrá legnagyobb helyzetét a csereként bejövő Ballack puskázta el, amikor Butt valamiért nem hagyta a felívelést a mögötte álló Coloccininek, hanem belecsúsztatott, a német azonban mellétüzelt.
Holmes kollégával azon vitáztunk a meccs során, hogy vajon jó volt-e az Oba-Shola csere. Ő kezdettől fogva hülyeségnek vélte, látva Ameobi 'játékát' utólag egyetértek vele, de maga az ötlet szerintem jó volt. Martins testi adottságai miatt nem tudott mit kezdeni a védelemből előrevágott lasztikkal, ha sikerült a földön eljuttatni hozzá, akkor pár másodperc múlva már a pálya szélére szorították.
A néhány hete még hattyúdalát éneklő Ameobi jobban passzolt volna a játékunkba, a szünet után olyan nyomás alatt voltunk, hogy valahogy meg kellett próbálni a csatárnak elől megtartani és/vagy faultot kiharcolni. Shola ezt mint láttuk nem tette meg, de az ötlet szerintem jó volt.
Nagyobb gond már a szélsők kérdése. Duff származása miatt alanyi jogon kezdő, miközben jószerivel meccsenként 15 percen át játszik jól. Gutierrez mellett így N'Zogbiának alig jut lehetőség, pedig - különösen az ilyen meccseken - nagyon jól jön, ha valaki egy-az-egyben meg tudja verni az emberét és megindulni a kapu felé. Sajnos ezen nem hiszem, hogy változtatni fogunk.
Mindenesetre ízlelgessük ezt a 0-0-át nagyon jól hangzik, főleg az, hogy nem kaptunk gólt, el tudnék viselni még pár ilyen jó védekezést. A Man United meg sűrűn köszöngesse meg nekünk, meg a Fulhamnek, hogy most mindössze három ponttal vesztettek többet, mint a Pool és a Chelsea.
A Bolton alaposan pofánvágta a Borot, hasonlót várok el tőlünk is, howay the Toon!
Előzetes: Chelsea - Newcastle
Pontot nem igazán várhatunk a meccstől, esetleg a bíztató játékban reménykedhetünk.
A Chelsea nem véletlenül volt 83 meccsen át veretlen a Stamford Bridgen a bajnokságban. Bírói segédlet, megpattanó lövés, de legfőképpen kiváló csapat kellett ehhez a rekordhoz, amit nemrég a Liverpool szakított meg.
A Pool elleni zakó után 5-0-ra elpicsázták a félig tartalékosan felálló Sunderlandet, ugyanilyen arányban gyűrték le a harmadik észak-keleti csapatot a Riversideon.
Holtversenyben a legtöbb gólt (32) és magasan a legkevesebbet (4!!!) kapták az eddigi 13 meccsen. Ha véletlenül Ryan Taylor-szerű mákunk lenne és találnánk egy gólt esélyünk lenne egy tisztességes eredményre, de tartok tőle csak az lesz a kérdés mikor lövik az első gólt.
Némi szerencsénkre elég sokan hiányoznak hazai oldalról: Belletti, Carvalho és Drogba biztosan nem, Alex lehet, hogy nem játszhat. Cech és a két Cole minden bizonnyal visszatér, míg Lampard bordasérülése miatt kérdéses (kihagyta az angolok meccsét), de játszani fog.
Nálunk ahogy már tegnap írtam Taylor maródi a szokásos embereken (Viduka, Smith, Nacho) kívül. Barton ugye kidőlt két hónapra, így a középpályán kicsit vékonyak vagyunk.
Örömömre Joe berakta Owent a kezdőbe, teljesen jogosan. Kádár Tomi ugyan (moha bácsi és forrása Kádár-anyu szerint) elutazott a többiekkel, de sajnos most még nem került be a 18-as keretbe.
A kilátások egyáltalán nem bíztatóak, mindenesetre remélem, hogy nem adjuk könnyen a bőrünket, harcosan és aggresszíven játszunk majd.
A tippem egy sima hazai 3-0. Linkek itt.
Newcastle: Shay Given, Habib Beye, Jose Enrique, Sebastien Bassong, Fabricio Coloccini, Danny Guthrie, Nicky Butt, Damien Duff, Jonas Gutierrez, Oba Martins, Michael Owen (c)
Cserék: Steve Harper, Charles N'Zogbia, Claudio Cacapa, David Edgar, Kazenga LuaLua, Shola Ameobi, Andy Carroll
Chelsea: Petr Cech, Jose Bosingwa, Ashley Cole, Branislav Ivanovic, John Terry (c), John Obi Mikel, Frank Lampard, Joe Cole, Florent Malouda, Deco, Nicolas Anelka
Cserék: Michael Ballack, Scott Sinclair, Wayne Bridge, Paulo Ferreira, Salomon Kalou, Carlo Cudicini, Mineiro
A Chelsea nem véletlenül volt 83 meccsen át veretlen a Stamford Bridgen a bajnokságban. Bírói segédlet, megpattanó lövés, de legfőképpen kiváló csapat kellett ehhez a rekordhoz, amit nemrég a Liverpool szakított meg.
A Pool elleni zakó után 5-0-ra elpicsázták a félig tartalékosan felálló Sunderlandet, ugyanilyen arányban gyűrték le a harmadik észak-keleti csapatot a Riversideon.
Holtversenyben a legtöbb gólt (32) és magasan a legkevesebbet (4!!!) kapták az eddigi 13 meccsen. Ha véletlenül Ryan Taylor-szerű mákunk lenne és találnánk egy gólt esélyünk lenne egy tisztességes eredményre, de tartok tőle csak az lesz a kérdés mikor lövik az első gólt.
Némi szerencsénkre elég sokan hiányoznak hazai oldalról: Belletti, Carvalho és Drogba biztosan nem, Alex lehet, hogy nem játszhat. Cech és a két Cole minden bizonnyal visszatér, míg Lampard bordasérülése miatt kérdéses (kihagyta az angolok meccsét), de játszani fog.
Nálunk ahogy már tegnap írtam Taylor maródi a szokásos embereken (Viduka, Smith, Nacho) kívül. Barton ugye kidőlt két hónapra, így a középpályán kicsit vékonyak vagyunk.
Örömömre Joe berakta Owent a kezdőbe, teljesen jogosan. Kádár Tomi ugyan (moha bácsi és forrása Kádár-anyu szerint) elutazott a többiekkel, de sajnos most még nem került be a 18-as keretbe.
A kilátások egyáltalán nem bíztatóak, mindenesetre remélem, hogy nem adjuk könnyen a bőrünket, harcosan és aggresszíven játszunk majd.
A tippem egy sima hazai 3-0. Linkek itt.
Newcastle: Shay Given, Habib Beye, Jose Enrique, Sebastien Bassong, Fabricio Coloccini, Danny Guthrie, Nicky Butt, Damien Duff, Jonas Gutierrez, Oba Martins, Michael Owen (c)
Cserék: Steve Harper, Charles N'Zogbia, Claudio Cacapa, David Edgar, Kazenga LuaLua, Shola Ameobi, Andy Carroll
Chelsea: Petr Cech, Jose Bosingwa, Ashley Cole, Branislav Ivanovic, John Terry (c), John Obi Mikel, Frank Lampard, Joe Cole, Florent Malouda, Deco, Nicolas Anelka
Cserék: Michael Ballack, Scott Sinclair, Wayne Bridge, Paulo Ferreira, Salomon Kalou, Carlo Cudicini, Mineiro
2008. november 21., péntek
Átigazolások: Kinnear rejtvénye
Pár hete azt mondta egyik sajtóértekezletén Joe Kinnear, hogy a Chelsea-meccs környékére végleges helyzetjelentést várhatunk a tulajdonosváltásról. Joe szeret nagyokat mondani, ezért akkor nem említettem meg a dolgot.
Most elérkezett ez az időpont és Kinneartól természetesen tegnap megkérdezték, hogy akkor mégis mi a helyzet? Érdekes válasz érkezett.
Kinnear ezen kívül elmondta, hogy egyelőre nem tudják mi a baj Taylor ágyékával, hétfőn ismét vizsgálatra küldik (ehhez kapcsolódó hír, hogy Kádár Tomit minden bizonnyal a padra nevezik holnap). Elégedett N'Zogbia edzésmunkájával és lehet, hogy berakja holnap a kezdőbe. Dicsérte Owen hozzáállását, de hozzátette mostanában a másik két csatár is gólerős, ezért nehéz döntés Michaelt játszatni. Valamint kiosztotta Givoanni Trappatonit, az írek szövetségi kapitányát, amiért a héten (már nem először) a médiában üzent az olasz kluboknak, hogy próbálják meg leigazolni a portást.
Vissza a fenti idézetre, nem erre számítottam. Nagyon örülnék, ha lezajlana már ez a hercehurca, Joe mehetne és új garnitúra kerülne a klub élére, de egyelőre nem látni, hogy ez hamar megtörténne. Másrészt Joe felvázolt elképzelései pozitív meglepetésként hatottak. A kölcsönjátékosok igazi kockázat nélküli befektetések, ha lehet ilyet mondani, és ha júniusig végre sikerül új állandó menedzsert kinevezni, nincs megkötve a keze, visszaengedheti a játékosokat.
A Football Focus, a BBC műsora labdarúgó magazinja kicsit tovább vájkált.
A romai játékos szinte biztosan John Arne Riise. Csak egyetérteni tudok, Enrique az egyetlen normális bal hátvédünk, ő pedig a tavalyi szezonhoz képest semmi fejlődést nem mutat, pedig lenne hová javulnia.
A másik játékos sokak szerint Denilson az Arsenalból. Erről én nem vagyok meggyőződve, de végigböngészve az ellenünk gólt szerzők listáját ő az egyetlen, aki mellőzve van klubjánál és segítség lehet egy nagy hiányunkra: kreativitás a középpálya tengelyében.
A hiány pótlásával itt is egyetértek, és tekintve, hogy januárban nincs nagy vándorlás még a személlyel sincs gondom, bár remélem hosszú távon nem vele próbáljuk meg betölteni ezt a szerepet. Itt még jobban örülök, ha csak kölcsönről van szó.
Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Egyrészt mit gondoltok a két játékosról, másrészt hogyan viszonyultok ahhoz, hogy úgy néz ki Joe a vártnál tovább marad?
Most elérkezett ez az időpont és Kinneartól természetesen tegnap megkérdezték, hogy akkor mégis mi a helyzet? Érdekes válasz érkezett.
Lesz megbeszélés ön és Ashley között szombaton, vagy el lesz halasztva - ha igen meddig?
Hó végéig, a Middlesbrough után, nem tudom. Nem könnyű, időnként bosszantó.
Azt mondtam, hogy a Chelsea-meccs után, de azóta odébb vitték a kapufákat. Amint közelebb kerülnek az eladáshoz mindig előjön egy probléma.
Azt hajtogatják, hogy ennyi idő kell még, de eddig még nem láttunk semmi pénzt az amerikai csoporttól. Ennyit tudok. Amíg valami konkrétum nem lesz, nem lesz üzlet.
Van egy listám, jó pár kiváló játékossal, akiket idehozhatnánk. Csinos összeget kell fizetni a komoly játékosok kölcsönvételéért - két millió fontot egy nagyon remek játékosért - júniusig.
A cél, hogy jobbak legyünk, ezt nem győzöm hangsúlyozni. Két első osztályú játékos. Nem gondolom, hogy idejönnek - tudom. Januártól júniusig kölcsönbe, utána reméljük végleg.
100-szor jobban járnánk velük. Mindketten 10 millió fontot érnek. Nem játszanak rendszeresen, de remek játékosok.
Kinnear ezen kívül elmondta, hogy egyelőre nem tudják mi a baj Taylor ágyékával, hétfőn ismét vizsgálatra küldik (ehhez kapcsolódó hír, hogy Kádár Tomit minden bizonnyal a padra nevezik holnap). Elégedett N'Zogbia edzésmunkájával és lehet, hogy berakja holnap a kezdőbe. Dicsérte Owen hozzáállását, de hozzátette mostanában a másik két csatár is gólerős, ezért nehéz döntés Michaelt játszatni. Valamint kiosztotta Givoanni Trappatonit, az írek szövetségi kapitányát, amiért a héten (már nem először) a médiában üzent az olasz kluboknak, hogy próbálják meg leigazolni a portást.
Vissza a fenti idézetre, nem erre számítottam. Nagyon örülnék, ha lezajlana már ez a hercehurca, Joe mehetne és új garnitúra kerülne a klub élére, de egyelőre nem látni, hogy ez hamar megtörténne. Másrészt Joe felvázolt elképzelései pozitív meglepetésként hatottak. A kölcsönjátékosok igazi kockázat nélküli befektetések, ha lehet ilyet mondani, és ha júniusig végre sikerül új állandó menedzsert kinevezni, nincs megkötve a keze, visszaengedheti a játékosokat.
A Football Focus, a BBC műsora labdarúgó magazinja kicsit tovább vájkált.
Van már egy listám, amint találkozok Mike-kal odaadom neki.
Két játékosra van szükségünk, lehetőleg azonnal. Egyikőjük a Romában van, de jelenleg nem tagja a kezdőnek. A másik idén már gólt lőtt nekünk.
Ismerem az ügynökeiket, kölcsönvennénk őket a szezon végéig. Már azt is tudom, hogy a romai játékos idehozatala 2 millió fontba kerülne.
Erősítenünk kell a keretet és nagy lökést adna, ha sikerülne megszerezni őket, mindketten kiváló játékosok.
A romai játékos szinte biztosan John Arne Riise. Csak egyetérteni tudok, Enrique az egyetlen normális bal hátvédünk, ő pedig a tavalyi szezonhoz képest semmi fejlődést nem mutat, pedig lenne hová javulnia.
A másik játékos sokak szerint Denilson az Arsenalból. Erről én nem vagyok meggyőződve, de végigböngészve az ellenünk gólt szerzők listáját ő az egyetlen, aki mellőzve van klubjánál és segítség lehet egy nagy hiányunkra: kreativitás a középpálya tengelyében.
A hiány pótlásával itt is egyetértek, és tekintve, hogy januárban nincs nagy vándorlás még a személlyel sincs gondom, bár remélem hosszú távon nem vele próbáljuk meg betölteni ezt a szerepet. Itt még jobban örülök, ha csak kölcsönről van szó.
Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Egyrészt mit gondoltok a két játékosról, másrészt hogyan viszonyultok ahhoz, hogy úgy néz ki Joe a vártnál tovább marad?
2008. november 19., szerda
Newcastle - Wigan 2-2
Sajnos úgy tűnik most egy ideig ez lesz a módi. Ismét nincs túl sok időm írni, ezért csak pontokba szedve vázolom fel gondolataimat a hétvégi 2-2-vel kapcsolatban.
Mára ennyi, remélem a jövő héten már több időm lesz foglalkozni a bloggal.
Addig is: Howay the Toon!
- Ahogy már a meccs alatt is írtam, Ryan Taylor mumusunk, ezt máshogy nem lehet magyarázni. Korábbi években még normális gólokat lőtt nekünk, de ez a mostani kacskán lecsúszott hatalmas nagy mákos gól nagyon leterhelte a feldolgozó egységemet.
- Természetesen lesokkolta a fiúkat a bekapott gól, de azért 5-10 perc után illett volna érdemi dolgokat művelni a pályán, erre nagyjából a félidő utolsó 10 percéig várni kellett. Ebben Kinnear is ludas, a múlt héten nem csak azért kaptunk ki, mert Cacapa borzasztó volt, a középpályán is alaposan átjátszottak minket, illett volna változtatni.
- Barton sérülése ezzel együtt rosszul jön (mint minden sérülés), két hónap nagyon hosszú idő.
- Martins nagyon megbízhatatlan. Éles szögből védhetetlen gólt varrt a hajrában, viszont az első félidőben nagyon csúnyán elhibázott egy ziccert. Nem akarom Owenhez hasonlítani, mert Mickey is elpuskázott két lehetőséget (igaz egyiknél Kirkland hatalmasat védett), de mivel Martins a rosszabb helyezkedése miatt ritkábban kerül helyzetbe, jobb helyzetkihasználás kell tőle, hogy rendszeresen eredményes legyen.
- Remélem Owen most már bekerül a kezdőbe, Shola hattyúdala véget ért, jobb ha ezt Kinnear is belátja. Ha viszont ívelgetésekre alapozunk hétvégén (ami felér az öngyilkossággal) akkor a logika Ameobi játékát sugallja.
- Ami igaz az igaz: a második félidőben remekül játszottunk és a hátrányból való felállás végre benne van a keretben. Roeder és Allardyce alatt nem hiszem, hogy valamikor is visszajöttünk volna hátrányból. Kár, hogy Kinnear alatt ez eddig maximum döntetleneket eredményezett.
- Hétről hétre előjön, de nem győzöm hangsúlyozni. Minél hamarabb le kell bonyolítani a tulajdonosváltást és tiszta lapot kezdeni. Rob Lee arról spekukált a héten, hogy Shearer elvállalná a menedzseri posztot, ha visszatérne az új tulaj a konzervatív hierarchiára. Nem hiszem, hogy feltétlen Shearer kellene ide, de Wise eltávolítását maradéktalanul támogatom.
Mára ennyi, remélem a jövő héten már több időm lesz foglalkozni a bloggal.
Addig is: Howay the Toon!
2008. november 17., hétfő
Barton két hónapot hagy ki
Közepesen súlyos térdszalagsérülse van Joey Bartonnak, derült ki hétfő délelőtt. Bartont szombaton Cattermole becsúszása után kellett lecserélni és a vasárnapi vizsgálatok után mintegy 8 hetet jósolnak neki.
Várhatóan csak az új évben látjuk újra a pályán.
Várhatóan csak az új évben látjuk újra a pályán.
2008. november 15., szombat
Newcastle - Wigan 2-2
Hihetetlen izgalmas hajrában egy megnyert meccset buktunk el a fél órán át tíz emberrel küzdő Wigan ellen. Titus Bramble egyenlítő gólját a sors undorának nevezném.
Előzetes: Newcastle - Wigan
Kötelező győzelem, még ha csak pontok választják el egymástól a tabella 60%-át. Az utóbbi két hazai meccsen fontos lépéseket tettünk várunk megerősítése érdekében, ezt ma csak egy győzelemmel lehet folytatni.Elsőként a legfontosabb: Taylor most sem játszik. Nem kedvencem a srác, de múlt héten nagyon hiányzott a csapatból. Bár Cacapa a korai hibája után vasárnap elég gyérül teljesített, nem hiszem, hogy kikerül a csapatból. Alternatívája Bassong lehet, ő sem tölt el hatalmas önbizalommal.
Második legfontosabb: az auszi újra edz. Öt hónapnyi kihagyás után újra tréningezett Mark Viduka. Ha minden jól megy akár még idén láthatjuk.
Egyelőre marad Shola Ameobi az első számú centerünk és szerény meglátásom szerint Owen ismét csak a padról jön majd, vasárnap nem mutatott olyat, amivel kiszoríthatná Martinst.
A vendégeknél nagy kérdés a második számú gólzsák Emile Heskey játéka, a hétközi 0-3-at kihagyta, 50-50%-ra taksálják a szereplését. Chris Kirkland kapus kisebb hátsérüléssel küzd, de vállalni fogja a játékot.
Heskey esetleges kiválása jelentősen leegyszerűsítheti a képletet. Figyelni kell Camarára és aggresszíven kilépni Amir Zakira. A kölcsönben játszó egyiptomi már 8 bajnoki gólnál jár, szebbnél szebb kapáslövésekkel vette már be a Pool, a City és a West Ham kapuját, nagyon veszélyes játékos.
Idáig már kész voltam kora délután, de sajnos el kellett mennem otthonról, úgyhogy most következzék egy kurta-suta lezárás.
Cacapa múlt heti játéka a kezdő pozíciójába került, Bassong kezd Coloccini mellett. Heskey sérülése nem jött rendbe. Egy győzelem a 10. helyig repíthet minket, ennek megfelelően játsszunk.
Howay the Toon!
Newcastle: Shay Given, Habib Beye, Jose Enrique, Fabricio Coloccini, Sebastien Bassong, Nicky Butt (c), Joey Barton, Jonas Gutierrez, Damien Duff, Oba Martins, Shola Ameobi.
Cserék: Steve Harper, Michael Owen, Danny Guthrie, Charles N'Zogbia, Geremi, Claudio Cacapa, Andy Carroll.
Wigan: Chris Kirkland, Paul Scharner, Maynor Figueroa, Emmerson Boyce, Titus Bramble, Olivier Kapo, Lee Cattermole (c), Antonio Valencia, Wilson Palacios, Ryan Taylor, Henri Camara.
Cserék: Michael Pollitt, Kevin Kilbane, Michael Brown, Daniel de Ridder, Tomasz Cywka, Tomasz Kupisz, Jonathan Routledge.
2008. november 14., péntek
Most mi is van?
Bár az kissé túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy aludni nem tudok hetek óta, de tény és való, hogy aggaszt a helyzet ami az elmúlt hónapokban történt a Newcastle United csapatánál, de ami még ennél is jobban izgat, az a tabella állása. Jelenleg a 18. helyen állunk és nem tudok válaszolni magamban arra a kérdésre, hogy vajon mi most a kiesés ellen küzdünk hetek óta, vagy annyira kiélezett a küzdelem a 8. és a 20. helyen álló klub között, hogy szó sem lehet erről? Egy biztos, minden győzelem és pont értékes ebben a helyzetben.
Szóval véleményeiteket várjuk a témával kapcsolatban!
Howay the Toon!
Szóval véleményeiteket várjuk a témával kapcsolatban!
Howay the Toon!
Visszatekintő
Három forduló telt el az angol bajnokságból és bizony vegyes érzelmekkel ülök itt a gép előtt. Augusztusi rajt óta sok minden történt szeretett csapatunkkal, ezeket szeretném most itt összefoglalni.
Tehát vészesen közeledett a rajt. Egy igencsak sok sérüléssel bajlódó Manchester United várt minket tárt karokkal az Old Trafford-on. A mérkőzés előtti sajtótájékoztatón Keegan bejelentette, miszerint Fayet leigazolta az újonc Stoke City, ám ezzel bezárul a távozók sora. Egyik szemem sírt a másik irgalmatlan boldog volt. Egyrészről elveszítettünk egy viszonylag értékes védőt, ráadásul a mai napig nem tiszta, hogy mi is volt távozásának oka, másrészről pedig úgy érezhettük, hogy sikerült a húsevő cápáktól megvédeni James Milnert, Shay Givent, Michael Owent és Obafemi Martinst is.
Eközben egy sok-sok részes argentín szappanoperához hasnló sorozat indult Shola Ameobi és az Ipswich Town címmel. Gondolom senkinek nem kell elmondanom a sorozat tartalmát: az Ipswich ilyen (most hevesen mutogatok az ujjammal) közel állt, ahhoz, hogy megszabadítson minket egy viszonylag jól kereső nullától. Elnézést a kicsit durva megfogalmazásért, ha a nemzeti sport online-on írnám ezt a cikket, valószínűleg már jönnének a kommentek, hogy "szeretnék én így focizni", meg hasonló szánalmas írások, de véleményem szerint Ameobi nem méltó a fekete-fehér viseletre. Ha mindenféleképpen ilyen mezt akar viselni, menjen az Udinese-be, vagy a West Bromba!
Na jó. Ennyit Ameobiról. Eljött a nagy nap. Úgy utaztunk észak-nyugatra, hogy "lesz ami lesz", szezon elején járunk, bátran kell játszani. Mindhárom új játékosunk kezdőként kapott lehetőséget a bizonyításra a Manchester United ellen, éltek is vele, hiszen Guthrie, Gutierrez és Coloccini is jól futballozott. Martins gyönyörű fejesére hamar válaszolt Fletcher és akadt talán egy-két nagyobb helyzetünk a mérkőzés során, ám azt kell mondanom, hogy teljes mértékig elégedett voltam a csapat teljesítményével. 1-1 lett a vége, nem rossz a címvédő és a BL győztes ellen, bár tudjuk, hogy a United-nek nem specialitása a gólparádé a szezon kezdetén. Lényeg az, hogy jó szájízzel mentem aludni aznap este.
A következő héten válogatott mérkőzésekre került sor, Anglia U21-es együttese, Milner vezényletével, góljával nyert Szlovénia ellen. Coloccini és Gutierrez Argentínát segítette, a bomba formában lévő Given és Duff pedig Írország válogatottjában bizonyult alapjátékosnak.
Kettőt néztünk és máris csupán egy nap volt hátra első hazai mérkőzésünkig,
Tehát vészesen közeledett a rajt. Egy igencsak sok sérüléssel bajlódó Manchester United várt minket tárt karokkal az Old Trafford-on. A mérkőzés előtti sajtótájékoztatón Keegan bejelentette, miszerint Fayet leigazolta az újonc Stoke City, ám ezzel bezárul a távozók sora. Egyik szemem sírt a másik irgalmatlan boldog volt. Egyrészről elveszítettünk egy viszonylag értékes védőt, ráadásul a mai napig nem tiszta, hogy mi is volt távozásának oka, másrészről pedig úgy érezhettük, hogy sikerült a húsevő cápáktól megvédeni James Milnert, Shay Givent, Michael Owent és Obafemi Martinst is.
Eközben egy sok-sok részes argentín szappanoperához hasnló sorozat indult Shola Ameobi és az Ipswich Town címmel. Gondolom senkinek nem kell elmondanom a sorozat tartalmát: az Ipswich ilyen (most hevesen mutogatok az ujjammal) közel állt, ahhoz, hogy megszabadítson minket egy viszonylag jól kereső nullától. Elnézést a kicsit durva megfogalmazásért, ha a nemzeti sport online-on írnám ezt a cikket, valószínűleg már jönnének a kommentek, hogy "szeretnék én így focizni", meg hasonló szánalmas írások, de véleményem szerint Ameobi nem méltó a fekete-fehér viseletre. Ha mindenféleképpen ilyen mezt akar viselni, menjen az Udinese-be, vagy a West Bromba!
Na jó. Ennyit Ameobiról. Eljött a nagy nap. Úgy utaztunk észak-nyugatra, hogy "lesz ami lesz", szezon elején járunk, bátran kell játszani. Mindhárom új játékosunk kezdőként kapott lehetőséget a bizonyításra a Manchester United ellen, éltek is vele, hiszen Guthrie, Gutierrez és Coloccini is jól futballozott. Martins gyönyörű fejesére hamar válaszolt Fletcher és akadt talán egy-két nagyobb helyzetünk a mérkőzés során, ám azt kell mondanom, hogy teljes mértékig elégedett voltam a csapat teljesítményével. 1-1 lett a vége, nem rossz a címvédő és a BL győztes ellen, bár tudjuk, hogy a United-nek nem specialitása a gólparádé a szezon kezdetén. Lényeg az, hogy jó szájízzel mentem aludni aznap este.
A következő héten válogatott mérkőzésekre került sor, Anglia U21-es együttese, Milner vezényletével, góljával nyert Szlovénia ellen. Coloccini és Gutierrez Argentínát segítette, a bomba formában lévő Given és Duff pedig Írország válogatottjában bizonyult alapjátékosnak.
Kettőt néztünk és máris csupán egy nap volt hátra első hazai mérkőzésünkig,
2008. november 13., csütörtök
Nacho négy hónapig nem játszhat
Valószínűleg senkinek nem emeli meg vészesen a vércukrát a hír, de Nacho Gonzalez további négy hónapig nem lesz bevethető. Az uruguayi középpályás sérült Achillesét megműtötték, így nagyjából biztosnak tekinthető, hogy többet nem látjuk a klub mezében.
Különösebben nem is bánom, a pár perc alapján, amit a pályán töltött nem vesztünk sokat, ráadásul ő a legkomolyabb szimbóluma a nyár végi kétséges irányítású átigazolási politikának.
Különösebben nem is bánom, a pár perc alapján, amit a pályán töltött nem vesztünk sokat, ráadásul ő a legkomolyabb szimbóluma a nyár végi kétséges irányítású átigazolási politikának.
Kinnear emberi oldala
Ahogy egyre több pénz van az angol élvonalban, egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a játékvezetők hibái, ezekre pedig egyre aggresszívebben reagálnak menedzserek, játékosok egyaránt. Ebben a környezetben igazán egyedülálló példát statuált ma Joe Kinnear.
A Fulham második gólját megelőző szituációnál Joe szerint Martin Atkinsonnak szabadrúgást kellett volna ítélnie Cacapa javára. Ezt szemére is vetette a mérkőzés utáni értékelésében.
Az FA arra kérte Kinneart, hogy adjon magyarázatot viselkedésére, amire Joe ma eképpen reagált.
Lehet, hogy nem egy lángész, de őszinte és egyenes ember ez a Joe.
A Fulham második gólját megelőző szituációnál Joe szerint Martin Atkinsonnak szabadrúgást kellett volna ítélnie Cacapa javára. Ezt szemére is vetette a mérkőzés utáni értékelésében.
"Egyértleműen fault volt a büntető előtt. Erre itt van egy Miki egér, aki nem csinál semmit. A hibája nagyon sokba került nekünk."
Az FA arra kérte Kinneart, hogy adjon magyarázatot viselkedésére, amire Joe ma eképpen reagált.
"Sajnálom, ha a nyilatkozatom megbántotta a játékvezetőt, feltétlenül felfogom hívni. Vasárnap a mérkőzés után nagyon feldúlt voltam ... Elfogadom, hogy szavaim nem voltak helyén valóak és fel fogom hívni Martin Atkinsont, hogy ezt neki is elmondjam."
Lehet, hogy nem egy lángész, de őszinte és egyenes ember ez a Joe.
2008. november 12., szerda
Craig Moorenak rákja van
Ma jelentette több ausztrál médium, hogy Craig Moorenak hererákja van. A 32 éves védőt tegnap megoperálták, orvosa szerint bíztató az állapota.
Jobbulást, Craig!
Jobbulást, Craig!
Andy Cole visszavonult
Bizonyára sokan tudjátok már, hogy Andy Cole tegnap bejelentette visszavonulását.Sajnos nem adatott meg, hogy youtube-klippeken kívül láthassam a csíkos mezben, a 90-es évek végi nagy Man Unitedban láttam először élőben játszani.
Cole 1993-ban került hozzánk, ősszel leigazoltuk Beardsleyt és első Premiership szezonunk során Andy 34 gólt jegyzett, a szezonban összesen 41 gólt lőtt, megdöntve Hughie Gallacher rekordját a szezonban lőtt gólok számát tekintve.
95 januárjában aztán Keegan általános meglepetésre eladta a Manchester Unitednak, ahol Cole az évek során tehetségének kijáró trófeákat gyűjtött és egészen 2001-ig szolgálta a vörös ördögöket. Manchesterben azonban közelébe se került a nálunk elért mutatójának: 83 meccs 68 gól, hátborzongató.
Cole a MU-t követően ide-oda vándorolt, 6 csapatban is megfordult, mielőtt most nyáron hazaigazolt a Nottingham Foresthez. A felek azonban október végén felbontották a szerződést, ezt követően pedig Cole végleg szögre akasztotta a csukát.
Ugyanakkor elismerte, hogy nem akar távozni a futballból, "Rengeteg tapasztalatom van, nem akarom magamnak megtartani.", mondta a BBC honlapján.
A legjobb youtube-videó, amit találtam, a 92/93-as összefoglaló (koronázás is van benne).
Fulham - Newcastle 2-1
Kicsit megkésve de itt vannak gondolataim erről a fájó vereségről.
Elnézést a formátumért, sietősre kellett vennem a figurát.
Howay the Toon!
- Miért kellett ennyire beszari módon játszani az első 25-30 percben? Egy beugróval a védelem közepén várható volt, hogy nem fogjuk gól nélkül lehozni a meccset, akkor már inkább léptünk volna fel aggresszíven és próbáltuk volna győzelemre törni.
- Cacapa nagyon szerencsétlen. Mindkét gólban komoly szerepe volt, megkapta a lehetőséget és nagyon peches megmozdulásai voltak. Az első gólnál elismerem, hogy rossz megoldást választott, de Johnsonnak óriási mákja volt. A második gólnál túl könnyen engedte magát beforgatni, de ettől még szabadrúgást kellett volna kapnia.
- Enrique nagyon inkonzisztens. Otthon az utolsó két meccsen egész ügyes volt, erre most a legegyszerűbb passzokat is képes volt elrontani.
- Jonas rövid Newcastle-pályafutása leggyatrább teljesítményét láthattuk, felejtsük el, mindenkinek lehetnek rossz napjai.
- Buttnak be kellett volna lőnie azt a ziccert, onnan szerintem is megnyertük volna a meccset, ami hihetetlenül jól jött volna.
- Így viszont újra kiesőzónában vagyunk, és szombaton hat pontos meccset játszunk a masszív Wigannel, aztán mehetünk vissza Nyugat-Londonba.
- Remek volt látni ahogy lejátszottuk őket a második félidő nagy részében, de megint visszajutunk oda, hogy miért nem lehet így játszani az első perctől kezdve.
- Bízzunk benne, hogy minél hamarabb sikerül rendezni a tulajváltást és kinevezni egy állandó menedzsert, mert - ahogy Holmes találóan megjegyezte - Kinnear jó motivátor, de nem tud meccselni.
- A Liga-kupa kiesés miatt szabad a hetünk, tegnap a Wigan A 3-0-ra kikapott az Arsenal B-től, úgyhogy nem állhatnak jól önbizalom és frissesség terén, nekik kell esni szombaton.
Elnézést a formátumért, sietősre kellett vennem a figurát.
Howay the Toon!
2008. november 10., hétfő
Megindult a Shearer-spekuláció
Ma a fogadóirodáknál 9-10 körülről 2 alá csökkent az az odds, amit Alan Shearer kinevezésekor kifizetnek a fogadóknak. A SkyBet egyik fejese azt mondta, hogy jelentős pénzt tettek fel Shearerre a nap folyamán, elsősorban az észak-keleti régióban.
Véleményem szerint egy jól sikerült pletykáról van szó, Shearer nevét hallva pedig az emberek többsége elhitte a dolgot. Egy Deschamps-pletyka hallatán nem hiszem, hogy sokan rohantak volna a bukikhoz.
De persze az ördög nem alszik.
Véleményem szerint egy jól sikerült pletykáról van szó, Shearer nevét hallva pedig az emberek többsége elhitte a dolgot. Egy Deschamps-pletyka hallatán nem hiszem, hogy sokan rohantak volna a bukikhoz.
De persze az ördög nem alszik.
2008. november 9., vasárnap
Fulham - Newcastle 2-1
Két szerencsés gól elég volt a Fulhamnek, hogy visszalökjenek minket a kiesési zónába. Nem értettem miért játszottunk ennyire passzívan az első félidőben, mikor a második félidőben megmutatttuk milyen jók tudunk lenni. Döntetlent szerintem megérdemeltünk volna, nem sikerült, így jövő héten a Wigan ellen muszáj lesz nyerni.
[caption id="" align="aligncenter" width="416" caption="Az első ..."]
[/caption]
[caption id="" align="aligncenter" width="416" caption="Az első ..."]
[/caption]
Előzetes: Fulham - Newcastle
Két sikeresen megvívott hazai meccs után újra következhet az a fránya London, igaz annak legkönnyebben bevehető bástyája, a Craven Cottage.A Fulham elleni vendégmérlegünk jóval jobb, mint egyes londoni pályákon, de azért a PL-érában ott csúfondárkodik 4 zakó a három győzelem mellett. Tavaly Barton utolsó percben értékesített (Smith kamu eséséért ítélt) büntetőjével elhoztuk a három pontot és most is hasonlóban végeredményben bizakodnak a srácok.
Owen a héten az európai kijutásról beszélt, Kinnear szerint pedig simán szerezhetünk hat pontot a következő két meccsen.
Viduka, Smith, Xisco és Nacho továbbra is sérültek és Kinnear a meccs előtt erősen utalt rá, hogy nem kíván változtatni a kezdőcsapaton, Owen tehát ismét a padon fog kezdeni. Joe nem győzte dicsérni a Barton-Butt tengelyt. Őszintén szólva nem voltam híve annak, hogy Butt stabil kezdő legyen, de Guthrie kisebb visszaesése valóban igazolja Nicky helyét a kezdőben.
Ahogy telnek a meccsek és gyűlnek Barton lábaiban a kilométerek, úgy játszik egyre közelebb ahhoz a szinthez, amivel a Cityben nevet csinált magának. Még mindig lassan hoz döntéseket, de azt hiszem ez csak javulni fog.
[caption id="" align="aligncenter" width="300" caption="Kösz a fellángolást, de átlátunk rajtad."]
[/caption]Shola hattyúdala lassan szerintem véget ér. Szép volt, jó volt, ennyi volt. Öt-hat meccsen át a pali úgy játszott, ahogy csak nagyon kivételes napokon láthattuk, de a Villa ellen már kiütköztek a hiányosságai és néha már csak púp volt a többiek hátán. Örülnék neki, ha tudná még hozni ezt a formát, de nem táplálok nagy reményeket.
A két remek hazai siker valószínűleg lelket és önbizalmat öntött a játékosokba, nagyon kíváncsi leszek ebből mit mentenek át idegenbe. Hozzáteszem, hogy a Fulham pályája talán a legkevésbé hazai a szónak abban az értelmében, hogy a vendég drukkerek aránya itt a legnagyobb (a vendégszektoron kívül még külön semleges zóna is van, ahová vendégszurkolók szintén vehetnek jegyet).
Hodgson csapata mint mindig idén is botrányosan játszik idegenben: öt meccsen két rúgott gól négy vereség, egy döntetlen. Amiért mégis összeszedtek 11 pontot az az egészen remek hazai mérleg, megverték az Arsenalt, a Boltont és két hete a Wigant annak az Andy Johnsonnak a duplájával, aki idén még gól nélkül állt.
Nem rúgják halomra a gólokat (mindössze hat az öt hazai bajnokin), de valamiért nagyon nehéz ellenük betalálni a Craven Cottage-en. Néha ordas nagy mákjuk van, mint a Sunderland ellen, néha egyszerűen csak jól játszanak, mint a Wigan ellen.
[caption id="" align="aligncenter" width="468" caption="El ... kell ... találnom ... a kapufát."]
[/caption]A helyzetkihasználással idén gondjaik vannak, ez otthon azért kicsit jobban megy, még ha Gera Zotya mostanában imádja eltalálni a kapufát. Van jó néhány megtermett játékosuk, pontrúgásokból véleményem szerint veszélyesek lehetnek és megfontolandó, mennyire toljuk fel a védővonalat, mert Johnsonnak csak egy olyan labda kell, amikor nincs lesen.
Kemény mérkőzést várok, a legboldogabb egy kapott gól nélküli 90 perccel lennék, de ezt a potenciált még nem látom a csapatunkban, úgyhogy a tippem egy szoros, de mindkét fél részéről megérdemelt 1-1.
Holnap 17 órától a Eurosport 2-n, valamint a myp2p segítségével az interneten lehet követni a meccset, jó szurkolást.
Howay the Toon!
Newcastle: Shay Given, Habib Beye, Jose Enrique, Claudio Cacapa, Fabricio Coloccini, Nicky Butt, Joey Barton, Jonas Gutierrez, Damien Duff, Shola Ameobi, Oba Martins
Cserék: Steve Harper, Sebastien Bassong, Michael Owen, Geremi, Charles N'Zogbia, Danny Guthrie, Andy Carroll
Fulham: Mark Schwarzer, John Pantsil, Paul Konchesky, Brede Hangeland, Aaron Hughes, Zoltan Gera, Danny Murphy, Jimmy Bullard, Simon Davies, Andy Johnson, Bobby Zamora
Cserék: Chris Baird, Clint Dempsey, Erik Nevland, Pascal Zuberbuhler, Fredrik Stoor, Leon Andreasen, Julian Gray
Taylor sérülés miatt otthon maradt, Cacapa helyettesíti.
Nem igazán értem ezt miért kellett ekkora titokban tartani.
2008. november 8., szombat
Utánpótlás: Alázás otthon
Az éllovas Newcastle-ifjak 5-2-re lemosták a Huddersfield Town csapatát szombaton kora délután és sorozatban öt győzelemnél járnak.
Már egy perc után vezettünk, egy hosszú indításra Michael McCrudden csapott le. A főszerep ismét Nile Rangeré volt, az ex-Soton csatár az 5. percben újra betalált.
Még mindig nem jártak a 10. percnél, Chippendale (hatalmas név) góljával megfelezték a különbséget a vendégek.
A félidő derekán újra beköszönt Ranger, míg McCrudden 18-ról kapufát rúgott. A félidő előtt volt először három a különbség, Conor Newton megszerezte élete első gólját a legidősebb utánpótláscsapatban.
Újra csak két percet kellett várni a válaszra, egy pontatlan hazaadást elcsíptek a vendégek, így a félidőben 4-2-vel vonultak öltözőbe a fiúk.
A végeredményt a 72. percben James Tavernier beadásából Ranger állította be, megszerezve idei második mesterhármasát.
Newcastle: Jak Alnwick (17), James Tavernier (17), Shane Ferguson (17), Brad Inman (17), Ben Tozer (18), Darren Lough (19)(tbc 78.), Michael McCrudden (17), Conor Newton (17), Nile Ranger (17), Fabio Zamblera (18) (tbc 66.), Sammy Ameobi (16).
Nem használt cserék: hamarosan
Már egy perc után vezettünk, egy hosszú indításra Michael McCrudden csapott le. A főszerep ismét Nile Rangeré volt, az ex-Soton csatár az 5. percben újra betalált.
Még mindig nem jártak a 10. percnél, Chippendale (hatalmas név) góljával megfelezték a különbséget a vendégek.
A félidő derekán újra beköszönt Ranger, míg McCrudden 18-ról kapufát rúgott. A félidő előtt volt először három a különbség, Conor Newton megszerezte élete első gólját a legidősebb utánpótláscsapatban.
Újra csak két percet kellett várni a válaszra, egy pontatlan hazaadást elcsíptek a vendégek, így a félidőben 4-2-vel vonultak öltözőbe a fiúk.
A végeredményt a 72. percben James Tavernier beadásából Ranger állította be, megszerezve idei második mesterhármasát.
Newcastle: Jak Alnwick (17), James Tavernier (17), Shane Ferguson (17), Brad Inman (17), Ben Tozer (18), Darren Lough (19)(tbc 78.), Michael McCrudden (17), Conor Newton (17), Nile Ranger (17), Fabio Zamblera (18) (tbc 66.), Sammy Ameobi (16).
Nem használt cserék: hamarosan
Tíz forduló után...
Bizony már tíz forduló lezajlott az angol bajnokság 2008/2009-es idényéből, így itt az idő, hogy összefoglaljuk kicsit mi is történt az elmúlt hónapokban.
Nos, ez a szezon is bíztatóan indult számunkra, egy viszonylag csendes átigazolási időszakot követően természetesen a célkitűzés idén is, hogy végre ismét megmutassuk, mit tudunk Európában. Be kell vallanom őszintén, hogy augusztus 17-én úgy ültem le a számítógép elé, mint Kevin Keegan az Old Trafford "away" kispadjára. Jelszónk: tisztes helytállás. Persze nem jellemző rám ez a negatív hozzáállás, de mégiscsak a 2007/2008-as angol bajnok és bajnokok ligája győztes otthonába látogattunk.
Kupák ide, vagy oda, teljesen megérdemelt döntetlent csikartunk ki az Álmok Színházában. Oba Martins fejesgóljára szinte rögtön válaszolt Fletcher és így ki is alakult az 1-1-es eredmény. Nem is rossz, bár ha arra gondoltam, hogy a Man. United milyen borzasztóan kezdte a tavalyi szezont, nem is csodálkozom semmin. De ez engem nem igazán izgat, mindig öröm egy jó eredményt eléri egy Top 4 (anyátok!) csapat ellen.
Eközben úgy tűnt, hogy sikerül elpasszolni Shola Ameobit az Ipswichnek milliókért és talán nem kell látnom a többet a fejét, de hát köztudott, hogy nem így történt. Számomra homály fedi, hogy mit szarakodtak az Ipswich Town vezetői, lényeg az, hogy maradt és még milyen szerencse!
A második fordulóban a Bolton látogatott hozzánk és bár lényegesen gyengébb játékkal, de végül Owen góljának köszönhetően begyűjtöttük a három pontot. A hős mégsem Michael volt, hanem Shay Given, aki hatalmas bravúrral hárított egy büntit és törte meg a vendégek lendületét. Egyébként csupán 47000 ember volt kinn a meccsen, ekkor még nem tudtuk, hogy lesz ez még rosszabb!
Említésre méltó eredményt értünk el a Liga-kupában is, hiszen 3-2-re legyőztük a Coventry-t (micsoda dicsőség), ám a mérkőzést magunknak tettük nehézzé, miután Dann egy hatalmas bedobást követően az utolsó pillanatban kiegyenlített. Ekkor nevettem kínomban, de végül Owen megmutatta ki az úr a háznál és a következő körbe rúgott minket. Egyébként James Milner ezen a meccsen lőtte utolsó gólját a klub színeiben, mivel az Aston Villa egy-két nappal a transfer deadlock előtt információk szerint 14 millióért megvette a középpályást.
A következő fordulóban azonban az Arsenal elég rendesen helyrerakott minket, szerencsénkre megúsztuk egy 3-0-val az Emiratesben, de lehetett volna sokkal több is, mivel az ágyúsok kifogástalanul és egyszerűen megállíthatatlanul játszottak. Azon a napon be kellett látnom, hogy az Arsenal jobb csapat, kikaptunk, oké. De ami ezután történt az maga volt a pokol...
Na, szóval az úgy történt, hogy a barátnőmmel sétáltam a Dunaparton, amikor a szintén hatalmas Magpies fan unokatesóm (alias apcuk) küldött egy nem éppen szalonképes sms-t nekem. Idézem: Keegant kirúgták! Fa**ok! Botrány lesz! Egyszerűen úgy éreztem, hogy le kell ülnöm. Mikor a barátnőm megtudta miről van szó, azt hittem bedobja a Dunába a telefonom és elhúz onnan, végül megúsztam egy 'hogy tud egy több ezer kilométerrel odébb lévő város csapata érdekelni?'-vel. Tény, hogy abban a pillanatban sokként ért a hír, de nem igazán hittem el ezt az egészet. Aztán pár napra rá a hivatalos oldal is megerősítette, hogy Keegan, Mike Ashley és közte lévő nézeteltérések miatt lemond posztjáról. Természetesen a városban futótűzként terjedt a hír és még aznap este szurkolók százai követelték a vezetőség távozását a SJP előtt.
Soha jobbkor... Az ideiglenes menedzser Chris Hughton lett, akinek vezetése alatt pocsékabbnál pocsékabb eredményeket értünk el. Eszem ágában sincs Hughtont hibáztatni, ő mindent megtett, amit ebben a helyzetben lehetett. Mit is tudna tenni egy olyan csapattal, ahol a játékosokat ugyanúgy váratlanul érte a hír, mint minket, de őket még össze is kell kaparni 90 perc erejéig? Newcastle-Hull 1-2. Nem fűznék semmit az előző mondathoz. Ez a meccs nem erről szólt, mindinkább Ashley távozásra bírásáról. A Toon Army gondoskodott is erről, szebbnél szebb plakátokkal, transzparensekkel adták Mike tudomására, hogy egy ideig nem fog velük sörözni a lelátón.
Kikaptunk a West Hamtől (3-1), majd hazai pályán 20577 néző (!!!) búcsúztunk a Liga-kupától is (New-Tot 1-2), a Blackburn elleni 1-2-es vereség meg csak hab volt a tortán!
Egy 19. helyen álló, katasztrófális morális állapotban lévő csapatot kapott kézhez a média körében nem túl nagy népszerűségnek örvendő Joe Kinnear, akinek első dolga az volt, hogy szó szerint a pi**ába elküldte az összes újságírót. Véleményem az, hogy lehet, hogy viselkedése botrányos, bla, bla, de küldjön csak el a picsába mindenkit, ha a következő nap elér egy bíztató eredményt az Everton otthonában. 2-0-ról sikerült 2-2-re felállnunk a Goodison Parkban és ez nem kis eredmény, ráadásul Duff is kezdett magára találni, amely hatalmas segítség a bal oldali középpályán. A következő fordulóban az UEFA kupáról álmodozó, arab kézben lévő, dúsgazdag klub látogatott hozzánk. Lehetne hosszan ecsetelni a mérkőzést, de nem fogom. Vége 2-2 lett. Ismételten nagy küzdeni akarásról tett tanúbizonyságot a Newcastle, miután a mérkőzés jelentős részét emberhátrányban kellett lejátszani, mégis tudtak egyenlíteni a fiúk Shola Ameobi góljával, aki 2006. októbere óta nem ért el találatot a klub színeiben, sőt fordításra is képesek voltunk 10 emberrel. Csupán egy karnyújtásnyira volt a bravúr, de a 86. percben Stephen Ireland darabokra törte a szívemet és beállította a 2-2-es végeredményt.
Szerencsére nem láttam a Sunderland-Newcastle derbit. Nem bírtam volna végignézni, amint 28 éves veretlenségi sorozatunk megszakad a Stadium of Light-ban. 2-1-es vereséget szenvedtünk és bár bűn ilyet kimondani, sokkal motiváltabban játszottak a mackemek. De nem szeretném felszakítani a begyógyult sebeket, így nem is részletezném a mérkőzést, lényeg, hogy a sok mackem drukker megint megmutatta, hogy milyen állatból van, miután a kerítés nélküli stadionokat kihasználva berohantak a pályára és szaftos kis verekedésre hergelték a mellettük lévő szektorban ülő Newcastle szurkolókat.
'Ennél lejjebb már nincs'-állapítottam meg, miután azt tapasztaltam, hogy a feltörekvő Tottenham is megelőzött minket, így tök utolsóként szerénykedtünk a tabellán. EKKOR JÖTT AZONBAN A FELTÁMADÁS! A Premier League leggyengébb csapatának nyílvántartott WBA látogatott hozzánk és 2-1-es győzelmet arattunk ezen a bizonyos 'must win game'-en. Joey Barton első meccsén volt kezdő és góllal üdvözölte a reménykedő drukkereket, Martins 2-0-ra módosította az eredményt és bár a West Bromwich szépíteni tudott a második féidőben, nem tudott kiegyenlíteni, így megszereztük első győzelmünket a Joe Kinnear érában. A következő forduló bizonyította, hogy nem is az utolsót! Öröm volt nézni, ahogy hétfőn szó szerint lefocizzuk a James Milnerrel felálló Aston Villát. Martins duplájával 2-0-ra nyertünk és ezzel a győzelemmel feljöttünk a 14. helyre.
Kiélezett a küzdelem, 12 pontunkal egy győzelem esetén akár a hetedik helyre is feljöhetünk (ez elég valószínűtlen), de ha holnapután veszítünk a Fulham ellen, akár ismét bekerülhetünk a kieső zónába, ez az érzés pedig roppant kellemetlen. Mégis úgy érzem, hogy feljövőben van a csapat és sok jó történhet még velünk idén!
Howay the Toon!
Nos, ez a szezon is bíztatóan indult számunkra, egy viszonylag csendes átigazolási időszakot követően természetesen a célkitűzés idén is, hogy végre ismét megmutassuk, mit tudunk Európában. Be kell vallanom őszintén, hogy augusztus 17-én úgy ültem le a számítógép elé, mint Kevin Keegan az Old Trafford "away" kispadjára. Jelszónk: tisztes helytállás. Persze nem jellemző rám ez a negatív hozzáállás, de mégiscsak a 2007/2008-as angol bajnok és bajnokok ligája győztes otthonába látogattunk.
Kupák ide, vagy oda, teljesen megérdemelt döntetlent csikartunk ki az Álmok Színházában. Oba Martins fejesgóljára szinte rögtön válaszolt Fletcher és így ki is alakult az 1-1-es eredmény. Nem is rossz, bár ha arra gondoltam, hogy a Man. United milyen borzasztóan kezdte a tavalyi szezont, nem is csodálkozom semmin. De ez engem nem igazán izgat, mindig öröm egy jó eredményt eléri egy Top 4 (anyátok!) csapat ellen.
Eközben úgy tűnt, hogy sikerül elpasszolni Shola Ameobit az Ipswichnek milliókért és talán nem kell látnom a többet a fejét, de hát köztudott, hogy nem így történt. Számomra homály fedi, hogy mit szarakodtak az Ipswich Town vezetői, lényeg az, hogy maradt és még milyen szerencse!
A második fordulóban a Bolton látogatott hozzánk és bár lényegesen gyengébb játékkal, de végül Owen góljának köszönhetően begyűjtöttük a három pontot. A hős mégsem Michael volt, hanem Shay Given, aki hatalmas bravúrral hárított egy büntit és törte meg a vendégek lendületét. Egyébként csupán 47000 ember volt kinn a meccsen, ekkor még nem tudtuk, hogy lesz ez még rosszabb!
Említésre méltó eredményt értünk el a Liga-kupában is, hiszen 3-2-re legyőztük a Coventry-t (micsoda dicsőség), ám a mérkőzést magunknak tettük nehézzé, miután Dann egy hatalmas bedobást követően az utolsó pillanatban kiegyenlített. Ekkor nevettem kínomban, de végül Owen megmutatta ki az úr a háznál és a következő körbe rúgott minket. Egyébként James Milner ezen a meccsen lőtte utolsó gólját a klub színeiben, mivel az Aston Villa egy-két nappal a transfer deadlock előtt információk szerint 14 millióért megvette a középpályást.
A következő fordulóban azonban az Arsenal elég rendesen helyrerakott minket, szerencsénkre megúsztuk egy 3-0-val az Emiratesben, de lehetett volna sokkal több is, mivel az ágyúsok kifogástalanul és egyszerűen megállíthatatlanul játszottak. Azon a napon be kellett látnom, hogy az Arsenal jobb csapat, kikaptunk, oké. De ami ezután történt az maga volt a pokol...
Na, szóval az úgy történt, hogy a barátnőmmel sétáltam a Dunaparton, amikor a szintén hatalmas Magpies fan unokatesóm (alias apcuk) küldött egy nem éppen szalonképes sms-t nekem. Idézem: Keegant kirúgták! Fa**ok! Botrány lesz! Egyszerűen úgy éreztem, hogy le kell ülnöm. Mikor a barátnőm megtudta miről van szó, azt hittem bedobja a Dunába a telefonom és elhúz onnan, végül megúsztam egy 'hogy tud egy több ezer kilométerrel odébb lévő város csapata érdekelni?'-vel. Tény, hogy abban a pillanatban sokként ért a hír, de nem igazán hittem el ezt az egészet. Aztán pár napra rá a hivatalos oldal is megerősítette, hogy Keegan, Mike Ashley és közte lévő nézeteltérések miatt lemond posztjáról. Természetesen a városban futótűzként terjedt a hír és még aznap este szurkolók százai követelték a vezetőség távozását a SJP előtt.
Soha jobbkor... Az ideiglenes menedzser Chris Hughton lett, akinek vezetése alatt pocsékabbnál pocsékabb eredményeket értünk el. Eszem ágában sincs Hughtont hibáztatni, ő mindent megtett, amit ebben a helyzetben lehetett. Mit is tudna tenni egy olyan csapattal, ahol a játékosokat ugyanúgy váratlanul érte a hír, mint minket, de őket még össze is kell kaparni 90 perc erejéig? Newcastle-Hull 1-2. Nem fűznék semmit az előző mondathoz. Ez a meccs nem erről szólt, mindinkább Ashley távozásra bírásáról. A Toon Army gondoskodott is erről, szebbnél szebb plakátokkal, transzparensekkel adták Mike tudomására, hogy egy ideig nem fog velük sörözni a lelátón.
Kikaptunk a West Hamtől (3-1), majd hazai pályán 20577 néző (!!!) búcsúztunk a Liga-kupától is (New-Tot 1-2), a Blackburn elleni 1-2-es vereség meg csak hab volt a tortán!
Egy 19. helyen álló, katasztrófális morális állapotban lévő csapatot kapott kézhez a média körében nem túl nagy népszerűségnek örvendő Joe Kinnear, akinek első dolga az volt, hogy szó szerint a pi**ába elküldte az összes újságírót. Véleményem az, hogy lehet, hogy viselkedése botrányos, bla, bla, de küldjön csak el a picsába mindenkit, ha a következő nap elér egy bíztató eredményt az Everton otthonában. 2-0-ról sikerült 2-2-re felállnunk a Goodison Parkban és ez nem kis eredmény, ráadásul Duff is kezdett magára találni, amely hatalmas segítség a bal oldali középpályán. A következő fordulóban az UEFA kupáról álmodozó, arab kézben lévő, dúsgazdag klub látogatott hozzánk. Lehetne hosszan ecsetelni a mérkőzést, de nem fogom. Vége 2-2 lett. Ismételten nagy küzdeni akarásról tett tanúbizonyságot a Newcastle, miután a mérkőzés jelentős részét emberhátrányban kellett lejátszani, mégis tudtak egyenlíteni a fiúk Shola Ameobi góljával, aki 2006. októbere óta nem ért el találatot a klub színeiben, sőt fordításra is képesek voltunk 10 emberrel. Csupán egy karnyújtásnyira volt a bravúr, de a 86. percben Stephen Ireland darabokra törte a szívemet és beállította a 2-2-es végeredményt.
Szerencsére nem láttam a Sunderland-Newcastle derbit. Nem bírtam volna végignézni, amint 28 éves veretlenségi sorozatunk megszakad a Stadium of Light-ban. 2-1-es vereséget szenvedtünk és bár bűn ilyet kimondani, sokkal motiváltabban játszottak a mackemek. De nem szeretném felszakítani a begyógyult sebeket, így nem is részletezném a mérkőzést, lényeg, hogy a sok mackem drukker megint megmutatta, hogy milyen állatból van, miután a kerítés nélküli stadionokat kihasználva berohantak a pályára és szaftos kis verekedésre hergelték a mellettük lévő szektorban ülő Newcastle szurkolókat.
'Ennél lejjebb már nincs'-állapítottam meg, miután azt tapasztaltam, hogy a feltörekvő Tottenham is megelőzött minket, így tök utolsóként szerénykedtünk a tabellán. EKKOR JÖTT AZONBAN A FELTÁMADÁS! A Premier League leggyengébb csapatának nyílvántartott WBA látogatott hozzánk és 2-1-es győzelmet arattunk ezen a bizonyos 'must win game'-en. Joey Barton első meccsén volt kezdő és góllal üdvözölte a reménykedő drukkereket, Martins 2-0-ra módosította az eredményt és bár a West Bromwich szépíteni tudott a második féidőben, nem tudott kiegyenlíteni, így megszereztük első győzelmünket a Joe Kinnear érában. A következő forduló bizonyította, hogy nem is az utolsót! Öröm volt nézni, ahogy hétfőn szó szerint lefocizzuk a James Milnerrel felálló Aston Villát. Martins duplájával 2-0-ra nyertünk és ezzel a győzelemmel feljöttünk a 14. helyre.
Kiélezett a küzdelem, 12 pontunkal egy győzelem esetén akár a hetedik helyre is feljöhetünk (ez elég valószínűtlen), de ha holnapután veszítünk a Fulham ellen, akár ismét bekerülhetünk a kieső zónába, ez az érzés pedig roppant kellemetlen. Mégis úgy érzem, hogy feljövőben van a csapat és sok jó történhet még velünk idén!
Howay the Toon!
Tíz forduló után...
<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> Bizony már tíz forduló lezajlott az angol bajnokság 2008/2009-es idényéből, így itt az idő, hogy összefoglaljuk kicsit mi is történt az elmúlt hónapokban.Nos, ez a szezon is bíztatóan indult számunkra, egy viszonylag csendes átigazolási időszakot követően természetesen a célkitűzés idén is, hogy végre ismét megmutassuk, mit tudunk Európában. Be kell vallanom őszintén, hogy augusztus 17-én úgy ültem le a számítógép elé, mint Kevin Keegan az Old Trafford "away" kispadjára. Jelszónk: tisztes helytállás. Persze nem jellemző rám ez a negatív hozzáállás, de mégiscsak a 2007/2008-as angol bajnok és bajnokok ligája győztes otthonába látogattunk.
Kupák ide, vagy oda, teljesen megérdemelt döntetlent csikartunk ki az Álmok Színházában. Oba Martins fejesgóljára szinte rögtön válaszolt Fletcher és így ki is alakult az 1-1-es eredmény. Nem is rossz, bár ha arra gondoltam, hogy a Man. United milyen borzasztóan kezdte a tavalyi szezont, nem is csodálkozom semmin. De ez engem nem igazán izgat, mindig öröm egy jó eredményt eléri egy Top 4 (anyátok!) csapat ellen.
Eközben úgy tűnt, hogy sikerül elpasszolni Shola Ameobit az Ipswichnek milliókért és talán nem kell látnom a többet a fejét, de hát köztudott, hogy nem így történt. Számomra homály fedi, hogy mit szarakodtak az Ipswich Town vezetői, lényeg az, hogy maradt és még milyen szerencse!
A második fordulóban a Bolton látogatott hozzánk és bár lényegesen gyengébb játékkal, de végül Owen góljának köszönhetően begyűjtöttük a három pontot. A hős mégsem Michael volt, hanem Shay Given, aki hatalmas bravúrral hárított egy büntit és törte meg a vendégek lendületét. Egyébként csupán 47000 ember volt kinn a meccsen, ekkor még nem tudtuk, hogy lesz ez még rosszabb!
Említésre méltó eredményt értünk el a Liga-kupában is, hiszen 3-2-re legyőztük a Coventry-t (micsoda dicsőség), ám a mérkőzést magunknak tettük nehézzé, miután Dann egy hatalmas bedobást követően az utolsó pillanatban kiegyenlített. Ekkor nevettem kínomban, de végül Owen megmutatta ki az úr a háznál és a következő körbe rúgott minket. Egyébként James Milner ezen a meccsen lőtte utolsó gólját a klub színeiben, mivel az Aston Villa egy-két nappal a transfer deadlock előtt információk szerint 14 millióért megvette a középpályást.
A következő fordulóban azonban az Arsenal elég rendesen helyrerakott minket, szerencsénkre megúsztuk egy 3-0-val az Emiratesben, de lehetett volna sokkal több is, mivel az ágyúsok kifogástalanul és egyszerűen megállíthatatlanul játszottak. Azon a napon be kellett látnom, hogy az Arsenal jobb csapat, kikaptunk, oké. De ami ezután történt az maga volt a pokol...
Na, szóval az úgy történt, hogy a barátnőmmel sétáltam a Dunaparton, amikor a szintén hatalmas Magpies fan unokatesóm (alias apcuk) küldött egy nem éppen szalonképes sms-t nekem. Idézem: Keegant kirúgták! Fa**ok! Botrány lesz! Egyszerűen úgy éreztem, hogy le kell ülnöm. Mikor a barátnőm megtudta miről van szó, azt hittem bedobja a Dunába a telefonom és elhúz onnan, végül megúsztam egy 'hogy tud egy több ezer kilométerrel odébb lévő város csapata érdekelni?'-vel. Tény, hogy abban a pillanatban sokként ért a hír, de nem igazán hittem el ezt az egészet. Aztán pár napra rá a hivatalos oldal is megerősítette, hogy Keegan, Mike Ashley és közte lévő nézeteltérések miatt lemond posztjáról. Természetesen a városban futótűzként terjedt a hír és még aznap este szurkolók százai követelték a vezetőség távozását a SJP előtt.
Soha jobbkor... Az ideiglenes menedzser Chris Hughton lett, akinek vezetése alatt pocsékabbnál pocsékabb eredményeket értünk el. Eszem ágában sincs Hughtont hibáztatni, ő mindent megtett, amit ebben a helyzetben lehetett. Mit is tudna tenni egy olyan csapattal, ahol a játékosokat ugyanúgy váratlanul érte a hír, mint minket, de őket még össze is kell kaparni 90 perc erejéig? Newcastle-Hull 1-2. Nem fűznék semmit az előző mondathoz. Ez a meccs nem erről szólt, mindinkább Ashley távozásra bírásáról. A Toon Army gondoskodott is erről, szebbnél szebb plakátokkal, transzparensekkel adták Mike tudomására, hogy egy ideig nem fog velük sörözni a lelátón.
Kikaptunk a West Hamtől (3-1), majd hazai pályán 20577 néző (!!!) búcsúztunk a Liga-kupától is (New-Tot 1-2), a Blackburn elleni 1-2-es vereség meg csak hab volt a tortán!
Egy 19. helyen álló, katasztrófális morális állapotban lévő csapatot kapott kézhez a média körében nem túl nagy népszerűségnek örvendő Joe Kinnear, akinek első dolga az volt, hogy szó szerint a pi**ába elküldte az összes újságírót. Véleményem az, hogy lehet, hogy viselkedése botrányos, bla, bla, de küldjön csak el a picsába mindenkit, ha a következő nap elér egy bíztató eredményt az Everton otthonában. 2-0-ról sikerült 2-2-re felállnunk a Goodison Parkban és ez nem kis eredmény, ráadásul Duff is kezdett magára találni, amely hatalmas segítség a bal oldali középpályán. A következő fordulóban az UEFA kupáról álmodozó, arab kézben lévő, dúsgazdag klub látogatott hozzánk. Lehetne hosszan ecsetelni a mérkőzést, de nem fogom. Vége 2-2 lett. Ismételten nagy küzdeni akarásról tett tanúbizonyságot a Newcastle, miután a mérkőzés jelentős részét emberhátrányban kellett lejátszani, mégis tudtak egyenlíteni a fiúk Shola Ameobi góljával, aki 2006. októbere óta nem ért el találatot a klub színeiben, sőt fordításra is képesek voltunk 10 emberrel. Csupán egy karnyújtásnyira volt a bravúr, de a 86. percben Stephen Ireland darabokra törte a szívemet és beállította a 2-2-es végeredményt.
Szerencsére nem láttam a Sunderland-Newcastle derbit. Nem bírtam volna végignézni, amint 28 éves veretlenségi sorozatunk megszakad a Stadium of Light-ban. 2-1-es vereséget szenvedtünk és bár bűn ilyet kimondani, sokkal motiváltabban játszottak a mackemek. De nem szeretném felszakítani a begyógyult sebeket, így nem is részletezném a mérkőzést, lényeg, hogy a sok mackem drukker megint megmutatta, hogy milyen állatból van, miután a kerítés nélküli stadionokat kihasználva berohantak a pályára és szaftos kis verekedésre hergelték a mellettük lévő szektorban ülő Newcastle szurkolókat.
'Ennél lejjebb már nincs'-állapítottam meg, miután azt tapasztaltam, hogy a feltörekvő Tottenham is megelőzött minket, így tök utolsóként szerénykedtünk a tabellán. EKKOR JÖTT AZONBAN A FELTÁMADÁS! A Premier League leggyengébb csapatának nyílvántartott WBA látogatott hozzánk és 2-1-es győzelmet arattunk ezen a bizonyos 'must win game'-en. Joey Barton első meccsén volt kezdő és góllal üdvözölte a reménykedő drukkereket, Martins 2-0-ra módosította az eredményt és bár a West Bromwich szépíteni tudott a második féidőben, nem tudott kiegyenlíteni, így megszereztük első győzelmünket a Joe Kinnear érában. A következő forduló bizonyította, hogy nem is az utolsót! Öröm volt nézni, ahogy hétfőn szó szerint lefocizzuk a James Milnerrel felálló Aston Villát. Martins duplájával 2-0-ra nyertünk és ezzel a győzelemmel feljöttünk a 14. helyre.
Kiélezett a küzdelem, 12 pontunkal egy győzelem esetén akár a hetedik helyre is feljöhetünk (ez elég valószínűtlen), de ha holnapután veszítünk a Fulham ellen, akár ismét bekerülhetünk a kieső zónába, ez az érzés pedig roppant kellemetlen.
Kupák ide, vagy oda, teljesen megérdemelt döntetlent csikartunk ki az Álmok Színházában. Oba Martins fejesgóljára szinte rögtön válaszolt Fletcher és így ki is alakult az 1-1-es eredmény. Nem is rossz, bár ha arra gondoltam, hogy a Man. United milyen borzasztóan kezdte a tavalyi szezont, nem is csodálkozom semmin. De ez engem nem igazán izgat, mindig öröm egy jó eredményt eléri egy Top 4 (anyátok!) csapat ellen.
Eközben úgy tűnt, hogy sikerül elpasszolni Shola Ameobit az Ipswichnek milliókért és talán nem kell látnom a többet a fejét, de hát köztudott, hogy nem így történt. Számomra homály fedi, hogy mit szarakodtak az Ipswich Town vezetői, lényeg az, hogy maradt és még milyen szerencse!
A második fordulóban a Bolton látogatott hozzánk és bár lényegesen gyengébb játékkal, de végül Owen góljának köszönhetően begyűjtöttük a három pontot. A hős mégsem Michael volt, hanem Shay Given, aki hatalmas bravúrral hárított egy büntit és törte meg a vendégek lendületét. Egyébként csupán 47000 ember volt kinn a meccsen, ekkor még nem tudtuk, hogy lesz ez még rosszabb!
Említésre méltó eredményt értünk el a Liga-kupában is, hiszen 3-2-re legyőztük a Coventry-t (micsoda dicsőség), ám a mérkőzést magunknak tettük nehézzé, miután Dann egy hatalmas bedobást követően az utolsó pillanatban kiegyenlített. Ekkor nevettem kínomban, de végül Owen megmutatta ki az úr a háznál és a következő körbe rúgott minket. Egyébként James Milner ezen a meccsen lőtte utolsó gólját a klub színeiben, mivel az Aston Villa egy-két nappal a transfer deadlock előtt információk szerint 14 millióért megvette a középpályást.
A következő fordulóban azonban az Arsenal elég rendesen helyrerakott minket, szerencsénkre megúsztuk egy 3-0-val az Emiratesben, de lehetett volna sokkal több is, mivel az ágyúsok kifogástalanul és egyszerűen megállíthatatlanul játszottak. Azon a napon be kellett látnom, hogy az Arsenal jobb csapat, kikaptunk, oké. De ami ezután történt az maga volt a pokol...
Na, szóval az úgy történt, hogy a barátnőmmel sétáltam a Dunaparton, amikor a szintén hatalmas Magpies fan unokatesóm (alias apcuk) küldött egy nem éppen szalonképes sms-t nekem. Idézem: Keegant kirúgták! Fa**ok! Botrány lesz! Egyszerűen úgy éreztem, hogy le kell ülnöm. Mikor a barátnőm megtudta miről van szó, azt hittem bedobja a Dunába a telefonom és elhúz onnan, végül megúsztam egy 'hogy tud egy több ezer kilométerrel odébb lévő város csapata érdekelni?'-vel. Tény, hogy abban a pillanatban sokként ért a hír, de nem igazán hittem el ezt az egészet. Aztán pár napra rá a hivatalos oldal is megerősítette, hogy Keegan, Mike Ashley és közte lévő nézeteltérések miatt lemond posztjáról. Természetesen a városban futótűzként terjedt a hír és még aznap este szurkolók százai követelték a vezetőség távozását a SJP előtt.
Soha jobbkor... Az ideiglenes menedzser Chris Hughton lett, akinek vezetése alatt pocsékabbnál pocsékabb eredményeket értünk el. Eszem ágában sincs Hughtont hibáztatni, ő mindent megtett, amit ebben a helyzetben lehetett. Mit is tudna tenni egy olyan csapattal, ahol a játékosokat ugyanúgy váratlanul érte a hír, mint minket, de őket még össze is kell kaparni 90 perc erejéig? Newcastle-Hull 1-2. Nem fűznék semmit az előző mondathoz. Ez a meccs nem erről szólt, mindinkább Ashley távozásra bírásáról. A Toon Army gondoskodott is erről, szebbnél szebb plakátokkal, transzparensekkel adták Mike tudomására, hogy egy ideig nem fog velük sörözni a lelátón.
Kikaptunk a West Hamtől (3-1), majd hazai pályán 20577 néző (!!!) búcsúztunk a Liga-kupától is (New-Tot 1-2), a Blackburn elleni 1-2-es vereség meg csak hab volt a tortán!
Egy 19. helyen álló, katasztrófális morális állapotban lévő csapatot kapott kézhez a média körében nem túl nagy népszerűségnek örvendő Joe Kinnear, akinek első dolga az volt, hogy szó szerint a pi**ába elküldte az összes újságírót. Véleményem az, hogy lehet, hogy viselkedése botrányos, bla, bla, de küldjön csak el a picsába mindenkit, ha a következő nap elér egy bíztató eredményt az Everton otthonában. 2-0-ról sikerült 2-2-re felállnunk a Goodison Parkban és ez nem kis eredmény, ráadásul Duff is kezdett magára találni, amely hatalmas segítség a bal oldali középpályán. A következő fordulóban az UEFA kupáról álmodozó, arab kézben lévő, dúsgazdag klub látogatott hozzánk. Lehetne hosszan ecsetelni a mérkőzést, de nem fogom. Vége 2-2 lett. Ismételten nagy küzdeni akarásról tett tanúbizonyságot a Newcastle, miután a mérkőzés jelentős részét emberhátrányban kellett lejátszani, mégis tudtak egyenlíteni a fiúk Shola Ameobi góljával, aki 2006. októbere óta nem ért el találatot a klub színeiben, sőt fordításra is képesek voltunk 10 emberrel. Csupán egy karnyújtásnyira volt a bravúr, de a 86. percben Stephen Ireland darabokra törte a szívemet és beállította a 2-2-es végeredményt.
Szerencsére nem láttam a Sunderland-Newcastle derbit. Nem bírtam volna végignézni, amint 28 éves veretlenségi sorozatunk megszakad a Stadium of Light-ban. 2-1-es vereséget szenvedtünk és bár bűn ilyet kimondani, sokkal motiváltabban játszottak a mackemek. De nem szeretném felszakítani a begyógyult sebeket, így nem is részletezném a mérkőzést, lényeg, hogy a sok mackem drukker megint megmutatta, hogy milyen állatból van, miután a kerítés nélküli stadionokat kihasználva berohantak a pályára és szaftos kis verekedésre hergelték a mellettük lévő szektorban ülő Newcastle szurkolókat.
'Ennél lejjebb már nincs'-állapítottam meg, miután azt tapasztaltam, hogy a feltörekvő Tottenham is megelőzött minket, így tök utolsóként szerénykedtünk a tabellán. EKKOR JÖTT AZONBAN A FELTÁMADÁS! A Premier League leggyengébb csapatának nyílvántartott WBA látogatott hozzánk és 2-1-es győzelmet arattunk ezen a bizonyos 'must win game'-en. Joey Barton első meccsén volt kezdő és góllal üdvözölte a reménykedő drukkereket, Martins 2-0-ra módosította az eredményt és bár a West Bromwich szépíteni tudott a második féidőben, nem tudott kiegyenlíteni, így megszereztük első győzelmünket a Joe Kinnear érában. A következő forduló bizonyította, hogy nem is az utolsót! Öröm volt nézni, ahogy hétfőn szó szerint lefocizzuk a James Milnerrel felálló Aston Villát. Martins duplájával 2-0-ra nyertünk és ezzel a győzelemmel feljöttünk a 14. helyre.
Kiélezett a küzdelem, 12 pontunkal egy győzelem esetén akár a hetedik helyre is feljöhetünk (ez elég valószínűtlen), de ha holnapután veszítünk a Fulham ellen, akár ismét bekerülhetünk a kieső zónába, ez az érzés pedig roppant kellemetlen.
| Won | |
|---|---|
| 3 | Home  3 |
| Away 0 | |
| Lost | |
| 5 | Home  2 |
| Away 3 | |
| Drawn | |
| 3 | Home  1 |
| Away 2 | |
Goal Distribution
| Scored 14 | Time | Conceded 18 |
|---|---|---|
| 1 | 0' - 15' | 2 |
| 2 | 15' - 30' | 5 |
| 3 | 30' - 45' | 5 |
| 3 | 45' - 60' | 3 |
| 3 | 60' - 75' | 2 |
| 2 | 75' - 90' | 1 |
| Average per match: 1.27 | Average per match: 1.63 | |
| Premier League average is 2.74 goals per game | ||
Top Scorers
| Obafemi Martins | 4 |
| Michael Owen | 3 |
| Shola Ameobi | 2 |
Most Used Players
| Steven Taylor | 990 min |
| Shay Given | 990 min |
| Fabricio Coloccini | 990 min |
Yellow and Red Cards
| Players | Red | Yellow |
|---|---|---|
| Habib Beye | 1 | 1 |
| Danny Guthrie | 1 | 1 |
| Nicky Butt | 0 | 2 |
| Steven Taylor | 0 | 2 |
| Charles N'Zogbia | 0 | 2 |
| Ndjitap Geremi | 0 | 1 |
Tíz forduló után...
Bizony már tíz forduló lezajlott az angol bajnokság 2008/2009-es idényéből, így itt az idő, hogy összefoglaljuk kicsit mi is történt az elmúlt hónapokban.
Nos, ez a szezon is bíztatóan indult számunkra, egy viszonylag csendes átigazolási időszakot követően természetesen a célkitűzés idén is, hogy végre ismét megmutassuk, mit tudunk Európában. Be kell vallanom őszintén, hogy augusztus 17-én úgy ültem le a számítógép elé, mint Kevin Keegan az Old Trafford "away" kispadjára. Jelszónk: tisztes helytállás. Persze nem jellemző rám ez a negatív hozzáállás, de mégiscsak a 2007/2008-as angol bajnok és bajnokok ligája győztes otthonába látogattunk.
Kupák ide, vagy oda, teljesen megérdemelt döntetlent csikartunk ki az Álmok Színházában. Oba Martins fejesgóljára szinte rögtön válaszolt Fletcher és így ki is alakult az 1-1-es eredmény. Nem is rossz, bár ha arra gondoltam, hogy a Man. United milyen borzasztóan kezdte a tavalyi szezont, nem is csodálkozom semmin. De ez engem nem igazán izgat, mindig öröm egy jó eredményt eléri egy Top 4 (anyátok!) csapat ellen.
Eközben úgy tűnt, hogy sikerül elpasszolni Shola Ameobit az Ipswichnek milliókért és talán nem kell látnom a többet a fejét, de hát köztudott, hogy nem így történt. Számomra homály fedi, hogy mit szarakodtak az Ipswich Town vezetői, lényeg az, hogy maradt és még milyen szerencse!
A második fordulóban a Bolton látogatott hozzánk és bár lényegesen gyengébb játékkal, de végül Owen góljának köszönhetően begyűjtöttük a három pontot. A hős mégsem Michael volt, hanem Shay Given, aki hatalmas bravúrral hárított egy büntit és törte meg a vendégek lendületét. Egyébként csupán 47000 ember volt kinn a meccsen, ekkor még nem tudtuk, hogy lesz ez még rosszabb!
Említésre méltó eredményt értünk el a Liga-kupában is, hiszen 3-2-re legyőztük a Coventry-t (micsoda dicsőség), ám a mérkőzést magunknak tettük nehézzé, miután Dann egy hatalmas bedobást követően az utolsó pillanatban kiegyenlített. Ekkor nevettem kínomban, de végül Owen megmutatta ki az úr a háznál és a következő körbe rúgott minket. Egyébként James Milner ezen a meccsen lőtte utolsó gólját a klub színeiben, mivel az Aston Villa egy-két nappal a transfer deadlock előtt információk szerint 14 millióért megvette a középpályást.
A következő fordulóban azonban az Arsenal elég rendesen helyrerakott minket, szerencsénkre megúsztuk egy 3-0-val az Emiratesben, de lehetett volna sokkal több is, mivel az ágyúsok kifogástalanul és egyszerűen megállíthatatlanul játszottak. Azon a napon be kellett látnom, hogy az Arsenal jobb csapat, kikaptunk, oké. De ami ezután történt az maga volt a pokol...
Na, szóval az úgy történt, hogy a barátnőmmel sétáltam a Dunaparton, amikor a szintén hatalmas Magpies fan unokatesóm (alias apcuk) küldött egy nem éppen szalonképes sms-t nekem. Idézem: Keegant kirúgták! Fa**ok! Botrány lesz! Egyszerűen úgy éreztem, hogy le kell ülnöm. Mikor a barátnőm megtudta miről van szó, azt hittem bedobja a Dunába a telefonom és elhúz onnan, végül megúsztam egy 'hogy tud egy több ezer kilométerrel odébb lévő város csapata érdekelni?'-vel. Tény, hogy abban a pillanatban sokként ért a hír, de nem igazán hittem el ezt az egészet. Aztán pár napra rá a hivatalos oldal is megerősítette, hogy Keegan, Mike Ashley és közte lévő nézeteltérések miatt lemond posztjáról. Természetesen a városban futótűzként terjedt a hír és még aznap este szurkolók százai követelték a vezetőség távozását a SJP előtt.
Soha jobbkor... Az ideiglenes menedzser Chris Hughton lett, akinek vezetése alatt pocsékabbnál pocsékabb eredményeket értünk el. Eszem ágában sincs Hughtont hibáztatni, ő mindent megtett, amit ebben a helyzetben lehetett. Mit is tudna tenni egy olyan csapattal, ahol a játékosokat ugyanúgy váratlanul érte a hír, mint minket, de őket még össze is kell kaparni 90 perc erejéig? Newcastle-Hull 1-2. Nem fűznék semmit az előző mondathoz. Ez a meccs nem erről szólt, mindinkább Ashley távozásra bírásáról. A Toon Army gondoskodott is erről, szebbnél szebb plakátokkal, transzparensekkel adták Mike tudomására, hogy egy ideig nem fog velük sörözni a lelátón.
Kikaptunk a West Hamtől (3-1), majd hazai pályán 20577 néző (!!!) búcsúztunk a Liga-kupától is (New-Tot 1-2), a Blackburn elleni 1-2-es vereség meg csak hab volt a tortán!
Egy 19. helyen álló, katasztrófális morális állapotban lévő csapatot kapott kézhez a média körében nem túl nagy népszerűségnek örvendő Joe Kinnear, akinek első dolga az volt, hogy szó szerint a pi**ába elküldte az összes újságírót. Véleményem az, hogy lehet, hogy viselkedése botrányos, bla, bla, de küldjön csak el a picsába mindenkit, ha a következő nap elér egy bíztató eredményt az Everton otthonában. 2-0-ról sikerült 2-2-re felállnunk a Goodison Parkban és ez nem kis eredmény, ráadásul Duff is kezdett magára találni, amely hatalmas segítség a bal oldali középpályán. A következő fordulóban az UEFA kupáról álmodozó, arab kézben lévő, dúsgazdag klub látogatott hozzánk. Lehetne hosszan ecsetelni a mérkőzést, de nem fogom. Vége 2-2 lett. Ismételten nagy küzdeni akarásról tett tanúbizonyságot a Newcastle, miután a mérkőzés jelentős részét emberhátrányban kellett lejátszani, mégis tudtak egyenlíteni a fiúk Shola Ameobi góljával, aki 2006. októbere óta nem ért el találatot a klub színeiben, sőt fordításra is képesek voltunk 10 emberrel. Csupán egy karnyújtásnyira volt a bravúr, de a 86. percben Stephen Ireland darabokra törte a szívemet és beállította a 2-2-es végeredményt.
Szerencsére nem láttam a Sunderland-Newcastle derbit. Nem bírtam volna végignézni, amint 28 éves veretlenségi sorozatunk megszakad a Stadium of Light-ban. 2-1-es vereséget szenvedtünk és bár bűn ilyet kimondani, sokkal motiváltabban játszottak a mackemek. De nem szeretném felszakítani a begyógyult sebeket, így nem is részletezném a mérkőzést, lényeg, hogy a sok mackem drukker megint megmutatta, hogy milyen állatból van, miután a kerítés nélküli stadionokat kihasználva berohantak a pályára és szaftos kis verekedésre hergelték a mellettük lévő szektorban ülő Newcastle szurkolókat.
'Ennél lejjebb már nincs'-állapítottam meg, miután azt tapasztaltam, hogy a feltörekvő Tottenham is megelőzött minket, így tök utolsóként szerénykedtünk a tabellán. EKKOR JÖTT AZONBAN A FELTÁMADÁS! A Premier League leggyengébb csapatának nyílvántartott WBA látogatott hozzánk és 2-1-es győzelmet arattunk ezen a bizonyos 'must win game'-en. Joey Barton első meccsén volt kezdő és góllal üdvözölte a reménykedő drukkereket, Martins 2-0-ra módosította az eredményt és bár a West Bromwich szépíteni tudott a második féidőben, nem tudott kiegyenlíteni, így megszereztük első győzelmünket a Joe Kinnear érában. A következő forduló bizonyította, hogy nem is az utolsót! Öröm volt nézni, ahogy hétfőn szó szerint lefocizzuk a James Milnerrel felálló Aston Villát. Martins duplájával 2-0-ra nyertünk és ezzel a győzelemmel feljöttünk a 14. helyre.
Kiélezett a küzdelem, 12 pontunkal egy győzelem esetén akár a hetedik helyre is feljöhetünk (ez elég valószínűtlen), de ha holnapután veszítünk a Fulham ellen, akár ismét bekerülhetünk a kieső zónába, ez az érzés pedig roppant kellemetlen.
Nos, ez a szezon is bíztatóan indult számunkra, egy viszonylag csendes átigazolási időszakot követően természetesen a célkitűzés idén is, hogy végre ismét megmutassuk, mit tudunk Európában. Be kell vallanom őszintén, hogy augusztus 17-én úgy ültem le a számítógép elé, mint Kevin Keegan az Old Trafford "away" kispadjára. Jelszónk: tisztes helytállás. Persze nem jellemző rám ez a negatív hozzáállás, de mégiscsak a 2007/2008-as angol bajnok és bajnokok ligája győztes otthonába látogattunk.
Kupák ide, vagy oda, teljesen megérdemelt döntetlent csikartunk ki az Álmok Színházában. Oba Martins fejesgóljára szinte rögtön válaszolt Fletcher és így ki is alakult az 1-1-es eredmény. Nem is rossz, bár ha arra gondoltam, hogy a Man. United milyen borzasztóan kezdte a tavalyi szezont, nem is csodálkozom semmin. De ez engem nem igazán izgat, mindig öröm egy jó eredményt eléri egy Top 4 (anyátok!) csapat ellen.
Eközben úgy tűnt, hogy sikerül elpasszolni Shola Ameobit az Ipswichnek milliókért és talán nem kell látnom a többet a fejét, de hát köztudott, hogy nem így történt. Számomra homály fedi, hogy mit szarakodtak az Ipswich Town vezetői, lényeg az, hogy maradt és még milyen szerencse!
A második fordulóban a Bolton látogatott hozzánk és bár lényegesen gyengébb játékkal, de végül Owen góljának köszönhetően begyűjtöttük a három pontot. A hős mégsem Michael volt, hanem Shay Given, aki hatalmas bravúrral hárított egy büntit és törte meg a vendégek lendületét. Egyébként csupán 47000 ember volt kinn a meccsen, ekkor még nem tudtuk, hogy lesz ez még rosszabb!
Említésre méltó eredményt értünk el a Liga-kupában is, hiszen 3-2-re legyőztük a Coventry-t (micsoda dicsőség), ám a mérkőzést magunknak tettük nehézzé, miután Dann egy hatalmas bedobást követően az utolsó pillanatban kiegyenlített. Ekkor nevettem kínomban, de végül Owen megmutatta ki az úr a háznál és a következő körbe rúgott minket. Egyébként James Milner ezen a meccsen lőtte utolsó gólját a klub színeiben, mivel az Aston Villa egy-két nappal a transfer deadlock előtt információk szerint 14 millióért megvette a középpályást.
A következő fordulóban azonban az Arsenal elég rendesen helyrerakott minket, szerencsénkre megúsztuk egy 3-0-val az Emiratesben, de lehetett volna sokkal több is, mivel az ágyúsok kifogástalanul és egyszerűen megállíthatatlanul játszottak. Azon a napon be kellett látnom, hogy az Arsenal jobb csapat, kikaptunk, oké. De ami ezután történt az maga volt a pokol...
Na, szóval az úgy történt, hogy a barátnőmmel sétáltam a Dunaparton, amikor a szintén hatalmas Magpies fan unokatesóm (alias apcuk) küldött egy nem éppen szalonképes sms-t nekem. Idézem: Keegant kirúgták! Fa**ok! Botrány lesz! Egyszerűen úgy éreztem, hogy le kell ülnöm. Mikor a barátnőm megtudta miről van szó, azt hittem bedobja a Dunába a telefonom és elhúz onnan, végül megúsztam egy 'hogy tud egy több ezer kilométerrel odébb lévő város csapata érdekelni?'-vel. Tény, hogy abban a pillanatban sokként ért a hír, de nem igazán hittem el ezt az egészet. Aztán pár napra rá a hivatalos oldal is megerősítette, hogy Keegan, Mike Ashley és közte lévő nézeteltérések miatt lemond posztjáról. Természetesen a városban futótűzként terjedt a hír és még aznap este szurkolók százai követelték a vezetőség távozását a SJP előtt.
Soha jobbkor... Az ideiglenes menedzser Chris Hughton lett, akinek vezetése alatt pocsékabbnál pocsékabb eredményeket értünk el. Eszem ágában sincs Hughtont hibáztatni, ő mindent megtett, amit ebben a helyzetben lehetett. Mit is tudna tenni egy olyan csapattal, ahol a játékosokat ugyanúgy váratlanul érte a hír, mint minket, de őket még össze is kell kaparni 90 perc erejéig? Newcastle-Hull 1-2. Nem fűznék semmit az előző mondathoz. Ez a meccs nem erről szólt, mindinkább Ashley távozásra bírásáról. A Toon Army gondoskodott is erről, szebbnél szebb plakátokkal, transzparensekkel adták Mike tudomására, hogy egy ideig nem fog velük sörözni a lelátón.
Kikaptunk a West Hamtől (3-1), majd hazai pályán 20577 néző (!!!) búcsúztunk a Liga-kupától is (New-Tot 1-2), a Blackburn elleni 1-2-es vereség meg csak hab volt a tortán!
Egy 19. helyen álló, katasztrófális morális állapotban lévő csapatot kapott kézhez a média körében nem túl nagy népszerűségnek örvendő Joe Kinnear, akinek első dolga az volt, hogy szó szerint a pi**ába elküldte az összes újságírót. Véleményem az, hogy lehet, hogy viselkedése botrányos, bla, bla, de küldjön csak el a picsába mindenkit, ha a következő nap elér egy bíztató eredményt az Everton otthonában. 2-0-ról sikerült 2-2-re felállnunk a Goodison Parkban és ez nem kis eredmény, ráadásul Duff is kezdett magára találni, amely hatalmas segítség a bal oldali középpályán. A következő fordulóban az UEFA kupáról álmodozó, arab kézben lévő, dúsgazdag klub látogatott hozzánk. Lehetne hosszan ecsetelni a mérkőzést, de nem fogom. Vége 2-2 lett. Ismételten nagy küzdeni akarásról tett tanúbizonyságot a Newcastle, miután a mérkőzés jelentős részét emberhátrányban kellett lejátszani, mégis tudtak egyenlíteni a fiúk Shola Ameobi góljával, aki 2006. októbere óta nem ért el találatot a klub színeiben, sőt fordításra is képesek voltunk 10 emberrel. Csupán egy karnyújtásnyira volt a bravúr, de a 86. percben Stephen Ireland darabokra törte a szívemet és beállította a 2-2-es végeredményt.
Szerencsére nem láttam a Sunderland-Newcastle derbit. Nem bírtam volna végignézni, amint 28 éves veretlenségi sorozatunk megszakad a Stadium of Light-ban. 2-1-es vereséget szenvedtünk és bár bűn ilyet kimondani, sokkal motiváltabban játszottak a mackemek. De nem szeretném felszakítani a begyógyult sebeket, így nem is részletezném a mérkőzést, lényeg, hogy a sok mackem drukker megint megmutatta, hogy milyen állatból van, miután a kerítés nélküli stadionokat kihasználva berohantak a pályára és szaftos kis verekedésre hergelték a mellettük lévő szektorban ülő Newcastle szurkolókat.
'Ennél lejjebb már nincs'-állapítottam meg, miután azt tapasztaltam, hogy a feltörekvő Tottenham is megelőzött minket, így tök utolsóként szerénykedtünk a tabellán. EKKOR JÖTT AZONBAN A FELTÁMADÁS! A Premier League leggyengébb csapatának nyílvántartott WBA látogatott hozzánk és 2-1-es győzelmet arattunk ezen a bizonyos 'must win game'-en. Joey Barton első meccsén volt kezdő és góllal üdvözölte a reménykedő drukkereket, Martins 2-0-ra módosította az eredményt és bár a West Bromwich szépíteni tudott a második féidőben, nem tudott kiegyenlíteni, így megszereztük első győzelmünket a Joe Kinnear érában. A következő forduló bizonyította, hogy nem is az utolsót! Öröm volt nézni, ahogy hétfőn szó szerint lefocizzuk a James Milnerrel felálló Aston Villát. Martins duplájával 2-0-ra nyertünk és ezzel a győzelemmel feljöttünk a 14. helyre.
Kiélezett a küzdelem, 12 pontunkal egy győzelem esetén akár a hetedik helyre is feljöhetünk (ez elég valószínűtlen), de ha holnapután veszítünk a Fulham ellen, akár ismét bekerülhetünk a kieső zónába, ez az érzés pedig roppant kellemetlen.
| Nyert | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 3 | Home 3 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Away 0 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Veszített | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 5 | Home 2
Goal Distribution
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Away 3 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 3 | Otthon 1 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Away 2 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Goal Distribution
| Scored 14 | Time | Conceded 18 |
|---|---|---|
| 1 | 0' - 15' | 2 |
| 2 | 15' - 30' | 5 |
| 3 | 30' - 45' | 5 |
| 3 | 45' - 60' | 3 |
| 3 | 60' - 75' | 2 |
| 2 | 75' - 90' | 1 |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)