Hétfő este óta legalább háromszor nekiestem ennek a posztnak, megpróbáltam megfogalmazni mennyire elégedett, boldog és kiegyensúlyozott vagyok a csapat idei szezonja miatt.
Valószínűleg azért is voltam képtelen szavakba önteni a gondolataimat, mert 5 évnyi hardcore szurkolásom során egyszer sem éreztem úgy, hogy minden klappol, nem kell izgulnom a meccsek alatt és persze hasonlóan nagy, beteljesedett sikereket sem követtem még végig. Másrészt, utálom a magasztos, ízes nyelven méltató írásokat, cikkeket, melyekben akarva akaratlanul egyre csak nő a közhelyek aránya és valahogy mindig ilyen irányba terelődtek el a mondataim.
Köszönhetően a sok-sok győzelemnek, magasan ez a keret nőtt hozzá legjobban a szívemhez -- persze itt nem arra gondolok, hogy szívesen leülnék mindegyikükkel sörözni, mert mivel ezeknek a srácoknak a lábuk előtt hever a világ, hajlamosak faszkalapok lenni --, láttam rajtuk az összetartást, a baszogatások, lecseszések úgy tűnt, mindig jó cél érdekében történtek, nem tojtak be, ha kaptak egy-egy maflást az ellenféltől és majdnem minden alkalommal -- jó játékkal vagy vért hugyozva -- képesek voltak kihozni ikszre, vagy megnyerni a mérkőzéseket. Szezont értékelni még fogok, jöjjön pár mostani gondolat.
Sokszor elpuffogtattam már, hogy ez és ez a meccs nagyon jól jellemezte, miért jutottunk fel/állunk az élen/stb., de hétfőn este megint olyat láttam, hogy az állam leverte a kávés asztalt, az agyamban pedig annyi endorfin cikázott, hogy úgy mosolyoghattam, mint egy barom.
Személy szerint nagyon örültem, mikor tavaly januárban elhoztuk Kevin Nolant, nyárra már őt is melegebb éghajlatra kívántam, ősszel örömködtem a sok-sok gólja miatt, hétfőn pedig eldöntöttem, ő kell, hogy legyen a visszavonuló Buttot követően a cséká. Ahogy az okosok mondják, mindenét kiteszi a pályára, olykor szó szerint.
Le a kalappal a Plymouth előtt, hosszú évekre elraktároztam a Zarándokok gyönyörű gesztusát. Ugyan a Sport Tv elkapcsolt, a helyi DJ, a végül pályára beengedett, 2 500 ünneplő szurkolónak lejátszott egy teljesnek tekinthető Newcastle Dalok Best Of CD-t, közte olyan dalokkal, mint a Local Hero vagy a Blaydon Races. Különösen elismerésre méltó gesztus, tudva, hogy az Argyle épp ezzel a vereséggel esett ki a bajnokságból.
Butt mellett az adidasnak is búcsút intenek ma délután (jövő héten még adidasban fogjuk nyomni). Bár magasról teszek rá, milyen mezben játszik a csapat, a 90-es közepén használt bordó/kék vendég mez évek óta célpontom. Az új gyártó a Puma lesz, az utóbbi 4-5 évben volt pár kiváló és pár elcseszett mezük, ha minden igaz, 1-2 héten belül kiderül, mivel rukkolnak elő.
Ha el tudtok kapni egy rádiós közvetítést, élvezzétek ki a 90 percet, holnap reggel leszedem és kivágom a BBC-s összefoglalóból ránk eső részt, hogy mindannyian láthassátok az ünneplést.
2010. április 24., szombat
2010. április 5., hétfő
Biztos a feljutás
A Nottingham kora esti döntetlenjével matematikailag is biztossá vált a United feljutása. Gratulálok a játékosoknak, szakvezetőknek és nektek, szurkolóknak is!
Feljutóként lépünk pályára?
A szombat egy újabb, nem túl meggyőző, de végeredményben tökéletes idegenbeli szereplést hozott, és a Forest döntetlenjével már csak egy pontra van az automatikus feljutás.
A másik 22 csapat a mi mérkőzésünk előtt befejezi mai mérkőzését, azaz már a pályára lépésünk előtt biztossá válhat a Premier League-tagság, ha a Forest-Cardiff, 18.05-kor kezdődő találkozón nem hazai győzelem születik. Velünk együtt ma a West Brom is kivívhatja a feljutást, ha nyernek a Vicarage Roadon és a Nottingham legfeljebb egy pontot gyűjt.
A jól értesültek szerint a szombaton pihentetett Jonas Gutierrez, Danny Guthrie, Wayne Routledge, Peter Lovenkrands közül mindenki bevethető hétfőn, valószínű tehát, hogy csak rotálás történt. A bokasérülés miatt otthon hagyott Andy Carroll is minden bizonnyal rendelkezésre állhat.
Jó ünneplést ma estére mindenkinek!
A másik 22 csapat a mi mérkőzésünk előtt befejezi mai mérkőzését, azaz már a pályára lépésünk előtt biztossá válhat a Premier League-tagság, ha a Forest-Cardiff, 18.05-kor kezdődő találkozón nem hazai győzelem születik. Velünk együtt ma a West Brom is kivívhatja a feljutást, ha nyernek a Vicarage Roadon és a Nottingham legfeljebb egy pontot gyűjt.
A jól értesültek szerint a szombaton pihentetett Jonas Gutierrez, Danny Guthrie, Wayne Routledge, Peter Lovenkrands közül mindenki bevethető hétfőn, valószínű tehát, hogy csak rotálás történt. A bokasérülés miatt otthon hagyott Andy Carroll is minden bizonnyal rendelkezésre állhat.
Jó ünneplést ma estére mindenkinek!
2010. április 3., szombat
Hétfőn eljöhet a nagy nap
A húsvéti duplafordulónak köszönhetően a Forest eredményeitől függetlenül akár már hétfőn este bebiztosíthatjuk a feljutást az élvonalba ... és akár karnyújtásnyira kerülhet a bajnoki cím.
(A West Brom végül teljesen simán nyert a Leicester ellen, bajnoki cím közelnek nyilvánítása egy ideig elnapolva...)
Szombat délután a London Roadon egyetlen esetben képzelhető el a pontvesztés, ha túl nagy mellénnyel mennek pályára a játékosok. A Peterborough gyakorlatilag már kiesett, úgy gondolom ezzel ők is tisztában vannak, hiszen 6 meccs alatt kellene 13 pontot ledolgozniuk - ha a Watford esetleg nyer az elmaradt mérkőzésén akkor 14-et -, így nem látok sok esélyt arra, hogy az elkeseredetten küzdő szorgos kiscsapat lefocizzon minket a pályáról. A szurkolóik előtt valószínűleg meg akarják mutatni a jövőre első osztályú csapat ellen, hogy tudnak jól játszani, de nehezen tudok elképzelni akár csak egy döntetlent is.
Andy Carroll könnyen lehet, hogy kihagyja a két mérkőzést, ami visszavethetné a gólszerzési esélyeinket, ámde Shola újra harcrakész, bár kétlem, hogy jelenlegi állapotában végigbírna egy mérkőzést. Alan Smith visszatér a keretbe, míg Fitz Hall továbbra is maródi.
Hétfőn este (Sport2, 20.45) azt a Sheffield Unitedet fogadjuk, akiknek még van minimális esélyük befogni a Leicester-Swansea-Cardiff trió egyikét és bekúszni a 6. helyre, igaz ehhez át kell ugrani a Borot, a Doncastert és a Blackpoolt is, valamint figyelni, hogy a két elmaradt meccsel álló Readinget is maguk mögött tartsák. Közel lehetetlen vállalkozás, de ami fontos, a Pengéknek még lesz miért játszani, így könnyű meccsre a legkevésbé sem számíthatunk.
Valószínűleg írok majd egy kicsit ez elé a meccs elé vasárnap vagy hétfőn, amikor már tisztul a kép.
(A West Brom végül teljesen simán nyert a Leicester ellen, bajnoki cím közelnek nyilvánítása egy ideig elnapolva...)
Szombat délután a London Roadon egyetlen esetben képzelhető el a pontvesztés, ha túl nagy mellénnyel mennek pályára a játékosok. A Peterborough gyakorlatilag már kiesett, úgy gondolom ezzel ők is tisztában vannak, hiszen 6 meccs alatt kellene 13 pontot ledolgozniuk - ha a Watford esetleg nyer az elmaradt mérkőzésén akkor 14-et -, így nem látok sok esélyt arra, hogy az elkeseredetten küzdő szorgos kiscsapat lefocizzon minket a pályáról. A szurkolóik előtt valószínűleg meg akarják mutatni a jövőre első osztályú csapat ellen, hogy tudnak jól játszani, de nehezen tudok elképzelni akár csak egy döntetlent is.
Andy Carroll könnyen lehet, hogy kihagyja a két mérkőzést, ami visszavethetné a gólszerzési esélyeinket, ámde Shola újra harcrakész, bár kétlem, hogy jelenlegi állapotában végigbírna egy mérkőzést. Alan Smith visszatér a keretbe, míg Fitz Hall továbbra is maródi.
8+3 bajnokin 8 gól. Az arány kiváló, a mennyiség kevés.
Hétfőn este (Sport2, 20.45) azt a Sheffield Unitedet fogadjuk, akiknek még van minimális esélyük befogni a Leicester-Swansea-Cardiff trió egyikét és bekúszni a 6. helyre, igaz ehhez át kell ugrani a Borot, a Doncastert és a Blackpoolt is, valamint figyelni, hogy a két elmaradt meccsel álló Readinget is maguk mögött tartsák. Közel lehetetlen vállalkozás, de ami fontos, a Pengéknek még lesz miért játszani, így könnyű meccsre a legkevésbé sem számíthatunk.
Valószínűleg írok majd egy kicsit ez elé a meccs elé vasárnap vagy hétfőn, amikor már tisztul a kép.
2010. április 2., péntek
A feszülő PL-lufi
Optimistán fogadtam Mike Ashley érkezését 2007 nyár elején. Itt léte alatt és azóta is csak jó emlékkel tudok Chris Mortra, az egyenes, korrekt, értelmes fejű londoni ügyvédre gondolni, aki újra elkezdett kommunikálni a szurkolókkal, felvázolta a vezetés azon terveit, miszerint fiatal játékosokat fog igazolni a klub, a csillagászati fizetéseknek vége és le kell faragni a klub adósságait.
Sam Allardyce és focival kapcsolatos filózófiája utólag a legkevésbé sem passzolt az ízlésemhez, de az ő leigazolását is pozitív lépésként fogtam fel. Januárban pedig egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal, amikor Kevin Keegant ültették a kispadra. Utánozhatatlan lelkesedés, közvetlenség, motivációs készség. Isten lássa lelkem, taktikai érzéke nem sok volt, de az akkori célhoz (bennmaradás) magabiztos játékosok kellettek, nem egy Machiavelli.
Ashley közel tökéletes lépéssorozata sajnos KK érkezése után két héttel megszakadt és a zuhanórepülés a legjóindulatúbb számításaim szerint is legalább tavaly novemberig (stadionátnevezés) tartott.
Egy kérdésben viszont, ha nem is becsülöm érte, mert saját jól felfogott érdeke, örülök, hogy felismerte az egyetlen helyes megoldás: anyagilag valamelyest gatyába rázta a klubot. Néha, nehezemre esik ugyan, de belegondolok, mi lett volna, ha a válság és a jegybevételek visszaesése egy Shepherd-féle költekezés után sújt le. Pompey- vagy Palace-szintű baj valószínűleg nem lett volna, de valószínűleg az újabb kölcsönökkel még inkább a bankok és kamatainak kegyébe került volna a csapat. Jelenlegi állapot szerint a klub most már nem a bankoknak, hanem Ashley-nek tartozik. Hogy erre ő számít-e kamatot vagy sem, nem tudom, de ez a szituáció így is kedvezőbb, mint folyamatosan fizetni a kamatot a bankoknak.
A Premier League jelenlegi 20 csapata az elmúlt évben csak az adósságuk miatti kamatok törlesztésére 150 millió fontot költött. Természetesen ebben benne van az iszonyatos tartozást felhalmozó Manchester United, az ő kamataikat leszámítva a másik 19 klub nagyjából 110 milliót költött a kamattartozásokra. Három csapatnak nincs tartozása mások felé, a két nyilvánvaló név mellett (Chelsea, Man City) felüdülés látni, hogy a Stoke City is saját vagy tulajdonosa erejéből tart ott, ahol.
Az elsőosztályú klubok pénzügyi helyzete a hét elején különösen nagy figyelmet kapott, miután szárnyra kapott egy pletyka Martin O'Neill távozásáról. A hír természetesen nem bizonyult igaznak, de azt több belső forrás is megerősítette, hogy közel 100 millió fontnyi költekezés után Randy Lerner, a Villa tulaja most már szeretné visszafogni a gyeplőt és mindenek előtt csökkenteni azt a 77%-os rátát, amit a Villa költségvetéséből a játékosok fizetésére fordít.
Pár éve, amikor ez a kérdés felmerült a mi klubunkkal kapcsolatban, a szakértők általános véleménye az volt, hogy ennek az aránynak nem ajánlatos meghaladni az 50%-ot. Irányítsuk figyelmünket a jelenlegi 20 angol élvonalbeli csapat jelenlegi mutatóira. (az alábbi kép a Times összeállítását mutatja)
A feljutás bebiztosításának közeledésével ugyan kezdek aggódni a keret erőssége miatt, viszont nyugalommal tölt el, hogy a jövőre is gondoló döntések fognak születni és inkább fontolva haladva próbálják majd meg felépíteni a klubot, megőrizve a viszonylag biztosnak mondható anyagi helyzetet.
Sam Allardyce és focival kapcsolatos filózófiája utólag a legkevésbé sem passzolt az ízlésemhez, de az ő leigazolását is pozitív lépésként fogtam fel. Januárban pedig egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal, amikor Kevin Keegant ültették a kispadra. Utánozhatatlan lelkesedés, közvetlenség, motivációs készség. Isten lássa lelkem, taktikai érzéke nem sok volt, de az akkori célhoz (bennmaradás) magabiztos játékosok kellettek, nem egy Machiavelli.
Ashley közel tökéletes lépéssorozata sajnos KK érkezése után két héttel megszakadt és a zuhanórepülés a legjóindulatúbb számításaim szerint is legalább tavaly novemberig (stadionátnevezés) tartott.
Egy kérdésben viszont, ha nem is becsülöm érte, mert saját jól felfogott érdeke, örülök, hogy felismerte az egyetlen helyes megoldás: anyagilag valamelyest gatyába rázta a klubot. Néha, nehezemre esik ugyan, de belegondolok, mi lett volna, ha a válság és a jegybevételek visszaesése egy Shepherd-féle költekezés után sújt le. Pompey- vagy Palace-szintű baj valószínűleg nem lett volna, de valószínűleg az újabb kölcsönökkel még inkább a bankok és kamatainak kegyébe került volna a csapat. Jelenlegi állapot szerint a klub most már nem a bankoknak, hanem Ashley-nek tartozik. Hogy erre ő számít-e kamatot vagy sem, nem tudom, de ez a szituáció így is kedvezőbb, mint folyamatosan fizetni a kamatot a bankoknak.
A Premier League jelenlegi 20 csapata az elmúlt évben csak az adósságuk miatti kamatok törlesztésére 150 millió fontot költött. Természetesen ebben benne van az iszonyatos tartozást felhalmozó Manchester United, az ő kamataikat leszámítva a másik 19 klub nagyjából 110 milliót költött a kamattartozásokra. Három csapatnak nincs tartozása mások felé, a két nyilvánvaló név mellett (Chelsea, Man City) felüdülés látni, hogy a Stoke City is saját vagy tulajdonosa erejéből tart ott, ahol.
Az elsőosztályú klubok pénzügyi helyzete a hét elején különösen nagy figyelmet kapott, miután szárnyra kapott egy pletyka Martin O'Neill távozásáról. A hír természetesen nem bizonyult igaznak, de azt több belső forrás is megerősítette, hogy közel 100 millió fontnyi költekezés után Randy Lerner, a Villa tulaja most már szeretné visszafogni a gyeplőt és mindenek előtt csökkenteni azt a 77%-os rátát, amit a Villa költségvetéséből a játékosok fizetésére fordít.
Pár éve, amikor ez a kérdés felmerült a mi klubunkkal kapcsolatban, a szakértők általános véleménye az volt, hogy ennek az aránynak nem ajánlatos meghaladni az 50%-ot. Irányítsuk figyelmünket a jelenlegi 20 angol élvonalbeli csapat jelenlegi mutatóira. (az alábbi kép a Times összeállítását mutatja)
A grafika szerkesztője a 75%-ot állította be határnak, ezt a klubok fele haladja meg, míg hat csapat elképesztő, 90% feletti mutatóval áll. A Pompey már beleharapott a fűbe és a Burnley-nél olvasható adatokra, majd a tabellára (6 fordulóval a vége előtt 3 pontra vannak a még bennmaradó West Hamtől) pillantva őket is lehet félteni. Vagy a Hull City-t, nem véletlenül próbálnak akár edzőváltás árán is bennmaradni.
A feljutás bebiztosításának közeledésével ugyan kezdek aggódni a keret erőssége miatt, viszont nyugalommal tölt el, hogy a jövőre is gondoló döntések fognak születni és inkább fontolva haladva próbálják majd meg felépíteni a klubot, megőrizve a viszonylag biztosnak mondható anyagi helyzetet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)