Magabiztos, de picit szűk siker

Egy végigdominált mérkőzésen teljesen megérdemelten szerzett három pontot a Newcastle, de az örömhöz még legalább 1-2 gól hiányzott volna.

Az eredményjelző talán nem mondja el a teljes igazságot, de rövid, pár perces periódusokat leszámítva az történt a DW-ban, amit mi akartunk. Az első félidőben egy kapufáról kipattanó fejest püfölt fölé a Wigan, a hajrában Steven Taylor került tizenegyesgyanús helyzetbe (úgy érzem jól döntött Webb, hogy nem adott büntetőt). E két esetet leszámítva a kapuba visszatérő Steve Harpernek csak amiatt kellett aggódni, hogy a védők emlékezzenek, hogy nem Tim Krul áll a kapuban és ne a bal lábára tegyék haza a labdát.

A Tottenham ellen látott vérszegény Barton-pontrúgásoknak ma már kevés nyoma volt, két kapufánknál is Joey jegyezte volna a gólpasszt. És persze neki sikerült elhappolnia a labdát az elalvó bal hátvéd elől a 19. percben.

Andy Carroll hiányát a szerzett pontokban nem, a helyzetkihasználásban megérezte a csapat. Rögtön a 2. percben egy kiváló Simpson-beadást az üresen érkező Shola, centikre a gólvonaltól, fölé-mellé fejelt.

Örömmel láttam, hogy Alan Pardew a két csatáros játék mellett döntött, a meggyógyuló Shola mellett Peter Lovenkrands is lehetőséget kapott. Az idén keveset használt dán jól láthatóan meccshiánnyal küzdött, több ígéretes lehetőséget is elpuskázott, de Shola csúsztatásait kiválóan olvasta.

Jonas Gutierrez kedv- és ötlettelennek tűnt játszópajtása, Jose Enrique nélkül a hét közben, a spanyol visszatértével ismét szétfutotta a bal oldalt, kihagyott egy ziccert és faultokat harcolt ki a hajrában, szokásos Spiderman-pörformansz. Ha már Enrique, nem tudom, hogy egy durva adag fájdalomcsillapító, esetleg maga a sérülés vagy egy félelmetesen jól sikerül szilveszteri buli miatt kóválygott olyan mattosan a pályán, hogy a vendégtábor fele elismerően csettinthetett volna, de jó látni, hogy csak egy meccset hagyott ki, szerdán pedig reméljük a régi, shutdown Enrique fut ki a pályára. Az utolsó 20-25 percben látott játéka szerencsére erre enged következtetni.

Kevin Nolan úgy tűnt, kisebb sérüléssel játszik, kevésbé kapcsolódott be a támadásokba, szürkébb volt a szokásosnál. Nyilvánvaló Ezredes: reméljük nincs komoly baj és javul a játéka szerdára.

Leon Bestet megmutattuk a lehetséges érdeklődőknek, még tökéletesebb lett volna a reklám, ha be tudja pöcizni Al Habsi mellett a labdát a kapuba (akkor talán a bordára kapott rúgást is elkerülte volna).

Visszakerültünk a 10. helyre és egy győzelemmel Pardew volt csapata ellen megtörténhet, amit szerettem volna délután, ellépünk a jelenleg 8 fős "kiesés" ellen küzdő csoport elől.

Boldog szülinapot, Holmes!

Pwned

Ilyennek álmodja meg az ember csapata legfontosabb mérkőzését. Totális megsemmisítés a St. James' Parkban.

* Ha nem értitek a poszt címét: klikk.

Nagy örömömre Chris Hughton nem változtatott a múlt szombaton Londonban győztes tizenegyen és megtartotta a két ékes felállást. Elhagyom a kronológiát, inkább tekintsük át ki mennyire volt varázslatos és utánozhatatlan ezen a csodálatos őszi vasárnapon.

Az első félidő és talán a mérkőzés legélvezetesebb játékát Joey Barton nyújtotta. Láttuk már ezt a Bartont augusztusban és szeptember elején és nagyon jó ilyen hamar viszontlátni. Már a West Ham ellen megtalálta a gólpasszt adó cipőt és az a magabiztosság, elegancia és felszabadultság, amit a Sunderland ellen mutatott sűrű szájtátásra ösztökélt. A legjellemzőbb pillanat az első félidőben történt, amikor Joey behúzódott középre és látszott, hogy Gutierrez előtt nagy üres terület tátong, de a jobb belsős passz útját védte egy vendég középpályás. Barton nem akarta a bal lábát használni, így alányesett jobb külsővel, a labda bőven kikerülte a védőt és Jonas lábánál landolt. Nobby Solano Everton elleni gólja óta nem láttam a külsőt ilyen magabiztosan használó United-játékost. Barton nem jegyzett gólpasszt, de az említett külső, illetve a második félidőben Danny Simpsonnak hátrasarkazott labda -- mely után hátra se nézett, annyira tudta, hogy jól sikerült -- miatt az egyik legemlékezetesebb teljesítmény volt, annak ellenére, hogy közvetlen gólpasszt nem jegyzett.

Térjünk rá a gólszerzőkre.

Kevin Nolannek nem indult jól az éve, két hete Hughton egy kisebb sérülésre hivatkozva be sem nevezte, amit nyilván nem vett jó néven a csapatkapitány. Elismerés jár mindkét félnek, hogy feszültség nélkül tudomásul vették a másik érzéseit/döntéseit, Nolan pedig már múlt héten vissza is tért, ráadásul góllal. Ezen a hétvégén már azt a formát láttuk, aki tavaly a másodosztályban egyszerűen mindig jól érezte, hová kell helyezkednie, mikor felért a középpályáról és az esetek többségében be tudta fejezni a támadást egy jó lövéssel, esetleg góllal.

A félollós gólja kiválóan mutatja mennyire éber, furfangos és tettrekész a kapu előtt, a második gólnál megmutatta, hogy ha nem is sikerült tökéletesen a labdaátvétel, érzi a kaput, míg a mesterhármast jelentő találat leginkább annak elismerése, hogy -- köszönhetően a sok remekül fejelő játékosunknak -- komoly veszélyeket hordoznak magukban a szögleteink. 9 nap alatt 4 gólt jegyez a cséká, beérte és megelőzte csatártársait a házi góllövőlistán 7 találattal (eggyel vezet összességében Shola előtt, bajnokikat tekintve kettővel Carroll előtt).

Shola Ameobi az elmúlt 10 év nagyrészét a szurkolók idegesítésével töltötte, ám időnként az ember rátalál egy-két időszakra, amikor Ameobi csúcsformában van és sok védő számára tarthatatlannak bizonyul. Most is ilyet élünk meg, emellett pedig közvetve egy hónapja folyamatosan mosolyt csal az arcunkra.

Valószínűleg nem fordul meg rögtön a fejünkben, amikor azt látjuk, hogy egy puhány védő könnyedén elválasztja a labdától, de Sholának komoly dicséret jár amiatt, hogy sérülten is rendszeresen a csapat rendelkezésére áll. Persze hiba a felsőbb menedzsment részéről, hogy egy esetleges szűk keret miatt muszáj 50%-os állapotban játszatni és a menedzser sem tesz jót azzal, ha beinjekciózva a pályára küldi. Az pedig, hogy négy hónapnál többet nem bír ki egészségesen, sajnos Sholával jár. Nem fogom elfelejteni, hogy 2006 tavaszán, majd őszén is hajlandó volt elhalasztani a csípősérülésének kezelését. Hogy miért nem kúrálták ki azon a nyáron ... lásd három mondattal visszább.

Amikor pedig egészséges, egy labdával jól bánó, azt jól fedező, nehezen megkerülhető monstrum, akinek a jobb lábfeje képes egy kapufáról kipattanó félmagas labdát azonnal bebombázni és könnyedén, minden erölködés nélkül berakni egy büntetőt a kapufa mellé. És ne felejtsük el, hogy különösen szeret a makik ellen betalálni, sosem gond.

Elérkeztünk ahhoz a játékoshoz, akit reméljük 10-15 éven át magunkénak tudhatunk -- miközben ő elkerüli a botrányokat -- és idővel valószínűleg az angol válogatott kezdősorában is megcsodálhatunk majd. Andy Carroll nem került be a góllövők közé, de a legutóbbi mérkőzéshez hasonlóan embertelen mennyiségű munkát végzett, fejpárbajt nyert és újra az egyik legjobb védőnk volt a Sunderland pontrúgásainál. Fejjátéka valószínűleg az őt ritkábban látóknak is feltűnik, elvégre bőven 190 centi felett van (a Beeb 191-nek írja, a minap Lee Ryder (Chronicle-újságíró) inkább 195-200 centinek tippelte). Ami meglepetés lehet a külső szemlélőknek, az a remek jobb lába és kiváló gyorsasága. Nem bírom ki, hogy ne károgja, utóbbi értékét valószínűleg az első komolyabb térdsérülés elveszi majd, de addig is a liga egyik nagyon jó csatárát lényegében fillérekért alkalmazzuk.

A négy legnagyobb királyt letudva lássuk, kik voltak még kifejezetten ügyesek Steve Bruce bandája ellen.

Cheick Tiotét már korábban hasonlítottam Scott Parker Newcastle-éveihez és úgy vélem ez továbbra is áll. Főleg védekező középpályás, labdabiztos, nem fél cselezni a középpályán, de ha tudja futtatni valamelyik szélsőt, nem habozik. A cselezési hajlam Parkerhez hasonlóan néha bajba juttatja és eladja a labdát 30-40 méterre a saját kapujától. Labdaszerzésben kiválóan használja az erejét, Parkerrel ellentétben lövésekre nem bíztatnám és időnként könnyen kijön a sodrából, mint tette azt a Wigan ellen. A korai lapokkal vigyáznia kell, mert Phil Dowd is korán megszórta, igaz utána nem tűnt úgy, hogy vissza kellene fognia magát és kellően el tudta látni feladatait.

Jonas Gutierrez Hatem Ben Arfa sajnálatos sérüléseivel megint stabil kezdő lett és remekül él a lehetőséggel. Jose Enrique-vel remek bal oldalt alkotnak, Jonas az elmúlt évekhez képest jobban támadja védőjét és tör kapura, akár labda nélkül is, ennek volt eredménye a gól az Eastlandsben és a vasárnapi büntető. Egyértelmű hiányosság nála vagy inkább poszton kívüli játékból adódó hátrány, hogy mivel a bal lába nem túl acélos, ha az alapvonalra terelik, nagyon ritkán képes jó beadásra.

Különösen tetszett és tetszik azóta, hogy bekerült Coloccini mellé a kezdőbe Mike Williamson játéka. Légtérben erős, kellően fürge és lábbal sem egy Titus Bramble. Ha nem is annyira magabiztos cselező, mint partnere, nem aggódok, ha neki kell kihoznia a labdát egy szorult helyzetből.

Danny Simpson továbbra sem jó védő a jobb oldalon, de most már láttuk egy gyümölcsét annak, ha James Perch helyett ő rohangál a jobb oldalon, a 4. gólt megelőző beadása tökéletes, csatárbarát labda volt.

Az utóbbi hetekben a média elkezdte megkérdezni saját magától és az újságok olvasóitól, hogy ugye milyen borzalom, hogy Chris Hughton még nem kapott új szerződést (nyáron jár le a jelenlegi): biztos, mert nem bíznak benne és ki akarják rúgni. Válaszul a klub szerdán már közleményben volt kénytelen tudatni, hogy nem akarják kirúgni és cél egy új szerződés, valószínűleg január környékén. Aztán megjelent egy olyan hír is, hogy valaki hatalmas összeget tett arra, hogy megválik a csapat tőle és a fogadóirodák levették a kínálatukból a fogadási lehetőséget.

Először is, volt aki Wayne Rooney távozására is egy közepes magyar város éves költségvetésével fogadott, így ezeket a híreket nem érdemes komolyan venni, mindig vannak pletykák, amik mentén elindulnak a nagy fogadók. Másodszor, Hughtont kirúgni nem fogják. Pont.

A most következők saját spekulációk, nem érdemes szentírásként tekinteni rájuk: Az, hogy csak januárban akarnak tárgyalni Hughtonnal azt sugallja, hogy nem akarnak télen pénzt költeni új játékosokra és, ha ezt Chris elfogadja, hamar nyélbe lehet csapni az üzletet. Azt nem bánom, ha ellentétek vannak a menedzsmentben az elkölthető pénz mennyisége kapcsán (Hughton természetes, hogy többet akar költeni, Ashley-t ismerjük annyira, hogy spórolni akar), azt már inkább, ha esetleg ezt egy, klub számára nagyon fontos, személlyel való tárgyalásnál eszközként használja a csapat.

A győzelem a hetedik helyre repített minket és, ha Hughton is úgy akarja (két magas csatárt játszat) az Emiratesben is lehet esélyünk a pontszerzésre, melyet követően két nyerhető hazai találkozó vár ránk. Simán megszilárdítható ez a helyezés és azt hiszem mindannyian elégedettek lennénk, ha a felsőházban fordulnánk neki a decemberi-januári dömpingnek.

---

Newcastle 5, Sunderland 1
Premier League
St. James' Park, 51 988 néző
jv.: Phil Dowd (róla meg sem emlékeztem; szereplésmániás)

Newcastle: Krul, Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique, Barton, Nolan (c), Tiote, Gutierrez, Carroll, Ameobi (Ranger 86.)
Cserék: Soderberg, Routledge, Lovenkrands, Perch, S. Taylor, Smith
Lapok: Tiote (2), Carroll (3), Simpson (1)
Gólok: Nolan 23., 34., 75, (7), Ameobi 45+4., 70. (6)

Sunderland: Mignolet, Bardsley, Turner, Cattermole (Mensah 76.), Malbranque, Henderson, Bent, Onouha, Welbeck (Richardson 55.), Bramble, Elmohamady (Gyan 40.)
Cserepad: Gordon, Zenden, Da Silva, Ferdinand
Lapok: Malbranque, Onouha, Bardsley, Cattermole, Turner, Mensah
Kiállítás: Bramble 53.
Gólok: Bent 90.

Nyilatkozatok: Chris Hughton, Kevin Nolan, Steve Bruce

N'Zogbia élete meccsével tért vissza

Két gyors pofon után már a döntetlennek is örülni kellett, továbbra is bizonytalanok a csapat hazai pályán.


Megjegyzés: Streamgondok miatt a 90 percből összesen 60-at láthattam, ezért egyrészt nem fogok tudni nagyon hosszan beszámolni (ezért marad el a tagolás), másrészt előre is elnézést kérek, ha esetleg valami fontos pillanatot kihagyok.

Charles N'Zogbia tavaly áprilisban lőtt utoljára bajnoki gólt, ezenfelül ex-Szarkaként tért vissza a St. James' Parkba: biztosra lehetett venni, hogy bevág egyet. Hogy az egyből kettő lett, nagyban Mike Williamsonnak és James Perch-nek köszönheti.

Komoly helyzetek nélkül telt az első 20 perc, ahogy azt az összeállítás alapján várni lehetett, nem tudtunk sok okosat csinálni a jobb oldalon, Peter Lovenkrands és Andy Carroll között sem volt összhang, Joey Barton teljesítménye pedig folytatta a Villa meccset követően elkezdett lefelé ívelését.

A vezető gólt egy felpördült beadásból fejelte vissza a hosszúba N'Zogbia, iszonyatos védekezési hibának köszönhetően (170 a srác és nem nőtt hirtelen 15 centit). Becsléseim szerint 40%-ban Williamson, 40%-ban Perch és 20%-ban Tim Krul okolható azért, hogy Zog el tudta fejelni a labdát. Williamson mint védő és dög magas, el kell, hogy bólintsa a labdát. Perch-nek ki kell zárnia a franciát a játékból, de legalább nem beállni társa alá, míg Krult azért érzem ludasnak, mert szállt annyit a labda, hogy kiérhessen és hosszú karjaival lehúzza a labdát.

Egy perccel később N'Zogbia megint villant, egy gyors kifelé csel után felvarrta a rövidbe a labdát. Nem láttam perdöntő lassítást, ezért nem tudom, hogy Krul benne volt-e vagy sem, első blikkre úgy tűnt, védhetetlenül jött a lövés a kapufa mellé, kb. 190 centi magasan, kizárva, hogy a kapus felemelhesse a kezét.

Érthetően sokkos állapotba került szurkoló, játékos és stream előtt csücsülő távdrukker és bár a félidő hajrájában már újra mezőnyfölénybe kerültünk, sokszor eljutottunk a Wigan-tizenhatosig és volt egy gólvonalról felszabadított fejesünk, de a három vendég támadó továbbra is túl sokszor meg tudta szerezni a védők által előrevágott labdákat.

A szünet után 45 másodperc után már komoly helyzetbe került Carroll és bár a frissen szerződést hosszabbított csatár nem talált be ma, végre ismét halálra dolgozta magát elől, úgy éreztem az elmúlt 2-3 meccsén hiányzott belőle ez a tűz.

Negyedóra elteltével (és még szépítő gól nélkül) Hughton megindította cseréit és érkezett Shola Ameobi (Lovenkrands helyett), majd pár perccel később Wayne Routledge (Guthrie helyett). Ahogy azt a csevegőben megjegyeztem, érdemesebb lett volna valakit a belső középpályáról lekapni: Tiote nagyon aggresszíven játszott a sárga lapja ellenére, míg Barton lapos volt. A hajrában Joey aztán rámcáfolt, amikor nagyon finom nyesése gólhelyzetben találta Carrollt.

Szűk húsz perccel a vége előtt megszületett a teljesen megérdemelt szépítés, amit remélem ti láttatok, jómagam nem. Az eseményhez annyit tudok hozzátenni, hogy Shola Ameobi negyedik góljával - minden tétmeccset figyelembe véve - beérte Andy Carrollt.

Ahogy az szokott lenni, nem vagyunk olyan jók a hengerelésben, hogy rögtön jöhessen a második gól, de teljesen beszorítottuk a Wigant, de hiányoztak a jó beadások, pedig a hajrában már három centerrel (bejött Nile Ranger is) játszottunk.

A megérdemelt egyenlítés ugyan nagyon későn érkezett, ám annál édesebb lett, amikor a 94. percben Carroll bólintását Fabricio Coloccini passzírozta be Al Habsi kapujába, beállítva a 2-2-es végeredményt.

Két gondolat az összeállításról:

• Bartonnak pihenő járna, Guthrie belső középpályás és ott a helye a jövő héten. 
• Perch támadásban és védekezésben is átlag alatti, Hughtonnak egyedül abban kellene döntenie, hogy a támadásra (Ryan Taylor) vagy a védekezésre (visszatérő Danny Simpson) voksol, mert Perch padoztatása egyértelmű döntés.

---

Newcastle 2, Wigan Athletic 2
Premier League
St. James' Park, 44 415 néző
jv.: Mark Halsey

Newcastle: Krul, Perch (Ranger 89.), Coloccini, Williamson, Enrique, Gutierrez, Tiote, Barton, Guthrie (Routledge 66.), Lovenkrands (Ameobi 61.), Carroll
Cserék: Söderberg, R. Taylor, Kádár, Smith
Lapok: Tiote (2), Carroll (2)
Gólok: Ameobi 72. (4), Coloccini 90+4. (1)

Wigan Athletic: Al Habsi, Alcaraz, Caldwell, Boyce, Stam (Cleverley 79.), Figueroa, McCarthy, Thomas, N'Zogbia (Diame 90.), Gomez, Di Santo (Rodallega 65.)
Cserék: Kirkland, Watson, Boselli, Moses
Lapok: Figueroa
Gólok: N'Zogbia 22., 23.

---

Nyilatkozatok: Chris Hughton, Roberto Martinez

Tökéletes tükör

Lemaradtál az eddigi 38 mérkőzésről? Nem láttál idén egy meccset sem, és kíváncsi vagy hogyan került a tabella élére és a feljutás kapujába a csapat? Nem kellett más tenned, mint megnézni a ma esti rangadót.

Olyan csapatot fogadtunk, akik időnként fölénk kerekedtek, 70 percen át szinte elvették tőlünk a középpálya közepét, lelkesek voltak, hajtottak, mégis a végén mi jöttünk ki győztesen.

Az ok? A támadók különbsége. Ma is és az idény során számtalanszor láthattuk, hogy ugyan eljutnak az ellenfelek a kapunk elé, de egy rossz labdaátvétel, elsietett lövés nagyon sokszor a helyzet elpuskázását jelenti. Ha gólt kaptunk, azt a helyzetet jó pár kihagyott előzte meg vagy követte.

A mi oldalunkon? Elég egy félhelyzet, hogy megszülessen a döntő találat. Ma ezt Shola Ameobi hozta, utóbbi hetekben Andy Carroll, azelőtt Peter Lovenkrands, ősszel Kevin Nolan. Ha nem uraltuk a meccset és kevés helyzetből kellett nyerni, szinte mindig volt valaki, aki eleget tett a kihívásnak.

(Emiatt egyébként nem is vagyok annyira bizakodó a jövő évvel kapcsolatban, az első osztályban a támadók kvalitását jelképező mérleg aligha fog felénk billenni.)

Bár Shola góljánál is már a fejemet fogtam, a meccs pillanata Enrique találata volt - első a klub színeiben -, ahol talán a gólnál is jobb érzés volt látni a pályán és az azon kívüli ünneplést. Az idény legszebb estéje.

A nyelvtudás és kiejtés még nem tökéletes.

A feljutásról: Bebiztosítjuk, ha nyerünk szombaton Peterboroughban és a Forest kikap Bristolban. Gyakorlatilag bebiztosítjuk, ha nyerünk és a Forest döntetlent játszik - ekkor ugyan beérhet minket a Nottingham, de a gólkülönbségünket úgy vélem így sem tudnák behozni.

Közel a biztos playoff

Bár a szombati - számunkra talán hízelgőnek tekinthető, bár Kádár a győztes gólt is megszerezhette volna - döntetlen nem volt a legideálisabb eredmény, a Nottingham Forest és a többi playoff helyen lévő csapat botladozásai miatt ma reggelre 7 megszerzett pontra kerültünk a biztos osztályozótól.

Az igazán fontos persze a Forest sorozatban második veresége volt, mert a mai, illetve az elmaradt mérkőzést megnyerve 15 pont lehet a potenciális előny Billy Davies gárdája ellen. További bíztató jel, hogy a Nottingham most már csak egy veszített ponttal jobb Nigel Pearson Leicester City-jénél. A Nottinghamnek két könnyű hazai mérkőzés következik, de a 12 nap múlva esedékes Toon-Nottingham rangadón bebiztosíthatjuk, hogy nem érnek utol bennünket.

A lényeg a vesztett pontokat mutató oszlop.

Némileg idegesítő a West Brom tapadása, különösen úgy, hogy ismét kaptak egy vitatott tizenegyest, ezúttal kedden a Swansea otthonában, de végeredményben nem ők a legnagyobb ellenfeleink.

A ma esti Scunthorpe elleni találkozóra, de a későbbi mérkőzésekre is gondolva gyorsan nézzük át a sérültlistát.

Mike Williamson otthon eltörte a kézfejét, valószínűleg három hetet hagy ki, azaz március végére várható vissza. Alan Smith bokasérülése továbbra is olyan rossz, hogy nem tud játszani. Nincs benne logika és magam se tartom valószínűnek, hogy emiatt hanyagolnák, de érdemes megemlíteni, hogy Smith 9 sárga lapnál jár a szezonban, a 10. után két mérkőzéses eltiltás várna rá. A sárgákat április második vasárnapján, 11-én törlik, ezért nem is tartom valószínűnek, hogy emiatt jegelik Smith-t.

A szombaton második félidő elején lecserélt Fabricio Coloccinit nagyon igyekeznek összedrótozni, mert most már csak Fitz Hall és Kádár Tamás maradtak belül. Wayne Routledge és Jose Enrique már leültek a padra szombaton, ha akarja, bevetheti őket Chris Hughton.

Joey Barton kedden most már "rendes" meccsen is játszott, a Hartlepool elleni 2-0-ra elveszített tartalékbajnokin szerepelt 75 percen át, kihagyva egy tizenegyest (alányesési próbálkozását azzal magyarázta, hogy túl laza és rossz volt a talaj), de állítása szerint jól érezve magát a pályán. Nem fogják siettetni, de szeretne még idén visszatérni.

Talán Barton megtalálja azt a formát, ami anno megtetszett Mega Samnek.

Csütörtökön edzésbe állt Shola Ameobi, akit szintén nem fognak hajtani, hiszen telített a United csatár- és támadóposzton.

---

Gratulációosztás

• Kevin Nolannek, akit a Championship és a Football League idei legjobbjának választottak. Az Aranylabdához és Év Játékosa választásokhoz hasonlóan itt sem látom sok értelmét a szezon közben kiosztott díjnak.
• Iain Dowie-nak, aki az általunk imádott Phil Brown utóda lett a Hull City-nél. Ettől függetlenül bízom a Hull kiesésében, nem bírom őket.
• Az FA-nek, hogy megpróbálták elmeszelni Steven Gerrardot, aki - szerény meglátásom szerint - évek óta túl sokat megenged magának a pályán. Eltiltásig nem fajult a hétfői bajnokin ejtett könyökös, mert a játékvezető is látta az esetet, őt pedig nem bírálhatja felül a Fegyelmi Bizottság.

SHOLA'S BAAAACK

Számomra teljesen váratlanul, Ameobit bedobja Hughton a mélyvízbe és kezdeni fog Coventry-ben. Harewood az áldozat, Lovenkrands megtartja helyét.

Pancrate kiszorította Guthrie-t, Butt helyettesíti Nolant. Kár, jobban örültem volna, ha Guthrie beljebb húzódik és ő pótólja gólkirályunkat.

A hátsó ötös változatlan, Smith és Gutierrez is megmaradt.

Hajrá, előre a 12 pontos előnyért.

Vasárnapi zanza

Championship

Enyhén fogalmazva is remekül alakultak a tegnapi mérkőzések, egyedül a Leicester 94. percben szerzett gólja miatt bosszankodhatunk. Rajtuk kívül viszont minden, közvetlen feljutásunkat veszélyeztető csapat buktázott (ki kicsit, ki nagyot), így egy hétfői győzelemmel 9 pontos előnyt szerezhetünk a felsőház legnagyobb részével szemben.

A West Brom ideiglenesen átvette a vezetést, ami aggasztóbb, hogy megint kitömték ellenfelüket és már +20 a gólkülönbségük.

Keretbővítés

Szezon végéig leigazoltuk Fabrice Pancrate-et, opcióval a következő szezonra. A francia szélső a 21-es mezben játszik majd. A napnál is világosabb, hogy Hughton (kénytelen) csak a feljutásra jó keretet összerakni és tekintve, hogy Ashley-től nyáron sem fogunk látni extra pénzt igazolásokra, nehéz elképzelni, hogy ne szenvedjünk kegyetlenül a Premier League-ben, ha visszajutunk.

/*A springfieldi iskolafelügyelő hangján*/
Ameobi!!!

Egyelőre képlékeny a sztori és nem akarok elhamarkodottan ítélkezni, de Shola Ameobi jobb, ha odafigyel magára. Ameobi sosem játszott az angol felnőtt válogatottban így akár Nigéria színeiben is játszhat és állítólag komolyan érdeklődik iránta az afrikaiak szövetségi kapitánya és nem elképzelhetetlen, hogy meghívják a világbajnokságra. Remélem összejön neki, nem véletlenül ez minden focista álma.

Ugyanakkor nagyon valószínű, hogy Sholát az Afrikai Nemzetek Kupáján próbálnák ki a Sasok. Bár szurkolok neki, hogy ott legyen Dél-Afrikában, ha elmegy az angolai tornára, bekaphatja. Ez a klub újra és újra bizalmat szavazott neki, nagyon nem lenne ínyemre, ha részt venne a január 10. és január 31. között rendezésre kerülő tornán. Ezenfelül minden bizonnyal 1-2 hetes edzőtábor is lesz az első csoportmeccs előtt, ami azt jelentené, hogy Ameobi akár 7-8 mérkőzést is kihagyhat (6 bajnoki, 1-2 FA-Kupa).

Nem lenne rendjén, amikor idén eddig összesen 5 meccsen volt hadrafogható. Hughton egyelőre nem tudott érdemben nyilatkozni, őt is derült égből érte a hír, ígérete szerint jövő héten megbeszéli Sholával a dolgokat.

Ameobi sérülése súlyos

Nagyjából további két hónapot fog hiányozni Shola Ameobi, vagyis nagyjából november közepéig/végéig fogjuk nélkülözni.

Chris Hughton a mérkőzést megelőző sajtótájékoztatón elmondta, hogy a klub Diomansy Kamarát és Marlon Harewoodot nézte ki magának, a tárgyalások zajlanak és Hughton - talán némileg túl optimistán - úgy fogalmazott, hogy két játékost is szeretnének leigazolni.

Ha mindkettő csatár, megoldottuk a gondjainkat. De így a védősor továbbra is nagyon vékony lenne.

Jó hír, hogy Andy Carroll vállalni tudja a játékot ma este. Természetesen nem lesz kirobbanó formában, de ő és Ranger valószínűleg jobban tudja majd dolgoztatni a védelmet, mint Ranger egyedül. Ráadásul így Buttot sem kell játszatni, hiszen a középpályát gond nélkül megoldhatja Guthrie, Barton, Nolan és Ryan Taylor.

Begyűjtöttük a díjakat

Egy meglepő és egy várható végeredmény született a másodosztály augusztusi díjainak odaítélésében.

Chris Hughton megkapta a liga Hónap Menedzsere díját, teljesen jogosan, hiszen az áldatlan körülmények ellenére csapata összeszedett és eredményes focit játszva a forduló megkezdése előtt veretlenül vezette a tabellát.

Meglepetésre Shola Ameobit választották a Hónap Játékosának. Bár Ameobi valóban szárnyalt, 4 gólt szerzett az első 5 mérkőzésen, egy bizonyos Michael Chopra 7 találatnál jár, aminek köszönhetően mai ellenfelünk remekül kezdte a szezont, 5 mérkőzés után 10 ponttal állnak.

Reméljük ezek az elismerések nem kényelmesítik el a csapatot, hanem még inkább feltüzelik.

Gyűlnek a sérülések

A vártnál súlyosabb Shola Ameobi szerdán szerzett sérülése. A csatár egyik lábfejében egy csont sérült meg, el ugyan nem tört, de nyilvánvalóan ha most játszana, sokkal könnyebben lehetne belőle törés, mint ha hagyják gyógyulni.

Jonas Gutierrez húzódása nagyjából három hétre száműzi a partvonal mellé, tehát a válogatott szünet utáni rangadón még ő sem fog tudni pályára lépni.

Gyógyír lehet bánatunkra, hogy Andy Carroll ágyéksérülése valószínűleg rendbe fog jönni a következő bajnoki mérkőzésig, csakúgy, mint Nicky Butt bokája.

Goala Shola - Newcastle-Reading 3-0

Shola Ameobit pályafutása első mesterhármasával könnyed és magabiztos győzelemmel rajtoltunk hazai pályán.

Duff közelgő távozása miatt Joey Barton kezdett a jobb oldalon, így nagyon kevés támadást tudtunk azon az oldalon végigvinni, Gutierrez és Enrique jóval magabiztosabbak voltak a bal oldalon, ami meglepett, mivel a Reading jobb hátvédje, Rosenior, úgy véltem az ellenfél egyik legjobb játékosa.

Az előzetesben írtam, hogy jó lenne Nolant aktívan használni az ékek mögött, mert a szélekről nehezebb dolgunk lesz. Így legyen igazam máskor is, hiszen két beadásból szereztük a góljainkat. Igaz, hogy védjem a korábbi megállapítást, amikor Nolan feljebb húzódott Smith mellől az ékek mögé, már középen is tudtunk rohamozni, ami ugyanakkora, ha nem nagyobb veszélyt jelentett Frederici kapujára.

A vendégek a kontrákra álltak be, az első félidő közepe felé volt egy 4-5 perces szakasz, amikor beszorítottak minket, ezt leszámítva uraltuk a mérkőzést. Coloccini bátortalanul kezdett, az egy szem csatár rendszerint ellene próbált párharcot nyerni és az első 20-25 percben sikerrel tette ezt. A félidő derekát követően viszont az argentín jelentősen feljavult, megelőzte, lefejelte emberét, megakadályozva ezzel, hogy a Reading támadásokat tudjon szövögetni.

Bizonytalanságot láthattunk a befejezéseinknél, Gutierrez és Carroll is szinte már ziccerben léphetett ki, egészséges lövést mégsem tudtak megereszteni és egészen Ameobi első góljáig megmaradt ez a tökéletességre törekvésből fakadó pontatlanság a kapu előtt.

Némiképp köszönettel tartozunk a bírónak, hogy javította saját hibáját. Smith első becsúszása ugyan szabálytalan volt, de nem volt benne szándékosság, első faultja volt, úgy éreztem feleslegesen adott neki sárgát a bíró, pláne, hogy a Reading-játékosoktól látott szándékos visszahúzásokra csak szabadrúgást adott. Smith-nél úgy láttam felment a pumpa, a sárgát követő szabálytalansága valóban lapot ért. A kettő együtt viszont csak egy sárgát és öröm volt látni, hogy a játékvezető is így gondolta. (Barton pályán hagyását nem kell megköszönni, ugyan TóCsa szándékosságot látott, de csak ő tudja miért.)

Ha már TóCsa, a mérkőzés elején megörültem, hogy egy ismeretlen hang köszöntött minket, aztán ha a kiírás még nem is, a szüntelen hülyeségek és közhelyek tudatosították bennem, hogy megint vele van dolgunk. Az apróságokat most nem is hánytorgatnám fel, de sokat elmond a felkészültségéről, hogy szerinte Coppell a kiesés után távozott és a két csapat most tavasszal játszott bajnokit.

Jó volt látni, hogy időnként mindkét szélső védőnk képes kellően húzott beadást a kapu elé varázsolni. Enrique egyébként is számomra magasan kitűnt a mezőnyből - ha odafigyelt és nem ívelték be mögé a labdát, rendre könnyedén szerelt -, aktívan bekapcsolódott a támadásokba, amiben persze segít, hogy Jonas játszik előtte.

A legjobb momentum egyértelműen a második gól volt. Nolan hajtása az elveszettnek tűnő labdáért rendkívül jó érzéssel töltött el azt hiszem mindannyiunkat, ezt a megalkuvást nem tűrő játékot kell nyújtani minden mérkőzésen és akkor a szerencse és a jó forma is tartós marad majd.

Bartonnal kapcsolatban vegyes érzéseim voltak a mérkőzés után. Hiába akarom nem így látni, még mindig úgy tűnik, hogy néha picit sunyi, másrészt ő is kitette a lelkét a pályára, harmadrészt nem egy alkalommal nagyon lassúnak tűnt a többiekhez képest - gondolkodásban is, de főként fizikailag. Hughton a mérkőzés után úgy nyilatkozott, hogy a lábsérülése nem súlyos, kapott egy rúgást, de valószínűleg nem fog kihagyni.

Szívesen belekezdenék Ameobi méltatásába is, de tudjuk, hogy eddig akárhányszor láttunk reményt arra, hogy közepesen jó csatár lesz, mindig csalódást okozott. Ezzel együtt szerintem megtalálta a neki való bajnokságot. A mérkőzés után a mesterhármasát Sir Bobbynak ajánlotta, nemes gesztus.

Danny Simpson és Sol Campbell érkezésével talán stabilizálódik a helyzet a védelemben, bár rettegek, hogy egy ideig most láttuk utoljára Steven Taylort a mezünkben. Középpályán, mint már múltkor is írtam, mélynek tűnünk, szerdán már Danny Guthrie is rendelkezésre áll, a csatársorba viszont elkélne még egy erősítés, akár egy kölcsön formájában is.

Úgy érzem végre ismét igazi csapatot láthatunk a pályán, erős vezéregyéniségekkel (ezért is lenne borzalmas Taylort elveszíteni), lelkesedünk egymásért, bíztatjuk a társakat és próbálják minél inkább megkönnyíteni Chris Hughton munkáját, akinek így nem kell törődni a feszültségek enyhítésével, koncentrálhat az edzések levezénylésére.

Szerdán hasonló folytatást várunk, howay the Toon!

Gála Darlingtonban - Darlington-Newcastle 2-7

Hét gólt vágott a United szombaton kora délután a 40 kilométerre lévő, negyedosztályú Darlington otthonában, folytatva a felkészülési mérkőzések sorát.

A vendég szurkolók örömét egyedül a Kádár szabálytalansága után megítélt picit olcsó büntető és a hajrában érkező második hazai gól ronthatta el - egy túlságosan buzgó biztonsági őrön kívül.

If Shola scores, we're on the pitch - énekelték a drukkerek és Shola mindkét gólja után néhányan átugráltak a reklámtáblákon, gondot ugyan nem okoztak. Az említett smasszer viszont teljesen feleslegesen egy szurkolót kiküldetett a stadionból.

A Darlo jobb bekkjének hibája után kilépő Damien Duff már a 3. percben vezetést szerzett, néhány minutummal később jött a picit jogtalan büntetőből Dean Windass válasza. Alig telt el negyedóra, amikor Joey Barton már két gólpassznál járt, Kevin Nolan szerezte meg újfent a vezetést.

Szűk tíz perccel később Shola Ameobi is betalált, majd a 36. percben már 4-1-re növelte az előnyünket.

A szünetben - a dublini mérkőzéshez hasonlóan - rengeteg új ember érkezett, többek között Jonas Gutierrez, aki azonnal meg is szerezte első gólját a klub színeiben. Egy remek kényszerítő után, kiszorított helyzetből remek mozdulattal tette el a kapus mellett a labdát.

A 60. percben kapust cseréltek a hazaiak; miközben mi éppen egy szöglethez készülődtünk. Danny Guthrie ívelését Andy Carroll bólintotta a magasba, majd Steven Taylor a kapuba. A hajrához érkezve Jose Enrique húzott el a bal oldalon, centerezését Andy Carroll váltotta gólra, beállítva a 2-7-es végeredményt (Windass pár perccel korábban megszerezte második gólját is).

Nicky Butt kificamodott hüvelykujjal hagyta el a pályát a második félidő derekán, így a csapat onnantól kezdve tíz emberrel játszótt, friss hír még nincs róla.

Newcastle (1. félidő): Krul, R.Taylor, Kádár, Nolan, S.Taylor, Beye, Barton, Smith, Ameobi, LuaLua, Duff
Newcastle (2. félidő): Forster, R. Taylor, Enrique, Butt, Coloccini, S. Taylor, Guthrie, Nolan (Xisco 70.), Smith (Donaldson 70.), Carroll, Gutierrez

Darlington: Woodhead (Liversedge 59), Arnison (Starosta 46), Plummer, Williams (Miller 46), Lamplough (James 46), Convery, G.Smith, Lumsdon, J.Smith, Gray (Bennett 46), Windass
Nem használt cserék: Knight, Riley, Groves, Doninger.

Nézőszám: 6,698 - ennek fele volt a hivatalos vendégtábor, de a hazaiak között is számtalan Newcastle-drukker ült.

Shamrock - Newcastle 0-3

Jól sikerült tegnap a dublini miniedzőtábor lezárása,a szünet után szerzett három találattal magabiztosan győztünk a vendéglátó Shamrock Rovers ellen. Érdemes megemlíteni, hogy a hazaiak pénteken bajnoki mérkőzést játszottak, így a csapatukat csereemberek és több próbajátékos alkotta.

Legfontosabb hír, nem sérült meg senki. Hughton két teljesen különböző tizenegyet játszatott a két félidőben, egyedül Nile Ranger volt az, aki a 88. percben a második félidei csapatban is helyet kapott.

1. félidő: Harper, Beye, Morris, Coloccini, Kadar, Baheng, Butt, Barton, Duff, Nolan, Ranger

2. félidő: Krul, R.Taylor, Enrique, S.Taylor, Tozer, Guthrie, LuaLua (Ranger 88), Danquah, Donaldson, Smith, Ameobi

A mérkőzést kihagyta a nyáron ágyékműtéten átesett Martins, valamint az egész edzőtábor alatt igazoltan távol volt Geremi, Xisco, Bassong és Gutierrez, ők a szezont követő válogatott kötelezettségeik miatt kaptak extra pihenőt, ők hétfőtől kapcsolódnak be a felkészülésbe.

Az első félidő gólt nem hozott, viszont a jelen lévő Newcastle-drukkerek heves fújolással köszöntötték Joey Bartont. Normál esetben aggódnék emiatt, de ha Shearert kinevezik (ami még mindig a legvalószínűbb), akkor Barton távozni fog és nem lesz ebből további gond.

A szünet után, Kazenga LuaLua lövését ütötte ki rossz helyre a hazai kapus, Andy McNeil, az érkező Steven Taylor pedig megszerezte a vezetést, majd úgy ugrált és ünnepelt, mintha ezzel a góllal megnyertük volna az FA-Kupát.

A Rovers tökéletes ziccert hibázott, amikor Ryan Taylor hazaadásánál Tim Krul luftot rúgott, Pavol Jurco azonban képtelen volt az üres kapuba gurítani.

A hajrához közeledve Shola Ameobi bukdácsolt be a tizenhatoson belülre, lövése pedig valahogy utat talált a kapuba. Pár percre rá Ameobi lövése utáni kipattanót Nile Ranger értékesítette és beállította a végeredményt.

Szurkolók beszámolója szerint az első félidőben Kádárt és Bartont lehetett kiemelni, a szünet utáni társaságból Steven Taylor, Alan Smith és Danny Guthrie is jól játszott, valamint úgy hírlik a csapat törekedett minél jobban a földön tartani a labdát.

A srácok hétfőtől Newcastleban folytatják a felkészülést, szombaton következik a Darlington elleni mérkőzés.

Összefoglaló itt, tekerjetek kb. 2:50-ig. A Sky azóta levette a videót, aki talál másikat, legyen kedves linkelje a vélemények közé, köszönöm.

update: Kádár nyilatkozata a mérkőzést követően, itt.

Newcastle - Sunderland 1-1

Elkerültük a duplázást, 5 mérkőzés óta veretlenek vagyunk a hazai Tyne-Wear derbkien, de fikarcnyit sem kerültünk közelebb a bennmaradáshoz.

Mintha nem ugyanazok a csapatok játszották volna a félidőket, az első félidőben gyakorlatilag az történt, amit a vendégek óhajtottak, olykor perceken át labdázgathattak a térfelünkön, sokkal jobban fel voltak készülve a csatára.

[caption id="" align="aligncenter" width="498" caption="Visszatért."][/caption]

Ismét olcsó, könnyen elkerülhető gólt kaptunk, lassan hagyománnyá kezd válni, hogy nem tudunk mit kezdeni a meredeken szálló felívelt labdákkal. Coloccini a kelleténél sűrűbben van azzal elfoglalva, hogy kellően szorosan álljon embere mögött ahelyett, hogy erőteljesen támadná a labdát. A magas labdákkal operáló csapatok robosztus csatárokra építik játékukat, Colo nem fogja tudni őket kitolni a labda alól, meg kellene próbálnia lendületből felugorva megakadályozni, hogy a csatár levegye a labdát, esetleg fifikásan lábbal kinyúlva az ellenfél hóna alatt odapiszkálni és elpöckölni a labdát.

Játékának ez a legnagyobb hiányossága pl. Taylorral szemben. Idővel lehet, hogy ráérez az aggresszívabb stílusra, de egyelőre tehetetlen.

Bassonggal kapcsolatban kevésbé merül fel ez az aggály, mert gyors lábaival képes odaérni a lövésekre még akkor is, ha a tankszerű csatár kapura tud törni. Természetesen tehetlen, ha kilökik a labda alól, védőtársa beragad és teljesen üresen kiléphet a csatár.

Cissé gólját leszámítva ordítóan nagy ziccere nem volt a vendégeknek. Ha azt vesszük, hogy a kapufa nem számít kapura tartó lövésnek akkor nem voltak veszélyes próbálkozásaik. Ezzel együtt Harps túlságosan bizonytalannak tűnt Richarson szabadrúgásánál és a kipattanónál Nolan blokkja kellett, hogy maradjon a 0-0.

Volt néhány fellángolásunk, különösen a bal oldalunk volt bíztató. Különös, hogy Enrique mennyire képes kiugróan jól játszani, ahogy időnként borzalmas játékkal rukkol elő. Gutierrezzel remek duót alkottak, ennek ellenére néha a hajamat tépem az új divat miatt.

Pár éve az elitklubok menedzserei bevezették azt a szokást, hogy a gólerős szélsőiket azon az oldalon kezdték játszatni, ahonnan be tudnak vágni a pálya közepe felé, megereszteni egy bombát, kiugratni a csatárt. Nagy a sikere, hiszen Cristiano Ronaldo, Joe Cole vagy, hogy kevésbé evidens példát mondjak Arjen Robben mind hihetetlen gyorsak a labdával, csatáraik mozgásukkal elviszik a védőket vagy éppen megjátszhatóvá válnak és máris kialakul a ziccer.

A kevésbé tehetséges embereket felvonultató csapatok edzői viszont véleményem szerint fals hitet táplálnak ezen taktika felé. Andy Carroll vagy Shola Ameobi nem fog okosan területet nyitni egy befelé törő Gutierreznek vagy Duffnak. Ezenfelül egyik szélsőnknek sincs félelmetes lövése, a védők nem fognak kilépni rájuk, hanem maradnak a támadókkal, az oldalazó szélsőt pedig szinte azonnal felveszi egy visszazáró középpályás.

Nálunk jelenleg két ember van, akikkel érdemes lenne próbálkozni, Martins és Owen, közülük is inkább csak utóbbi érti annyira a játékot, hogy kisegítse a szélsőt. Egyikük sem játszott és dicséretükre legyen mondva egyik szélsőnk sem erőltette a befelé futást, próbálták betekerni a labdát.

[caption id="" align="aligncenter" width="449" caption="Jonas tarthatatlan volt, csak Webb tudja miért nem állította ki róla Bardsleyt."][/caption]

Gutierreznek és Duffnak is a gyengébb lábával kellett megpróbálni játékba hozni a bent érkezőket, nem kell felemlegetnem, hogy számtalan alkalommal érkeztek lapos, rövid, hosszú, röviden használhatatlan centerezések. Nem egyszer sikerült Jonasnak már a tizenhatosra is betörni, hogy aztán a bal lába cserben hagyja a döntő passznál.

Másik lehetséges alkalmazkodás lehetőség, hogy egy visszacsel után azonnal beküldeni a labdát. A kapu közepe felé ívelt labdáknál azonban óriási előnyben van a hálóőr, szemből érkezik, könnyedén lekaphatja, bizonytalan esetben kiöklözheti a beadást.

Bízom benne, hogy idővel eltűnik a játékunkból ez a butaság, de nem fogadnék rá. Lehetséges egy másik ok is, ami miatt Kinnear így állította fel a fiúkat a széleken ahogy. Már fentebb is írtam, hogy Enrique és Gutierrez remekül megértik egymást és néha kifejezetten bosszantó volt figyelni a korábbi mérkőzéseken, ahogy Duff vehemensen szidta a spanyol srácot amiért nem voltak egy hullámhosszon. Ebből a szempontból örülök, hogy José egy normálisabb társat kapott, de sajnos ezzel teljesen halottnak tekinthető a jobbszárny játéka.

Howard Webbnek a következő két karácsonyra így is jár egy-egy üdvözlőlap. Duff műesését még észrevette, Taylorét már nem merte nem befújni (mindkét esetben volt kontakt a támadó és védő között, de mindkettőért véleményem szerint szabadrúgás jár kifelé és sárga lap színészkedésért). Shola magabiztosan egyenlített ki és összességében megérdemelten jöttünk vissza a meccsbe.

A szünetben valószínűleg vért itattak a fiúkkal, látszott az az akarat, aminek a kezdő sípszó óta meg kellett volna lennie. Kapujukhoz szögeztük őket, de helyzetet sajnos nem tudtunk sokat kialakítani.

[caption id="" align="aligncenter" width="449" caption="Ez a fogvicsorítás kellett volna már az első félidőben is."][/caption]

Andy Carroll játéka kezd magával ragadni. Nehogy úgy vegyétek, hogy kiváló játékosnak tartom, de ő az anti-Shola. Szabálytalankodás nélkül megnyeri a fejpárbajokat, felszántja a pályát, lelkes, küzd, hajt, kellő idővel nagyon hasznos csatár válhat belőle, ideális ember egy kis-nagy támadóduóban.

Nincs és valószínűleg soha nem is lesz olyan ügyes a labdával, mint mondjuk Viduka, de egyelőre úgy tűnik nem is lesz annyira sérülékeny, mint az ausztrál. A legrosszabbtól tartottam, amikor fájdalmas arccal fetrengett a földön, még jobban megijedtem, amikor megláttam hogy érkezett a földre. Látva, hogy öt perc múlva már kutya baja volt úgy vélem (és remélem) nem lesznek gondjai a sérülésekkel.

Érintőlegesen már szóba került Bassong, a srác újra csak tovább építette kedvenc-státuszát, ellentmondást nem tűrő szerelése pár perces ápolást jelentett Jonesnak. Úgy tudni nagyon jó barátok voltak N'Zogbiával, nem tudom mennyire érinti érzékenyen, hogy pajtása már nincs ott az edzéseken. Szerződésének hossza nem ismert, nyáron biztosra veszem, hogy pár klub meg fogja próbálni elcsábítani. Mindenképpen magunknál kell tartani, hosszú éveken át megoldaná az egyik belső védő posztját.

[caption id="" align="aligncenter" width="493" caption="A Szerelés"][/caption]

Pár bekezdéssel feljebb talán kicsit túl szigorú voltam Ameobival. Egyértelműen látszott, hogy nem egészséges, közel sincs megfelelő edzettségi szinten, mégis vállalta a játékot, megpróbált segíteni. Martins vagy éppen Viduka igyekeznek vigyázni magukra és csak akkor jelentkeznek játékra, amikor már erőtől duzzadnak. Shola rengetegszer sérült, nem érdemelte meg a szerződéshosszabbítást, de ne vitassuk el tőle, hogy amint úgy érzi, hogy csak egy kicsit is tud segíteni a csapatnak, hajlandó feláldozni egy hosszabb egészséges időszakot. Roeder idején rendszeresen injekciózták a csípőjét, Keegan első meccsein is harcba szállt, most sem riadt vissza a rangadótól. Jutalmát meg is kapta, jubileumi 50. gólját ünnepelhette.

Az átigazolási időszak nem hozott előrelépést, sérülés miatt elvesztettük Bartont és Owent is, végre sikerült Beye helyére hozni valakit, meg tudtuk erősíteni a középpályát és valószínűleg kicsit nyugodtabb lett az öltöző Zog távozásával. Given eligazolása sajnos beárnyékolta az utóbbi heteket, bízzunk benne, hogy Harper pontos kirúgásai, fejlett kommunikálása a védőkkel, magabiztos kijövetelei a beadásokra mind segítenek elfeledtetni, hogy nem a klub egyik legendája áll már a kapuban.

[caption id="" align="aligncenter" width="341" caption="Viszlát Shay."][/caption]

Szombaton ismét hat pontos rangadó, ezúttal Birminghamben, kedd este a West Brom gyengített verziója kiesett az FA-Kupából. Pihentek a kulcsemberek vagy nem, elvárás a győzelem.

Howay the Toon!

Gondban leszünk holnap

Jose Enrique, Steven Taylor és Andy Carroll sem vállalja a játékot a holnapi FA-Kupa újrajátszáson.

Taylor vádlisérüléssel küzd, az állapota nem javult a hét első két napján, a hétvégére talán rendbejön. Carroll az egyik edzésen meghúzódott, ő is bizonytalan szombatra.

Enriquéről nem tudni, a BBC honlapja szerint Geremi sem játszhat és Ameobit is sérültnek írják. Utóbbi kettővel kapcsolatban bizonytalan információk keringenek.

Ezzel 12-re csökkent a bevethető felnőttek száma: Given, Harper, Coloccini, Bassong, Edgar, Gutierrez, Butt, Guthrie, N'Zogbia, Duff, Owen, Xisco.

Harper nyilván padozni fog, így a csapat most tényleg magától megvan, leszámítva ha Kinnear továbbra is jegelni akarja Xiscot. Ezzel kapcsolatban a true-faithen az a pletyka kering, hogy a játékos árának egy része szerepléseitől függ és a vezetés nem kívánja, hogy a spanyol elérje a szükséges számot.

Ha Xisco padozik akkor Duff lehet Owen partnere és ezzel egy fiatal srácot kell játszatni bal vagy jobb bekkben. Elérkezett Kádár Tomi ideje.

Hangsúlyozom, hogy Geremit csak a BBC írta sérültnek, ha a kameruni játszik akkor valószínűleg N'Zogbia lép hátra a védelembe és Geremi fog valamelyik szélen játszani. Vagy esetleg Edgar játszik bal bekket, Geremi jobb bekket, ebben az esetben a középpálya két szélén két oda való játékost tudunk szerepeltetni Zoggy és Jonas személyében.

Mindenesetre komoly esély van, hogy holnap bemutatkozik az első igazi magyar a klub történetében. (A '80-as évek elején játszó Váradi Imre ugyan rendelkezett magyar felmenőkkel, de ő már kinn született és teljes életét a szigetországban élte le.)

Miért!?

Shola Ameobi új, három évre szóló szerződést írt alá a klubhoz, így 2012 nyaráig marad a játékosunk.

"Örülök, hogy új szerződést írhatok alá és a jövőben is a klubnál maradhatok."

[caption id="" align="aligncenter" width="477" caption="Szarul játszol és mégis megtart a klub. Le a kalappal előtted."][/caption]

Le vagyok sokkolva. Shola évek óta nem volt egészséges egy hónapnál tovább. A pályán úgy lézeng, mint Berbatov, miközben olyan technikai tudása van, mint Choprának.

Van a klubnál egy tehetségesnek vélt spanyol gyerek, 'akire a jövőben számítunk' (Kinnear szavai), Xisco. Ehhez képest itt tartjuk azt a Shola Ameobit, aki szinte képtelen egy egyeneset rúgni a labdába teli rüszttel. Vagy ott van egy jól fejelő, SuperMac alkatú Andy Carroll. Miért nem őket favorizáljuk az eddig minden lehetőségét elpuskázó Ameobi helyett?? Érthetetlen.

Kétségünk se legyen, amint lejárt volna mostani szerződése, egy csapásra a másodosztályban találta magát.

Nem tudom, hogy a kialakult gazdasági helyzet (ami Angliát elég keményen érinti) és az ebből fakadó nadrágszíjszorítás áll a dolog hátterében, de nagyon rossz képet látok most magam előtt.

Nézzétek meg a klub honlapján a cikket, mikor ezen sorokat írom még nem javították.

The deal means that the Geordie striker has not committed his future to the Magpies until the summer of 2012.

Egy ideig nem lesz megegyezés a szabadügynökökkel

Joe Kinnear a mai Journalban elismerte, hogy egyelőre egyik nyáron szabadon távozható játékos sem kíván aláírni a klubhoz. Kinnear nyilatkozatait mindig kétkedve kell kezelni, a következetesség nem az erőssége, most azt hiszem hihetünk neki.

"Beszéltem néhány lejáró szerződésű játékos ügynökével. Nem fognak sietni. Megvárják mik a lehetőségeik januárban, ki jelentkezik be értük. Azután fognak csak dönteni."

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy bármelyikük elmenne januárban, a leendő klubnak ez nem érné meg. Január 1-jétől azonban a játékosok szabadon tárgyalhatnak (és megegyezhetnek) bárkivel a jövőt illetően.

Michael Owen, Mark Viduka (az ő opciós évéről még mindig nem tudni semmit), Shola Ameobi, Nicky Butt, David Edgar és Steve Harper tehát megnézik a rivális klubok mit ajánlanak számukra.

Közülük Owen megtartása a legfontosabb, az ő elvesztése és pótlása (ami a klub jelenlegi hírnevét figyelembe véve szinte lehetetlen) visszavetne bennünket.

Januári szerződésmizéria

2009. január 1-jével nem csak az egy hónapig tartó átigazolási időszak veszi kezdetét, hanem a nyáron lejáró szerződésű játékosok ettől a naptól kezdve szabadon tárgyalhatnak minden klubbal és egymás után hallgathatják a mesés ajánlatokat.

Ebben a posztban azt veszem számon, hogy nálunk kik azok, akiket meg kell tartani és kik azok, akiket nyugodtan elengedhetünk. Posztonként haladok.

Steve Harper - kapus
Harps 15 éve szolgál bennünket hűséggel, beszédes, hogy ezen időszak alatt mindössze 101 alkalommal szerepelt a csapatban. A nyilvánvaló ambícióhiánya ellenére (ha akarta volna ma már válogatott lehetne) úgy érzem most tényleg el kell engednünk. Tim Krul és Fraser Forster már tülkön ülve kopogtatnak a nagycsapat ajtaján, két ekkora tehetséget nem lenne szabadon parlagon hagyni. Remélem a többi élvonalbeli klub felismeri Harper kvalitásait és jövőre viszontlátjuk valahol.

Claudio Cacapa - védő
Mint a Lyon ex-kapitánya úgy éreztem megfogtuk vele az isten lábát. Nem így történt és bár volt egy jó időszaka Allardyce alatt, idénre kikerült a kezdőből és nem látom értelmét a szerződéshosszabbításnak. Szívfájdalom nélkül elengedném, pláne, hogy csak a helyet foglalja Kádár Tomi elől.

David Edgar - védő
Volt néhány egészen ígéretes mérkőzése, a Man Unitednak lőtt gólja pedig az utóbbi pár évben Newcastle-szurkolásom egyik legszebb élménye volt. Mindazonáltal - megfelelő mérkőzésszám hiányában - nem produkálta azt a fejlődést, ami miatt érdemes lenne magunknál tartani.

Nicky Butt - középpálya
Borzalmasan indult a Newcastle-karrierje, kölcsön is kellett adni a Birminghamnek és szentségelt mindenki, hogy a Brummies kiesett és Buttnak vissza kellett jönnie. Aztán jött a Villareal elleni két gól még 2006 nyarán és egyből megváltozott a szurkolók hozzáállása. Butt a következő két szezonban egészen kiválóan játszott, előbb folyton fedezve Scottie Parker butaságait, majd amolyan Rob Lee féle midfield general volt, osztogatta a labdát, visszaszerezte azt az ellenféltől, stabilitást adott a csapatnak. Egy éves opciónk van rá, először én csak ezt realizálnám, mert Butty idén mintha elvesztett volna egy sebességi fokozatot. Nyugodtan várhatunk még egy évet a döntéssel, ha tartja a mostani formáját, akkor 2010 nyarán megkínálhatjuk egy szerződéssel és nálunk vonulhat vissza.

Shola Ameobi - csatár
Októberben igyekezett minket arra emlékeztetni milyen jó volt, amikor néha odatette magát a pályán. 8 év alatt a nufc.com adatai szerint 49 találatot jegyez, a gól/kezdés aránya 34% körül mozog, ha hozzávesszük a padról való beszállásait, ez az adat 20%. Közel sem kielégítő, ráadásul Shola sosem látszik meghalni a pályán, ami még elviselhetetlenebbé teszi a gólok hiányát. Remélem el sem gondolkodunk egy új szerződésen.

Mark Viduka - csatár
Másfél év alatt Kinnear a harmadik menedzsere a klubnál, szegény Mark mikor 2007 nyarán azt nyilatkozta, hogy azért választott minket, mert a klub jó irányba valószínűleg nem erre számított. Sérülésekkel telitüzdelt időszaka van Vidukának, tavaly is mindössze 28 meccsen szerepelt (21-szer kezdőként), idén még nem láthattuk. Gólérzékenysége elvitathatatlan, de azt hiszem teljesen helytálló a Boro-s ideje alatt ráaggatott lusta jelző. Egy éves opció van Mark szerződésére is, de nem tudom, hogy ez a klubé vagy az övé. Akármelyik is, mindkét fél részéről megéri érvényesíteni: nekünk kell a csatár, de új szerződést adni nem érné meg. Viduka pedig az sérülései miatt aligha számíthat újabb jó kis szerződésre másik klubtól, ha nyáron szabadügynökké válik.

Michael Owen - csatár
A legfontosabb név a listán. Nem érdekel ki mit mond róla, továbbra is a legjobb angol csatárral van dolgunk. Nem az a tipikus gólvágó, mint Rooney, a többiek segítségével viszont a legkisebb helyzetből is eredményes tud lenni. Tekintve, hogy nem vagyunk bőlére eresztve kreatív játékosokkal létkérdés Owen megtartása. A pletykáknak legyetek kedvesek nem felülni, most télen Owen maximum a nagy négyes valamelyikéért lépne le, egyedül az Arsenalnak lehet rá szüksége, ők mióta felhúzták az Emirateset sóherek, úgyhogy ne tessék aggódni. Más kedvéért Owen nem fog mozdulni, akkor már inkább megvárja a nyarat. Az ideális az lenne, ha valamikor tavasszal hosszabbítanánk vele újabb négy évre. Az őszi nyilatkozatai alapján nyitott erre, már csak a klubnak kellene valamit lépnie. A legnagyobb gátoló tényező Owen fizetése lehet. Shepherdék álompénzért csábították ide, de neki is fel kell ismerni, hogy nem érdemes ennyit kérnie. A nagy négyesen kívül egyedül talán a Man City lenne képes megadni neki a pénzt, de kétlem, hogy aktívan érdeklődnének majd, mikor bárkit leigazolhatnak a nyáron. Egy másik problémát viszont a klubnak kell megoldania: el kell "adni" Owennek, hogy érdemes maradnia. Valami konkrét tervet kell neki mutatni, ami miatt érdemes lehet maradni neki. Ne feledjük, Owen se bajnokságot, se Bajnokok Ligáját nem nyert még és ha nem lát komoly javulási lehetőséget akkor kisebb fizetésért lehet, hogy odaszegődik valamelyik nagyobb klubhoz a trófeák megnyerésének reményével. Reméljük nem így lesz.

Két hiányzó szombatra

Shola Ameobi bokasérülést szenvedett egy ütközés során a csütörtöki edzésen. Ameobi jelenleg mankót használ, sérülését pénteken vizsgálják meg. Shola Martins becsúszásánál sérült meg.

Damien Duff ágyéksérülés miatt hagyja ki a mérkőzést a Riversideon, helyét minden bizonnyal Charles N'Zogbia veszi át a kezdőben.

Fulham - Newcastle 2-1

Kicsit megkésve de itt vannak gondolataim erről a fájó vereségről.

• Miért kellett ennyire beszari módon játszani az első 25-30 percben? Egy beugróval a védelem közepén várható volt, hogy nem fogjuk gól nélkül lehozni a meccset, akkor már inkább léptünk volna fel aggresszíven és próbáltuk volna győzelemre törni.


• Cacapa nagyon szerencsétlen. Mindkét gólban komoly szerepe volt, megkapta a lehetőséget és nagyon peches megmozdulásai voltak. Az első gólnál elismerem, hogy rossz megoldást választott, de Johnsonnak óriási mákja volt. A második gólnál túl könnyen engedte magát beforgatni, de ettől még szabadrúgást kellett volna kapnia.


• Enrique nagyon inkonzisztens. Otthon az utolsó két meccsen egész ügyes volt, erre most a legegyszerűbb passzokat is képes volt elrontani.


• Jonas rövid Newcastle-pályafutása leggyatrább teljesítményét láthattuk, felejtsük el, mindenkinek lehetnek rossz napjai.


• Buttnak be kellett volna lőnie azt a ziccert, onnan szerintem is megnyertük volna a meccset, ami hihetetlenül jól jött volna.


• Így viszont újra kiesőzónában vagyunk, és szombaton hat pontos meccset játszunk a masszív Wigannel, aztán mehetünk vissza Nyugat-Londonba.


• Remek volt látni ahogy lejátszottuk őket a második félidő nagy részében, de megint visszajutunk oda, hogy miért nem lehet így játszani az első perctől kezdve.


• Bízzunk benne, hogy minél hamarabb sikerül rendezni a tulajváltást és kinevezni egy állandó menedzsert, mert - ahogy Holmes találóan megjegyezte - Kinnear jó motivátor, de nem tud meccselni.


• A Liga-kupa kiesés miatt szabad a hetünk, tegnap a Wigan A 3-0-ra kikapott az Arsenal B-től, úgyhogy nem állhatnak jól önbizalom és frissesség terén, nekik kell esni szombaton.

Elnézést a formátumért, sietősre kellett vennem a figurát.

Howay the Toon!