Goala Shola - Newcastle-Reading 3-0

Shola Ameobit pályafutása első mesterhármasával könnyed és magabiztos győzelemmel rajtoltunk hazai pályán.

Duff közelgő távozása miatt Joey Barton kezdett a jobb oldalon, így nagyon kevés támadást tudtunk azon az oldalon végigvinni, Gutierrez és Enrique jóval magabiztosabbak voltak a bal oldalon, ami meglepett, mivel a Reading jobb hátvédje, Rosenior, úgy véltem az ellenfél egyik legjobb játékosa.

Az előzetesben írtam, hogy jó lenne Nolant aktívan használni az ékek mögött, mert a szélekről nehezebb dolgunk lesz. Így legyen igazam máskor is, hiszen két beadásból szereztük a góljainkat. Igaz, hogy védjem a korábbi megállapítást, amikor Nolan feljebb húzódott Smith mellől az ékek mögé, már középen is tudtunk rohamozni, ami ugyanakkora, ha nem nagyobb veszélyt jelentett Frederici kapujára.

A vendégek a kontrákra álltak be, az első félidő közepe felé volt egy 4-5 perces szakasz, amikor beszorítottak minket, ezt leszámítva uraltuk a mérkőzést. Coloccini bátortalanul kezdett, az egy szem csatár rendszerint ellene próbált párharcot nyerni és az első 20-25 percben sikerrel tette ezt. A félidő derekát követően viszont az argentín jelentősen feljavult, megelőzte, lefejelte emberét, megakadályozva ezzel, hogy a Reading támadásokat tudjon szövögetni.

Bizonytalanságot láthattunk a befejezéseinknél, Gutierrez és Carroll is szinte már ziccerben léphetett ki, egészséges lövést mégsem tudtak megereszteni és egészen Ameobi első góljáig megmaradt ez a tökéletességre törekvésből fakadó pontatlanság a kapu előtt.

Némiképp köszönettel tartozunk a bírónak, hogy javította saját hibáját. Smith első becsúszása ugyan szabálytalan volt, de nem volt benne szándékosság, első faultja volt, úgy éreztem feleslegesen adott neki sárgát a bíró, pláne, hogy a Reading-játékosoktól látott szándékos visszahúzásokra csak szabadrúgást adott. Smith-nél úgy láttam felment a pumpa, a sárgát követő szabálytalansága valóban lapot ért. A kettő együtt viszont csak egy sárgát és öröm volt látni, hogy a játékvezető is így gondolta. (Barton pályán hagyását nem kell megköszönni, ugyan TóCsa szándékosságot látott, de csak ő tudja miért.)

Ha már TóCsa, a mérkőzés elején megörültem, hogy egy ismeretlen hang köszöntött minket, aztán ha a kiírás még nem is, a szüntelen hülyeségek és közhelyek tudatosították bennem, hogy megint vele van dolgunk. Az apróságokat most nem is hánytorgatnám fel, de sokat elmond a felkészültségéről, hogy szerinte Coppell a kiesés után távozott és a két csapat most tavasszal játszott bajnokit.

Jó volt látni, hogy időnként mindkét szélső védőnk képes kellően húzott beadást a kapu elé varázsolni. Enrique egyébként is számomra magasan kitűnt a mezőnyből - ha odafigyelt és nem ívelték be mögé a labdát, rendre könnyedén szerelt -, aktívan bekapcsolódott a támadásokba, amiben persze segít, hogy Jonas játszik előtte.

A legjobb momentum egyértelműen a második gól volt. Nolan hajtása az elveszettnek tűnő labdáért rendkívül jó érzéssel töltött el azt hiszem mindannyiunkat, ezt a megalkuvást nem tűrő játékot kell nyújtani minden mérkőzésen és akkor a szerencse és a jó forma is tartós marad majd.

Bartonnal kapcsolatban vegyes érzéseim voltak a mérkőzés után. Hiába akarom nem így látni, még mindig úgy tűnik, hogy néha picit sunyi, másrészt ő is kitette a lelkét a pályára, harmadrészt nem egy alkalommal nagyon lassúnak tűnt a többiekhez képest - gondolkodásban is, de főként fizikailag. Hughton a mérkőzés után úgy nyilatkozott, hogy a lábsérülése nem súlyos, kapott egy rúgást, de valószínűleg nem fog kihagyni.

Szívesen belekezdenék Ameobi méltatásába is, de tudjuk, hogy eddig akárhányszor láttunk reményt arra, hogy közepesen jó csatár lesz, mindig csalódást okozott. Ezzel együtt szerintem megtalálta a neki való bajnokságot. A mérkőzés után a mesterhármasát Sir Bobbynak ajánlotta, nemes gesztus.

Danny Simpson és Sol Campbell érkezésével talán stabilizálódik a helyzet a védelemben, bár rettegek, hogy egy ideig most láttuk utoljára Steven Taylort a mezünkben. Középpályán, mint már múltkor is írtam, mélynek tűnünk, szerdán már Danny Guthrie is rendelkezésre áll, a csatársorba viszont elkélne még egy erősítés, akár egy kölcsön formájában is.

Úgy érzem végre ismét igazi csapatot láthatunk a pályán, erős vezéregyéniségekkel (ezért is lenne borzalmas Taylort elveszíteni), lelkesedünk egymásért, bíztatjuk a társakat és próbálják minél inkább megkönnyíteni Chris Hughton munkáját, akinek így nem kell törődni a feszültségek enyhítésével, koncentrálhat az edzések levezénylésére.

Szerdán hasonló folytatást várunk, howay the Toon!