Ha esetleg van köztetek mazochista.
h.264, 2,86GB, 16:9 (720p), AD Sports (angol), HTTP (köszönet J-Reyes-nek)
A screen nagyon árulkodó, Carroll másnapos feje már a meccs előtt megijesztett. A beszámoló valószínűleg szerdán jön.
2010. szeptember 27., hétfő
2010. szeptember 26., vasárnap
Csevegő - Stoke City
Newcastle United - Stoke City
helyszín: St. James' Park
jv.: Mike Jones
Newcastle: Krul - Perch, Williamson, Coloccini, Enrique - Routledge, Tiote, Barton, Ben Arfa - Nolan (c) - Carroll (4-4-1-1)
Cserepad: Soderberg (k), R. Taylor (v), Smith (kp), Gutierrez (kp), Ameobi (cs), Lovenkrands (cs), Ranger (cs)
Stoke City: Sorensen - Wilkinson, Huth, Shawcross (c), Collins - Whitehead, Whelan, Diao, Etherington - Walters, Jones (4-4-2)
Cserepad: Begovic (k), Faye (v), Higginbotham (v), Wilson (kp), Delap (kp), Gudjohnsen (cs), Fuller (cs)
Mi vagyunk a favoritok, de nem szabad meglepődni, ha kellemetlen vendég lesz a Stoke. Idegenben borzalmasak voltak újoncévükben, de tavaly már stabilabb gárdának bizonyultak, kevés gólon tartották házigazdáikat és 10 rúgott góljuk ellenére 20 pontot összegyűjtöttek a Brittanniától távol.
A meccset Angliában a SkySports sugározza, a megszokott helyeken jó eséllyel lesznek streamek.
Jó szurkolást!
2010. szeptember 25., szombat
Stuart Atwell és a Sunderland
Múlt héten a Sunderland az év egyik lehetetlen gólját kapta, amikor Anton Ferdinand nekibikázta Cesc Fabregas lábának a labdát, ami 30-40 métert repülve a hazai kapuban kötött ki.
Mai haláli esemény: szabadrúgás jár a Sunderlandnek 45 méterre saját kapujuktól. Michael Turner lehelyezi a labdát, az megáll, majd hátrapöcköli kapusának, végezze el ő a szabadrúgást. Turner szándéka egyértelmű volt, nem elvégezni akarta a szabadot.
A szabályok szerint elvégzett szabadrúgásnak is fel lehetett fogni a mozdulatot. Fernando Torres elhozta a labdát, lekészítette Dirk Kuytnak, és gól szerzett a Liverpool. A gólt Atwell megadta.
Legkevésbé sincs ellenemre, ha hajtépésre sarkalló gólokat kap hétről-hétre a Sunderland, ahogy azt sem bánnám, hogy Atwellt nem láthatnánk 1-2 évig Premier League-meccseken.
Hogy igazságos legyek, Atwell egy kétes Sunderland-tizenegyest leszámítva kiválóan fújt a Liverpool vezető gólját követően. Még a végén jó bíró lesz belőle.
2010. szeptember 23., csütörtök
Harpert megműtötték
Szerdán megműtötték Steve Harper vállát, a kapus a klub becslése szerint 12 hétig nem áll a csapat rendelkezésére.
Pénteken Harpert megszólaltatta a klub hivatalos honlapja, zanzásítva Harps nyilatkozata:
Pénteken Harpert megszólaltatta a klub hivatalos honlapja, zanzásítva Harps nyilatkozata:
- Eredetileg 4 hónapos kihagyástól féltek, így örül, hogy csak hármat jósolnak.
- Már az esésnél hallott egy roppanást és ezt követően képtelen volt mozgatni a karját.
- A csapat orvosával és Shay Givennel (!) hárman közösen döntöttek egy londoni ausztrál specialista, Andrew Wallace mellett.
- Mivel ritkán sérül meg, számít rá, hogy nehéz lesz kibírni fejben a hosszú kihagyást és igyekszik minél hamarabb újra edzésbe állni.
- Nem látta a szerdai mérkőzést, mert aznap este nyolckor (magyar idő szerint kilenckor, a szerk.) operálták. Miután felébredt és mondták neki, hogy 4-3-ra nyert a csapat, azt hitte, még az altató hatása alatt van.
- Nyáron marasztalta Tim Krult, akinek volt néhány ajánlata, mondván hamarosan biztosan lehetőséget kap. Nem ilyen módon gondolta a helycserét, de teljes mértékben bízik a hollandban.
- Nem lesz könnyű dolga a Stoke ellen, mert a Fazekasok szeretik támadni a kapust.
- Krul elsők között nézte meg, jól van-e (még a pályán, a szerk.), elsők között volt, aki felhívta a meccs után. Jó viszonyban vannak, a fiatal játékos sokat kérdez tőle és hajlandó tanulni.
Hét gólos álommeccs a Bridge-en
Az utóbbi évek legemlékezetesebb United-mérkőzését és győzelmét hozta a Chelsea elleni Liga-kupa-mérkőzés a sorozat harmadik fordulójában.
Ahogy arra számítani lehetett, jelentősen kicserélődött kezdő tizenegy lépett pályára a Stamford Bridge-en, a legerősebbnek tűnő tizenegy mezőnyjátékosai közül egyedül Fabricio Coloccini kezdett, rajta kívül talán Tim Krul az, aki a vasárnapi bajnokin ott lesz a kezdőcsapatban. Viszontláthattuk a fiatalok közül Haris Vuckicot, Shane Fergusont és Nile Rangert, de az Accrington elleni látott fiataldömping elmaradt.
Carlo Ancelotti is variált, a vasárnap a Blackpoolt lesimázó csapat kezdőjéből csak Paulo Ferreira és Ramires maradt hírmondónak, így olyan fiatalokat láthattunk, mint a tavaly nálunk egy hónapot eltöltő Patrick Van Aanholt, a Chelsea utánpótlásának ékessége, Daniel Sturridge vagy a 19 éves francia Gael Kakuta. Persze így is szorultak sztárok a londoniak közé, hisz ott volt Nicolas Anelka vagy az egy félidőt kapó John Terry.
Ránézve a csapatokra, nagyjából kiegyenlítettnek tűntek az erőviszonyok, tartottam a Chelsea sebességétől, de úgy gondoltam, ha kicsit lelassítjuk a játékot, lehet keresni valónk.
A hazaiak nem tétováztak, rögtön veszélyeztettek Yuri Zhirkov révén, majd a 6. percben a vezetést is megszerezték. Hogy kit lehet leginkább hibáztatni a gólért, nehéz megmondani, ezért inkább fele-fele arányban varrom Sol Campbell és Nile Ranger nyakába Kakuta találatát, megemlítve Alan Smith-t. Egy jobb oldalról érkező beadást (amikor Anelka kihúzódott Shane Ferguson oldalára ... már szinte igazságtalan volt a tudáskülönbség) Campbell elfejelt Tim Krul elől (nem tudjuk, hogy a holland szólt-e, elég hangosan-e, stb.), Smith azonnal jobbra osztotta ki (sűrű) a lecsorgót ahelyett, hogy megfordult volna (töküres volt).
Ranger körülményes volt, Kakuta elhozta a labdát, középre passzolt Van Aanholtnak, aki Campbell lábai között és Krul kezén keresztül a kapuba vágta a vezető gólt. A sokadik visszajátszáson úgy tűnt, Campbell hozzáért a labdához és úgy látszott, a kapusunk ennek is köszönhetően nem tudott hárítani, hiába ért le a lapos lövésre.
Ekkor szerintem sokan elkönyveltük, hogy ma sem terem babér. Kétségtelen, a sorsoláskor leírtam magamban a továbbjutás lehetőségét, de a meccs előtti órában a szurkoló nem tehet mást, mint bizakodik, így én is a csodában reménykedve kapcsoltam be a tévét.
Már az első negyedórában látszott, hogy Campbell nincs élete formájában. Tudjuk, hogy egész nyáron nem edzett, esküvő és nászút vitte el az idejét és nyilván augusztusban állt először edzésbe. Nem tudtam eldönteni, hogy korából adódóan volt ilyen vészesen lassú, a rendes alapozás hiánya miatt, esetleg túlsúlyos vagy a három ok kombinációja a felelős. Reménykedjünk az utóbbi kettőben, mert ezek korrigálhatók.
A 20-25. perc környékén valami különös oknál fogva egyszer csak visszaállt a Chelsea és bár addig is volt hatalmas helyzetünk (egy perccel a gól után Ryan Taylor beadását Campbell üresen csúsztatta fél méterrel a hosszú kapufa mellé), egy csapásra és némi meglepetésre jött az egyenlítő gól.
Ferguson vitte fel a labdát a bal oldalon, Jonas Gutierrez a szél felé mozogva mindkét védőt elvitte magával, Shane pedig úgy döntött, beadja a labdát. Nem volt Enrique-szerű, de nagyon jó húzása volt a labdának, olyasmi amire a csatárok olyan dolgokon is áthatolnak, ami Andy Dufrense-nek is becsületére válna, miközben a védők attól rettegnek, nehogy a labda pörgése miatt a saját kapujukba szabadítsanak fel.
Szóval jött a beadás, Peter Lovenkrands valamelyik hajszála hozzáért, Ross Turnbull már rossz helyen volt és a hosszú oldalon lecsapó Ranger a kapuba kotorta a labdát. Egyenlő állás és döbbent hazai közönség. 2-3 percen belül Vuckic és Gutierrez összjátéka után az argentín passzolt középre az alapvonalról és Ranger előtt hasonlóan üres kapu tátongott, ám a fiatal csatárból lett ideiglenes jobb szélső ekkor lyukat rúgott.
Sebaj, egy perc múlva Shola Ameobi kiharcolt egy faultot a tapasztalatlan - ám hatalmas - 18 éves Jeffrey Bruma ellen 18-20 méterre a kaputól, Ryan Taylor szögben. Delikvensünk érkezett és a jobbik megoldást választva minden erejével teli rüszttel a hosszú felé bombázott. Turnbull a lövést megelőző pillanatban egy óvatlan lépést tett a másik irányba és már nem ért vissza, vezet a United.
A szünetben Várhídi Péter a kapust hibáztatta a gólnál, egyfelől jogosan, hiszen az az oldal volt az övé és ilyen kis távolságból az ember inkább az erős, hosszúra jövő lövésre számít. A másik oldalról viszont tudni kell, hogy Raylor jobb lábának labdacsavarási képessége viszonylag ritka és bár nem tudom alátámasztani Youtube-felvétellel, valószínűleg a rövidbe is fel tudja lőni a labdát, nem nyeszlett nyeséssel, hanem kellő mértékű erővel.
A cél most már a félidő és komolyabb zűr nélkül lehozta a csapat a maradék 13+3 percet (Phil Dowd már az első félidőben is botrányosan sokat hosszabbított).
Második félidő
Jött a hazai oldalról egy várt csere (Terry - Alex) és egy eredményre reagáló változtatás (Kakuta - Salomon Kalou).
A félelem ekkor a szombatihoz hasonló volt: bírjuk ki az első öt percet, nehogy átrohanjanak rajtunk. Jól kezdett a Chelsea, de a lendületük egy szöglet és 2 perc után lelankadt és Ferreira hibájának következményét látva már cidrizni kezdtek.
A portugál védő (és Terry távoztával cséká) Ameobit kínálta meg egy ajándék labdával 40 méterre a kaputól, Shola eleget táncolt a labda körül, hogy Alex hátrálva várja a segítséget, a labda pedig 25 méterig eljusson. Egy apró csel jobbra, egy picit eltört lövés, ami szinte végig a fűben suhant, egy rosszul vetődő Turnbull és ott volt a harmadik vendég gól, melyet követően elkönyveltem, hogy most már reális esélyünk van egy hosszabbítást kiharcolni (mégiscsak a Chelsea az ellenfél és mi védekezünk).
(Itt egy pillanatra megállnék és megköszönném Turnbullnak, hogy mint egykori lelkes Newcastle-bérletes, előbb a Boro, majd a Chelsea vérét szívja, utóbbi alkalmazásában hozzásegítve bennünket egy hatalmas eredményhez. Ilyen az igazi szurkoló.)
Ancelotti sajnos a szünetben rossz lóra tett, 35 (!) perccel a mérkőzés vége előtt (úgy, hogy a hosszabbítás veszélye is fennállt) megsérült Kalou és újra cserélni kellett, érkezett a BL történetének legfiatalabb játékosa, az első srác, aki a sorozat mai nevének életbe léptetése után született és pályára lépett annak porondján, Josh McEachran. A meccs végére a srác lett az új Theo Walcott, Dan Sturridge, Aaron Ramsey (plusz még néhány angol "tinizseni" / igen, tudom, hogy Ramsey walesi) egyben, de nem csúfolom a rövidesen teljes erejével hömpölygő hype-árt, tényleg ügyes volt a srác.
Az előző bekezdés elején említett kockázat utolérte a Chelseat, Yossi Benayoun is meghúzódott, így az utolsó nagyjából 20-25 percre 10 emberrel maradtak a hazaiak. Innen ezt a meccset már illenne behúzni.
Chris Hughton biztonságból gyorsan elhasznált két cserét: belső védőt cseréltünk (Coloccini - Mark Williamson), hogy Colo is pihenhessen és lehoztuk a pirostól egy komolyabb faultra került Raylort, őt Cheick Tiote váltotta. Azt gondoltam, az elefántcsontparti lezárja majd azt az oldalt, elvégre nagyszerűen játszott szombati bemutatkozó mérkőzésén, de vagy (és ezt le kell csekkolnom az FM-ben) Awkward az értékelése jobb hátvédként, vagy csak rossz napja volt, mert kirívóan munkát végzett. Az ő oldaláról érkezett az első gól, ami az őrületbe kergetett az utolsó 20 percben.
De mielőtt Anelka remek lövésének előzményét elkrónikálnám, meg kell említenünk, hogy előbb Lovenkrands (10-ből 10-szer be tudja lőni), majd Shola is (10-ből 7-szor be tudja lőni) olyan ziccert hibáztak, ami eldönthette volna a meccset, megnyugtatott volna mindenkit, csökkenti a meccs utáni dugót és én is hamarabb el tudtam volna aludni.
Nem így történt és így jött a Chelsea bal oldala, ami úgy ment át a fülén levegőért kapkodó Rangeren és Tiotén, mint elektromos kés az olajon, Van Aanholt üresen találta középen a francia tirpákot (ezzel senkit nem akarok megbántani, főleg nem a Chelsea-drukkereket: a srác egy zseni és emellé undorító paraszt), aki egy nagyon könnyűnek tűnő, ám annál nehezebb mozdulattal belsővel a kilőtte a hosszút. Meccs van, idegesség van és a visszajátszáson azt látni, hogy Ranger és Tiote kocogva mozizták végig a beadást és a gólt, tehát aggódni is lehet.
Próbáltuk lelassítani a játékot, megtartani a labdát (ami emberelőnyben jobban kellett volna, hogy menjen), de amint visszaszerezték, rohantak vele és úgy tűnt csak idő kérdése az egyenlítés.
Még 10 perc + hosszabbítás. Még 9 perc. Még 8. 7. 6. ... A rohadt életbe, ez a büdös életbe nem volt tizi. Dowd megadta, második és harmadik lassításra is olyan fault volt, amit általában akkor fújnak le egy védő javára, amikor a csatár háromszor meglöki és ő összeesik, jelezvén a bírónak, hogy most már illene egy szabadot adnia kifelé. Szóval nem volt fault. Tiote hozzáért Alexhez, az összeesett, a rózsaszínben pompázó gömböc a tizenegyespontra mutatott, Anelka pedig pimaszul (hiszen egy köcsög) bepasszolta a neki bal alsóba.
Ekkor szokása azt megfogadni a drukkernek, hogy két hétig rá se néz a focira, olyan mély vágást ejt az igazságérzetén egy játékos vagy egy bíró. Ferreira majdnem meglőtte a negyedik hazait, mert a vaksi hordó nem látta, hogy fejjel tisztázni készülő Gutierrezt lerántotta egy csatár. Nem lett volna ennyire jó kedvem e beszámoló írása közben, ha az a bomba beakad.
Sors cimboránk szerencsére segítségére sietett a megesett Newcastle-drukkereknek és úgy rendelkezett, a 90. percben balról jövő szögletnél Alex és Bruma ütközzenek össze, nyomják ki egymást Ameobi mögül, hogy Durham fényes csillaga zavartalanul fejelhessen a hosszúba, megmutatva a 7 évvel öregebb Campbellnek hogy csinálják ezt a profik.
Egyéb
Emlékezetem szerint hosszú idő után az első alkalom, hogy a Liga-kupában egy erősebb csapatot két vállra fektettünk. Még jobb lett volna, ha ez mondjuk az 5. körben történik, de látva, hogy kiesett négy olyan csapat ebben a körben, akik utcahosszal jobb embereket tudnak a pályára pakolni (Liverpool, Tottenham, Man City, Chelsea), némi reménnyel várom a szombat kora délutáni sorsolást. Aztán persze szidni fogom a fent említett Sorsot, amiért az Old Traffordra kell menni, de hátralévő szűk két nap szolid izgatottsága így is jólesik.
Amikor még 1-0 volt az állás, morfondíroztam, hogy hogyan lehetne legkönnyebben skatulyázni a ritkán látott játékosok teljesítményét. A játékon kívülieken (Lovenkrands, Shola, Smudge, Campbell) látszott a rozsda, a fiatalokon (Ferguson, Vuckic) a megilletődöttség.
Nem tudom, hogy a tarcsiban vagy a szlovén U21-ben Vuckic milyen sűrűn játszik ilyen hátravontan, de észrevehetően nem ízlik neki a poszt. Ferguson a szemmel is kivehető fizikai lemaradása miatt valószínűleg sosem lesz egy Jose Enrique, de amire kérik azt csinálja, nem szégyelli kivágni a labdát a stadionból és ahogy már írtam, meglepően jó beadásokra képes.
Legnagyobb csalódást talán Gutierrez okozta, aki úgy éreztem kicsit sértődötten vagy rossz hozzáállással (imádom ennek a szónak ezt a ragozását, négy hosszú hang) játszott. Spekulálgatok, de nyilván nem vette jól, hogy a Blackpool elleni második félidő óta nem tagja a stabil kezdőnek és - amíg Hatem Ben Arfa egészséges - nem is lesz.
Chelsea 3, Newcastle 4
Liga-kupa
Stamford Bridge, 41 511 néző
jv.: Phil Dowd
Newcastle: Krul, R. Taylor (Tiote 63.), Campbell, Coloccini (Williamson 63.), Ferguson (Barton 94.), Ranger, Smith, Vuckic, Gutierrez, Ameobi, Lovenkrands
Cserék: Söderberg, Nolan, Ben Arfa, Carroll
Lapok: R. Taylor (1), Ameobi (2), Tiote (1)
Gólok: Ranger 27., R. Taylor 32. (2), Ameobi 49. és 90. (3)
Chelsea: Turnbull, Ferreira, Terry (Alex 46.), Bruma, Van Aanholt, Ramires, Benayoun, Zhirkov, Kakuta (Kalou 46. [McEachran 56.]), Anelka, Sturridge
Cserék: Cech, Clifford, Mellis, Chalobah
Lapok: Bruma
Gólok: Van Aanholt 6., Anelka 70. és 87. (bün.)
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Carlo Ancelotti
Érdekességek, statisztikák
Ahogy arra számítani lehetett, jelentősen kicserélődött kezdő tizenegy lépett pályára a Stamford Bridge-en, a legerősebbnek tűnő tizenegy mezőnyjátékosai közül egyedül Fabricio Coloccini kezdett, rajta kívül talán Tim Krul az, aki a vasárnapi bajnokin ott lesz a kezdőcsapatban. Viszontláthattuk a fiatalok közül Haris Vuckicot, Shane Fergusont és Nile Rangert, de az Accrington elleni látott fiataldömping elmaradt.
Carlo Ancelotti is variált, a vasárnap a Blackpoolt lesimázó csapat kezdőjéből csak Paulo Ferreira és Ramires maradt hírmondónak, így olyan fiatalokat láthattunk, mint a tavaly nálunk egy hónapot eltöltő Patrick Van Aanholt, a Chelsea utánpótlásának ékessége, Daniel Sturridge vagy a 19 éves francia Gael Kakuta. Persze így is szorultak sztárok a londoniak közé, hisz ott volt Nicolas Anelka vagy az egy félidőt kapó John Terry.
Ránézve a csapatokra, nagyjából kiegyenlítettnek tűntek az erőviszonyok, tartottam a Chelsea sebességétől, de úgy gondoltam, ha kicsit lelassítjuk a játékot, lehet keresni valónk.
Első félidő
Ranger körülményes volt, Kakuta elhozta a labdát, középre passzolt Van Aanholtnak, aki Campbell lábai között és Krul kezén keresztül a kapuba vágta a vezető gólt. A sokadik visszajátszáson úgy tűnt, Campbell hozzáért a labdához és úgy látszott, a kapusunk ennek is köszönhetően nem tudott hárítani, hiába ért le a lapos lövésre.
Ekkor szerintem sokan elkönyveltük, hogy ma sem terem babér. Kétségtelen, a sorsoláskor leírtam magamban a továbbjutás lehetőségét, de a meccs előtti órában a szurkoló nem tehet mást, mint bizakodik, így én is a csodában reménykedve kapcsoltam be a tévét.
Már az első negyedórában látszott, hogy Campbell nincs élete formájában. Tudjuk, hogy egész nyáron nem edzett, esküvő és nászút vitte el az idejét és nyilván augusztusban állt először edzésbe. Nem tudtam eldönteni, hogy korából adódóan volt ilyen vészesen lassú, a rendes alapozás hiánya miatt, esetleg túlsúlyos vagy a három ok kombinációja a felelős. Reménykedjünk az utóbbi kettőben, mert ezek korrigálhatók.
A 20-25. perc környékén valami különös oknál fogva egyszer csak visszaállt a Chelsea és bár addig is volt hatalmas helyzetünk (egy perccel a gól után Ryan Taylor beadását Campbell üresen csúsztatta fél méterrel a hosszú kapufa mellé), egy csapásra és némi meglepetésre jött az egyenlítő gól.
Ferguson vitte fel a labdát a bal oldalon, Jonas Gutierrez a szél felé mozogva mindkét védőt elvitte magával, Shane pedig úgy döntött, beadja a labdát. Nem volt Enrique-szerű, de nagyon jó húzása volt a labdának, olyasmi amire a csatárok olyan dolgokon is áthatolnak, ami Andy Dufrense-nek is becsületére válna, miközben a védők attól rettegnek, nehogy a labda pörgése miatt a saját kapujukba szabadítsanak fel.
Szóval jött a beadás, Peter Lovenkrands valamelyik hajszála hozzáért, Ross Turnbull már rossz helyen volt és a hosszú oldalon lecsapó Ranger a kapuba kotorta a labdát. Egyenlő állás és döbbent hazai közönség. 2-3 percen belül Vuckic és Gutierrez összjátéka után az argentín passzolt középre az alapvonalról és Ranger előtt hasonlóan üres kapu tátongott, ám a fiatal csatárból lett ideiglenes jobb szélső ekkor lyukat rúgott.
Sebaj, egy perc múlva Shola Ameobi kiharcolt egy faultot a tapasztalatlan - ám hatalmas - 18 éves Jeffrey Bruma ellen 18-20 méterre a kaputól, Ryan Taylor szögben. Delikvensünk érkezett és a jobbik megoldást választva minden erejével teli rüszttel a hosszú felé bombázott. Turnbull a lövést megelőző pillanatban egy óvatlan lépést tett a másik irányba és már nem ért vissza, vezet a United.
A szünetben Várhídi Péter a kapust hibáztatta a gólnál, egyfelől jogosan, hiszen az az oldal volt az övé és ilyen kis távolságból az ember inkább az erős, hosszúra jövő lövésre számít. A másik oldalról viszont tudni kell, hogy Raylor jobb lábának labdacsavarási képessége viszonylag ritka és bár nem tudom alátámasztani Youtube-felvétellel, valószínűleg a rövidbe is fel tudja lőni a labdát, nem nyeszlett nyeséssel, hanem kellő mértékű erővel.
A cél most már a félidő és komolyabb zűr nélkül lehozta a csapat a maradék 13+3 percet (Phil Dowd már az első félidőben is botrányosan sokat hosszabbított).
Második félidő
Jött a hazai oldalról egy várt csere (Terry - Alex) és egy eredményre reagáló változtatás (Kakuta - Salomon Kalou).
A félelem ekkor a szombatihoz hasonló volt: bírjuk ki az első öt percet, nehogy átrohanjanak rajtunk. Jól kezdett a Chelsea, de a lendületük egy szöglet és 2 perc után lelankadt és Ferreira hibájának következményét látva már cidrizni kezdtek.
A portugál védő (és Terry távoztával cséká) Ameobit kínálta meg egy ajándék labdával 40 méterre a kaputól, Shola eleget táncolt a labda körül, hogy Alex hátrálva várja a segítséget, a labda pedig 25 méterig eljusson. Egy apró csel jobbra, egy picit eltört lövés, ami szinte végig a fűben suhant, egy rosszul vetődő Turnbull és ott volt a harmadik vendég gól, melyet követően elkönyveltem, hogy most már reális esélyünk van egy hosszabbítást kiharcolni (mégiscsak a Chelsea az ellenfél és mi védekezünk).
(Itt egy pillanatra megállnék és megköszönném Turnbullnak, hogy mint egykori lelkes Newcastle-bérletes, előbb a Boro, majd a Chelsea vérét szívja, utóbbi alkalmazásában hozzásegítve bennünket egy hatalmas eredményhez. Ilyen az igazi szurkoló.)
Ancelotti sajnos a szünetben rossz lóra tett, 35 (!) perccel a mérkőzés vége előtt (úgy, hogy a hosszabbítás veszélye is fennállt) megsérült Kalou és újra cserélni kellett, érkezett a BL történetének legfiatalabb játékosa, az első srác, aki a sorozat mai nevének életbe léptetése után született és pályára lépett annak porondján, Josh McEachran. A meccs végére a srác lett az új Theo Walcott, Dan Sturridge, Aaron Ramsey (plusz még néhány angol "tinizseni" / igen, tudom, hogy Ramsey walesi) egyben, de nem csúfolom a rövidesen teljes erejével hömpölygő hype-árt, tényleg ügyes volt a srác.
Az előző bekezdés elején említett kockázat utolérte a Chelseat, Yossi Benayoun is meghúzódott, így az utolsó nagyjából 20-25 percre 10 emberrel maradtak a hazaiak. Innen ezt a meccset már illenne behúzni.
Chris Hughton biztonságból gyorsan elhasznált két cserét: belső védőt cseréltünk (Coloccini - Mark Williamson), hogy Colo is pihenhessen és lehoztuk a pirostól egy komolyabb faultra került Raylort, őt Cheick Tiote váltotta. Azt gondoltam, az elefántcsontparti lezárja majd azt az oldalt, elvégre nagyszerűen játszott szombati bemutatkozó mérkőzésén, de vagy (és ezt le kell csekkolnom az FM-ben) Awkward az értékelése jobb hátvédként, vagy csak rossz napja volt, mert kirívóan munkát végzett. Az ő oldaláról érkezett az első gól, ami az őrületbe kergetett az utolsó 20 percben.
De mielőtt Anelka remek lövésének előzményét elkrónikálnám, meg kell említenünk, hogy előbb Lovenkrands (10-ből 10-szer be tudja lőni), majd Shola is (10-ből 7-szor be tudja lőni) olyan ziccert hibáztak, ami eldönthette volna a meccset, megnyugtatott volna mindenkit, csökkenti a meccs utáni dugót és én is hamarabb el tudtam volna aludni.
Nem így történt és így jött a Chelsea bal oldala, ami úgy ment át a fülén levegőért kapkodó Rangeren és Tiotén, mint elektromos kés az olajon, Van Aanholt üresen találta középen a francia tirpákot (ezzel senkit nem akarok megbántani, főleg nem a Chelsea-drukkereket: a srác egy zseni és emellé undorító paraszt), aki egy nagyon könnyűnek tűnő, ám annál nehezebb mozdulattal belsővel a kilőtte a hosszút. Meccs van, idegesség van és a visszajátszáson azt látni, hogy Ranger és Tiote kocogva mozizták végig a beadást és a gólt, tehát aggódni is lehet.
Próbáltuk lelassítani a játékot, megtartani a labdát (ami emberelőnyben jobban kellett volna, hogy menjen), de amint visszaszerezték, rohantak vele és úgy tűnt csak idő kérdése az egyenlítés.
Még 10 perc + hosszabbítás. Még 9 perc. Még 8. 7. 6. ... A rohadt életbe, ez a büdös életbe nem volt tizi. Dowd megadta, második és harmadik lassításra is olyan fault volt, amit általában akkor fújnak le egy védő javára, amikor a csatár háromszor meglöki és ő összeesik, jelezvén a bírónak, hogy most már illene egy szabadot adnia kifelé. Szóval nem volt fault. Tiote hozzáért Alexhez, az összeesett, a rózsaszínben pompázó gömböc a tizenegyespontra mutatott, Anelka pedig pimaszul (hiszen egy köcsög) bepasszolta a neki bal alsóba.
Ekkor szokása azt megfogadni a drukkernek, hogy két hétig rá se néz a focira, olyan mély vágást ejt az igazságérzetén egy játékos vagy egy bíró. Ferreira majdnem meglőtte a negyedik hazait, mert a vaksi hordó nem látta, hogy fejjel tisztázni készülő Gutierrezt lerántotta egy csatár. Nem lett volna ennyire jó kedvem e beszámoló írása közben, ha az a bomba beakad.
Sors cimboránk szerencsére segítségére sietett a megesett Newcastle-drukkereknek és úgy rendelkezett, a 90. percben balról jövő szögletnél Alex és Bruma ütközzenek össze, nyomják ki egymást Ameobi mögül, hogy Durham fényes csillaga zavartalanul fejelhessen a hosszúba, megmutatva a 7 évvel öregebb Campbellnek hogy csinálják ezt a profik.
Egyéb
Emlékezetem szerint hosszú idő után az első alkalom, hogy a Liga-kupában egy erősebb csapatot két vállra fektettünk. Még jobb lett volna, ha ez mondjuk az 5. körben történik, de látva, hogy kiesett négy olyan csapat ebben a körben, akik utcahosszal jobb embereket tudnak a pályára pakolni (Liverpool, Tottenham, Man City, Chelsea), némi reménnyel várom a szombat kora délutáni sorsolást. Aztán persze szidni fogom a fent említett Sorsot, amiért az Old Traffordra kell menni, de hátralévő szűk két nap szolid izgatottsága így is jólesik.
Amikor még 1-0 volt az állás, morfondíroztam, hogy hogyan lehetne legkönnyebben skatulyázni a ritkán látott játékosok teljesítményét. A játékon kívülieken (Lovenkrands, Shola, Smudge, Campbell) látszott a rozsda, a fiatalokon (Ferguson, Vuckic) a megilletődöttség.
Nem tudom, hogy a tarcsiban vagy a szlovén U21-ben Vuckic milyen sűrűn játszik ilyen hátravontan, de észrevehetően nem ízlik neki a poszt. Ferguson a szemmel is kivehető fizikai lemaradása miatt valószínűleg sosem lesz egy Jose Enrique, de amire kérik azt csinálja, nem szégyelli kivágni a labdát a stadionból és ahogy már írtam, meglepően jó beadásokra képes.
Legnagyobb csalódást talán Gutierrez okozta, aki úgy éreztem kicsit sértődötten vagy rossz hozzáállással (imádom ennek a szónak ezt a ragozását, négy hosszú hang) játszott. Spekulálgatok, de nyilván nem vette jól, hogy a Blackpool elleni második félidő óta nem tagja a stabil kezdőnek és - amíg Hatem Ben Arfa egészséges - nem is lesz.
Chelsea 3, Newcastle 4
Liga-kupa
Stamford Bridge, 41 511 néző
jv.: Phil Dowd
Newcastle: Krul, R. Taylor (Tiote 63.), Campbell, Coloccini (Williamson 63.), Ferguson (Barton 94.), Ranger, Smith, Vuckic, Gutierrez, Ameobi, Lovenkrands
Cserék: Söderberg, Nolan, Ben Arfa, Carroll
Lapok: R. Taylor (1), Ameobi (2), Tiote (1)
Gólok: Ranger 27., R. Taylor 32. (2), Ameobi 49. és 90. (3)
Chelsea: Turnbull, Ferreira, Terry (Alex 46.), Bruma, Van Aanholt, Ramires, Benayoun, Zhirkov, Kakuta (Kalou 46. [McEachran 56.]), Anelka, Sturridge
Cserék: Cech, Clifford, Mellis, Chalobah
Lapok: Bruma
Gólok: Van Aanholt 6., Anelka 70. és 87. (bün.)
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Carlo Ancelotti
Érdekességek, statisztikák
- Ahogy azt Faragó Ricsi többször is elmondta a közvetítésben, 1986 novembere óta első alkalommal győztünk a Stamford Bridge-en. Ez volt az első győzelmünk bármilyen kupában (Liga-, FA-Kupa, Charity Shield) a nyugat-londoni stadionban.
Videó - Chelsea 3, Newcastle 4
Tudomásomra jutott, hogy a kiváló focivideós fórumon, a MaXxeden nincs most nyitott regisztráció. Jómagam a szerencsések között vagyok, így mostantól minden mérkőzés után amint van valami összefoglaló, hosszú összefoglaló, esetleg teljes mérkőzés, nem fogok habozni, hanem jönnek a linkek.
Kezdjük a tegnapi klasszikussal. Megpróbáltam összeszedni a release-ek fontos információit.
h.264, 1,3GB, 4:3, Fox Soccer Plus, HTTP (köszönet miamigunners-nek)
xvid, 850MB, 16:9, JSC Sports (angol), HTTP (köszönet crpmx-nek)
Megjegyzés: mivel ezek az ingyenes feltöltő oldalak a nem regisztrált felhasználók letöltéseit korlátozzák, érdemes a rar-részleteket különböző helyekről összeszedni, kikerülve az eltelt idő- és/vagy fájlmérettel kapcsolatos limiteket.
Kezdjük a tegnapi klasszikussal. Megpróbáltam összeszedni a release-ek fontos információit.
h.264, 1,3GB, 4:3, Fox Soccer Plus, HTTP (köszönet miamigunners-nek)
- Screen 1, Screen 2, Screen 3
- Első félidő: fileserve (1, 2), hotfile (1, 2), megashares (1, 2)
- Második félidő: fileserve (1, 2), hotfile (1, 2), megashares (1, 2)
xvid, 850MB, 16:9, JSC Sports (angol), HTTP (köszönet crpmx-nek)
- Screen 1, Screen 2
- Első félidő: hotfile (1, 2, 3, 4), fileserve (1, 2, 3, 4), uploaded (1, 2, 3, 4), mountfile (1, 2, 3, 4)
- Második félidő: hotfile (1, 2, 3, 4), fileserve (1, 2, 3, 4), uploaded (1, 2, 3, 4), mountfile (1, 2, 3, 4)
Megjegyzés: mivel ezek az ingyenes feltöltő oldalak a nem regisztrált felhasználók letöltéseit korlátozzák, érdemes a rar-részleteket különböző helyekről összeszedni, kikerülve az eltelt idő- és/vagy fájlmérettel kapcsolatos limiteket.
2010. szeptember 22., szerda
.jpg)
Liga-kupa, 3. forduló
Birmingham 3-1 MK Dons
Brentford 1-1 Everton - büntetők után (4-3)Burnley 1-0 Bolton
Millwall 1-2 Ipswich
Peterborough 1-3 Swansea
Portsmouth 1-2 LeicesterStoke City 2-0 Fulham
Sunderland 1-2 West Ham
Tottenham 1-4 Arsenal - hosszabbítás utánWolverhampton 4-2 Notts County - hosszabbítás után
SZEPTEMBER 22., SZERDA
Aston Villa 3-1 Blackburn
Chelsea 3-4 Newcastle
Liverpool 2-2 Northampton - büntetők után (2-4)
Scunthorpe 2-5 Man United
West Brom 2-1 Man City
Wigan 2-1 Preston
Csevegő - Chelsea
Liga-kupaChelsea - Newcastle United
helyszín: Stamford Bridge
jv.: Phil Dowd
Newcastle: Krul - R. Taylor, Campbell, Coloccini, Ferguson - Ranger, Smith (c), Vuckic, Gutierrez - Ameobi, Lovenkrands
Cserepad: Söderberg (k), Williamson (v), Nolan (k), Barton (k), Tiote (k), Ben Arfa (k), Carroll (cs)
Chelsea: Turnbull - Ferreira, Bruma, Terry (c), Van Aanholt - Benayoun, Ramires, Zhirkov - Sturridge, Anelka, Kakuta
Cserepad: Cech (k), Clifford (v), Alex (v), Chalobah (v), McEachran (k), Mellis (k), Kalou (cs)
Nathaniel Chalobah személyében akár a Chelsea történetének legfiatalabb játékosát is köszönthetjük. Ha pályára lép, 15 évével és 284 napjával megdönti a londoni klub eddigi rekordját, amit 1967. március 18-án, 16 évesen és 138 naposan állított fel Ian Hamilton egy Tottenham elleni bajnokin (forrás: Wikipedia).
Nem hivatalos értesülések szerint Terry csak egy félidőt fog játszani.
Kádár kihagyása meglepett, ideális lett volna a védelem bal oldalára, ám látva, hogy a cserék között sincs ott, kénytelen vagyok sérülésre gondolni. (szerk.: Tamás beteg. Köszönöm az infót.)
Újra minket választott a Sky, így a meccs a Sport TV-n is látható lesz (stúdióstúl, mindenestül). Xisco és Perch el vannak tiltva, az első csapat több tagja vélhetően ki fog maradni vagy a padon fog csücsülni. Hasonlót várok a Chelsea-től is, de ismerve a két csapat B kerete közti különbséget, nincs sok esélyünk a továbbjutásra. Jómagam valószínűleg a lehetőséget kapó fiatalokra fogok odafigyelni.
Jó szurkolást!
2010. szeptember 19., vasárnap
Meccsnyerő francia
A rendes debütálását ünneplő Ben Arfa kiváló góljával elhoztuk a három pontot a Goodison Parkból, megszakítottuk az Everton veretlenségi sorozatát és ideiglenesen feljöttünk az ötödik helyre.
Chris Hughton a várakozásoknak megfelelően most már belenyúlt az első négy találkozón bizalmat kapott tizenegybe, először kezdetve Hatem Ben Arfát és Cheick Tiotét és nem túlzás állítani, mindketten rászolgáltak bizalomra. Ezzel együtt nehéz lenne bármelyikőjüket is meccs emberének nevezni, látva mekkorát dolgozott Joey Barton a középpályán vagy Jose Enrique a védelem bal oldalán.
A kevés csatárnak köszönhetően David Moyes egy 4-5-1 mellett döntött, két ütközővel (Johnny Heitinga és Marouane Fellaini) és Tim Cahillt leszámítva az összes valamelyest kreatív emberével a középpályán (Mikel Arteta, Leon Osman és Steven Pienaar). A védelme a legjobb összeállításban játszott (bár Tony Hibbert helyett minden bizonnyal mindenki Seamus Colemant játszatná), elől viszont ha nem is meglepetés, de furcsa döntés volt Jermaine Beckford.
Ahogy azt az egyébként botrányosan sokat és tévesen bírózó szakkommentátor is megjegyezte, az első félidei Everton játéka a legkevésbé sem passzolt a Leedstől érkezett fiatal csatár játékához, ami nem feltétlenül volt az ő hibája, de erről majd később.
Első félidő
Alig lehettem volna boldogabb a meccs elején mutatott magatartásunkat látva. Két kemény négyes vonal, nem bántuk, ha a mi térfelünkön adogattak, de a formát megtartottuk és amikor megszereztük a labdát, nem próbáltunk egyből visszatámadni, hanem megvártuk, míg ők is visszaállnak és elkezdtünk mi is passzolgatni.
Azt leszámítva, hogy az első percben gólt szerzel, úgy gondolom ez a legjobb módszer a hazai közönség elcsendesítésére és felbosszantására.
Köszönhetően annak, hogy nem siettük el az akcióinkat és kiválóan passzoltunk a középpályán, idővel mindig közel tudtunk kerülni az Everton kapujához, arra sarkalva őket, hogy minél hamarabb szabadítsanak fel, ami a félidő előrehaladtával még több és több vendég labdabirtoklást eredményezett.
Nagyjából a 20. perc környékétől kezdve már mi voltunk fölényben, ez gólhelyzetek helyett inkább szögletekben és a kaputól 20-30 méterre kiharcolt szabadrúgásokban jelent meg, sokáig legnagyobb helyzetünk a mérkőzés első perceiben érkezett Wayne Routledge-fejes volt.
Általában veszélyesek vagyunk pontrúgásból, ezúttal ez nem így alakult, elsősorban Barton pontrúgásai maradtak el eddigi szintjüktől, másodsorban Andy Carroll végre egy jól fejelő védővel találta szemben magát, Sylvain Distin kiválóan semlegesítette 4 gólos csatárunkat. Feljegyezhető komolyabb esemény Barton közepesen jó szabadrúgása volt (nagyjából középről a kapus oldalára tekert, Howard könnyedén védett), illetve egy jobb oldali megpattanó beadásunkat kellett az amerikainak a léc fölé paskolnia.
Mint már említettem, az Everton nem igyekezett kihasználni Beckford gyorsaságát, alig-alig kapott labdákat a felhúzódott szélső védők mögé vagy a belső és szélső védő felívelve. Az első igazán ilyen indítást a 34. percben kapta, ám Steve Harper kiválóan reagált, kapujából kirontva mentett a csatár előtt, ám az ütközést követően olyan szerencsétlenül érkezett a vállára, hogy hordágyon kellett levinni a pályáról. Egyelőre még nem vizsgálták meg komolyabban, azt gyanítják, hogy vállszalag-sérülésről van szó, de ennek mértéke most még nem ismert.
Harper helyett Tim Krul érkezett a pályára. Furcsa volt belegondolni, hogy nagyjából két hónap híján 4 éve volt, hogy Krul fantasztikusan megállta helyét Palermoban és csak most jött el az alkalom arra, hogy a bajnokságban is bemutatkozhasson. Bár látva az Accrington elleni mérkőzést biztosra veszem, hogy akkor is megállta volna a helyét, ha 2-3 bravúrra van szükség, örülök, hogy a hajrát leszámítva sikerült oly hatékonyan védekezni előtte, hogy nyugodtan felvehette a játék ritmusát.
És egyszer csak elérkezett a félidő vége. Kicsit már kezdett magára találni az Everton, 1-2 játékmegszakításnál úgy éreztem, nem bánják a vendég játékosok, ha 0-0-val vonultak volna szünetre, aztán egyszer csak villant a francia srác.
Már addig is látszott néhányszor, hogy félelmetesen labdabiztos és hacsak meg nem lökik, nehéz elvenni tőle a labdát. Ezzel együtt meglepő volt, hogy az Everton kapujától 25 méterre nyugodtan forgolódhatott, mielőtt - szabad társat nem találván - úgy döntött, kapura fordul. Egy csel balra és egy szenzációs bal lábas lövés, Howardnak esélye sem volt.
Második félidő
Moyes felismerte, hogy változtatni kell elől és - valahol érthetően - nem az évek óta használt taktikán, mentalitáson akart változtatni, hanem egy zömökebb támadót akart, így érkezett Yakubu, valamint jobb bekket is cserélt. Utóbbit nem teljesen értettem, talán úgy érezte, hogy Ben Arfa oldalán jó esély van a védelem mögé kerülni és Tony Hibbert helyett a fiatal ír srácnak, Colemannek erre több esélye van.
Coleman mindenképpen jobb támadójátékos, mint Hibbert, de azt is meg kell jegyezni, hogy amíg Ben Arfa nem csatárt játszott, aktívan besegített a védekezésben (nyilván képtelen olyan hatékonyan tenni ezt, mint sokan mások), míg Enrique szokás szerint áthatolhatatlan fal volt az utolsó 10 percig (nem látszott pontosan, hogy mi a baja, húzódás, görcs, esetleg valami más).
Meglepetésemre, alig pár perc után ismét visszaállt a nekünk kedvező lassú tempó és ismét nálunk volt többet a labda, bár helyzetekig a legritkább esetben tudtunk eljutni, inkább a szögletekből reméltem egy kis gólveszélyt, nem akadt. Egyetlen komoly lehetőségünk egy meg nem adott tizenegyes volt, a kilépő Nolant hátulról eltalálta a becsúszó Coleman (aki utána a labdát is elérte, de egyértelműen lábat talált először).
Az Everton idővel előretolta Fellainit, Heitinga helyére bejött az orosz Bilyaletdinov a jobb szélre. Előtte már úgy a 60. perc tájékán volt egy kiváló időszakuk, de az utolsó negyedórában már tényleg sokszor a kapunkhoz szegeztek minket, nem tudtuk megtartani és kipasszolni a labdát. Ekkor már Hughton Carrollt is sokszor hátrarendelte, aki szinte helyet cserélt Ben Arfával, utóbbinak pedig nem sok esélye volt a felszabadításokat elől megtartani a védők szorításában.
Úgy gondolom egyetlen alkalommal mondhattunk köszönetet a szerencsének: a 90. perc környékén kétszer is zseniálisan került helyzetbe az Everton Arteta, Pienaar és Yakubu révén. Az egyik alkalommal utóbbi lövése Nolan lábán megpattanva a kapufára, majd Krul hátára pattant, szerencsére kis erővel. A hazaiak talán legnagyobb ziccere a 94. percben volt, Fellaini nagyjából az ötösről lőhetett kapura, ám Coloccini blokkolt és szögletre mentett (elnézést, a Match of The Day lassítása alapján egyértelmű, hogy Fellaini magától hagyta ki a ziccert).
Egyéb
Fantasztikus eredmény, nem is feltétlen a győzelem miatt, hanem mert a Wolves-hoz hasonlóan sokszor dominálni tudtuk a mérkőzést, nem játszottunk idegesen és 1-2 apró hibától eltekintve lábán állt a védelem. Tudom, hogy ez némileg sarkítás, de az 1. forduló óta igazi védelmi hibából kapott gól egyedül a Wolverhampton vezető találata volt (a Blackpool első gólja egy pici faultból született büntető volt, míg a második egy teljesen kitámadott csapat elleni kontra).
Harper sérülése ellenére a mérkőzés után Hughton azt mondta, nem hívjuk vissza Fraser Forstert a Celtic-ből (ez a szerződés kikötése), így valószínűleg egy ideig a svéd Ole Soderberg fog majd a cserepadon ülni.
James Perch begyűjtötte az ötödik sárga lapját, ami automatikus egy meccses eltiltást jelent. Szerencsére ezt már a szerdai Liga-kupa meccsen letöltheti-e, lehetőséget adva, hogy vasárnap a Stoke City ellen pályára lépjen.
Ismét összegyűlt pár kisebb sérülés, Ben Arfa a nyakára kapott egyet, Tioténak a vádlijára léptek rá, amit követően kétszer is begörcsölt, Enriquét pedig már említettem. Meglehetősen biztos vagyok benne, hogy a mai kezdőből senki sem lesz ott szerdán a kezdőcsapatban.
Tiote - bár a legkevésbé sem hasonlít rá - első blikkre Scott Parkerre emlékeztetett. Másodjára már annyira nem, viszont önmagában is megállja helyét a stílusa. Labdabiztos, jól fedezi a labdát, nehéz feldönteni, gyors, szinte ideális szűrő.
Bár többször írtam, eleve ismert tény volt, de nem tudom megállni. Routledge nagyon gyors és ügyes a labdával, de két fontos dologhoz nem ért: beadások és gólszerzés.
A mai mérkőzésektől függően legrosszabb esetben is 8. helyen zárjuk a fordulót, a papírformák alapján (Man United, Man City és Chelsea győzelem) a 6. hely tűnik a legvalószínűbbnek. (Sajnos az adatbázis, ahol tárolom a tabellához tartozó adatokat, pár napig nem lesz elérhető, ezért hétfő-kedd táján fog csak frissülni a bajnoki táblázat.)
Everton 0, Newcastle 1
Premier League
Goodison Park, 38 109 néző
jv.: Andre Marriner
Newcastle: Harper (Krul 35.), Perch, Coloccini, Williamson, Jose Enrique, Routledge, Tiote, Barton, Ben Arfa (Gutierrez 84.), Nolan, Carroll
Cserék: Campbell, Lovenkrands, Ryan Taylor, Smith, Ameobi
Lapok: Perch (5), Jose Enrique (1), Nolan (2)
Gólok: Ben Arfa 45. (1)
Everton: Howard, Hibbert (Coleman 46.), Jagielka, Distin, Baines, Osman, Arteta, Heitinga (Bilyaletdinov 73.), Pienaar, Fellaini, Beckford (Yakubu 46.)
Cserék: Mucha, Neville, Gueye, Barkley
Lapok: Beckford, Fellaini
Gólok: -
Nyilatkozatok: Chris Hughton, David Moyes, Kevin Nolan
Érdekességek, statisztikák
Chris Hughton a várakozásoknak megfelelően most már belenyúlt az első négy találkozón bizalmat kapott tizenegybe, először kezdetve Hatem Ben Arfát és Cheick Tiotét és nem túlzás állítani, mindketten rászolgáltak bizalomra. Ezzel együtt nehéz lenne bármelyikőjüket is meccs emberének nevezni, látva mekkorát dolgozott Joey Barton a középpályán vagy Jose Enrique a védelem bal oldalán.
A kevés csatárnak köszönhetően David Moyes egy 4-5-1 mellett döntött, két ütközővel (Johnny Heitinga és Marouane Fellaini) és Tim Cahillt leszámítva az összes valamelyest kreatív emberével a középpályán (Mikel Arteta, Leon Osman és Steven Pienaar). A védelme a legjobb összeállításban játszott (bár Tony Hibbert helyett minden bizonnyal mindenki Seamus Colemant játszatná), elől viszont ha nem is meglepetés, de furcsa döntés volt Jermaine Beckford.
Ahogy azt az egyébként botrányosan sokat és tévesen bírózó szakkommentátor is megjegyezte, az első félidei Everton játéka a legkevésbé sem passzolt a Leedstől érkezett fiatal csatár játékához, ami nem feltétlenül volt az ő hibája, de erről majd később.
Első félidő
Alig lehettem volna boldogabb a meccs elején mutatott magatartásunkat látva. Két kemény négyes vonal, nem bántuk, ha a mi térfelünkön adogattak, de a formát megtartottuk és amikor megszereztük a labdát, nem próbáltunk egyből visszatámadni, hanem megvártuk, míg ők is visszaállnak és elkezdtünk mi is passzolgatni.
Azt leszámítva, hogy az első percben gólt szerzel, úgy gondolom ez a legjobb módszer a hazai közönség elcsendesítésére és felbosszantására.
Köszönhetően annak, hogy nem siettük el az akcióinkat és kiválóan passzoltunk a középpályán, idővel mindig közel tudtunk kerülni az Everton kapujához, arra sarkalva őket, hogy minél hamarabb szabadítsanak fel, ami a félidő előrehaladtával még több és több vendég labdabirtoklást eredményezett.
Nagyjából a 20. perc környékétől kezdve már mi voltunk fölényben, ez gólhelyzetek helyett inkább szögletekben és a kaputól 20-30 méterre kiharcolt szabadrúgásokban jelent meg, sokáig legnagyobb helyzetünk a mérkőzés első perceiben érkezett Wayne Routledge-fejes volt.
Általában veszélyesek vagyunk pontrúgásból, ezúttal ez nem így alakult, elsősorban Barton pontrúgásai maradtak el eddigi szintjüktől, másodsorban Andy Carroll végre egy jól fejelő védővel találta szemben magát, Sylvain Distin kiválóan semlegesítette 4 gólos csatárunkat. Feljegyezhető komolyabb esemény Barton közepesen jó szabadrúgása volt (nagyjából középről a kapus oldalára tekert, Howard könnyedén védett), illetve egy jobb oldali megpattanó beadásunkat kellett az amerikainak a léc fölé paskolnia.
Mint már említettem, az Everton nem igyekezett kihasználni Beckford gyorsaságát, alig-alig kapott labdákat a felhúzódott szélső védők mögé vagy a belső és szélső védő felívelve. Az első igazán ilyen indítást a 34. percben kapta, ám Steve Harper kiválóan reagált, kapujából kirontva mentett a csatár előtt, ám az ütközést követően olyan szerencsétlenül érkezett a vállára, hogy hordágyon kellett levinni a pályáról. Egyelőre még nem vizsgálták meg komolyabban, azt gyanítják, hogy vállszalag-sérülésről van szó, de ennek mértéke most még nem ismert.
Harper helyett Tim Krul érkezett a pályára. Furcsa volt belegondolni, hogy nagyjából két hónap híján 4 éve volt, hogy Krul fantasztikusan megállta helyét Palermoban és csak most jött el az alkalom arra, hogy a bajnokságban is bemutatkozhasson. Bár látva az Accrington elleni mérkőzést biztosra veszem, hogy akkor is megállta volna a helyét, ha 2-3 bravúrra van szükség, örülök, hogy a hajrát leszámítva sikerült oly hatékonyan védekezni előtte, hogy nyugodtan felvehette a játék ritmusát.
És egyszer csak elérkezett a félidő vége. Kicsit már kezdett magára találni az Everton, 1-2 játékmegszakításnál úgy éreztem, nem bánják a vendég játékosok, ha 0-0-val vonultak volna szünetre, aztán egyszer csak villant a francia srác.
Már addig is látszott néhányszor, hogy félelmetesen labdabiztos és hacsak meg nem lökik, nehéz elvenni tőle a labdát. Ezzel együtt meglepő volt, hogy az Everton kapujától 25 méterre nyugodtan forgolódhatott, mielőtt - szabad társat nem találván - úgy döntött, kapura fordul. Egy csel balra és egy szenzációs bal lábas lövés, Howardnak esélye sem volt.
Második félidő
Moyes felismerte, hogy változtatni kell elől és - valahol érthetően - nem az évek óta használt taktikán, mentalitáson akart változtatni, hanem egy zömökebb támadót akart, így érkezett Yakubu, valamint jobb bekket is cserélt. Utóbbit nem teljesen értettem, talán úgy érezte, hogy Ben Arfa oldalán jó esély van a védelem mögé kerülni és Tony Hibbert helyett a fiatal ír srácnak, Colemannek erre több esélye van.
Coleman mindenképpen jobb támadójátékos, mint Hibbert, de azt is meg kell jegyezni, hogy amíg Ben Arfa nem csatárt játszott, aktívan besegített a védekezésben (nyilván képtelen olyan hatékonyan tenni ezt, mint sokan mások), míg Enrique szokás szerint áthatolhatatlan fal volt az utolsó 10 percig (nem látszott pontosan, hogy mi a baja, húzódás, görcs, esetleg valami más).
Meglepetésemre, alig pár perc után ismét visszaállt a nekünk kedvező lassú tempó és ismét nálunk volt többet a labda, bár helyzetekig a legritkább esetben tudtunk eljutni, inkább a szögletekből reméltem egy kis gólveszélyt, nem akadt. Egyetlen komoly lehetőségünk egy meg nem adott tizenegyes volt, a kilépő Nolant hátulról eltalálta a becsúszó Coleman (aki utána a labdát is elérte, de egyértelműen lábat talált először).
Az Everton idővel előretolta Fellainit, Heitinga helyére bejött az orosz Bilyaletdinov a jobb szélre. Előtte már úgy a 60. perc tájékán volt egy kiváló időszakuk, de az utolsó negyedórában már tényleg sokszor a kapunkhoz szegeztek minket, nem tudtuk megtartani és kipasszolni a labdát. Ekkor már Hughton Carrollt is sokszor hátrarendelte, aki szinte helyet cserélt Ben Arfával, utóbbinak pedig nem sok esélye volt a felszabadításokat elől megtartani a védők szorításában.
Úgy gondolom egyetlen alkalommal mondhattunk köszönetet a szerencsének: a 90. perc környékén kétszer is zseniálisan került helyzetbe az Everton Arteta, Pienaar és Yakubu révén. Az egyik alkalommal utóbbi lövése Nolan lábán megpattanva a kapufára, majd Krul hátára pattant, szerencsére kis erővel. A hazaiak talán legnagyobb ziccere a 94. percben volt, Fellaini nagyjából az ötösről lőhetett kapura, ám Coloccini blokkolt és szögletre mentett (elnézést, a Match of The Day lassítása alapján egyértelmű, hogy Fellaini magától hagyta ki a ziccert).
Egyéb
Fantasztikus eredmény, nem is feltétlen a győzelem miatt, hanem mert a Wolves-hoz hasonlóan sokszor dominálni tudtuk a mérkőzést, nem játszottunk idegesen és 1-2 apró hibától eltekintve lábán állt a védelem. Tudom, hogy ez némileg sarkítás, de az 1. forduló óta igazi védelmi hibából kapott gól egyedül a Wolverhampton vezető találata volt (a Blackpool első gólja egy pici faultból született büntető volt, míg a második egy teljesen kitámadott csapat elleni kontra).
Harper sérülése ellenére a mérkőzés után Hughton azt mondta, nem hívjuk vissza Fraser Forstert a Celtic-ből (ez a szerződés kikötése), így valószínűleg egy ideig a svéd Ole Soderberg fog majd a cserepadon ülni.
James Perch begyűjtötte az ötödik sárga lapját, ami automatikus egy meccses eltiltást jelent. Szerencsére ezt már a szerdai Liga-kupa meccsen letöltheti-e, lehetőséget adva, hogy vasárnap a Stoke City ellen pályára lépjen.
Ismét összegyűlt pár kisebb sérülés, Ben Arfa a nyakára kapott egyet, Tioténak a vádlijára léptek rá, amit követően kétszer is begörcsölt, Enriquét pedig már említettem. Meglehetősen biztos vagyok benne, hogy a mai kezdőből senki sem lesz ott szerdán a kezdőcsapatban.
Tiote - bár a legkevésbé sem hasonlít rá - első blikkre Scott Parkerre emlékeztetett. Másodjára már annyira nem, viszont önmagában is megállja helyét a stílusa. Labdabiztos, jól fedezi a labdát, nehéz feldönteni, gyors, szinte ideális szűrő.
Bár többször írtam, eleve ismert tény volt, de nem tudom megállni. Routledge nagyon gyors és ügyes a labdával, de két fontos dologhoz nem ért: beadások és gólszerzés.
A mai mérkőzésektől függően legrosszabb esetben is 8. helyen zárjuk a fordulót, a papírformák alapján (Man United, Man City és Chelsea győzelem) a 6. hely tűnik a legvalószínűbbnek. (Sajnos az adatbázis, ahol tárolom a tabellához tartozó adatokat, pár napig nem lesz elérhető, ezért hétfő-kedd táján fog csak frissülni a bajnoki táblázat.)
Everton 0, Newcastle 1
Premier League
Goodison Park, 38 109 néző
jv.: Andre Marriner
Newcastle: Harper (Krul 35.), Perch, Coloccini, Williamson, Jose Enrique, Routledge, Tiote, Barton, Ben Arfa (Gutierrez 84.), Nolan, Carroll
Cserék: Campbell, Lovenkrands, Ryan Taylor, Smith, Ameobi
Lapok: Perch (5), Jose Enrique (1), Nolan (2)
Gólok: Ben Arfa 45. (1)
Everton: Howard, Hibbert (Coleman 46.), Jagielka, Distin, Baines, Osman, Arteta, Heitinga (Bilyaletdinov 73.), Pienaar, Fellaini, Beckford (Yakubu 46.)
Cserék: Mucha, Neville, Gueye, Barkley
Lapok: Beckford, Fellaini
Gólok: -
Nyilatkozatok: Chris Hughton, David Moyes, Kevin Nolan
Érdekességek, statisztikák
- James Perch a Premier League történetének első játékosa, aki első öt mérkőzésén minden alkalommal kapott sárga lapot (forrás: @optajoe).
- Az Everton 11 hazai mérkőzésen át volt veretlen (jan. 23., Birmingham 1-2 (FA-Kupa)), illetve sorozatban 14 hazai bajnoki során nem kaptak ki (nov. 29., Liverpool 0-2).
- 2001/02-es idény óta nyeretlen volt a csapat a Goodison Parkban (7 mérkőzés, 2 döntetlen, 5 vereség, 6-15-ös gólkülönbség).
2010. szeptember 18., szombat
Csevegő - Everton
Premier League
Everton - Newcastle United
helyszín: Goodison Park
jv.: Andre Marriner
Newcastle: Harper - Perch, Williamson, Coloccini, Enrique - Routledge, Tiote, Barton, Ben Arfa - Nolan (c) - Carroll
Cserepad: Krul (k), Campbell (v), R. Taylor (v/kp), Smith (kp), Gutierrez (kp), Ameobi (cs), Lovenkrands (cs)
Everton: Howard - Hibbert, Heitinga, Distin, Baines - Arteta (c), Heitinga, Fellaini, Osman, Pienaar - Beckford
Cserepad: Micha (k), Neville (v), Coleman (v), Bilyaletdinov (kp), Barkley (kp), Magaye Gueye (cs), Yakubu (cs)
Kezdőként is bemutatkozik Ben Arfa és Tiote, Gutierrez és Smith ült a kispadra. Cahill nem épült fel a hazaiaknál, valószínűleg jelentősen megkönnyítve a védelem dolgát.
Két hazai döntetlen mellett két idegenbeli vereség eddig a Toffees listáján. Múlt héten emlékezetes meccsen 3-3-at a MU ellen. Ezt megelőzően viszont három meccsen át átlag alatti teljesítményt nyújtottak. Teljesen három esélyes mérkőzés.
Jó szurkolást!
2010. szeptember 13., hétfő
Megvan Karl Henry első áldozata
OKTÓBER 3.: Szombaton kora délután Henry brutálisan beleszállt Jordi Gomezbe és azonnal kiállították. Henry megpróbálta megmagyarázni a bírónak, hogy labdára ment, ami talán még az esetnél is ijesztőbb, hisz ezek szerint nem fog visszariadni a hasonló belépőktől a jövőben. Henry-t edzője sem védte meg, Mick McCarthy szerint is teljesen jogos volt a kiállítás.
Gomez sérülés nélkül megúszta az esetet.
SZEPTEMBER 13.: Két hete Joey Bartonra utazott - nagyon keményen - a Wolves középpályása. A cél nem sérülés okozása volt, hanem Barton felidegesítése, de ez így is számos durva becsúszást eredményezett.
Következő forduló: Karl Henry eltörte Bobby Zamora bokáját. A Fulham csatára jelenlegi állás szerint 4 hónapot lesz kénytelen kihagyni, ám olvasni olyan híreket, hogy nem csak törést, hanem komoly szalagszakadást is szenvedett, ami megnövelheti az így is jelentős időt.
Henry nem akart sérülést okozni, ezt állítja minden ember, aki megnézte az esetet (jómagam nem mertem, gyengéim az ilyesmik), ezt mondta Mark Hughes és persze maga Henry is. De ha sokszor csúszol oda felelőtlenül és meggondolatlanul, előbb-utóbb valaki megissza a levét. Csak bízni tudok benne, hogy Zamora szerencsétlensége kicsit fékező hatással lesz Henry stílusára.
Gomez sérülés nélkül megúszta az esetet.
SZEPTEMBER 13.: Két hete Joey Bartonra utazott - nagyon keményen - a Wolves középpályása. A cél nem sérülés okozása volt, hanem Barton felidegesítése, de ez így is számos durva becsúszást eredményezett.
Következő forduló: Karl Henry eltörte Bobby Zamora bokáját. A Fulham csatára jelenlegi állás szerint 4 hónapot lesz kénytelen kihagyni, ám olvasni olyan híreket, hogy nem csak törést, hanem komoly szalagszakadást is szenvedett, ami megnövelheti az így is jelentős időt.
Henry nem akart sérülést okozni, ezt állítja minden ember, aki megnézte az esetet (jómagam nem mertem, gyengéim az ilyesmik), ezt mondta Mark Hughes és persze maga Henry is. De ha sokszor csúszol oda felelőtlenül és meggondolatlanul, előbb-utóbb valaki megissza a levét. Csak bízni tudok benne, hogy Zamora szerencsétlensége kicsit fékező hatással lesz Henry stílusára.
2010. szeptember 12., vasárnap
Első bukás
Persze a Blackpoolt csak a szezon előtt tippelték sokan minden idők leggyengébb csapatának, mostanra konszolodálódott megítélésük, bár még mindig őket tartják a fogadók a legvalószínűbb kiesőnek (1.6-os odds, őket követi a Wigan, a West Brom és a West Ham; a Newcastle kiesésére 5.7-es oddsot adnak, 7. legvalószínűbb kiesőnek tekinti a csapatot a fogadópiac).
Ismét nem változtatott kezdőcsapatán Chris Hughton, ám most nem a megszokott 11 volt a legjobb formában.
Sok pontatlansággal tarkított első félidőben nem egy ziccert elpuskázott a csapat, a Blackpool kontrái többször veszélyt teremtettek, majd a félidő hajrájában Alan Smith tizenegyest érően szabálytalankodott Varney ellen és Charlie Adam találatával minimális vendég előnnyel vonultak szünetre a felek. A gól után megragadta a lehetőséget a vendégek csapatkapitánya és egy "4 Parky" feliratú fehér pólóval üzent a súlyos állapotban lévő Gary Parkinsonnak. Parky jelenleg a Blackpool utánpótláscsapatával dolgozik, játékosként 202-szer szerepelt a Boroban, 135-ször a Prestonban és 88 szereplésig jutott a Burnley színeiben; pénteken kapott agyvérzést.
Az általam 4-3-3/4-5-1-nek hitt felállás valójában 4-2-3-1 volt, Adam és David Vaughan mindketten a védelem előtt szűrtek, megnehezítve, hogy középen eljusson a kapuig a United. Ezzel párhuzamosan a szélen rendre volt lehetőség a támadásra, ám ez a szünetig (és azt követően is) csak akkora ziccereket eredményezett, amit még sikerült elhibázni. Hogy picit védelmembe vegyem a csatárokat, a vendégek kapusán Matthew Gilks-en szinte lehetetlen volt túljuttatni a labdát, legalább 3-4 szenzációs védése volt.
A második félidőt végiguralta a csapat, ziccerekig ismét sikerült eljutni, a gól azonban elmaradt és a hajrában kontrából DJ Campbell eldöntötte a pontok sorsát.
Némi elemzés
Tűkön ülve várom Danny Simpson visszatérését, mert James Perch nem való a kezdőcsapatunkba. Még akár Kádárt is el tudnám képzelni a helyén annak ellenére, hogy Tamás bal lábas. A tizenegyest megelőző szituációban Perch tehetetlensége miatt volt kénytelen Alan Smith közbeavatkozni. Smith ettől még büntetőt elkerülve is tudott volna szerelni, de ha jobb hátvédünk nem engedi, hogy Luke Varney áthámozza magát rajta, nincs probléma.
Hiába van a fölény, ha a beadások pontatlanok. Wayne Routledge idén már nem először maradt adós a jó labdákkal, most Jonas Gutierrez is csatlakozott hozzá. A probléma, hogy egyikőjük sem a jó beadásaikról híresek. Talán Ben Arfa játszatása segíteni tud ezen a problémán, vagy Simpson visszatéréséig játszhatna Ryan Taylor jobb bekkben.
Szándékom kicsit részletesebben írni a részletekről, de ez függ attól is, hogy találok-e jó minőségű felvételt a mérkőzésről.
Egyéb
Volt egy kisebb kampány a mérkőzést megelőző napokban, hetekben, melynek célja a stadion megtöltése volt. Ez és a jól sikerült rajt azt eredményezte, hogy közel 50 ezer szurkoló (49 597, hogy egészen pontos legyek) látta a találkozót. Nem verseny és persze a stadion befogadóképessége is kell ehhez, de ezen a hétvégén csak az Arsenal tudott több embert becsábítani a bajnokijára (se a St. Andrewsban, se a Britanniában nem lesznek ennyien, ezért a múlt idő).
2010. szeptember 11., szombat
Csevegő - Blackpool
Premier League
Newcastle United - Blackpool
helyszín: St. James' Park
jv.: Lee Mason
Newcastle: Harper - Perch, Williamson, Coloccini, Enrique - Routledge, Smith, Barton, Gutierrez - Nolan (c) - Carroll
Cserepad: Krul (k), S. Campbell (v), R. Taylor (v/kp), Tiote (kp), Ben Arfa (kp/cs), Ameobi (cs), Lovenkrands (cs)
Blackpool: Gilks - Eardley, Evatt, Keinan, Crainey - Vaughan, Grandin, Adam (c) - Ormerod, Varney, D.J. Campbell
Cserepad: Halstead (k), Edwards (v), Carney (v), Southern (kp), Euell (kp), Phillips (kp), Harewood (cs)
1951-ben ez volt az FA-Kupa döntő párosítása, most valamelyest kevésbé illusztris találkozó, de ugyanúgy Newcastle-győzelemre lehet számítani. Sol Campbell, Cheick Tiote és Hatem Ben Arfa is bemutatkozhat a mai mérkőzésen.
Bátor, három csatáros játékot választott Ian Holloway, míg nálunk nincs változás a kezdőben, a három debütáló a cserepadra ülhetett le.
A kezdőket mostantól igyekszem legjobb tudásom alapján a várható felállás szerint feltüntetni, míg a cseréket posztjuk szerint sorbarakva, ezzel is segítve a tájékozódást a mérkőzés folyamán.
Elő közvetítések
szöveg: http://www.nufc.co.uk/page/TV/LiveMatches/0,,10278~52825,00.html - kattints a Live Coverage fülre
rádió: nincs
videó: nincs
A kezdőket mostantól igyekszem legjobb tudásom alapján a várható felállás szerint feltüntetni, míg a cseréket posztjuk szerint sorbarakva, ezzel is segítve a tájékozódást a mérkőzés folyamán.
Elő közvetítések
szöveg: http://www.nufc.co.uk/page/TV/LiveMatches/0,,10278~52825,00.html - kattints a Live Coverage fülre
rádió: nincs
videó: nincs
2010. szeptember 4., szombat
Válogatott szünet - 2010/11 - szeptember
Ahogy az mostanában lenni szokott, több utánpótlás-válogatottban vagyunk érdekeltek, mint felnőttben (5 behívó az U21-esek, mindössze kettő a felnőttek részére). Némileg meglepő módon a vb-t is megjárt Gutierrezt nem hívta be az új argentín szövetségi kapitány, Sergio Batista, ahogy Coloccininak sem jutott hely az Albicelestében.
Vélhetően játékhiány maradt ki Hatem Ben Arfa Laurent Blanc keretéből és nem kapott behívot a korábban már válogatott Leon Best (Írország), Tim Krul (Hollandia U21) és Brad Inman (Skócia U21).
Andy Carroll bokasérülése ellenére megjelent az angol U21-es keret edzőtáborában, ám hazaküldték.
Meghívottak
Cheick Tiote (Elefántcsontpart)
szept. 4., szombat - Ruanda (h), 3-0 - Afrikai Nemzetek Kupája selejtező (helyszín: Abidjan)
Nem találtam információt arról, hogy Tiote játszott-e és ha igen mennyit.
Shane Ferguson és Patrick McLaughlin (Észak-Írország U21)
szept. 3., péntek - San Marino U21 (h), 4-0 - Eb-selejtező (Coleraine)
A már kiesett észak-ír csapat a csoport pofozógépét fogadta és tömte ki 4-0-ra. Az Accrington ellen látott Ferguson a találkozó mind a 90. percét pályán töltötte, McLaughlint egészen a 86. percig a csatársorban tartotta Steve Beaglehole, de Pat nem tudott betalálni.
szept. 7., kedd - Németország U21 (v), 0-3 - Eb-selejtező (Ingolstadt)
Sima vereség a németektől, akik ettől együtt is bőven, 4 ponttal lecsúsztak a pótselejtezőkről. Shane végigjátszotta a mérkőzést, Patrick a szünet előtt állt be a megsérült Oliver Norwood, a Manchester United játékosa és korábbi angol U17-es válogatott helyére.
Kádár Tamás (Magyarország U21)
szept. 4., szombat - Wales U21 (h), 0-1 - Eb-selejtező (Székesfehérvár)
Sokan láttuk a TV-ben, csalódást keltő egy gólos meccsen a vendégeknek jött össze a gól. Kádár a bal oldalon játszott, a védelem egyik erőssége volt.
szept. 7., kedd - Bosznia-Hercegovina U21 (h), 0-0 - Eb-selejtező (Budapest)
Volt szerencsém a helyszínen megtekinteni a mérkőzést, remélem hamar el is felejtem. Ahogy szombaton, Tamás most is végig a védelem bal oldalán játszott. Védekezésben remek volt, előrejátékban a többiekhez hasonlóan sokszor hibázott.
Joan Simun Edmundsson (Feröer-Szigetek)
szept. 3., péntek - Szerbia (h), 0-3 - Eb-selejtező (Torshavn)
Hamar, már a 18. percre két gólos előnybe került és eldöntötte az 1500 néző előtt rendezett mérkőzést a szerb csapat. A hazaiak mindössze egyszer találták el lövéssel a kaput. A 19 éves Edmundsson mind a 90 percet a pályán töltötte.
szept. 7., kedd - Olaszország (v), 0-5 - Eb-selejtező (Firenze)
Nehéz lett volna simább mérkőzést találni a keddi selejtezők között, az olaszok nem is okoztak csalódást a firenzei publikumnak. A hajrá pár percét leszámítva Edmundsson végig a pályán volt, mint a feröeriek egyetlen éke.
Haris Vuckic (Szlovénia U21)
szept. 3., péntek - Belgium U21 (h), 2-2 - Eb-selejtező (Velenje)
A már korábban kiesett szlovénok ezzel az eredménnyel bebetonozták magukat az öt fős csoport 4. helyére a jövő heti záróforduló előtt. A három piros lapot hozó találkozón a szünet előtt - már 10-10 játékosnál - szerzett vezetést Belgium és a 60. perc környékén rövid ideig két góllal is vezettek, amíg Szlovénia 11-esből nem szépített. A hajrában a hazaiak döntetlent érő gólját a szünetben beállt Vuckic szerezte a 81. percben. Ez volt a 18 éves Haris első találata U21-es színekben.
szept. 7., kedd - Ukrajna U21 (v), 0-0 - Eb-selejtező (Kijev)
Az ukránoknak a döntetlen elég volt a csoportgyőzelemhez, így nem volt végzetes a szlovén kapus, Jan Koprivec jó napja. A helyzeteket alig kialakító szlovén csapatba a 62. percben állt be Vuckic.
Vélhetően játékhiány maradt ki Hatem Ben Arfa Laurent Blanc keretéből és nem kapott behívot a korábban már válogatott Leon Best (Írország), Tim Krul (Hollandia U21) és Brad Inman (Skócia U21).
Andy Carroll bokasérülése ellenére megjelent az angol U21-es keret edzőtáborában, ám hazaküldték.
Meghívottak
Cheick Tiote (Elefántcsontpart)
szept. 4., szombat - Ruanda (h), 3-0 - Afrikai Nemzetek Kupája selejtező (helyszín: Abidjan)
Nem találtam információt arról, hogy Tiote játszott-e és ha igen mennyit.
Shane Ferguson és Patrick McLaughlin (Észak-Írország U21)
szept. 3., péntek - San Marino U21 (h), 4-0 - Eb-selejtező (Coleraine)
A már kiesett észak-ír csapat a csoport pofozógépét fogadta és tömte ki 4-0-ra. Az Accrington ellen látott Ferguson a találkozó mind a 90. percét pályán töltötte, McLaughlint egészen a 86. percig a csatársorban tartotta Steve Beaglehole, de Pat nem tudott betalálni.
szept. 7., kedd - Németország U21 (v), 0-3 - Eb-selejtező (Ingolstadt)
Sima vereség a németektől, akik ettől együtt is bőven, 4 ponttal lecsúsztak a pótselejtezőkről. Shane végigjátszotta a mérkőzést, Patrick a szünet előtt állt be a megsérült Oliver Norwood, a Manchester United játékosa és korábbi angol U17-es válogatott helyére.
Kádár Tamás (Magyarország U21)
szept. 4., szombat - Wales U21 (h), 0-1 - Eb-selejtező (Székesfehérvár)
Sokan láttuk a TV-ben, csalódást keltő egy gólos meccsen a vendégeknek jött össze a gól. Kádár a bal oldalon játszott, a védelem egyik erőssége volt.
szept. 7., kedd - Bosznia-Hercegovina U21 (h), 0-0 - Eb-selejtező (Budapest)
Volt szerencsém a helyszínen megtekinteni a mérkőzést, remélem hamar el is felejtem. Ahogy szombaton, Tamás most is végig a védelem bal oldalán játszott. Védekezésben remek volt, előrejátékban a többiekhez hasonlóan sokszor hibázott.
Joan Simun Edmundsson (Feröer-Szigetek)
szept. 3., péntek - Szerbia (h), 0-3 - Eb-selejtező (Torshavn)
Hamar, már a 18. percre két gólos előnybe került és eldöntötte az 1500 néző előtt rendezett mérkőzést a szerb csapat. A hazaiak mindössze egyszer találták el lövéssel a kaput. A 19 éves Edmundsson mind a 90 percet a pályán töltötte.
szept. 7., kedd - Olaszország (v), 0-5 - Eb-selejtező (Firenze)
Nehéz lett volna simább mérkőzést találni a keddi selejtezők között, az olaszok nem is okoztak csalódást a firenzei publikumnak. A hajrá pár percét leszámítva Edmundsson végig a pályán volt, mint a feröeriek egyetlen éke.
Haris Vuckic (Szlovénia U21)
szept. 3., péntek - Belgium U21 (h), 2-2 - Eb-selejtező (Velenje)
A már korábban kiesett szlovénok ezzel az eredménnyel bebetonozták magukat az öt fős csoport 4. helyére a jövő heti záróforduló előtt. A három piros lapot hozó találkozón a szünet előtt - már 10-10 játékosnál - szerzett vezetést Belgium és a 60. perc környékén rövid ideig két góllal is vezettek, amíg Szlovénia 11-esből nem szépített. A hajrában a hazaiak döntetlent érő gólját a szünetben beállt Vuckic szerezte a 81. percben. Ez volt a 18 éves Haris első találata U21-es színekben.
szept. 7., kedd - Ukrajna U21 (v), 0-0 - Eb-selejtező (Kijev)
Az ukránoknak a döntetlen elég volt a csoportgyőzelemhez, így nem volt végzetes a szlovén kapus, Jan Koprivec jó napja. A helyzeteket alig kialakító szlovén csapatba a 62. percben állt be Vuckic.
Idegenben jó az iksz
A mérkőzések széthúzásának köszönhetően rövid ideig 5. helyen is díszelegtünk a tabellán és a válogatott szünetre jutó 8. hely miatt sem panaszkodhatunk a közepesen erős kezdést jelentő Man U, Villa, Wolves trió után.
Tavaly nem volt kifejezetten nehéz dolga a vendégeknek a Molineux-ban, most gondoskodtak arról, hogy hamar elfelejtsék a Newcastle-játékosok, különösen Barton, a mögöttük lévő 90 percet, mely során a hazaiak legalább olyan szívesen rúgták a labdát, mint az ellenfelüket.
Mivel szűk fél óra elteltével akadtam streamre és azóta sem találtam nézhető verziót a teljes mérkőzésről, csak a rádióra* hagyatkozva mondhatom, hogy mi irányítottuk az első félidő nagy részét, ám a felerősödő Wolves a szünet előtt nem sokkal Sylvan Ebanks-Blake remek egyéni góljával megszerezte a vezetést. Az egykori MU-nevelés oroszlánrészt vállalt a Farkasok feljutásában, ám tavaly sérülés és formahanyatlás miatt mindössze egyszer talált be. A góljánál mutatott ügyesség alapján idén jóval többször fog szóhoz jutni és beköszönni az ellenfeleknek.
* Mick Lowes és John Anderson sokszor kisegítettek kommentálásukkal azokon a napokon, amikor nem volt stream - ez főleg tavaly volt sokszor igaz -, de aggódó és negatív stílusuk miatt már egyre jobban kerültem őket. Ezen irányú törekvésemet tovább motiválták, hogy elnézték kinek szorításában vette le a labdát Ebanks-Blake: James Perch helyett Fabricio Coloccinit vélték felfedezni a csatár mögött.
A szünet után továbbra is inkább a hazaiak voltak kezdeményezőbbek, szinte egészen addig, amíg Mick McCarthy le nem cserélte a jobb hátvéd Jelle Van Damme-ot az 56. percben. Cseréje, Ronald Zubar követte el azt a szabálytalanságot, melyből Barton gólpasszt adott a 4. találatát megszerző Andy Carrollnak. Természetesen nem a fault miatt volt baj Zubar behozatala, de Van Damme addig egészen jól semlegesítette Gutierrezt.
Mick Mac a gól után tíz perccel Kevin Doyle-t is lekapta (beküldve helyére a lehangoló teljesítményt nyújtott algír Adlène Guediourát), bebiztosítva, hogy a hajráig mi irányítsuk a találkozót. Sajnos a vezetést jelentő találatot nem sikerült megszerezni az utolsó 10 percig, amikor Hughton úgy döntött, eleget küzdött a bokasérüléssel játszó Carroll és beküldte helyette Ameobit.
Shola nem csak, hogy helyzetbe nem került, úgy tűnt az elmúlt napokban NFL-előszezon meccseket nézett, mert két alkalommal is ellenfelét átkarolva szabálytalankodott, megakasztva ezzel a társak akcióját.
A találkozó végefelé közeledve mindkét mester elégedettnek tűnt a döntetlennel, ahogy közeledett a hármas sípszó, mindkét társaság visszább húzódott és hagyta a másikat passzolgatni a félpályánál.
Végeredményben igazságos a döntetlen, úgy véltem a Newcastle-nak több helyzete volt, kombinatívabbak, találékonyabbak voltak a támadó harmadban és emberelőnyben kellett volna befejezniük a találkozót, míg a Wolves-t megfosztották egy teljesen egyértelmű büntetőtől még az egyenlítő találat előtt, amivel szinte biztosan feléjük billent volna a mérleg.
Eljutottunk a játékvezetőig. Stuart Atwell felfogása és követhetősége is kívánni valót hagyott maga után (nem beszélve az elnézett esetről, ami pontjaiba került a hazaiaknak). Eleinte engedélyezte a durvaság határán túlmenő faultokat a hazaiak részéről, majd hirtelen 180 fokos fordulatot vett és már nem csak az összetűzéseket, hanem a panaszkodásokat is lappal jutalmazta, végül 12 kártyát felmutatva a játékosoknak (Wolves - 7, Newcastle - 5). Hogy hogyan nem ért ez a faultsorozat egy piros lapot Karl Henry-nek, valószínűleg Atwell sem tudná megválaszolni.
Ahogy az - egyébként furcsa felfogásban, röhögcsélve kommentáló - MOTD-csapat is megjegyezte, el kell ismerni Barton higgadtságát az egész délutános megpróbáltatásait követően. McCarthy megpróbálta felbosszantani, belehajszolni valami hülyeségbe és kiállítatni, nem jött be.
Newcastle: Harper, Perch, Enrique, Coloccini, Williamson, Smith, Barton, Routledge, Carroll (Ameobi 81), Nolan, Gutierrez
Cserepad: Krul, R. Taylor, Kádár, Lovenkrands, Vuckic, Ranger
Sárga lap: Carroll, Nolan, Ameobi, Perch (3), Barton (3)*
Gólok: Carroll 61 (4)
Wolverhampton: Hahnemann, Van Damme (Zubar 56), Craddock, Ward, Berra, Foley, Henry, Jones (Guedioura 72), Jarvis, Ebanks-Blake, Doyle (Fletcher 72)
Cserepad: Hennessey, Stearman, Mancienne, Edwards
Sárga lap: Doyle, Van Damme, Jarvis, Zubar, Guedioura, Berra, Henry
Nézőszám: 27 745
* - Zárójelben az idén eddig kapott sárgák és rúgott gólok olvashatóak.
2010. szeptember 1., szerda
Taylor egyelőre marad
Bár jelentések szerint a Celtic kölcsönvette volna, átadólistára való tétele ellenére a klubnál maradt Steven Taylor.
Olvasva Chris Hughton hétvégi nyilatkozatát, melyben bizakodását fejezte ki a védő maradása mellett, nem meglepő a fejlemény. Annál érdekesebb, hogy mit is kezdhetünk a klub múlt szerdai lépésével. Egyfelől, mint olvashattátok, meg voltam győződve Taylor távozásáról. Másfelől, úgy is lehet értelmezni a klub döntését, hogy úgy gondolják, Taylor és ügynöke csak blöffölnek a nagy fizetésigénnyel (amit máshol szinte biztos nem kapna meg), így megszellőztetik az eladását, hogy jobb belátásra bírják és csökkentsék igényeit.
Látva, hogy a klubnál maradt, valószínűbbnek tűnik a második verzió, ám ne felejtsük el, egy kölcsönadás visszautasítása nem zárja ki az első gondolatmenetet, hisz ha valóban meg akartak válni tőle, biztosan végleges átigazolást szerettek volna. Ám ez rávezet még egy érvre az első verzió ellen: végleges átigazolásban (és jó vételárban) nem gondolkodhattak, hiszen a játékos sérült.
Bár jobban venném, ha csak szimplán megegyeznének egymással, érdekes sakkjátszma folyik.
Olvasva Chris Hughton hétvégi nyilatkozatát, melyben bizakodását fejezte ki a védő maradása mellett, nem meglepő a fejlemény. Annál érdekesebb, hogy mit is kezdhetünk a klub múlt szerdai lépésével. Egyfelől, mint olvashattátok, meg voltam győződve Taylor távozásáról. Másfelől, úgy is lehet értelmezni a klub döntését, hogy úgy gondolják, Taylor és ügynöke csak blöffölnek a nagy fizetésigénnyel (amit máshol szinte biztos nem kapna meg), így megszellőztetik az eladását, hogy jobb belátásra bírják és csökkentsék igényeit.
Látva, hogy a klubnál maradt, valószínűbbnek tűnik a második verzió, ám ne felejtsük el, egy kölcsönadás visszautasítása nem zárja ki az első gondolatmenetet, hisz ha valóban meg akartak válni tőle, biztosan végleges átigazolást szerettek volna. Ám ez rávezet még egy érvre az első verzió ellen: végleges átigazolásban (és jó vételárban) nem gondolkodhattak, hiszen a játékos sérült.
Bár jobban venném, ha csak szimplán megegyeznének egymással, érdekes sakkjátszma folyik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)