2011. február 8., kedd

A legértékesebb pont

Bár undorral kapcsoltam ki az első félidő után a streamet, a kíváncsiság miatt elcsíptem a kiállítást, melyet focidrukkerségem legvarázslatosabb 40 perce követett.

Megint elérkeztünk az idénynek arra a pontjára, amikor a lapokban megjelenő fogadkozó nyilatkozatokat ki lehet dobni az ablakon. Lehet fogni megpattanó labdára, vagy az ellenfél remek játékára, az a csapat, amelyik 10 perc alatt három gólt kap -- úgy, hogy 5 perc után már szarnak az egészbe --, nem áll készen egy mérkőzésre.

Az egyszerűség, ahogy az Arsenal szétszabdalta az ősszel stabilnak tűnő védelmet, a legrosszabb gondolatokat ébresztette bennem. Látva a hozzáállást, illetve annak hiányát, átfutott az agyamon, hogy hogy fogunk összeszedni 9-10 pontot a hátralévő mérkőzéseken. Tényleg képes lenne a csapat annyira maga alá zuhanni, hogy széttárják a karjaikat és hagyják, hogy a többi csapat szétdöfködje őket? Hogy fogunk talpraállni ez után 6-0 után, ami úgy 20 perc után kifejezetten reális végeredménynek tűnt?

Közhely következik, ne tessék megijedni: ezért szép a labdarúgás. Amikor már elfog a kilátástalanság, a sors megsegít és ha két kézzel kapsz a lehetőség után, bármilyen csodára képes vagy. A segítség szombaton Diaby heves természete volt, aki egy kemény belépő után megkaparintotta Joey Barton grabancát és letuszkolta a földre, majd a feleket szétválasztani igyekvő Kevin Nolanre is rátámadt.

A közönség és a pályán lévők is megérezték: lehetséges jó szájízzel, némi büszkeséget megőrizve befejezni ezt a meccset. Leon Best kiharcolt egy tizenegyest, szerzett két szabályos gólt, melyek közül egyet meg is adtak, majd a meg nem adott szabályos góljánál hibázó partjelző fura mód beintett egy érdekes tizenegyest a javunkra, amit Barton paraszthajszál híján, de értékesíteni tudott, nagyjából 5 perccel a rendes játékidő vége előtt.

4 perccel később pedig eljött az a mozdulat, aminek következtében valószínűleg az eddiginél is több, rossz testtartásból megeresztett, felszabadító jellegű lövést várhatunk Cheick Tiotetől; de amíg belefér 1-2 ilyen, kit érdekel.

A gól utáni ünneplésen jól látszott, lélekben nagyon elfárasztotta a csapatot a kiegyenlítés, a hosszabbítás perceiben már igyekeztek megtartani az egy pontot, teljesen érthetően. Így is sikerült egy kiváló helyzetet kidolgozni, de Nolan pár centivel elvétette a kaput.

A szerzett pontnak köszönhetően megtartottuk helyünket a felsőházban, újabb lépéssel közelebb kerülve a szezon elején kitűzött cél eléréséhez, ami a jól sikerült ősz ellenére a januárt látva reális célnak mondható.

Páran említettétek a meccs előtt, hogy Rangerre talán még korai számítani, de az utolsó 20 percben látott aktív játékát látva kijár a srácnak pár meccs a kezdőcsapatban. Fizikai adottságai miatt kellemetlen ellenfél, használható célpont a direkt stílusú támadásépítésben és ha megszerzi a meccsrutinnak köszönhető egészséges önbizalmat, nagy hasznot hozhat a csapatnak (nem anyagi értelemben).

Zárásként következzen egy összefoglaló, ha valaki újra akarja élni a második félidőt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése