Walking in a Hughton wonderland

A változatlan kezdő tizenegy és cserélési séma egy újabb kiváló győzelmet hozott, ezúttal egy remek ellenfél otthonában.

Minden idény során akad 5-6 közép- és kiscsapat, akik bátran, két csatárral mennek az Emirates-be és ezzel megnehezítik az Arsenal kibontakozását. Próbálkozásaik általában egy tisztes vereséggel érnek véget, ám ebben az évben már nem először fordult elő, hogy a vendég gárda -- ha minőségben nem is -- a játék képét tekintve egyenrangú partnere volt Wenger csapatának. Nagy megelégedésemre Hughton is a két csatár mellett tette le a voksát, lehetőséget adva középpályájának és védőinek, hogy ha gondban vannak, ne vaktában kelljen előrevágniuk a labdát, illetve az egyik csatár visszalépésével bármikor megkönnyedén megoldható legyen egy szemre is szép labdakihozatal.

A védők uralták a légteret, alig-alig engedtük magunk mögé az Arsenal-szélsőit, Tiote és Nolan az első 15-20 perc után egyenrangú ellenfelei voltak a hazai középpályának és amikor Joey Barton is középre kavarászott, a hátralépő ék segítségével sikerrel hoztuk át a labdát középen. Erre szükség volt (főleg most a második félidőről beszélek, mert az elsőben sztoikus nyugalommal leparkoltunk a térfelünkre és 2-3 embernél többel nem támadtunk), mert a hazai szélső védők remekül zártak, egy az egyben képtelenség volt őket megverni.

Az idővel idegessé és frusztrált hazaiak ellen a második félidő derekát követően már úgy éreztem, mezőnyfölényben vagyunk. Hiába jöttek Wenger cseréi, a középpályát továbbra is uraltuk, felívelésekre kényszerítve az Arsenalt, ami körülbelül annyira járt sikerrel, mint a 98%-os különadó átnyomása az Alkotmánybíróságon.

Nem fogtak ki jó napot a hazaiak, főleg a talizmánjuk, Fabregas. Mindamellett, hogy el kell ismerni, a mieinknek is része volt abban, hogy a spanyol 16 (!) rossz átadással zárta a mérkőzést, ritka, hogy ilyen indiszponáltan játszik.

A statisztikát a Guardian Chalkboard névre hallgató részlegéről loptam. Javaslom, hogy ti is keressétek fel, jó érzés, amikor az ember meg tudja erősíteni a mérkőzés során észrevett dolgokat. Például, hogy Gutierrez háromszor adta el a labdát a mi térfelünkön, ráadásul kétszer gyorsan egymás után (39. és 42. perc).

A kommentek között elmarasztaltam Bartont az első félidő során, hogy pontatlanok a beadásai és a szabadrúgásai. Emellett gondolom nektek is feltűnt, hogy ma a beadásai is inkább nyesett labdát voltak, ellentétben az elmúlt két fordulóban látott, fejre rázuhanó labdáktól. Nem akarok túlságosan nagy érdemeket felstrófolni Hughtonnak, mert nem tudom, hogy tudatos volt-e, de: zseniális ötlet volt, tekintve, hogy a West Ham- és a Sunderland-védőkkel ellentétben az arsenalosokat könnyebb Carrollnak és Sholának túlugrani, így ugyanolyan hatékony tud lenni egy olyan labda, ahol csak az számít, hogy ki ugrik magasabbra.

Egy ilyen nyesés, Barton feljavuló jobb lába és a már-már bevett figura (Carrollnak felíveljük a hosszúra) hozta a győztes találatot a szünet előtt. Fabianskit az újságírók, szakértők és szurkolók szidni fogják, joggal, ám nem szabad elfeledkezni arról, hogy Chamakh és a másik védő miután meghallották a lengyel kiáltását és nem ugrottak fel, meg sem próbálták Carroll útját blokkolni. Ha bármelyikük is csak elé áll, vagy picit kifelé tolja, nagyságrendekkel nehezebb dolga lett volna a csatárnak és jó eséllyel nem ugorja túl a kapust.

A jól összerakott, kellően sűrűn, jól és éberen védekező játékosaink mellett nem szabad elmenni szó nélkül amellett, hogy mindkét keresztléc barátunk volt a mai napon. Sem Fabregas megpattanó szabadrúgását, sem Walcott lövését valószínűleg nem tudta volna fogni Krul, ha azok egy labdányival lejjebb érkeznek.

Elismerésem Mike Deannek is, a találkozó elején picit úgy tűnt, nem fogja engedni a test-test elleni játékot és megfújja a hazai pályát, de végig teljesen korrekt felfogásban fújt, leszámítva 1-2 elnézett vagy észre nem vett esetet, ami nagyjából minden mérkőzésbe belefér.

Már beszéltünk róla az elmúlt hetekben, most is muszáj megemlékezni róla: nagyon fontos lenne stabilizálni a hazai formánkat. Meg kell tanulnunk a St. James'-ben két vállra fektetni a jól kontrázó, alapvetően védekezni érkező csapatokat. Szép és jó, hogy a nekünk jövő gárdák ellen stabilak vagyunk, de a mai és hasonlóan szép korábbi vendég sikereket akkor tudjuk kamatoztatni, ha a középcsapatok ellen mindig legalább pontot, ideális esetben hármat szerzünk. Érdeklődve várom, hogy az elkövetkező két, mindenképpen nyerhető, ám sűrűn érkező hazai bajnokikat milyen rotációval célozza meg Hughton. A stabil kezdőcsapatnak köszönhetően sokan lehetnek fáradtak, míg sok friss ember üldögél a nagyon mély cserepadon, akiket az elkövetkezendő héten játéklehetőséghez kell juttatni egyrészt, hogy a jobbak bírják erővel, másrészt, hogy játékban legyenek a sűrű december és január előtt.

---

Arsenal 0, Newcastle 1
Premier League
Emirates Stadium, 60 059 néző
jv.: Mike Dean

Newcastle: Krul, Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique, Barton, Nolan (c), Tiote, Gutierrez, Carroll, Ameobi (Ranger 82.)
Cserék: Soderberg, Campbell, S. Taylor, Routledge, Smith, Lovenkrands
Lapok: Tiote (3)
Gólok: Carroll 45. (6)

Arsenal: Fabianski, Squillaci, Koscielny, Clichy, Sagna, Song, Fabregas, Wilshere (Bendtner 73.), Nasri (Arshavin 56.), Walcott, Chamakh (Van Persie 57.)
Cserepad: Szczesny, Djourou, Eboue, Rosicky
Lapok: Clichy, Fabregas, Sagna
Kiállítás: Koscielny 90+2.
Gólok: -

Nyilatkozatok: Chris Hughton, Arsene Wenger

---

• Ritkán történik ilyesmi, egészen pontosan 2001 decembere óta nyertünk idegenben az Arsenal ellen. A mérkőzést követően a csapat a Premier League élére ugrott és a mérkőzés után következett Sir Bobby egyik híres nyilatkozata: az újságíró kérdésére, miszerint mekkorára tartja csapata esélyeit a bajnoki címre, Robson válasza: "ha a hátralévő 6 hazai és 6 idegenbeli mérkőzést megnyerjük, miénk a bajnoki cím".
• A Highbury-ben aratott győzelem óta 9 vereség (kettő az FA-, egy a Liga-kupában) és egy döntetlen (első fellépésünk az Emirates-ben) következett.
• Az említett Emirates-ben elért döntetlen óta (2006 november) ez volt az első gólunk ezen a pályán.
• Lassan, de biztosan növekszik irántunk az érdeklődés Észak-Londonban: 2006-ban 60 058 fizető néző látogatott ki a mérkőzésre, mostanra eggyel megnöveltük a drukkerek számát.
• Shola Ameobi pályafutásának 200. Premier League mérkőzésén szerepelt. 35 gólt jegyez, valószínűleg ennek harmada büntetőből született.
• Sorozatban bajnoki három győzelemnél járunk, utoljára 2008 tavaszán, a második (vagy harmadik) Keegan-éra idején voltunk ilyen jó formában a Premier League-ben (2-0 a Fulham, 4-1 a Spurs és 3-0 a Reading ellen).