Bár undorral kapcsoltam ki az első félidő után a streamet, a kíváncsiság miatt elcsíptem a kiállítást, melyet focidrukkerségem legvarázslatosabb 40 perce követett.
Megint elérkeztünk az idénynek arra a pontjára, amikor a lapokban megjelenő fogadkozó nyilatkozatokat ki lehet dobni az ablakon. Lehet fogni megpattanó labdára, vagy az ellenfél remek játékára, az a csapat, amelyik 10 perc alatt három gólt kap -- úgy, hogy 5 perc után már szarnak az egészbe --, nem áll készen egy mérkőzésre.
Az egyszerűség, ahogy az Arsenal szétszabdalta az ősszel stabilnak tűnő védelmet, a legrosszabb gondolatokat ébresztette bennem. Látva a hozzáállást, illetve annak hiányát, átfutott az agyamon, hogy hogy fogunk összeszedni 9-10 pontot a hátralévő mérkőzéseken. Tényleg képes lenne a csapat annyira maga alá zuhanni, hogy széttárják a karjaikat és hagyják, hogy a többi csapat szétdöfködje őket? Hogy fogunk talpraállni ez után 6-0 után, ami úgy 20 perc után kifejezetten reális végeredménynek tűnt?
Közhely következik, ne tessék megijedni: ezért szép a labdarúgás. Amikor már elfog a kilátástalanság, a sors megsegít és ha két kézzel kapsz a lehetőség után, bármilyen csodára képes vagy. A segítség szombaton Diaby heves természete volt, aki egy kemény belépő után megkaparintotta Joey Barton grabancát és letuszkolta a földre, majd a feleket szétválasztani igyekvő Kevin Nolanre is rátámadt.
A közönség és a pályán lévők is megérezték: lehetséges jó szájízzel, némi büszkeséget megőrizve befejezni ezt a meccset. Leon Best kiharcolt egy tizenegyest, szerzett két szabályos gólt, melyek közül egyet meg is adtak, majd a meg nem adott szabályos góljánál hibázó partjelző fura mód beintett egy érdekes tizenegyest a javunkra, amit Barton paraszthajszál híján, de értékesíteni tudott, nagyjából 5 perccel a rendes játékidő vége előtt.
4 perccel később pedig eljött az a mozdulat, aminek következtében valószínűleg az eddiginél is több, rossz testtartásból megeresztett, felszabadító jellegű lövést várhatunk Cheick Tiotetől; de amíg belefér 1-2 ilyen, kit érdekel.
A gól utáni ünneplésen jól látszott, lélekben nagyon elfárasztotta a csapatot a kiegyenlítés, a hosszabbítás perceiben már igyekeztek megtartani az egy pontot, teljesen érthetően. Így is sikerült egy kiváló helyzetet kidolgozni, de Nolan pár centivel elvétette a kaput.
A szerzett pontnak köszönhetően megtartottuk helyünket a felsőházban, újabb lépéssel közelebb kerülve a szezon elején kitűzött cél eléréséhez, ami a jól sikerült ősz ellenére a januárt látva reális célnak mondható.
Páran említettétek a meccs előtt, hogy Rangerre talán még korai számítani, de az utolsó 20 percben látott aktív játékát látva kijár a srácnak pár meccs a kezdőcsapatban. Fizikai adottságai miatt kellemetlen ellenfél, használható célpont a direkt stílusú támadásépítésben és ha megszerzi a meccsrutinnak köszönhető egészséges önbizalmat, nagy hasznot hozhat a csapatnak (nem anyagi értelemben).
Zárásként következzen egy összefoglaló, ha valaki újra akarja élni a második félidőt.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Leon Best. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Leon Best. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. február 8., kedd
2011. január 7., péntek
Könnyed kötelező győzelem
Kellett a három pont szerdán, szerencsére a játékosok is így gondolták, a West Ham pedig nem akart és nem tudott hozzászólni.
Meglepetésre Leon Best bekerült a kezdőcsapatba és meglepően jó játékához talán az is hozzájárult, hogy nem voltak álmatlan éjszakái élete első rendes PL-meccsével kapcsolatban, mert csak a mérkőzés napján tudta meg, hogy Shola Ameobi sérülése miatt ő kap bizalmat. Kiváló játékát minden bizonnyal Chris Hughton távirányítója bánta, viccelődtek páran Twitteren a találkozó során, hiszen, mint emlékezetes, a kiszivárogtatott látszólagos indokok között az is szerepelt, hogy a Hughton-vásárlások (pl. Leon Best) nem jöttek be a klubnak.
Komolyabbra váltva a hangot, a lehengerlő teljesítménynek köszönhetően egy olyan meccsen sikerült hozni a három pontot, amely előretekintve nagyon fontos találkozó lehet. Mint arról a későbbiekben, esetleg a holnapi minimini-felvezetésben említeni fogom, komoly hiányok elé tekinthet a csapat, kezd kijönni, hogy eddig nagy volt a szerencse a sérülések terén, valamint, hogy sokan játszanak rengeteg mérkőzést, így sérülést is könnyebb összeszedni.
Joey Barton újabb káprázatos mérkőzésének köszönhetően remek startot vett a csapat, a vezető gólig is legalább két alkalommal szolgált kiváló labdával a jobb oldalról. Bár a kezdő csatársort látva nem gondoltam, hogy működhet, létezhet a magas-kicsi kapcsolat, Leon Best is megvan 185 centi, amihez erőteljes felépítés párosul, míg Lovenkrandsnál a klub játékosai közül talán csak Kevin Nolan tud jobban érkezni a csúsztatásokra, jobban számítani azok lehetséges érkezési helyére. Napnál világosabban látszott ez a jó kapcsolat az első gólnál, amikor a kontra során felívelt labdát Best lefejelte dánnak, Leon a kevés védő hiányában el tudott szakadni mindenkitől, így egy gyenge labda is elég volt ahhoz, hogy nehéz ziccerbe kerüljön. Látva 44/150-es (meccs utáni adat) gól/meccs arányát, nem vártam, hogy ilyen magabiztosan be tudja fejezni az akciót.
A második találat egy remekbe szabott figura volt, Lovenkrands a leshatárról indulva labdát kapott egy szabadrúgásból, középre tett labdája bár Nolant kereste, végül Bestnél kötött ki, a felszabadulni látszó csatár pedig nem hibázott. A figura lényege az a szabály volt, hogy hiába van egy játékos lesen, ha először nem ő kapja a labdát, utána már nem számít, hogy lesen volt. A gólnál a szabadrúgás elvégzésének pillanatában Nolan méteres lesen állt és ha Lovenkrands hamarabb és pontosabban tud középre passzolni, meg is találja az ekkor már labda mögött, tehát nem lesen lévő csapatkapitányt.
A második gól után a Kalapácsosok kártyavárként omlottak össze, elvesztették minden bennük lévő önbizalmukat, szinte átadva azt a hazaiaknak. Nolan találata, a csapat harmadik gólja ennek eredménye volt. Onnan, abból a szögből 0-0-nál minden csatár megállítja a labdát, megnézni a kaput, céloz és tüzel, 2-0-s előnyben már könnyebben lövi el az ember, szinte ösztönből.
Mint várható volt, a szünet után a Newcastle visszavett, míg a West Hamnek némileg sikerült feltekerni a hangerőt és bár komoly helyzetet nem teremtettek, egy talált góllal újra éles meccsé varázsolhatták volna a mérkőzést. Aztán jött egy Nolan-, majd egy Barton-labda, a csatárpáros pedig végérvényesen eldöntötte a találkozót.
A győzelemmel nyolcadik helyre kapaszkodott a United, vesztett pontokban jobban állva a 7. Boltonnál. Európa felé persze még mindig nem kell kacsintgatni, hasonló jó szerencse kell a sérülésekkel és némi fejlesztés is kell a keretben, hogy tavasszal is lehessen azon polemizálni, hogy minek kell történni a nemzetközi porondhoz. Reális célkitűzésnek jelenleg a tisztes középmezőny tűnik, amelyhez az utóbbi két, nyerhető és kötelező meccseken aratott győzelem nagyban hozzájárult.
A korábbi hazai alázásokkal ellentétben itt nem járt áldozat nélkül a siker. Steven Taylor és Cheick Tiote is meghúzódott, Jonas Gutierrez rúgást kapott, Leon Best megsérült, Alan Smith nem "fit", míg ugye sérüléssel küzd Shola, Campbell és Carroll, utóbbi a Guardian szerint el lett küldve Dubaiba, hogy kipihenje az ősz fáradalmait.
Szombaton egy kellemes kupapárharc a TV-ben (SportKlub), majd két izgalmas rangadó a makik és a bibsik ellen. Érdekes hetek várnak ránk.
Meglepetésre Leon Best bekerült a kezdőcsapatba és meglepően jó játékához talán az is hozzájárult, hogy nem voltak álmatlan éjszakái élete első rendes PL-meccsével kapcsolatban, mert csak a mérkőzés napján tudta meg, hogy Shola Ameobi sérülése miatt ő kap bizalmat. Kiváló játékát minden bizonnyal Chris Hughton távirányítója bánta, viccelődtek páran Twitteren a találkozó során, hiszen, mint emlékezetes, a kiszivárogtatott látszólagos indokok között az is szerepelt, hogy a Hughton-vásárlások (pl. Leon Best) nem jöttek be a klubnak.
Komolyabbra váltva a hangot, a lehengerlő teljesítménynek köszönhetően egy olyan meccsen sikerült hozni a három pontot, amely előretekintve nagyon fontos találkozó lehet. Mint arról a későbbiekben, esetleg a holnapi minimini-felvezetésben említeni fogom, komoly hiányok elé tekinthet a csapat, kezd kijönni, hogy eddig nagy volt a szerencse a sérülések terén, valamint, hogy sokan játszanak rengeteg mérkőzést, így sérülést is könnyebb összeszedni.
Joey Barton újabb káprázatos mérkőzésének köszönhetően remek startot vett a csapat, a vezető gólig is legalább két alkalommal szolgált kiváló labdával a jobb oldalról. Bár a kezdő csatársort látva nem gondoltam, hogy működhet, létezhet a magas-kicsi kapcsolat, Leon Best is megvan 185 centi, amihez erőteljes felépítés párosul, míg Lovenkrandsnál a klub játékosai közül talán csak Kevin Nolan tud jobban érkezni a csúsztatásokra, jobban számítani azok lehetséges érkezési helyére. Napnál világosabban látszott ez a jó kapcsolat az első gólnál, amikor a kontra során felívelt labdát Best lefejelte dánnak, Leon a kevés védő hiányában el tudott szakadni mindenkitől, így egy gyenge labda is elég volt ahhoz, hogy nehéz ziccerbe kerüljön. Látva 44/150-es (meccs utáni adat) gól/meccs arányát, nem vártam, hogy ilyen magabiztosan be tudja fejezni az akciót.
A második találat egy remekbe szabott figura volt, Lovenkrands a leshatárról indulva labdát kapott egy szabadrúgásból, középre tett labdája bár Nolant kereste, végül Bestnél kötött ki, a felszabadulni látszó csatár pedig nem hibázott. A figura lényege az a szabály volt, hogy hiába van egy játékos lesen, ha először nem ő kapja a labdát, utána már nem számít, hogy lesen volt. A gólnál a szabadrúgás elvégzésének pillanatában Nolan méteres lesen állt és ha Lovenkrands hamarabb és pontosabban tud középre passzolni, meg is találja az ekkor már labda mögött, tehát nem lesen lévő csapatkapitányt.
A második gól után a Kalapácsosok kártyavárként omlottak össze, elvesztették minden bennük lévő önbizalmukat, szinte átadva azt a hazaiaknak. Nolan találata, a csapat harmadik gólja ennek eredménye volt. Onnan, abból a szögből 0-0-nál minden csatár megállítja a labdát, megnézni a kaput, céloz és tüzel, 2-0-s előnyben már könnyebben lövi el az ember, szinte ösztönből.
Mint várható volt, a szünet után a Newcastle visszavett, míg a West Hamnek némileg sikerült feltekerni a hangerőt és bár komoly helyzetet nem teremtettek, egy talált góllal újra éles meccsé varázsolhatták volna a mérkőzést. Aztán jött egy Nolan-, majd egy Barton-labda, a csatárpáros pedig végérvényesen eldöntötte a találkozót.
A győzelemmel nyolcadik helyre kapaszkodott a United, vesztett pontokban jobban állva a 7. Boltonnál. Európa felé persze még mindig nem kell kacsintgatni, hasonló jó szerencse kell a sérülésekkel és némi fejlesztés is kell a keretben, hogy tavasszal is lehessen azon polemizálni, hogy minek kell történni a nemzetközi porondhoz. Reális célkitűzésnek jelenleg a tisztes középmezőny tűnik, amelyhez az utóbbi két, nyerhető és kötelező meccseken aratott győzelem nagyban hozzájárult.
A korábbi hazai alázásokkal ellentétben itt nem járt áldozat nélkül a siker. Steven Taylor és Cheick Tiote is meghúzódott, Jonas Gutierrez rúgást kapott, Leon Best megsérült, Alan Smith nem "fit", míg ugye sérüléssel küzd Shola, Campbell és Carroll, utóbbi a Guardian szerint el lett küldve Dubaiba, hogy kipihenje az ősz fáradalmait.
Szombaton egy kellemes kupapárharc a TV-ben (SportKlub), majd két izgalmas rangadó a makik és a bibsik ellen. Érdekes hetek várnak ránk.
2010. február 4., csütörtök
A januári átigazolási időszak
Bár az első 2-3 hét nem tartott sok izgalmat, az átigazolási időszak hajrája jól sikerült és összességében elfogadható hónapot zártunk ezen a fronton. Közeledve 2010-hez aggódtam, hogy Ashley esetleg úgy érzi, elég mély a keret és nem kell foglalkozni az erősítésekkel, esetleg a jobb nevű játékosainkat megpróbálja eladni. Megnyugtató, hogy nem így történt.
Nézzük előbb az érkezőket, majd a távozókat.
ÉRKEZETT
Danny Simpson
Bár gyakorlatilag talán maradónak tekinthető, mégis érdemes megjegyezni, hogy sikerült 3,5 éves szerződést kötni vele, azaz 2013 nyaráig nálunk marad. Ha nem lesz komoly sérülése, az elkövetkezendő pár évre megoldottnak tekinthető a jobb hátvéd poszt és mivel még csak 23 éves, fejlődésre mindenképpen számíthatunk tőle.
Wayne Routledge
Simpsonhoz hasonlóan az ő érkezésének is szerintem csak örülhetünk. Csapatunk sajnos alig pár poszton rendelkezik kellő sebességgel, ami szükséges a védők 1-1-ben való megveréséhez, minél több gyors játékosunk van, annál jobb állapotban érkezhetünk nyáron a Premier League-be. Szintén 3,5 év, azaz 2012-13-as szezon után lehet csak szabadon igazolni.
Az életkora miatt (25) tőle is várható fejlődés, szüksége is van rá, mert eddigi karrierje során 209 bajnokin mindössze 41 gólnál volt előkészítő vagy befejező.
Leon Best
Ha már szóbakerült a gólhiány, Best érkezésétől személy szerint sokat nem várok. Hughton a hivatalos honlapon úgy fogalmazott, hogy az idei éve magasan az eddigi legjobb, ezért is örül, hogy sikerült megszerezni. Értem mit mond Hughton, de nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy 3,5 mérkőzésenként lő egy gólt, az idei remek évéről pedig érdemes tudni, hogy fenomenális szeptembert zárt (hónap játékosa lett), azóta viszont mindössze négyszer talált be.
Mellette szól, hogy az előbbi két játékoshoz hasonlóan, rengeteget fejlődhet még, hiszen szeptemberben lesz csak 24 éves.
Mike Williamson
Nem hiszem, hogy őt Steven Taylor sérülése miatt hoztuk, megértem a klub aggodalmát, hogy a Taylor-Colo duó mögött nem akartak mindössze egy igazi tartalékot látni (Kádár), de azt mindenképpen sajnálom, hogy Williamson azonnal megkapta a 3. számú belső védő szerepét és ezzel játékot Taylor kidőlése óta.
Williamson 2009-es éve meglehetősen furára sikerült, januárban megvette a Watford, augusztus végén kikönyörögte az elengedését, megvette a Portsmouth, akik viszont nem játszatták (úgy tudni, a pályára lépések után további pénzek jártak volna a Watfordnak), majd hozzánk került. Már-már szokásos, 2013-ig szóló szerződést kapott, véleményem szerint az első osztályban csereként számíthatunk majd csak rá.
Fitz Hall
A QPR védője az év végéig érkezett, ő az a bizonyos OMG Steven Taylor Megsérült, Valakit Hozzunk igazolás. Sajnos, valószínűleg ő is Kádár elé fog kerülni a ranglétrán.
Patrick van Aanholt
Enrique sérülése miatt érkezett a fiatal bal hátvéd a Chelseaből, egy hónapra. A Leicester ellen bíztatóan játszott, jó lövőlába van.
TÁVOZOTT
Geremi
Hivatalos csak vasárnap lett, hogy végre elpasszoltuk Törökországba, megszabadulva fél évnyi tetemes fizetéstől.
Marlon Harewood
A télhez közeledve úgy tűnt megtalálta formáját, sajnáltam, hogy megsérült, bár nem tudom anélkül visszahoztuk-e volna.
Zurab Khizanishvili
Nem tett rám nagy benyomást, egyáltalán nem lepett meg, hogy nem kértük kölcsön a szezon második felére.
Bár a szerződések hosszával Best és Williamson esetében nem értek egyet, ha kevés a fizetésük, bajunk nem származhat belőle. A fiatal angol játékosok igazolásának trendje - kisebb értékben és minőségben persze - Sir Bobby éveit juttattja eszembe, mindenképpen üdvözlendő.
U.i.: Részvétem Antoine Sibierskinek, akinek tinédzser lánya a héten felakasztotta magát. Részleteket hivatalosan valószínűleg nem fogunk ismerni, de úgy hírlik, túl hamar lett önálló a lány, bohém életet élt és sosem volt pénz szűkében. Szomorú.
Nézzük előbb az érkezőket, majd a távozókat.
ÉRKEZETT
Danny Simpson
Bár gyakorlatilag talán maradónak tekinthető, mégis érdemes megjegyezni, hogy sikerült 3,5 éves szerződést kötni vele, azaz 2013 nyaráig nálunk marad. Ha nem lesz komoly sérülése, az elkövetkezendő pár évre megoldottnak tekinthető a jobb hátvéd poszt és mivel még csak 23 éves, fejlődésre mindenképpen számíthatunk tőle.
Wayne Routledge
Simpsonhoz hasonlóan az ő érkezésének is szerintem csak örülhetünk. Csapatunk sajnos alig pár poszton rendelkezik kellő sebességgel, ami szükséges a védők 1-1-ben való megveréséhez, minél több gyors játékosunk van, annál jobb állapotban érkezhetünk nyáron a Premier League-be. Szintén 3,5 év, azaz 2012-13-as szezon után lehet csak szabadon igazolni.
Az életkora miatt (25) tőle is várható fejlődés, szüksége is van rá, mert eddigi karrierje során 209 bajnokin mindössze 41 gólnál volt előkészítő vagy befejező.
Leon Best
Ha már szóbakerült a gólhiány, Best érkezésétől személy szerint sokat nem várok. Hughton a hivatalos honlapon úgy fogalmazott, hogy az idei éve magasan az eddigi legjobb, ezért is örül, hogy sikerült megszerezni. Értem mit mond Hughton, de nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy 3,5 mérkőzésenként lő egy gólt, az idei remek évéről pedig érdemes tudni, hogy fenomenális szeptembert zárt (hónap játékosa lett), azóta viszont mindössze négyszer talált be.
Mellette szól, hogy az előbbi két játékoshoz hasonlóan, rengeteget fejlődhet még, hiszen szeptemberben lesz csak 24 éves.
Mike Williamson
Nem hiszem, hogy őt Steven Taylor sérülése miatt hoztuk, megértem a klub aggodalmát, hogy a Taylor-Colo duó mögött nem akartak mindössze egy igazi tartalékot látni (Kádár), de azt mindenképpen sajnálom, hogy Williamson azonnal megkapta a 3. számú belső védő szerepét és ezzel játékot Taylor kidőlése óta.
Williamson 2009-es éve meglehetősen furára sikerült, januárban megvette a Watford, augusztus végén kikönyörögte az elengedését, megvette a Portsmouth, akik viszont nem játszatták (úgy tudni, a pályára lépések után további pénzek jártak volna a Watfordnak), majd hozzánk került. Már-már szokásos, 2013-ig szóló szerződést kapott, véleményem szerint az első osztályban csereként számíthatunk majd csak rá.
Fitz Hall
A QPR védője az év végéig érkezett, ő az a bizonyos OMG Steven Taylor Megsérült, Valakit Hozzunk igazolás. Sajnos, valószínűleg ő is Kádár elé fog kerülni a ranglétrán.
Patrick van Aanholt
Enrique sérülése miatt érkezett a fiatal bal hátvéd a Chelseaből, egy hónapra. A Leicester ellen bíztatóan játszott, jó lövőlába van.
TÁVOZOTT
Geremi
Hivatalos csak vasárnap lett, hogy végre elpasszoltuk Törökországba, megszabadulva fél évnyi tetemes fizetéstől.
Marlon Harewood
A télhez közeledve úgy tűnt megtalálta formáját, sajnáltam, hogy megsérült, bár nem tudom anélkül visszahoztuk-e volna.
Zurab Khizanishvili
Nem tett rám nagy benyomást, egyáltalán nem lepett meg, hogy nem kértük kölcsön a szezon második felére.
Bár a szerződések hosszával Best és Williamson esetében nem értek egyet, ha kevés a fizetésük, bajunk nem származhat belőle. A fiatal angol játékosok igazolásának trendje - kisebb értékben és minőségben persze - Sir Bobby éveit juttattja eszembe, mindenképpen üdvözlendő.
U.i.: Részvétem Antoine Sibierskinek, akinek tinédzser lánya a héten felakasztotta magát. Részleteket hivatalosan valószínűleg nem fogunk ismerni, de úgy hírlik, túl hamar lett önálló a lány, bohém életet élt és sosem volt pénz szűkében. Szomorú.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)