Newcastle United 5, Cardiff City 1

Ilyen mérkőzések miatt érdemes otthon maradni és a neten hallgatni a csapat ténykedését, bár az utolsó 70-75 perc alatt már nyugodt szívvel lehetett mással is foglalkozni.

Minden labda tökéletesen pattant és 15 perc alatt három gólos előnybe kerültünk Andy Carroll duplájának és Gyepes Gábor öngóljának köszönhetően. A Cardiff ez idő tájt megijesztette a közönséget egy hatalmas kapufával, de így is csak a különbség volt kérdéses.

Mind a hat januári szerzemény kezdőként lépett pályára, védőnégyesünk teljesen kicserélődött az első bajnoki óta, az idény során először két igazi szélsővel játszhattunk, Guthrie pedig pálya tengelyében végre igazi posztján mutathatta meg magát amellett a Kevin Nolan mellett, aki még mindig házi gólkirályunk annak ellenére, hogy december 26.-án talált be utoljára. A harmadik percben majdnem megtört a gólcsendje, de a fejesét végül Carroll segítette a kapuba.

A jövő 9-ese? Ne kiabáljunk el semmit, de a potenciál benne van.

A második félidőben csereként érkező Peter Lovenkrands egy lesipuskás- és egy átlövés-gól és máris ketten hajtottak a mesterhármasért. Carroll legjobb esélye még 4-0-nál jött el, Gyepes azonban menteni tudott a gólvonalon, a hajrában pedig Aaron Wildig megszerezte a vendégek becsületgólját.

Nemcsak hosszú idő óta ez volt a leggyorsabb Newcastle kezdő tizenegy (2-2 gyors játékos mindkét szélen, gyors támadó Carroll mellett), nyomasztó magassági fölényben is voltak a walesi csapattal szemben.

Chris Hughtonnak egy ilyen mérkőzés után nehéz lesz padon hagyni bármelyik játékost (Fitz Hallt le kellett cserélni, az ő játéka keddre egyelőre kérdésesnek tekinthető), de előretekintve, egész februárban heti két bajnoki vár a csapatra, így egy egészséges mértékű rotálás várható a következő hetekben.

Bízzunk benne, hogy ez a kiváló mérkőzés ismét lendületet ad a társaságnak és döntetlenek helyett szaporán gyűjtjük a győzelmeket.

Némi Cardiff-előzetes

Biztonsági okok miatt teljesen szokatlan időpontban, pénteken lépünk pályára (a Sunderland szombaton otthon játszik, azonos napon sose rendeznek meccset a két városban) a jó formában lévő Cardiff ellen, győzelmi kényszer alatt.

A West Brom szerdai győzelmével (a Blackpool menedzsere szerint egy jogtalan tizenegyesnek köszönhetően) már csak három pontra vannak tőlünk, vesztett pontok tekintetében hat ponttal előzzük meg őket.

Coloccini húzódás miatt kimarad, Fitz Hall kezd Williamson mellett és Leon Best is bemutatkozik az ellen a Cardiff ellen, amely 30 góljával a legeredményesebb csapat vendégként. Igazán komoly hiányzó nincs a vendégeknél és sorban négy győzelemmel a hátuk mögött érkeznek a St. James' Parkba.

Tartjuk a feljutási formát - Cardiff City-Newcastle 0-1

Fabricio Coloccini első Newcastle-góljával sorozatban második, egyébként már idei 3. 1-0-s győzelmünket arattuk és továbbra is vezetjük a bajnokságot.

Andy Carroll - vagyis inkább az igazi csatárok - hiánya érezhető volt, sok igazi helyzetet nem dolgoztunk ki, Nile Ranger még nem áll készen arra, hogy egyedüli ékként vezesse a csapatot. A Leicester ellen a második félidőben ugyan kiválóan játszott, de a másik 135 percben nem tudta adottságait kamatoztatni. Természetesen ez betudható a kiszolgálás gyatra minőségével is, de minél hamarabb kapjuk vissza másik két csatárunkat annál jobb.

Ahogy Hughton is hangsúlyozta, a csatárhiány miatt külön figyelmet kap a védelem és el kell ismerni: néhány nagyobb helyzetet leszámítva vasárnap is remekül játszottak, Simpson és José álmukban is jobbak, mint a Championship-szélsők 95%-a, még Coloccini is képes fejpárbajokat nyerni, Steven Taylor pedig úgy tűnik egyre inkább magára ölti a védelem vezérének vértjét.

Nem emlékszem pontosan a játékrészek végén adott hosszabbításokra, így percre pontos adatom nincs, de a 90 percekkel számolva immár 501 perce nem kaptunk gólt bajnoki mérkőzésen. Óriási teljesítmény, legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen remek védekezéssel rajtolunk, elsősorban ennek köszönhetően állunk veretlenül a táblázat élén.

Vagy miattunk vagy a túlzott idegesség miatt, de meglehetősen erőtlennek éreztem a Cardiff Cityt, a nézők is csak nagy ritkán próbálták meg visszahozni a mérkőzésbe a csapatot, csalódás voltak, na.

Kezd bennem ébredezni egy aprócska reménysugár, hogy Coloccinit mégse kell majd az érte kifizetett 10 millió font harmadáért továbbpasszolnunk. A West Brom elleni mérkőzés óta egész jól teszi a dolgát, a gól biztos vagyok benne, hogy kicsit felszabadítja majd, frusztráló lehetett, hogy az ezt megelőző 42 mérkőzésen még csak igazán komoly esélye sem volt a gólszerzésre, hiába ment fel minden szöglethez. Egyébként ez a 43 mérkőzés, amit a színeinkben lejátszott bő 1 év alatt jól jelzi, hogy bár nem világverő játékos, de egy tanknak kell átmenni rajta ahhoz, hogy meccset mulasszon.

Egy picit az árnyékos oldalról: viszonylag jó reményekkel ültem a tévé elé, úgy gondoltam jól fogok szórakozni, az első utazik a harmadikhoz, csak jó meccs lesz már. Nem lett az. Nagyon nem. Mindkét csapat olyan alapvető passzokat volt képes elrontani, amiért még a negyedosztályban is anyázás jár. Ehhez hozzájött, hogy a cardiffi százágra sütő nappal nem tudott mit kezdeni az közvetítő csapat, szó szerint égette a pupillámat a pálya 2/3-a. Sajnos a győzelme ellenére sem éreztem azt a bizsergést, amit egy rivális elleni győzelem kellene, hogy adjon. Nem tudom mi miatt hiányzott, de picit megijedtem, remélem hamarosan visszatér.

Az egyetlen igazi komoly negatívum természetesen Smith kiállítása, kár volt az első sárgájáért, ha abban az 5 percben néha elszámol háromig, nem kell nélkülöznünk szerdán.

Panaszra természetesen nincs okunk, rangadó egy ideig nincs a láthatáron, "középszerű" ellenfelek sora vár ránk, akik mind a mi skalpunkra vadásznak és mostantól tényleg beindul a "szerda-szombat" ritmus. Bízzunk benne, hogy a keretünk bírni fogja.

Rangadó Walesben - Cardiff City-előzetes

A nyitóforduló óta legfontosabb mérkőzésre kerül sor ma délután az új stadionjában még gólt sem kapó Cardiff City ellen.

A szezon előtt viszonylag sokan tippelték a Cardiffot feljutásra érdemes csapatnak, ezt a várakozást egyelőre egyáltalán nem múlják alul, az elmúlt fordulóig veretlenek voltak, és egy esetleges győzelmmel felugorhatnának a második helyre.

A forduló előtti helyzetet tekintve a 3. fogadja az elsőt, az idei legnagyobb rangadó a Championshipben, a feljutás szempontjából pedig hihetetlenül fontos, hogy az ilyen idegenbeli mérkőzéseken minimum az egyik pontot megszerezzük.

Nem lesz könnyű a dolgunk, hiszen a Leicester elleni mérkőzés óta egyedül Nicky Butt gyógyult meg, Andy Carroll sérülése még nem jött rendbe. Bizonytalan, hogy Peter Lovenkrands pályára tud-e lépni, hiszen sehol nem csinált végig egy kemény alapozást, a csatárhiány miatt könnyen elképzelhető, hogy Hughton bedobja a mélyvízbe, még akkor is, ha csak egy félidőt tud játszani.

Fabricio Coloccini valószínűleg visszatér a védelembe, aminek következtében Danny Simpson valószínűleg a padon találja magát, kivéve, ha Ryan Taylort előre tolják a középpályára; ez esetben Simpson kezd valószínűleg a védelem jobb oldalán. A másik oldalon sajnos nem rózsás a helyzet, Jonas még mindig sérült, így Enrique előtt egy alapjában véve belső középpályás fog serte-pertélni.

Ha Hughton a 4-5-1-re szavaz - amely szerintem a körülmények miatt szinte borítékolható -, akkor elképzelhető, hogy Nicky Buttot is látjuk a pályán ... őszintén szólva nem repesnék az örömtől. Véleményem szerint Ryan Taylor előre tolásával érhetnénk el a jobb eredményt, Nolan újra lehetne árnyékék, Guthrie a bal oldalon, Smith VKP-ben, Barton pedig Nolan mögött.

A hazaiak nagy örömére Jay Bothroyd, Chopra csatártársa vállalja a játékot, nincs igazán sérült a Cardiffban.

A mérkőzés favoritja a hazai csapat, de a fogadók így is csak 40% esélyt látnak a hazai győzelemre, 30-30% körülire teszik a döntetlent, illetve a mi győzelmünket. Tipikus három esélyes mérkőzés, a feljutás szempontjából akár 6 pontosnak is nevezhetjük. Mutassuk meg milyen fából faragtak minket is raboljunk pontot, tovább folytatva a veretlen rajtot.

A találkozót a Sport2-n követhetitek figyelemmel, de a myp2p, az adthe vagy az iraqgoals is biztosan sugározza a mérkőzést. Amennyiben van számlátok a betfairen, vagy a bet365-ön, akkor a fogadóirodák honlapjain is nézhetitek az összecsapást.

Jó szurkolást! Howay the Toon!

CCC-körkép, IV. rész - Cardiff City

Kisebb szünet után újra sorra veszem a Coca-Cola Championship általunk kevésbé ismert csapatait. A beszámolók hossza függhet attól, hogy mennyire érdekes története van az adott klubnak.

Cardiff City egyike az angol ligarendszerben vitézkedő walesi csapatoknak. A walesi bajnokságban indulva valószínűleg rendszeres résztvevője lenne az európai kupasorozatoknak, bár valószínűleg jóval gyengébb kerettel és nagyon gyér eredményekkel.

A csapatot 1899-ben krikettesek alapították azzal a céllal, hogy télen is együtt tudjanak játszani. A klub a vörösbegyű kékmadárról kapta a Bluebirds becenevet. Bár Cardiffban az ezredforduló tiszteletére felhúzták a Millenium Stadiont, a helyi klub a 26 828 fős Cardiff City Stadiumban játsza hazai mérkőzéseit, amely még a nagytestvérnél is fiatalabb, most júniusban nyitották meg, idén fogják először használni a focisták és a rögbisek.

Az 1920-as években élték virágkorukat, bajnoki másodikok voltak, kétszer játszottak kupadöntőt és 1927-ben ők voltak az egyetlen csapat, amely elvitte az angol csapatok elől az FA-Kupát, nem mellesleg ez volt az első döntő, amelyet élőben közvetített a BBC.

A csapat korábbi pályája, a Ninian Park 1910 óta adott otthont a mérkőzéseknek. Az 1923-24-es szezonban hihetetlen közel kerültek a bajnoki címhez. Az utolsó játéknapon riválisuk a Huddersfield legyőzte a Nottinghamet, így a Cardiffnak is kellett a győzelem a Birmingham City ellenében. 0-0-s állásnál büntetőt kaptak a velsziek, a házi gólkirály, Len Davies azonban elhibázta a tizenegyest. A két csapat gólkülönbsége végül ugyanannyi lett, a Cardiff eggyel több gólt lőtt és kapott, mint riválisa. Akkoriban a gólarány döntött így a Huddersfield 1,818-a jobb volt mint a Cardiff 1,794-e. Azóta sem értek el ilyen jó eredményt.

A 30-as években a csapat visszaesett az alacsonyabb osztályokba és ott bukdácsolt egészen a 60-as évekig. Ekkor a klub a Wales Kupán keresztül rendszeres résztvevője volt a KEK-nek, illetve ismét feltűnt az első osztályban, . Ekkor tűnt fel egy 16 éves tehetség, John Toshack, akit egészen 1970-ig meg tudtak tartani, majd 100 000 fontért elpasszolták Liverpoolba. Két harmadosztályú szezontól eltekintve a klub stabil másodosztályú csapat volt.

A 80-as évek közepétől kezdve a második vonalbeli tagság sem volt egyszerű ide-oda liftezett a csapat a 2. és 4. osztály között. 2000-ben érkezett segítség a libanoni származású Sam Hammam képében, segítségével a Cardiff stabilizálódott és megkezdődhetett a felzárkózás.

Hammam nem volt egyszerű figura, megpróbálta átnevezni a klubot Cardiff Celts-re, zöldre változtatni az alapszínt, célja volt, hogy minden walesinek a Cardiff legyen a kedvenc csapata. Végül a változtatások ellen döntöttek, Hammam pedig kult-státuszba került a szurkolók szemében.

2003-ban a Millenium Stadionban harcolták ki a Queens Park Rangers ellen a másodosztályt egy gyenge, de izgalmas mérkőzésen egy 114. percben szerzett találattal. A Championshipben középcsapat voltak, majd elkezdtek költekezni, többször is megdöntötték átigazolási rekordjukat. Hammamnek azonban nem sikerült átvinni az új stadion terveit, így 2006-ban távozott, átadva a helyét Peter Ridsdalenek, a Leeds "gyilkosának".

2008-ban újra eljutottak az FA-Kupa döntőjébe, ahol már az elődöntőben nyeregben lévő Pompey (már csak ők voltak első osztályúak) legyőzte őket. Az elmúlt szezonban végig úgy tűnt ott lehetnek a rájátszásban, végül egy hellyel lemaradtak a lehetőségről.

Következő áldozat a Coventry City lesz.