Tartjuk a feljutási formát - Cardiff City-Newcastle 0-1

Fabricio Coloccini első Newcastle-góljával sorozatban második, egyébként már idei 3. 1-0-s győzelmünket arattuk és továbbra is vezetjük a bajnokságot.

Andy Carroll - vagyis inkább az igazi csatárok - hiánya érezhető volt, sok igazi helyzetet nem dolgoztunk ki, Nile Ranger még nem áll készen arra, hogy egyedüli ékként vezesse a csapatot. A Leicester ellen a második félidőben ugyan kiválóan játszott, de a másik 135 percben nem tudta adottságait kamatoztatni. Természetesen ez betudható a kiszolgálás gyatra minőségével is, de minél hamarabb kapjuk vissza másik két csatárunkat annál jobb.

Ahogy Hughton is hangsúlyozta, a csatárhiány miatt külön figyelmet kap a védelem és el kell ismerni: néhány nagyobb helyzetet leszámítva vasárnap is remekül játszottak, Simpson és José álmukban is jobbak, mint a Championship-szélsők 95%-a, még Coloccini is képes fejpárbajokat nyerni, Steven Taylor pedig úgy tűnik egyre inkább magára ölti a védelem vezérének vértjét.

Nem emlékszem pontosan a játékrészek végén adott hosszabbításokra, így percre pontos adatom nincs, de a 90 percekkel számolva immár 501 perce nem kaptunk gólt bajnoki mérkőzésen. Óriási teljesítmény, legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen remek védekezéssel rajtolunk, elsősorban ennek köszönhetően állunk veretlenül a táblázat élén.

Vagy miattunk vagy a túlzott idegesség miatt, de meglehetősen erőtlennek éreztem a Cardiff Cityt, a nézők is csak nagy ritkán próbálták meg visszahozni a mérkőzésbe a csapatot, csalódás voltak, na.

Kezd bennem ébredezni egy aprócska reménysugár, hogy Coloccinit mégse kell majd az érte kifizetett 10 millió font harmadáért továbbpasszolnunk. A West Brom elleni mérkőzés óta egész jól teszi a dolgát, a gól biztos vagyok benne, hogy kicsit felszabadítja majd, frusztráló lehetett, hogy az ezt megelőző 42 mérkőzésen még csak igazán komoly esélye sem volt a gólszerzésre, hiába ment fel minden szöglethez. Egyébként ez a 43 mérkőzés, amit a színeinkben lejátszott bő 1 év alatt jól jelzi, hogy bár nem világverő játékos, de egy tanknak kell átmenni rajta ahhoz, hogy meccset mulasszon.

Egy picit az árnyékos oldalról: viszonylag jó reményekkel ültem a tévé elé, úgy gondoltam jól fogok szórakozni, az első utazik a harmadikhoz, csak jó meccs lesz már. Nem lett az. Nagyon nem. Mindkét csapat olyan alapvető passzokat volt képes elrontani, amiért még a negyedosztályban is anyázás jár. Ehhez hozzájött, hogy a cardiffi százágra sütő nappal nem tudott mit kezdeni az közvetítő csapat, szó szerint égette a pupillámat a pálya 2/3-a. Sajnos a győzelme ellenére sem éreztem azt a bizsergést, amit egy rivális elleni győzelem kellene, hogy adjon. Nem tudom mi miatt hiányzott, de picit megijedtem, remélem hamarosan visszatér.

Az egyetlen igazi komoly negatívum természetesen Smith kiállítása, kár volt az első sárgájáért, ha abban az 5 percben néha elszámol háromig, nem kell nélkülöznünk szerdán.

Panaszra természetesen nincs okunk, rangadó egy ideig nincs a láthatáron, "középszerű" ellenfelek sora vár ránk, akik mind a mi skalpunkra vadásznak és mostantól tényleg beindul a "szerda-szombat" ritmus. Bízzunk benne, hogy a keretünk bírni fogja.