Kivégzés

Lélegzetállító mérkőzéssel nyitotta meg a St. James' Parkot a Newcastle a bajnokság második fordulójában. A gyönyörű napsütésben helyet foglaló 43 ezer néző a klub 2000-es éveinek legnagyobb Premier League-győzelmének tapsolhatott, ahogy a játékosok édes bosszút álltak a Villán és szurkolóikón a 2009 májusi, kiesést jelentő vereségért.

Az akkori 18-as keretből 11-en voltak tegnap a klub színeiben a stadionban (ki lelátón, ki végig a padon ülve, ki a játéktéren) és bár nem tudom, mennyire édesítette tovább a győzelmet a visszavágás érzése, ezt a képet látva külön örülök, hogy az Aston Villa volt az áldozat.

A legkevésbé sem hazai-szájíz szerint indult az összecsapás, a 9. percben Ashley Young lépett ki a belső védők közül, Steve Harper pedig ugyan próbálta nem letarolni a tizenhatoson belül, későn kapcsolt és Martin Atkinson jogosan a büntetőpontra mutatott. Érkezett John Carew és teli erőből úgy fölévágta a labdát, hogy az értesülések szerint a meccs lefújása után 2 órával ért csak földet. Végül fél tucat lett a különbség, de nem vagyok meggyőződve, hogy kihozunk valamit a mérkőzésből, ha a norvég berúgja a tizenegyest.

A hibát szinte azonnal, három perccel később megbosszulta Joey Barton, felültette a levegőbe az új Nike-labdát és az Jabulanit megszégyenítő szitálás kíséretében 20 méterről bevágódott Brad Friedel kapujának bal felső sarkába. Az amerikai dolgát nem csak a labda mozgása akadályozta; köszönhetően annak, hogy a United a Lezaes End felé támadott az első félidőben és Barton lövése a bal összekötő helyéről érkezett, tökéletesen a Napba nézve kellett volna hárítania a bombát.

Kiegyenlített 15-20 perc után ismét a Villa hálója rezgett. Jose Enrique szokása szerint elindult a bal oldalon, beadásával megtalálta a hosszú oldalra mozgó Andy Carrollt, aki visszabólintotta a labdát a csapatkapitány, Kevin Nolan fejére. Nolan első próbálkozásába Friedel még belekapott, a kipattanót már nem tudta hárítani.

Pár perccel később egy jobb oldalról érkező Barton-szögletet Mike Williamson fejelt vissza az ötös környékére, Richard Dunne felszabadítás helyett lyukat rúgott, Carroll pedig ballal gyorsan kilőtte a hosszú alsót, megnyugtatva e sorok íróját, hogy talán ez az előny már elég lesz a győzelemhez, bár a legbiztosabb megoldás az lett volna, ha elmarad a szünet, nehogy a vendégek össze tudják szedni magukat.

A második és harmadik United-gól előtt is voltak kritikus helyzetek a hazai tizenhatos előtt, 1-0-nál Young csak kezezése miatt nem gyalogolhatott ziccerben a kapuig, 2-0-nál a meglepően jól helyt állt James Perch-nek kellett közbeavatkozni Young lövésénél.

Mint kiderült, nem volt mitől félni, a szünet után folytatódott az első játékrész vége felé tapasztalt hazai fölény, a vendégek kispadján ülő Kevin McDonald tanácstalannak tűnt, ráadásul cserejátékosai között sem volt olyan tálentum, aki egy ennyire eldőlt mérkőzést meg tudott volna fordítani.

A következő találatnál, már kicsit tudatosabban, mint az első félidőben, ismét a Williamson-Carroll páros dolgozott össze, Mike nyesését kapásból értékesítette a 9-es mez büszke tulajdonosa, végleg eldöntve a három pont sorsát.

A szünet utáni mentalitást látva nem meglepő, 4-0-nál sem állt vissza a Newcastle, Chris Hughton a hajrához közeledve védekező középpályását szélsőre (Alan Smith - Ryan Taylor), szélsőjét középcsatárra (Wayne Routledge - Shola Ameobi) cserélve igyekezett minél nagyobb győzelemhez hozzásegíteni fiait.

A hajrában még kétszer kapitulált a Villa-védelem, a 87. percben Taylor szöglete Shola fején és Emile Heskey hátán keresztül közvetlenül a kapu előtt pottyant Nolan elé, majd a hosszabbításban egy kontratámadás végén a Jonas Gutierrez helyére beállt Xisco szolgálta ki Carrollt, beállítva a 6-0-s végeredményt.

Carroll személyében 1999 szeptembere (Sir Bobby nyitómeccse, Alan Shearer 5 gólja a Sheffield Wednesday ellen) óta az első játékost ünnepelhetjük, aki hazai bajnokin mesterhármast szerzett a klub színeiben.

További gondolatok, felsorolva:

• Meglepett, hogy nem próbálkozott többször Perch oldalán a Villa, két szélsőhátvédünk közül egyértelműen rajta könnyebb átjutni.
• Jó képességekkel rendelkezik (sebesség, labdabiztosság), de Routledge tegnap megmutatta, milyen bosszantó hibákra képes, rengeteg védőbe lőtt beadás és túlcselezések.
• Régen a betelefonálós rádióműsorok, manapság a twitter ad lehetőséget az idiótáknak arra, hogy égessék magukat: Barton gólörömét, mely során intett barátnőjének és jelezte, meg fog válni bajszától, néhányan náci szalutálásnak "látták". Mert hát ugye aki ilyen bajuszt hord (hasonlít Hitlerre, booo) és a társadalom gonosznak nyilvánította, nyilván neonáci pajtásait üdvözli az integetéssel. Hál' isten, hogy Shearert (a legnagyobb karlengetőt) szerette a média.
• Utoljára 2 éve néztem annyi bajnokit, mint hétvégén, és nem kellett több 40-50 percnél, hogy felkerüljenek páran a fekete listámra. Amit a pályán viselkedés címszóval páran előadnak (pl. Gareth Bale, A. Young), gyomorforgató és a legnagyobb "Ki ha én nem?!" barmokat idézi.
• Picit csalódtam, hogy többsége kerültek a fújolók Habib Beye beállásakor és labdaérintéseit rendre fütty kísérte.
• Joey Barton megszerezte Newcastle-karrierje első akciógólját, de remélem nem ez adott neki akkora adrenalindózist, hogy mindenkit lejátszott a középpályáról. Tavaly azért hoztuk simán a bajnoki címet, mert minden mérkőzésen uraltuk a középpályát, ha ezt idén is elégszer megtesszük, nem leszünk gondban.
• Élete mindössze második PL-mérkőzésén játszó Williamson az általam vártnál egyelőre jóval jobban megállja helyét.
• Jó látni, milyen veszélyesek vagyunk pontrúgásokból és magabiztosak ezek levédésében. Nolan, Carroll, Coloccini, Williamson mind jól fejelő játékosok és bár Danny Guthrie sérülése miatt hiányzik a legtöbbször használt szögletrúgónk (Raylor lenne a legjobb választás, de sajnos védekezési és támadási hiányosságai vannak, nem lesz sokszor kezdőjátékos), mindkét mérkőzésen izgatottan vártam, mit hoznak a szögleteink, szabadrúgásaink.
• Harper ideges és sokszor pontatlan volt. Nem vonnék le ebből messzemenő következtetést, valószínűleg a tizenegyes is felkavarta, de a pontatlan kirúgásai nem egyszer eredményezték a labda elvesztését, egy alkalommal pedig csak a szerencse mentette meg a csapatot nagyobb bajtól.
• Az idény előtt elégedett lettem volna a bennmaradással, ez most sem változott, ám most már úgy gondolom, hacsak nem lesz nagy sérüléshullám (a keret meglehetősen vékony), tudunk olyan szintet hozni, hogy kellő távolságban legyünk a kiesőzónától egész évben.

Newcastle: Harper, Perch, Enrique, Coloccini, Williamson, Smith (R.Taylor 76), Barton, Routledge (Ameobi 77), Carroll, Nolan, Gutierrez (Xisco 81)
Cserepad: Krul, Lovenkrands, Vuckic, Tavernier
Sárga lap: Barton (2)*, Smith (1), Perch (2)
Gólok: Barton 12. (1), Nolan 31., 87. (2), Carroll 34., 67., 93. (3)

Aston Villa: Friedel, Luke Young, Clark (Beye 89), Dunne, Warnock, Albrighton (Heskey 57), Petrov, Ireland, Downing, Ashley Young, Carew (Reo-Coker 65)
Cserepad: Guzan, Delfouneso, Lichaj, Bannan
Sárga lap: Reo-Coker

Nézőszám: 43 546 - Jóval kevesebb, mint az 2008/09-es átlag, de idővel (és ilyen sikerekkel) biztosan emelkedni fog a látogatottság.

* - Zárójelben az idén eddig kapott sárgák és rúgott gólok olvashatóak.