Első félidő
Felgyógyult Danny Simpson, így véget ért a James Perch-éra. Bár Danny sem lockdown védő, jó volt látni, hogy a sokszor bizonytalan Perch méltó helyére, a tartalékok közé került. A múlt héthez képest két másik helyen is újított Chris Hughton (visszakerült Kevin Nolan és bekerült Shola Ameobi), de ez sem gátolta meg, hogy nekünkjöjjön a West Ham, és álmosan, visszafogottan kezdjünk.
Hamarost be is kaptuk a megérdemelt vezető gólt, Carlton Cole idei első találatával kerültek előnybe a Kalapácsosok. Frederic Piquionne nem először és nem is utoljára került a a védelmünk jobb oldala mögé, ami miatt mindenképpen feddés jár Simpsonnak.
Leszámítva az elkerülhetetlen 4-5 perces sokkot, hamar átvettük a kezdeményezést (hasonlóan uraltuk a játékot Wolverhamptonban is), szögletekig jutottunk, rendre előre tudtunk jönni a bal oldalon -- jobb szélső nélkül erre a másik oldalon esély sem volt --, és látszott, hogy a tizenhatoson belül uralni tudjuk a levegőt. Csak a jó passz hiányzott.
A félidő felénél az egyébként ma is sok pontatlan beadást jegyző Joey Barton hosszúra érkező labdáját Andy Carroll lekészítette, Kevin Nolan pedig bevágta a hosszú alsóba. A találat kísértetiesen emlékeztetett a tavalyi évünkre, a Carroll-Nolan összjáték miatt is, illetve Nolan lövése, szöge és végeredménye egy-az-egyben a tavalyi Preston elleni győztes találatot idézte.
Nem éreztem, hogy mi álltunk vissza, vagy a West Ham érezte a fenekében a nézők cipőjét, de kiegyenlítődött a játék a félidő hátralévő részére. Ami picit elszomorít, mert a Villa elleni meccset leszámítva nem emlékszem olyan bajnokira, amikor nem léptünk le a gázról egy gól után (már ha nem szorított az idő, mint a Stoke vagy a Wigan ellen).
Második félidő
A szünet utánra -- minimum az első 5-10 percre -- hazai rohamokat vártam. Hogy semmit nem mutatott a West Ham, az dicséret nekünk és baljós nekik, nagyon kevés akaratot láttam bennük, márpedig egy hosszú (vélhetően egész szezonon át húzódó) kiesési harc vár rájuk, amit hitehagyottan képtelenség sikerrel megvívni.
A félidő előrehaladtával egyre többször nyílt lövőhelyzet 20-25 méterre Rob Green kapujától, pár megpattanó labdát szó szerint csak kiimádkozni tudott az ex-válogatott kapus. Matthew Upson sérülését követően Carroll és Shola végképp átvette a légi uralmat.
Minden gól megérdemelten született ezen a találkozón, a 70. percre már a játék képét tükrözte az eredményjelző, miután egy tökéletes Barton-beadásnál Carrollt elvesztette védője, Andy pedig 4 méterről nem hibázta el a ziccert, szűk két hónap első gólját szerezve (augusztus 28., Wolverhampton).
Kártyavárként összeomlott minden hit a West Ham-ben, legalább 3-4 ziccert rejtő támadást vezettünk, ám minden alkalommal elönzőztük, ellazáztuk a lehetőséget, ám a hazaiak enerváltságát látva egyáltalán nem forgott veszélyben a győzelem; a bő 20 perc alatt egyetlen egyszer jutottak el a kapunkig, egy szabadrúgásból.
Egyéb
Pontokban nincs sok különbség, de szemre is kellemesebb a 9. hely és amiatt is, mert a következő hónapban kialakul az első leszakadó csoport, amibe semmiképp sem szabad bekerülni. Segítséget nyújthat ebben a viszonylag egyszerű sorsolás (Sunderland, Blackburn és Fulham otthon, Arsenal és Bolton idegenben), mely csak egy kemény meccset tartalmaz. Persze ez feltételezi azt, hogy végre el tudunk kezdeni otthon is nyerni.
Nem kaptunk sárgát, nem sérült meg senki (egyedül Gutierrezt kellett az első félidőben ápolni), duplán jó hétvége.
West Ham 1, Newcastle 2
Premier League
Upton Park, 34 486 néző
jv.: Chris Foy
Newcastle: Krul, Simpson, Williamson, Coloccini, Enrique, Barton, Nolan (c), Tiote, Gutierrez, Carroll, Ameobi
Cserék: Soderberg, Guthrie, Routledge, Lovenkrands, Perch, R. Taylor, Smith
Lapok: -
Gólok: Nolan 23. (4), Carroll 69. (5)
West Ham: Green, Da Costa, Gabbidon, Upson (c) (Ilunga 53.), Jacobsen, Behrami (Barrera 76.), Parker, Noble, Obina, Cole, Piquionne (McCarthy 67.)
Cserék: Stech, Faubert, Ben Haim, Boa Morte
Lapok: -
Gólok: Cole 12.
Nyilatkozatok: Chris Hughton, Avram Grant
Érdekességek, statisztikák
- Andy Carroll mindkét idei fejesgóljánál Joey Barton jegyezte a gólpasszt.
- Utolsó idegenben hátrányból megnyert bajnokink? Az emlékezetes Tottenham elleni 4-1 2008. március 30-án.
- Bár valahol érthető, hogy pont az Uptonban ismételtük meg ezt a bravúrt, elvégre -- most már -- az utolsó hat vendégszereplésünkkor csak egyszer kaptunk ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése