2010. október 3., vasárnap

Hová tűnt a hazai forma?

Ez a beszámoló szerény számításaim szerint legalább 4 napot késik. Elnézést érte.

A Kisördög már a találkozó előtt azt súgta a fülembe, hogy nem feltétlenül tett meg minden játékosunk mindent, hogy top állapotban álljon ki a mérkőzésre. Ez csak spekuláció, de az Andy Carrollról készült közelin félelmetesen másnaposnak tűnt Gateshead csillaga.

Első félidő

Az első félidő lényegét gyorsan össze lehet foglalni. Labdavesztés után azonnal visszazárt a Stoke, mi pedig hiába birtokoltuk sokat a labdát, nem tudtuk magunkat átjátszani rajtuk. Mélyebben belemenve, ijesztő volt az ötlettelenségünk 20-25 méterre a kapu előtt, idei leggyengébb meccsét futotta Joey Barton, Carrollt kiválóan semlegesítették, Hatem Ben Arfa előtt összezártak, amikor középre kanyarodott és a sokszor számunkra gyümölcsöző beadások, felívelések rendre vendég fejet találtak. Egyrészt mert pontatlanok voltak, másrészt légifölényben volt Staffordshire Sunderlandje, utóbbi a második félidőben a mi kapunk előtt már végzetes volt.

Az impotenciánk ellenére sikerült megszerezni a vezetést a szünet előtt, amikor Robert Huth lerántotta Andy Carrollt a tizenhatoson belül. Az NFL-ben a nem elkapható labdákra vonatkozó kitétel miatt ez nem biztos, hogy fault, ám a fociban nem kell mérlegelni és Michael Jones jogosan mutatott a büntetőpontra, ahonnan Kevin Nolan megszerezte idei harmadik találatát.

Második félidő

A szünetben Tony Pulis már minden bizonnyal megfogalmazta magában a következő negyedóra cseréit, de azt hiszem csak látni akarta, hogy Chris Hughton nem változtatott, és csak a 49. percben kezdte el beküldeni kispadosait. A már besárgult Salif Diaot Ricardo Fuller váltotta és ezzel a Stoke 4-4-2-re váltott. Röviddel a 60. perc előtt Rory Delap is megérkezett a pályára, de már addig is inkább a vendégek uralták a félidőt. Az egyenlítő találatra egészen a 67. percig várni kellett; előtte Kenwyne Jones már kétszer telibe találta a kapufát, ám egy Matthew Etherington-szabadrúgás után a hosszúról középre fejelt labdát már könyörtelenül bebólintotta.

Ezekben a percekben picit meggyengült a Stoke csatársora, Fullernek kiugrott a válla és Eidur Gudjohnsennek kellett váltania. Nem sokkal később, egészen pontosan a 74. percben, nagyot hibázott Hughton. Lehozta a védelmi vonal előtt szűrő Cheick Tiotét és beküldte Shola Ameobit. A két csatáros játék ugyan meglett és tényleg hatékonyabbak voltunk Thomas Sorensen kapuja előtt, a Barton-Nolan belső középpálya fikarcnyit sem volt képes lassítani a City ellentámadásain.

A 80. perctől kezdve szinte szó szerint letáborozott kapunk előtt a Stoke. Delap legalább három hajítását sikerült oldalra felszabadítania a védelemnek, mielőtt a nagy nyomásnak egy szöglet lett az eredménye. A rövidre érkező labdát a menteni igyekvő James Perch tökéletes mozdulattal fejelte saját kapunkba, „megszerezve” a győztes találatot a vendégeknek.

Fuller hosszas ápolása miatt 6 perc hosszabbítás volt, mely során Perch és főleg Nolan is könnyedén betalálhatott volna, de az ideges lábak egyik alkalommal sem tudták kapura irányítani a lövést.

Egyéb

Sorozatban második nehezen emészthető hazai vereség, mely a következő szombati eredményeket követően a 14. helyen tart bennünket újabb egy nehéz és nem sokkal kecsegtető manchesteri kirándulás előtt. Egy vereség a 15. helyre dobna vissza bennünket, 7 meccs után 7 ponttal állnánk, ami, ahogy odakint mondják „relegation form”. Nincs még gond, de a válogatott szünet után már hozni kell a hazai kötelezőket.



Newcastle 1, Stoke City 2
Premier League
St. James' Park, 41 195 néző
jv.: Michael Jones

Newcastle: Krul, Perch, Coloccini, Williamson, Enrique, Routledge, Tiote (Ameobi 74.), Barton, Ben Arfa (Gutierrez 62.), Nolan, Carroll
Cserék: Söderberg, R. Taylor, Smith, Ranger, Lovenkrands
Lapok: -
Gólok: Nolan 43. (bün.) (3)

Stoke City: Sorensen, Wilkinson, Huth, Shawcross, Collins, Whelan (Delap 57.), Whitehead, Diao (Fuller 49. [Gudjohnsen 67.]), Walters, Etherington, Jones
Cserék: Begovic, Higginbotham, Wilson, Faye
Lapok: Diao
Gólok: Jones 67., Perch 85. (öngól)



Nyilatkozatok: Chris Hughton, Tony Pulis

Érdekességek, statisztikák
  • Április óta nem szereztünk öngólt, akkor a Reading otthonában Danny Simpson talált Steve Harper kapujába. A Premier League-ben 2009 májusában Damien Duff Villa elleni emlékezetes öngólja volt az utolsó.
  • 35 év után, 1975/76 óta először tudott nyerni otthonunkban a Stoke City.
  • Tim Krul bekapta karrierje első (és második) PL-gólját. 302 percen át maradt érintetlen a hálója.

1 megjegyzés:

  1. Legkevésbé az öngól miatt-mert az bárkivel megeshet-,de nagyon kíváncsi vagyok Hugh döntésére Perch játszatását illetően.

    VálaszTörlés