Newcastle - Sunderland 1-1

Elkerültük a duplázást, 5 mérkőzés óta veretlenek vagyunk a hazai Tyne-Wear derbkien, de fikarcnyit sem kerültünk közelebb a bennmaradáshoz.

Mintha nem ugyanazok a csapatok játszották volna a félidőket, az első félidőben gyakorlatilag az történt, amit a vendégek óhajtottak, olykor perceken át labdázgathattak a térfelünkön, sokkal jobban fel voltak készülve a csatára.

[caption id="" align="aligncenter" width="498" caption="Visszatért."][/caption]

Ismét olcsó, könnyen elkerülhető gólt kaptunk, lassan hagyománnyá kezd válni, hogy nem tudunk mit kezdeni a meredeken szálló felívelt labdákkal. Coloccini a kelleténél sűrűbben van azzal elfoglalva, hogy kellően szorosan álljon embere mögött ahelyett, hogy erőteljesen támadná a labdát. A magas labdákkal operáló csapatok robosztus csatárokra építik játékukat, Colo nem fogja tudni őket kitolni a labda alól, meg kellene próbálnia lendületből felugorva megakadályozni, hogy a csatár levegye a labdát, esetleg fifikásan lábbal kinyúlva az ellenfél hóna alatt odapiszkálni és elpöckölni a labdát.

Játékának ez a legnagyobb hiányossága pl. Taylorral szemben. Idővel lehet, hogy ráérez az aggresszívabb stílusra, de egyelőre tehetetlen.

Bassonggal kapcsolatban kevésbé merül fel ez az aggály, mert gyors lábaival képes odaérni a lövésekre még akkor is, ha a tankszerű csatár kapura tud törni. Természetesen tehetlen, ha kilökik a labda alól, védőtársa beragad és teljesen üresen kiléphet a csatár.

Cissé gólját leszámítva ordítóan nagy ziccere nem volt a vendégeknek. Ha azt vesszük, hogy a kapufa nem számít kapura tartó lövésnek akkor nem voltak veszélyes próbálkozásaik. Ezzel együtt Harps túlságosan bizonytalannak tűnt Richarson szabadrúgásánál és a kipattanónál Nolan blokkja kellett, hogy maradjon a 0-0.

Volt néhány fellángolásunk, különösen a bal oldalunk volt bíztató. Különös, hogy Enrique mennyire képes kiugróan jól játszani, ahogy időnként borzalmas játékkal rukkol elő. Gutierrezzel remek duót alkottak, ennek ellenére néha a hajamat tépem az új divat miatt.

Pár éve az elitklubok menedzserei bevezették azt a szokást, hogy a gólerős szélsőiket azon az oldalon kezdték játszatni, ahonnan be tudnak vágni a pálya közepe felé, megereszteni egy bombát, kiugratni a csatárt. Nagy a sikere, hiszen Cristiano Ronaldo, Joe Cole vagy, hogy kevésbé evidens példát mondjak Arjen Robben mind hihetetlen gyorsak a labdával, csatáraik mozgásukkal elviszik a védőket vagy éppen megjátszhatóvá válnak és máris kialakul a ziccer.

A kevésbé tehetséges embereket felvonultató csapatok edzői viszont véleményem szerint fals hitet táplálnak ezen taktika felé. Andy Carroll vagy Shola Ameobi nem fog okosan területet nyitni egy befelé törő Gutierreznek vagy Duffnak. Ezenfelül egyik szélsőnknek sincs félelmetes lövése, a védők nem fognak kilépni rájuk, hanem maradnak a támadókkal, az oldalazó szélsőt pedig szinte azonnal felveszi egy visszazáró középpályás.

Nálunk jelenleg két ember van, akikkel érdemes lenne próbálkozni, Martins és Owen, közülük is inkább csak utóbbi érti annyira a játékot, hogy kisegítse a szélsőt. Egyikük sem játszott és dicséretükre legyen mondva egyik szélsőnk sem erőltette a befelé futást, próbálták betekerni a labdát.

[caption id="" align="aligncenter" width="449" caption="Jonas tarthatatlan volt, csak Webb tudja miért nem állította ki róla Bardsleyt."][/caption]

Gutierreznek és Duffnak is a gyengébb lábával kellett megpróbálni játékba hozni a bent érkezőket, nem kell felemlegetnem, hogy számtalan alkalommal érkeztek lapos, rövid, hosszú, röviden használhatatlan centerezések. Nem egyszer sikerült Jonasnak már a tizenhatosra is betörni, hogy aztán a bal lába cserben hagyja a döntő passznál.

Másik lehetséges alkalmazkodás lehetőség, hogy egy visszacsel után azonnal beküldeni a labdát. A kapu közepe felé ívelt labdáknál azonban óriási előnyben van a hálóőr, szemből érkezik, könnyedén lekaphatja, bizonytalan esetben kiöklözheti a beadást.

Bízom benne, hogy idővel eltűnik a játékunkból ez a butaság, de nem fogadnék rá. Lehetséges egy másik ok is, ami miatt Kinnear így állította fel a fiúkat a széleken ahogy. Már fentebb is írtam, hogy Enrique és Gutierrez remekül megértik egymást és néha kifejezetten bosszantó volt figyelni a korábbi mérkőzéseken, ahogy Duff vehemensen szidta a spanyol srácot amiért nem voltak egy hullámhosszon. Ebből a szempontból örülök, hogy José egy normálisabb társat kapott, de sajnos ezzel teljesen halottnak tekinthető a jobbszárny játéka.

Howard Webbnek a következő két karácsonyra így is jár egy-egy üdvözlőlap. Duff műesését még észrevette, Taylorét már nem merte nem befújni (mindkét esetben volt kontakt a támadó és védő között, de mindkettőért véleményem szerint szabadrúgás jár kifelé és sárga lap színészkedésért). Shola magabiztosan egyenlített ki és összességében megérdemelten jöttünk vissza a meccsbe.

A szünetben valószínűleg vért itattak a fiúkkal, látszott az az akarat, aminek a kezdő sípszó óta meg kellett volna lennie. Kapujukhoz szögeztük őket, de helyzetet sajnos nem tudtunk sokat kialakítani.

[caption id="" align="aligncenter" width="449" caption="Ez a fogvicsorítás kellett volna már az első félidőben is."][/caption]

Andy Carroll játéka kezd magával ragadni. Nehogy úgy vegyétek, hogy kiváló játékosnak tartom, de ő az anti-Shola. Szabálytalankodás nélkül megnyeri a fejpárbajokat, felszántja a pályát, lelkes, küzd, hajt, kellő idővel nagyon hasznos csatár válhat belőle, ideális ember egy kis-nagy támadóduóban.

Nincs és valószínűleg soha nem is lesz olyan ügyes a labdával, mint mondjuk Viduka, de egyelőre úgy tűnik nem is lesz annyira sérülékeny, mint az ausztrál. A legrosszabbtól tartottam, amikor fájdalmas arccal fetrengett a földön, még jobban megijedtem, amikor megláttam hogy érkezett a földre. Látva, hogy öt perc múlva már kutya baja volt úgy vélem (és remélem) nem lesznek gondjai a sérülésekkel.

Érintőlegesen már szóba került Bassong, a srác újra csak tovább építette kedvenc-státuszát, ellentmondást nem tűrő szerelése pár perces ápolást jelentett Jonesnak. Úgy tudni nagyon jó barátok voltak N'Zogbiával, nem tudom mennyire érinti érzékenyen, hogy pajtása már nincs ott az edzéseken. Szerződésének hossza nem ismert, nyáron biztosra veszem, hogy pár klub meg fogja próbálni elcsábítani. Mindenképpen magunknál kell tartani, hosszú éveken át megoldaná az egyik belső védő posztját.

[caption id="" align="aligncenter" width="493" caption="A Szerelés"][/caption]

Pár bekezdéssel feljebb talán kicsit túl szigorú voltam Ameobival. Egyértelműen látszott, hogy nem egészséges, közel sincs megfelelő edzettségi szinten, mégis vállalta a játékot, megpróbált segíteni. Martins vagy éppen Viduka igyekeznek vigyázni magukra és csak akkor jelentkeznek játékra, amikor már erőtől duzzadnak. Shola rengetegszer sérült, nem érdemelte meg a szerződéshosszabbítást, de ne vitassuk el tőle, hogy amint úgy érzi, hogy csak egy kicsit is tud segíteni a csapatnak, hajlandó feláldozni egy hosszabb egészséges időszakot. Roeder idején rendszeresen injekciózták a csípőjét, Keegan első meccsein is harcba szállt, most sem riadt vissza a rangadótól. Jutalmát meg is kapta, jubileumi 50. gólját ünnepelhette.

Az átigazolási időszak nem hozott előrelépést, sérülés miatt elvesztettük Bartont és Owent is, végre sikerült Beye helyére hozni valakit, meg tudtuk erősíteni a középpályát és valószínűleg kicsit nyugodtabb lett az öltöző Zog távozásával. Given eligazolása sajnos beárnyékolta az utóbbi heteket, bízzunk benne, hogy Harper pontos kirúgásai, fejlett kommunikálása a védőkkel, magabiztos kijövetelei a beadásokra mind segítenek elfeledtetni, hogy nem a klub egyik legendája áll már a kapuban.

[caption id="" align="aligncenter" width="341" caption="Viszlát Shay."][/caption]

Szombaton ismét hat pontos rangadó, ezúttal Birminghamben, kedd este a West Brom gyengített verziója kiesett az FA-Kupából. Pihentek a kulcsemberek vagy nem, elvárás a győzelem.

Howay the Toon!