West Brom - Newcastle 2-3

Megmagyarázhatatlan, megismételhetetlen, hihetetlenül fontos győzelem született szombat délután Birmingham külvárosában.

Pár gondolat, megjegyzés a meccsel kapcsolatban.

Ezzel a kezdőcsapattal még egyszer nem fogunk három gólt szerezni és egy másik fél tucat helyzetet kialakítani. A West Brom védelme sokkolóan gyenge volt, három gólból kettő mindenképpen ennek tudható be.

Magunk sem büszkélkedhetünk, mindannyian éreztük 3-1-nél is, hogy reális esély van rá, hogy ne húzzuk be a meccset. Taylor elcsúszásánál a fejemet fogtam, bár meg kell jegyezni, Fortuné rálépett a lábára. A hátsó alakzatból egyedül Tayls játszott válogatottban, tegnap kikaptak Malagán Ecuadortól barátságos meccsen 3-2-re, a többiek mind pihenhetnek két hetet (hétvégén FA-Kupa meccsek, nem vagyunk érdekeltek).

Buttot a padra! Vészesen visszaesett a teljesítménye, már alig mozog a pályán, nem szervez, a védekezése pedig hihetetlen sebességgel konvergál a nullához. Még mindig semmit nem tudni Guthrieról, úgyhogy nem zárkóznék el Smith szerepeltetésétől.

Lovenkrands remek, nagyon tetszett, végre volt egy kis gyorsaság a csatárokban, örülnék, ha megtartaná a helyét egy ideig a kezdőben.

A West Brom játékosok bunkó seggfejek. Valamelyikük a földön hevert, amikor hozzájuk került a labda. Mi megálltunk, azt gondolva, hogy ki fogják rúgni a labdát, ahogy ezt ilyenkor szokás. A hazaiak ehelyett támadást vezettek és Fortuné az akció végén ahogy kellett be is talált. Butt szerencsére megúszta lap nélkül néhány hazai játékos osztását.

Egy kis értelemmel, józan ésszel nagyon könnyen el lehetne kerülni az ilyen eseteket. A szerencse az, hogy így is nyertünk.

Értékelendő, hogy Shola sérülése ellenére is megszenved a pályán, de bődületes lassúsága nagyjából öt perc alatt őrületbe kergeti az embert. Ültessük a padra, ha nagyon kevesen vagyunk, de még inkább hagyjuk meggyógyulni, ilyen állapotban nincs hasznára a klubnak. Van nem egy tehetséges emberünk támadóposztra (lásd a keddi tartalékmeccset) inkább forszírozzuk azokat a srácokat.

Még valami ... úgy érzem mondani kéne még valamit, mert ez így irtó rövidke lett (különösen a derbi-beszámolóhoz képest), de más most nem jut eszembe.

Pénteken jön egy nagyobb projekt, megpróbálom magyarra átültetni Llambias interjúsorozatát, aztán majd megvitatjuk PR-fogás, vagy van valami értelme is.

Howay the Toon!

PS: Tudtam, hogy valami fontosat elfelejtettem: Ryan Taylor. Mennyire megnyugtató érzés, hogy végre van értelme a szögleteknek, szabadrúgásoknak, nem akad el az első emberben, van húzása a labdának. Máris van egy gólpassza és a szélről jövő befutásai megérdemeltek volna egy gólt is. Remek, csak így tovább.