Tökéletes tükör

Lemaradtál az eddigi 38 mérkőzésről? Nem láttál idén egy meccset sem, és kíváncsi vagy hogyan került a tabella élére és a feljutás kapujába a csapat? Nem kellett más tenned, mint megnézni a ma esti rangadót.

Olyan csapatot fogadtunk, akik időnként fölénk kerekedtek, 70 percen át szinte elvették tőlünk a középpálya közepét, lelkesek voltak, hajtottak, mégis a végén mi jöttünk ki győztesen.

Az ok? A támadók különbsége. Ma is és az idény során számtalanszor láthattuk, hogy ugyan eljutnak az ellenfelek a kapunk elé, de egy rossz labdaátvétel, elsietett lövés nagyon sokszor a helyzet elpuskázását jelenti. Ha gólt kaptunk, azt a helyzetet jó pár kihagyott előzte meg vagy követte.

A mi oldalunkon? Elég egy félhelyzet, hogy megszülessen a döntő találat. Ma ezt Shola Ameobi hozta, utóbbi hetekben Andy Carroll, azelőtt Peter Lovenkrands, ősszel Kevin Nolan. Ha nem uraltuk a meccset és kevés helyzetből kellett nyerni, szinte mindig volt valaki, aki eleget tett a kihívásnak.

(Emiatt egyébként nem is vagyok annyira bizakodó a jövő évvel kapcsolatban, az első osztályban a támadók kvalitását jelképező mérleg aligha fog felénk billenni.)

Bár Shola góljánál is már a fejemet fogtam, a meccs pillanata Enrique találata volt - első a klub színeiben -, ahol talán a gólnál is jobb érzés volt látni a pályán és az azon kívüli ünneplést. Az idény legszebb estéje.

A nyelvtudás és kiejtés még nem tökéletes.

A feljutásról: Bebiztosítjuk, ha nyerünk szombaton Peterboroughban és a Forest kikap Bristolban. Gyakorlatilag bebiztosítjuk, ha nyerünk és a Forest döntetlent játszik - ekkor ugyan beérhet minket a Nottingham, de a gólkülönbségünket úgy vélem így sem tudnák behozni.