Ok, Chris most már értem

Visszaolvasva a Swansea-meccs utáni bejegyzést, annak ellenére, hogy visszafogtam magam, még így is a kelleténél jobban támadtam Hughtont és taktikáját.

Azóta 9-ből 9 pont, 9 rúgott, 2 kapott gól. Nem állítom biztosra, hogy abból a sündisznós vendég taktikából jött ki mindez, de az úgy érzem elvitathatatlan, hogy némi magabiztosságot visszaköltöztetett a csapatba a Derby-ben bekapott zakót követően. Akkor az utolsó vendég győzelmünk december 9-én volt és bár otthon mindig hozzuk a mérkőzéseket, idővel lehet, hogy az idegenbeli pontszegénység gondot okozott volna a fejekben. Amire remek gyógyír volt visszatérni az alapokhoz és csak a védekezésre koncentrálni.

Mint már írtam, azóta jól megy a szekér, különösen a Coventry elleni hazai találkozó töltött el büszkeséggel és magabiztossággal. 0-1-nél megijedtem, hogy mi lesz, ha megint nem sikerül győzni. Ilyen komoly árat kell fizetni Cardiffért? Azt a mérkőzést követően viszont egyszer sem éreztem kétséget afelől, hogy megnyerjük aktuális mérkőzésünket.

Persze a Preston és a Watford ellen sem is lehetett sokáig kétségben az ember, hiszen egyből megszereztük a vezetést, de 1-0-t követően fel sem merült bennem, hogy kikaphatunk vagy netán kicsikar az ellenfél egy döntetlent. Ez a magabiztosság pedig minden bizonnyal a játékosokban is kezd kialakulni.

A hátralévő 13 mérkőzésen Hughtonnak egy igazán komoly feladata lesz: megakadályozni, hogy a magabiztosság nagyképűségbe csapjon át.

Amint azt a jobb oldalon láthatjátok, további 19 ponttal biztosan playoff-helyen végzünk, míg jelen állás szerint 29 pont kell ahhoz, hogy ne előzhessen meg minket a Forest és a West Brom is.

Minden kétséget kizáróan úgy vélem, hogy meglesz az egyenes ági feljutás. A bajnoki címre megesküdni még nem mernék (a fogadók szerint bő 70% esélyünk van erre). De nem is számítana igazán sokat.