Newcastle - Aston Villa 2-0

Úgy látszik a komplett angol sajtó érdekesebbnek találja Barton csesztetését, mint azt, hogy a nagy babérokra törő Aston Villa kártyavárként omlott össze az első gól után és végül teljesen megérdemelten kényszerült térdre hétfő este.

Először az FA akarta elmeszelni Joeyt, végül Bennett azt mondta, szerinte nem ért piros lapot Barton pöckölése. Most a Villa szájolvasókat kért meg, hogy ugyan nézzék már meg, nem mondott-e Barton véletlenül valamit csúnyát Agbonlahorra. NEVETSÉGES.

Mindegy, mi szerencsére foglalkozhatunk azzal, hogy sorban két győzelemmel felugrottunk a 14. helyre, lőtávolban van a hetedik Everton és az előttünk álló út sem oly rögös, mint lehetne.

Így két nappal a meccs után már általában egyre nehezebb felidéznem a fontosabb helyzeteket, de arra mindenképpen emlékszem, hogy az első félidőben teljesen uralt minket a Villa úgy 20-25 percig. Agbonlahor ziccerben luftot rúgott, Laursen fejese a kapufát csípte, aztán a félidő vége felé Ashley Young akart túl nagy gólt lőni, esélyt hagyva Givennek a lövés blokkolására.

Nézve a meccset azt gondoltam nem véletlen van ez a Villa az ötödik helyen, három támadójuk közül valaki mindig megjátszható, Barry remekül összefogja ezt a csapatot és Laursen személyében van egy egész biztos pont a védelemben. Ekkor még úgy tűnt, hogy Milner semmire sem vezető cselei vagy Reo-Coker elszürkülése semmilyen mértékben nem veszélyezteti a Villa pontszerzését.

Az első félidő végére feljavultunk, de Cuellar bakiját leszámítva komoly helyzetünk nem akadt, azt az egyetlent pedig Martins 25-ről egyből rátűzte, pedig nyugodtan rávihette volna Friedelre.

Az angol kommentátorok a második félidő közepe táján megjegyezték, hogy valószínűleg tartva a Villa-rohamtól kicsit óvatosan kezdtünk a szünet után, de amint eltelt 5-10 perc megkapta a zöld jelzést a csapat és lassan, de biztosan kezdtük ráeröltetni akaratunkat a vendégekre.

A gól azonban mégis mintha egy picit a semmiből jött volna, Barton felpasszolt labdáját Martins viszonylag üresen vette át, beljebb tolta és ballal eleresztette. A streamem ekkor megakadt, az állóképből úgy tűnt Friedel oda fog érni, de mikor visszajött a hang a szpíkerek már Oba gólját kiáltották, kicsit meglepődtem. A szemközti visszajátszások alapján nekem úgy tűnt picit benne volt az amerikai, Shay ilyen gólt nem kapna.

Sokkot kaphatott a Villa, teljesen védtelennek tűntek a gól után, de az ember azt gondolhatta, hogy eltelik 5-10 perc és megindulnak felénk. Azonban a gól akkora lökést adott nekünk, hogy egyrészt magabiztosabban adogattunk, másrészt a 50-50%-os labdákat rendre mi szereztük meg.

O'Neill kockáztatott, lehozta Shoreyt, Reo-Cokert hátraküldte jobb bekknek és Sidwell jött a középpályára. Szidtam az utóbbi hetekben Kinneart, de azt hiszem most jár nekik az elismerés, mert Gutierrezt és Duffot is átvezényelte a bal oldalra, a nagyon gyenge meccset futó Reo-Coker ellen. Már a második gól előtt is jó párszor sikerült onnan jó helyzetből beadni a labdát, de a gól egyértelműen az ex-Kalapácsnak is köszönhető.

Gutierrez olyan simán ment el mellette, mintha kb. én álltam volna ott, nagyszerűen vitte le az alapvonalig, a centerezéssel is várt, amíg Martins megindult a kapu felé, gyönyörű gól. Érdemes megnézni Jonas arcát, mekkora kő esett le szívéről, hogy végre közvetlen részt vállalt egy gólunkban.



A szezonunk legjobb 45 percét produkáltuk egy olyan meccsen, ahol nem voltunk favoritok, de az eredménykényszer miatt nagyon nehéz lett volna egy újabb vereséget elszenvedni.

Egy vasárnapi győzelemmel elméletben a 7. helyre is felléphetnénk, hogy klasszikust idézzek: "A három pontos rendszerben pillanatok alatt változhatnak a dolgok." Sajnos most az a megérzésem, hogy nem fogunk nyerni Londonban, Zotya már hetek óta csak a kapufát sorozza, ilyenkor általában ellenünk szokott előkerülni a góllövő cipő, AJ is formában van, úgyhogy nehéz, de jó meccs lesz.

Howay the Toon!