Sunderland - Newcastle 2-1

Nem alakult jól a hétvégém sportügyben, kikapott a Colts is a Monday Nighton, a Toon is szombaton. Egyikőjük sem használta ki a lehetőségeit, idegenben pedig enélkül nem lehet eredményt elérni.

Úgy kezdtük a meccset, mintha nekünk tökéletes lenne a döntetlen, illetve majd elkezdünk támadni, ha hátrányban vagyunk. Malbranque szar lövését Cissé annak rendje és módja szerint be is pöckölte, teljesen megérdemelten mentek a mackemek eggyel (micsoda eszperente félmondat).

Nem értem miért, de csak a gól után derült ki, hogy mi is tudunk játszani, földön tartva szépen szövögettük a támadásokat és nem is kellett sok idő, hogy kiegyenlítsünk. Geremi meccsenként esedékes egyetlen jó beadását Ameobi fejelte be magabiztosan a hosszún, ami valahogy szárnyakat adott a srácnak.

Simán a legjobb emberünk volt az első félidőben, ha kicsit jobban érzik egymást Martinsszal akkor talán előnnyel mehettünk volna a szünetre.

Kinnear eddigi pozitív félidei okítása most valami mást tartalmazhatott, mert mintha az első félidőt láttuk volna. Védekezés, nagy nehezen labdaszerzés, céltalanul előrevágott labda és a kör újraindul.

JK-nek tényleg jár az elismerés, amiért idejött segíteni, de kezd látszani miért nem volt foglalkoztatva évek óta, Keane simán jobban segítette csapatát a meccs közben, pedig csak egy teljesen nyilvánvaló cserét csinált. Ezzel szemben Joe megvárta a meccs utolsó tíz percét, hogy felrázza a csapatot.

Nem tudtuk megtartani a labdát, egy idő után nyilvánvaló volt, hogy ezen vagy változtatunk vagy gólt fogunk kapni. Nem cseréltünk, Diouf elindult a félpályán, Buttnak a tizenhatoson kellett sárgát érően megállítani.

Innen persze még nem kötelező gólt kapni, sok csapat elcsavarta volna a kapu fölött, de Richardson úgy látszik sokat gyakorolta a szabadokat, mert már második meccse eredményes (még ha a Fulham ellenit egy kamu fault miatt el is vették).

A cserék sajnos csak ezután jöttek, annyit értek, mint hallottnak a csók, tuti volt, hogy nem fogunk már gólt lőni. A vereséget nem lehet Kinnear nyakába varrni, a meccs során el nem követett lépések következményei az ő lelkén száradnak.

A játékfelfogásunk szempontjából nézve: nyilván nem az volt az utasítás, hogy amíg nem vagyunk hátrányban, addig tessék visszaállni, de ebben is ludasnak érzem JK-t.

A vereséget - hacsak nem élünk Észak-kelet-Angliában - lehetetlen úgy megélni, mint a kintiek. Még Beye is bocsánatot kért, ilyesmi egy Brummies elleni hazai 1-5 után szokott jönni, vagy akkor sem.

Ami engem jobban bosszant az a Sunderland hazai mérkőzéseinek "hangulata". Minden derbin a hazai gól után szurkolók rohannak be a pályára, mutogatva a vendég játékosok, kispad felé. Nekem úgy tűnik a helyi biztonsági emberek egyáltalán nem korrektek. Még egy Pick-Veszprém meccsen is kiveszik a csúnyán viselkedő drukkert a smasszerek, pedig ez csak a magyar kézilabda bajnokság, nem pedig a világ leggazdagabb futballbajnoksága.

Barton dobálására azt hiszem lelkünk mélyén számítottunk, a srácot karrierje végéig mindig fütyülni fogják. Az már más kérdés, hogy ő lett rendre utasítva, nem pedig az a pár szarházi a lelátón. A meccs végén a helyi szurkolók - ismét a pályára szaladva - már a vendég drukkereket cukkolták, egyesek csodálkoznak, hogy bunyó volt.

Valószínűleg Sunderlandben ez az év eseménye (bizonyíték itt), eredménytől függetlenül verekedni akarnak, őszintén remélem, hogy végre elmarasztalja őket az FA, mert véleményem szerint az ilyen esetek sokkal fontosabbak, mint pl. a Campbell-féle "rasszista" ügy (ahol szerintem mindenki tisztában van vele, hogy Tottenhames múltja miatt gúnyolták a játékost, nem pedig azért mert fekete).

Szerencsére ma már újra meccsünk van, itt a lehetőség feledtetni a szombati napot.

Szép napot és howay the Toon!