Newcastle - Blackburn 1-2

Már-már szokásos koreográfia, eldönti a meccset az ellenfél, Owen gólt lő, picit reménykedünk, de végül megint vereség a vége.

Sorozatban ötödik zakó, negyedik a bajnokságban, ennek ellenére óva intenék mindenkit attól, hogy elkezdjen a kiesésről és a Championship páratlan izgalmairól vizionálni.

A klub kegyetlen mélyen benne van a posványban, ez elvitathatatlan. Mindazonáltal sok jóra amúgy sem számíthatna egy olyan csapat, ahol egy szűk keretből kilenc játékos sérült, a csapat összeállítása lényegében abból áll, hogy aki egészséges az játszik, a padot pedig telerakjuk 17 éves kisfiúkkal.

Erre jön rá az, hogy péntekig négy héten át nem volt menedzser a klubnál, közben folyamatosan újabb és újabb állítólagos vevők jelentkeznek. Nem állítom, hogy szó nélkül el kell menni a vereségek mellett, de reálisan nézve a helyzetet sajnos benne van, hogy ilyen gyatra lett a szeptember. Emlékezzünk mennyire féltünk Keegan első két hónapja alatt (bő két hónappal érkezése után nyertünk ismét), aztán viszonylag jóra fordultak a dolgok.

A foci (és a három pontos rendszer) pár hét alatt feje tetejére tudja állítani a tabellát, most hiába futunk gyalázatos formát, egy győzelemmel hirtelen a stabil középcsapatok között találnánk magunkat.

Kinnear személyében olyan mester érkezett, aki nem váltotta meg a világot remek taktikai érzékével, fantasztikus átigazolási politikájával (erre nem is lesz lehetősége) és forradalmi edzésmódszereivel. Viszont egy remek motivátor, olyan ember aki fel tudja tüzelni ezeket a hetente vagyonokat leakasztó embereket, lelket önt beléjük, erre jó példa volt a második félidő eleje.

Kinnear a szünetben meglátogatta a srácokat az öltözőben. Pontosan mit mondott azt sosem fogjuk megtudni, az eredmény viszont kézzel fogható volt. Sajnos a stream nekem nem jött be, egy idő után csak rádión figyeltem a meccset, a kapujukhoz szegeztük őket, majd felrobbant a stadion. Igazi és mostanában ritkán hallható SJP-hangulat volt (teszem hozzá gyorsan, hogy az első félidőben a játék szar volt, de a szurkolók már akkor is félelmetesek voltak).

A második tizit már befújta a spori, Owen középrevágta, meccsben voltunk és 15-20 percig a Rovers csak azzal foglalkozott, hogy valahogy átvészelje ezt az időszakot. A foci nagyrészt fejben dől el, ha sikerülne a srácok fejébe verni, hogy nem bénák, önbizalommal futnának ki a pályára jövő héten a Goodisonban, egyből nagyobb esélyünk lenne pontot szerezni.

Még ha nem is sikerül, nekünk drukkereknek akkor sem szabad temetni a csapatot, rengeteg minden fog történni májusig, a sorsunk nem most fog eldőlni. Minden bizonnyal idén sem leszünk harcban a kupás helyekért, de ha az új tulajdonosi kör egy jó menedzsert hoz, aki megszervezi a csapat játékát, addig pedig Kinnear a lehetőségekhez képest jól tartja a frontot, akkor semmi félnivalónk nem lesz. Egyébként Joe pár meccsig még nem lesz ott a kispadon, mert még nem töltött le egy évekkel korábban kiszabott FA-eltiltást.

A pontszerzéshez persze jól jönne egy elfogadhatóbb védekezés, e tekintetben sajnos sokat nem várok Kinneartól, bár egy fejben jobban helyretett védő talán nem fogja ennyire üresen hagyni Santa Cruzt vagy Sambát.

Keep the Faith, srácok!