Lapszemle, szeptember 27.

Új rovat, nem tudom mekkora sikere lesz, majd meglátjuk.

Elsőként a mai Journalban Kinnearral egy rövid beszélgetés, ahol megemlíti, hogy nagyjából október végére már le fog zajlani a tulajváltás, valamint megemlíti, hogy egyik fő érv az volt mellette, hogy a süllyedő csapatokat rövidtávon mindig feljebb tudta hozni.

Kinnear a 91-92-es szezon közepén vette át az akkor első osztályú Wimbledon irányítását, szezon végén felkúsztak a 12. helyre, egy évvel később pedig hatodikak lettek. Tulajdonképpen ott voltak egyedül komoly sikerei, 1999-ben egy szívroham miatt volt kénytelen otthagyni őket. A Lutont (2001 januárjában került oda) nem tudta megmenteni a kieséstől, igaz a következő évben visszajutottak a másodosztályba. Eddigi utolsó munkahelyén, a 2003-2004-es szezonban is idény közben érkezett a másodosztályú Foresthez, akiket benntartott, ám irányítása alatt olyan gyengén kezdték a következő szezont, hogy végül kiestek a harmadik vonalba.

Kinnear tehát sikeres edzőnek tűnik, ha nem kell hat hónapnál tovább irányítania egy csapatot.

Szintén a Journalban olvasható Shay Given nyilatkozata - amit már az előzetesbe is belinkeltem -, amiben arról beszél, hogy nem nagyon tudják hova tenni ezt a kinevezést és várják a helyzet mihamarabbi megoldását.

Az újság egyik vezető sportújságírója, Luke Edwards igyekszik pozitív oldaláról nézni a tegnapi eseményeket.

Az angol sajtó úgy általában természetesen negatívan áll hozzá a kinevezéshez: Jim White a Telegraphtól Wise szemére veti, hogy megint csak a saját haverjait kereste meg a menedzseri poszttal kapcsolatban.

A Times újságírója, Russell Kempson visszatekint Kinnear Wimbledonban eltöltött éveire, a Crazy Gang időszakára.

És végül az Independent cikke (szerző: Michael Walker), amely a drukkerek szempontjából értékeli a fejleményeket, megszólal Michael Martin, a true-faith egyik szerkesztője is.