Portsmouth - Newcastle 0-3

Már három nap eltelt, de még mindig élénk az emlék. Első idegenbeli győzelem a szezonban, sőt március 30. óta.

Hosszabbításokat leszámítva 294 perce nem kaptunk gólt idegenben, nálam ez a szezon legkomolyabb statja. Nem tudom mi van ennek a hátterében, de eszméletlenül jó érzés látni.

Azt hiszem amellett, hogy kicsit feljavult a védekezésünk vendégként - különösen most vasárnap - az ellenfélnek is köszönhetjük a clean sheetet. Defoe és Crouch egyszerűen képtelenek voltak eltalálni a kaput. Shaynek egy nagy bravúrja volt az első félidőben és egy 2-0-nál, közel sem tesztelték eleget.

Mieink közül Guthrienak nagy meccse volt, nem csak a gól miatt. Buttal együtt véleményem szerint uralták a középpályát és bár láttam már náluk kreatívabb belső párost az angol stílushoz és játékvezetői felfogáshoz mindketten remekül passzolnak.

Martins is egészen aktív volt, megérdemelte a gólját, az első félidős kapufája pedig év gólja, ha beakad. A hátsó ismétlés azonnal Roberto Carlos '97-es mini vb-n lőtt szabadrúgásgólját juttatta eszembe, fantasztikus lövés mindkettő.

Sajnos egy fránya sérülés már megint közbeszólt, jelenleg a vizsgálat eredményét várják, de szinte biztos, hogy nem játszik vasárnap a Tottenham ellen, akiket illene elnáspágolni, amiért ki mertek ejteni minket a Liga-Kupából (de borzalmas meccs volt, brrr).

Megint elfogytak a gondolataim a meccsről, eskü legközelebb pár órával meccs után próbálok írni, amikor még jóval frissebbek az élmények.

Előre is mindenkinek kellemes ünnepeket, howay the Toon.

P.S. Allardyce három évre aláírt a Blackburnhöz, január 17-ét remélem mindenki bekarikázta a vadiúj 2009-es naptárán.

P.S. II. Aki megtalálja a hatalmas ellentmondást az megnyeri Sam Allardyce Newcastle-menedzserként adott első interjújának fordítását.