Newcastle - Portsmouth 0-0

Valamilyen szinten már gondolom mindenki feldolgozta a mérkőzést, de mégis úgy kerek a világ, ha írok pár dolgot az egy óra 45 percnyi (minusz szünet) szenvedésről.

Meglepődtem, hogy rögtön 4-3-3-mal kezdtünk, jól mutatta mennyire kell a három pont, ráadásul az idei középpályásgarnitúra közel zéró képzelőerővel játszik a támadó harmadban. Owen lett volna gondolom az, akinek meg kellett volna teremteni a kapcsolatot a középpálya és a csatárok között (ahogy nagyjából egy éve Keegan alatt megtette), a Pompey erre odafigyelt és máris meg voltak ölve a támadásaink.

Sajnos tökéletesen látszott az egész mérkőzésen, hogy a keret szinte minden tagja nagyon küzd az önbizalomhiánnyal. Egyszerű passzokat rontunk el, nem merjük meghúzni azt, amit az edzésen és nem koncentrálunk a kapu előtt. Látva az első 80 percet szerintem egyikünk se számított óriási győztes gólra a hajrában, pláne, hogy alig volt nálunk a labda.

Elérkeztem arra a pontra, hogy a többi csapatban bízok, mert a mieink saját erejükből nem fogják kiharcolni a bennmaradást. És addig tartani fogom ezt az álláspontot, amíg nem cáfolnak rám. Egyszerűbb úgy készülni a meccsekre, hogy talán szerzünk egy pontot, de ne számítsunk nagy játékra, így jóval könnyebb fogadni a 90 perc alatt bemutatott produkciót.

Cél most már, hogy figyeljük a Boro és a Hull eredményeit, ha szerencsénk van még nálunk is gyengébben fognak szerepelni és felérünk a 17. helyre. (A jobb oldalt látható tabellát nemsoká módosítom, mert megint vannak benne pontatlanságok.) Részletesebben egy másik posztban foglalkozom a két kiszemelttel.

Ami a legrosszabb volt az egész hétfő estében: most éreztem először, hogy lélekben süllyedek. Nem tudtam racionális okot mondani, hogy miért fogunk bennmaradni. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyen lenne a másodosztályban: látnám-e többször a csapatot, lenne-e reális esélyünk rögtön visszajönni .. szóval borítékoltam magamban a kiesést, és hihetetlenül mérges voltam a csapatra, mert úgy hoztak ilyen helyzetbe, hogy még simán lenne lehetőségük saját maguknak kiharcolni a PL-tagságot, de az utóbbi 3-4 hónap alapján nem tudtam elképzelni, hogy feljavuljanak.

Nem tudom rendesen megfogalmazni mit éreztem miközben ez a sok furcsaság kavargott a fejemben, de nagyon rossz volt és nem akarom többet átélni, ezért tovább csökkentettem az elvárásaimat. Ha nem várok sokat, akkor nem fogok akkorát csalódni.

A vége kicsit negatívra sikerült, nem volt szándékomban, de ki kellett önteni magamból.

Holnap megyünk az Anfieldre, valószínűleg csúnyán elvernek, úgyhogy a miénkhez hasonlóan fontos meccseket vívnak a Riverside-on és hétfőn a Villa Parkban, muszáj hogy kikapjon mind a Boro, mind a Hull, nem kerülhetünk még nagyobb lépéshátrányba.