Liverpool beszámoló

Mióta Pesten tanulok igyekszünk tesómmal mindig ugyanazon a hétvégén hazamenni Szegedre és lehetőleg együtt visszajönni valamikor vasárnap. Eleinte vonattal jártunk fel, aztán amikor már a barátnője is velünk járt igyekeztem mindig inkább a haverokkal visszautazni.

Nagyjából egy éve vettek autót, úgyhogy kezdtem megint hozzájuk csapódni (1300 forint Szegedről KK-ig a diákjegy), ami azt jelentette, hogy néha lemaradtam a meccsünkről, ha vasárnap játszottunk. Tesóm azóta szingli lett és a hosszú hétvégén együtt mentünk haza és úgy terveztük együtt is jövünk vissza. Külön ki lettem kérdezve, mikor játszik a csapat, vasárnap fél kettő, rendben akkor 4-5 óra körül indulunk.

Aztán ahogy bekaptuk az első gólt, felálltam a gépről átmentem tesóm szobájába és szóltam neki, hogy ha gondolja mehetünk. Nem akartam tovább nézni a csapatot.

Valószínűleg az volt a fő ok, hogy tudtam esélyünk sincs visszajönni, de ilyen sosem fordult még elő. Persze volt már, hogy kinyomtam a streamet (tavaly télen, amikor szétalázott minket a Manchester United), de idén például végigszenvedtem a két ünnep közötti 1-5-öt és fel sem merült bennem, hogy mást csináljak.

Úgy látszik minden héten valami új mélységet tapasztalok meg. Egyfelől örülök, mert egyre inkább reálisan látom a dolgokat, másfelől aggódok, hogyha már most előfordul, hogy nem akarom nézni a csapatot, mi lesz, ha véletlenül kizúgunk. Szeretni akarom őket akkor is, ha másodosztályúak lesznek. Az is igaz, hogy eggyel lejjebb talán nem lesz olyan szégyen, hogy valaki vendégeként momentum nélkül, könnyedén kikapunk és a frissenn visszatért, a mérkőzés előtt agyonmagasztalt játékos bemutat a csapatnak, menedzsernek, szurkolónak, mindenkinek.

Amennyit láttam a meccsből, egyetlen megjegyzés: Shearer nem túl meggyőzően, de vitatta az első gólt, ahogy én a kb. 320x240-es justin-ablakból ki tudtam venni, nem volt les.

Alan a meccs után nyilvánosan is kritizálta Bartont, ezután a héten innen-onnan érdekes cikkek jöttek ki, hogy mennyire nincs összhangban a keret és Shearer. Biztos vagyok benne, hogy nem felhőtlenek a dolgok, néhányaknak valószínűleg gondot okoz, hogy egy olyan ember dirigálja őket, aki még soha nem vezetett csapatot. Ha kíváncsiak vagytok a valós helyzetre, olvassátok el Kádár Tomi egykori edzőjének beszámolóját. Nem újságíró készítette, ezzel együtt teljesen élvezhető, egyetlen egyszer néztem furcsán, amikor a Chelsea-meccsről írva megjegyezte a szerző, hogy 90 percen át zajlott a szurkolás, én nem ilyenre emlékszem.

Hétfőn, nagy nehezen az Aston Villa legyőzte Phil Brown csapatát, a tigrisekhez képest kettővel rosszabb lett a gólkülönbségünk, de még mindig jobbak vagyunk ebben, a hátrány pedig maradt három pont. A Stoke Cityben és magunkban van minden bizodalmunk.

Nem ez lesz a Boro-előzetes, de elöljáróban: ha nem tudunk nyerni, kiestünk. Nem érdekes, hogy éppen még hány pont kellene ide-oda, matematikailag még benn maradhatunk, zagyvaság. Ha nem tudjuk hazai pályán legyőzni őket, az akkora gyengeségről árulkodik, ami alapján kizárt, hogy minimum három pontot szerezzünk a Fulham és az Aston Villa ellen.

A hétfői meccs előzetese vasárnap érkezik, addig is jó hétvégét, hajrá Stoke City.