Newcastle United - Reading 3-0

A várakozásoknak megfelelõ magabiztos gyõzelem született az esõs, szeles és olykor napos áprilisi szombat délutánon a St. James' Parkban.

Steven Taylor gyomorrontás miatt nem tudta vállalni a játékot, David Edgar kezdett helyette Faye mellett.

Bátrabban lépett fel a Reading, mint vártam, Kitson és Doyle kezdett elõl és egybõl veszélyesnek tûnõ helyzet alakult ki egy szabadrúgás után. Átvettük azonban az irányítást bár a lövés elõtti utolsó jó passz rendre hiányzott a játékunkból. Aztán egy Butt-indításnál Rosenior elcsúszott, Martins pedig egy védõt becsapva a kapus hasa alatt megszerezte a vezetést.

Kicsit megnyugodtunk, de a Reading továbbra is veszélyes támadásokat tudott vezetni. Owen Enrique beadásából fejjel veszélyeztetett, majd egy hatalmas Butt-passz után Barton centerezett, Viduka hagyta a labdát, Owen pedig hat méterrõl mellétrafált.

Komoly esélyünk lett volna a második gólra a félidõ vége felé közeledve, amikor úgy tûnt Faye és Owen is kijátszotta a Reading lescsapdáját egy szabadrúgásnál. A partjelzõ azonban hosszas gondolkodás és mérlegelés után beintett. Visszajátszást nem mutattak, úgyhogy nem tudni jól döntött-e.

Három perccel a félidõ vége elõtt aztán már úgy tûnt teljesen elfogynak az ötleteink, a Reading védelem két sora felállt, de Beye egy kis pöccintéssel tökéletesen tálalt Owen elé, aki félmagasságból éles szögbõl a hosszúba lõtt, ezzel egymás után már négy bajnokin talált be.

Hamarosan kezdõdik a második félidõ, nem sokkal a meccs után beszámolok arról is ebben a posztban.

Magabiztosan, nyeregben kezdtük a második félidõt is, 10-20 passzt fûztünk össze egymás után, aztán egy már félig-meddig elhalt kontra végén Viduka ugratta ki Beyét, a jobb bekk pedig közeledve a kapuhoz visszacenterezett az üresen érkezõ ausztrálhoz. Viduka levette a passzt és könnyedén megszerezte maga találatát.

Sajnos leeresztettünk (bár a körülményeket ismerve azért érthetõ), néhányszor helyzetbe kerültek a vendégek, aztán Keegan elkezdte cserékkel frissíteni a fiúkat: Viduka helyett jött Duff, Butt helyett Smith, Faye helyett Diatta. Maradt a 4-3-3, Owen ment a jobb oldalra Martins középen, Duff balszélen, pár megindulásból illett volna többet is kihozni, de az okos passz helyett a srácok már inkább saját góljukat akarták.

Duff egy jó lövéssel vétette magát észre, Barton egy szöglet után érkezõ kipattanót tûzött rá, centiket tévesztett, í­gy maradt a 3-0 (amit meg is tippeltem).

Kiemelni nem lehet igazán senkit. Mind a 11 játékosunk remekül játszott, talán Geremi volt ma kicsit halványabb, bár Barton és Butt mellett elég könnyû gyengének tûnni. Beye két gólpassza önmagáért beszél, az elsõ félidõben toronymagasan a mezõny legjobbja volt, Hunt nem tudott megélni az oldalán. Viduka az edzéshiány ellenére ismét hozta magát, Owen most talán kevesebbet irányított, volt is 3 nagy helyzete.

David Edgar az elsõ tíz perc idegességét leszámítva nagyon jól játszott, gyors volt, jól helyezkedett, magabiztosan tisztázott. Faye összeszedett egy kisebb térdsérülést még az elsõ félidõben, gondolom ezért is jött le negyedórával a vége elõtt. Martins a gólja után úgy tûnt picit elszállt, de szerencsére ez inkább a magabiztos játékában, egy-két szép sarkalásban mutatkozott meg.

A lélekben már az FA-Kupa döntõre készülõ Pompey ellen könnyedén folytatódhat jövõ héten ez a remek sorozat. Hat pontra vagyunk a 10. West Hamtól (igaz õk nem játszanak a hétvégén), 12 pontra van a 18. helyezett Bolton és bár a 40 pont még nincs meg, a bennmaradást teljesen biztosnak vehetjük, úgyhogy cél az elsõ tíz.

Howay the Toon!