Forest - Newcastle 1-0

Nem érdemeltük meg, de megérdemeltük. 1-0-ra kikaptunk Nottinghamben egy nagyon komoly második félidőt követően, és visszacsúsztunk a West Brom mögé.

Ez nem lesz elég. Nem lesz elég, ha csak 45 perceket próbálunk játszani idegenben. Nem lesz jó, ha a pálya közepén területet hagyunk az ellenfélnek. (Alan Smith, ezt nyugodtan vedd magadra. Az, hogy mélyen játszol nem csak azt jelenti, hogy összeszeded a védőktől a labdákat, hanem azt is, hogy időnként megállítod és/vagy letámadod az ellenfeledet. És erre nem mentség, hogy a legelején a bíró valamiért sárgát adott neki és vigyáznia kell.)

Nem tudnék olyan embert mondani, akire az első félidőben azt mondtam volna: Igen, na ő legalább jól játszik, remélem a többiek felnőnek mellé. Vaktában előrevágott labdák, párharcokat elvesztő és egymást legkevésbé sem érző csatárpár, hót üres belső középpálya, folyamatos nyomás a védelmen, amelynek már a félidő közepére hátrányba kellett volna kerülnie a kapufánál.

Volt egy 10 perces remek periódusunk a 30. perc környékén, látszott, hogy ledönthetők a Forest bástyái, ha egy picit vesszük a fáradtságot és feljebb lépünk. Sajnos nem használtuk ki azt a periódust, bár összességében teljesen megérdemelt volt, hogy Blackstock góljával ők vezettek a szünetben.

A szünetben valószínűleg kemény szavak hangoztak el, néhányan megújulva jöttek vissza, Nolan játéka megélénkült, Guthrie végre elkezdett befelé kavarászni és egy szempillantás alatt mi uraltuk a játékot. A befejezés és úgy általában a támadások vége viszont rendre valami hülyeségen elment. Lovenkrands volt az első áldozat, jött Jonas, aki hozta a szokásost: jó labdakezelés, időként egy-egy megindulás, abszolút zéró termelékenység.

Borzalmasan hiányzott Taylor és Coloccini. Nem a védekezésük miatt. Ryan Taylor szögleteinél mindössze két magas, fejelni tudó emberünk volt középen a szokásos négy helyett. Egymás után maradtunk kapura tartó fejes nélkül, pedig idén ez az egyik fő erényünk, a pontrúgások.

Meg kell rónom Hughtont a cseréi miatt, Harewoodot már a 65-70. perc körül le kellett volna kapnia, teljesen elveszett volt Marlon. Volt pár helyzete, de azokban a szituációkban bárki gólhelyzetben lett volna. A 83. percben viszont egyszerűen értelmetlen volt lehozni, az már az a szakasz, ahol kockáztatni kell, beáldozni pl. Alan Smith-t és három centerrel játszani.

Ezzel együtt, Kevin Nolan gólja - ha van isten - érvényes. A Forest-védőkben fel sem merült a reklámálás, és ha egy ilyen gólt kapunk mi, valószínűleg nem sokan mondjuk rá utólag, hogy "Les! Vak partjelző! Rohadék!"

Egyetlen dolognak lehet most örülni (a riválisok esetleges botladozásán kívül): a második félidőben 1-2 pályán lévő kollega szívét-lelkét kitette a pályára. Ez default egy hetente fonttízezreket kereső embertől, ám tavaly nem egyszer elmulasztottak idegenben is megdögleni a pályán. Ha valamire emlékezni akarunk ebből a 90 percből, javaslom ez legyen, mert a többit gyorsan el kell rejteni, jó mélyre.

Kedden jön a javítási lehetőség Scunthorpeban, kötelező a győzelem!