Newcastle United - Fulham

Holnap újra hatpontos kiesési rangadót játszunk, Roy Hodgson formába lendülő Fulhamje érkezik a St. James' Parkba.

A hétfői bíztató második félidő után azt hiszem mindannyian győzelmet várunk el az idegenben gyalázatosan focizó londoniak ellen. Emlékeztetőül: ebben a szezonban még nem nyertek otthonuktól távol, hovatovább az utolsó 31 idegenbeli meccsükből egyet sem tudtak megnyerni. Utoljára 2006 szeptemberében éppen ellenünk fordítottak a hajrában két góllal és lopták el mind a három pontot.

Ugyanakkor az utóbbi két hétben - amióta a Derby melletti másik tuti kiesőnek ki lettek kiáltva - úgy tűnik felálltak a padlóról, felvették a kesztyűt és már csak négy pontra vannak a biztonságot jelentő 17. helytől. 8 meccsel a vége előtt ez picsafüst, úgyhogy ne legyünk meglepődve ha a Fulham az utolsó lehelletéig küzdeni fog, hogy legalább az egyik pontot hazavigyék.

Két hete ugyanis pont ezt tették az Ewood Parkban, amikor a 89. percben Jimmy Bullard szabadrúgásból bevette Friedel kapuját. Ezt követően pedig a múlt héten otthon két vállra fektették az Evertont és máris elérhető közelségbe került számukra a bennmaradás.

Ennek ellenére természetesen mi vagyunk a mérkőzés esélyesei és mindenképpen csalódást jelentene a pontvesztés, de ahogy erre az előző három bekezdésben utaltam, nem szabad, hogy teljesen összetörjünk, ha esetleg nem sikerül megtartani a pontokat. Nem von maga után végzetes következményeket, habár jelentősen visszavetheti a veszélyes zónától való elszakadásunkat.

Győzelem esetén némileg fellélegezhetünk, ha az eredmények megfelelően alakulnak akár a 12. helyig is előrekúszhatunk, bár a Boro a Derbyt fogadja, az utóbbi hetekben feltámadó Wigan pedig a Blackburnhöz látogat, ami nem feltétlenül jelent hazai sikert tekintve, hogy a Rovers utoljára ellenünk tudott nyerni - mindannyian tudjuk mekkora mákkal.

Rátérve a sérültekre: Emre, ??és Milner is további három hétig hiányozni fog, Givent ugye műtötték és ebben a szezonban már tuti, hogy nem játszhat. Ramage a héten először szerepelt a tarcsik között, de a keretbe még természetesen nem került be. Carral kapcsolatban nincs info, valúszínűleg fogyózik vagy mitomén (szerk.: két-hűrom hetet hiányzik még). Nyáron vinné ingyen a West Ham, egészségükre (lejár a szerződése, újat tőlünk tuti nem kap).

Nekem a télen felcsillant a szemem, hogy a Fulham megszerezte Litmanent, azóta aztán teljesen kiment a fejemből, hogy a finn ott játszik, valószínűleg mert még egyszer sem szerepelt. Lényeg a lényeg, hogy ismét edz, Hodgson szerint fontos szerepe lehet a bennmaradásért folytatott harcban, de szerintem holnap még nem fog játszani. Némiképp sajnálom, mert nagy kedvencem volt kis tökös koromban az Ajaxban.

Ott lesz viszont a kapuban Kasey Keller, Hodgson úgy látszik imádja a veteránokat. A 39 éves kapus a Tottenham hálóőre volt a mostani Robinson-éra előtt, azóta Németországban próbálkozott, nem sok sikerrel, de legalább a vb-n ott volt.

Egyikük sem fog holnap főszerepet játszani - Keller esetében ezt különösen remélem - csak érdekesség, hogy milyen veteránokkal próbál bennmaradni a Fulham. Komoly szerepet kaphat viszont Jimmy Bullard, aki éppen a már említett 2006 szeptemberi meccsen szenvedett borzalmas térdsérülést. Szegény Scott Parker alig bírta ki a lelkiismeretfurdalást, már a pályán vígasztalni kellett. Bullard a szezonban már nem tudott pályára lépni, most januárban tért csak vissza. Szabadrúgásai életveszélyesek, jó lenne elkerülni a buta faultokat a tizenhatos környékén.

Nálunk kulcsember lehet Michael Owen, aki úgy tűnik kezdi megtalálni a góllövő cipőt. Taylor és Friedel bravúrjainak köszönhetően márciusban még csak egy gólja van, de úgy tűnik nem vesztette el érzékét a lecsorgó labdák kapu felé tuszkolását illetően. Akire nagy szükség lesz, hogy beinduljon az Obafemi Martins. KK valószínűleg ismét három csatárral fog játszani, úgyhogy erre minden lehetősége meg is lesz.

A középpályán Geremi kellemes meglepetés volt hétfőn, Barton továbbra is lassú volt labdával, de három fős középpályával nem nagyon engedhetjük meg, hogy a visszazárással ritkán foglalkozó Zoggy a pályán legyen. Butt, mint az egyik legjobb passzoló, szerintem ismét a pályán lesz.

A védelemben változást nem várok. Noha Faye hatalmasat hibázott McFadden góljánál, de nagyjából mindegyik belső védőnknek ugyanaz a rákfenéje: időnként képtelenek egy egészségeset rúgni a labdába, visszaadják azt az ellenfélnek, aztán már nincs idő helyezkedni, mert máris jön a beadás, vagy éppen a lövés.

Ha bárki könnyű sétagaloppra számít, felejtse el. A Fulham megpróbálja majd túlélni az első 15-20 percet és ha sikerül nekik, akkor nagyon hosszú és gyötrelmes délutánunk lesz. De végül is közvetve az elsőosztályú tagság a tét, úgyhogy talán nem meglepő, ha a jelek egy küzdelmes meccsre utalnak. Szívem mélyén győzelmet érzek és ha tudunk ismét egy olyat játszani, mint a Rovers ellen, akkor nem lesz gond. 2-1-re nyerni fogunk.

Howay the Toon!