Newcastle United - Fulham 2-0

Jó játék, megérdemelt három pont, nulla kapott gól. Keegan első győzelme éppen időben érkezett, némileg elkerültünk a veszélyzónából.

A mérkőzés előtt nagyon féltem attól, hogy a Fulham kemény védekezéssel és veszélyes kontrákkal szorossá fogja tenni a találkozót. Aztán kiderült, hogy azért nem nyertek idegenben már lassan 19 hónapja, mert erre nem igazán képesek.

A vendégek egyetlen jó játékosa Jimmy Bullard is hiába próbálkozott mindenhonnan, jobbal és ballal egyaránt, nem tudott komoly veszélyt jelenteni Harper kapujára, társai pedig eltűntek a mezőnyben. McBride és Johnson is észrevehetetlen volt Faye és Taylor szorításában. Utóbbi kiváló meccset tudhat maga mögött, nyoma sem volt sűrűn előjövő fiatalos kapkodásának.

Ezzel a lendülettel akkor talán át is térnék a sajátjaink méltatására, persze a józan ész határain belül, hiszen azért nem a Fulham ellen hazai pályán dől el ki a legény a gáton, bár a jelen helyzetünkben ez a mérkőzés különösen fontos volt.

Mark Viduka már a hatodik percben megmutatta miért nem marad soha csapat nélkül a sérülései és általában a lassúsága miatt. Geremi beadásánál előbb jobbal lövést imitált, majd ballal könnyedén a bal sarokba lőtt. A korai gól minden bizonnyal nagy segítség volt abban, hogy a játékosok felszabadultabban játszhattak, gyorsan lekerült a vállukról a teher nagy része.

Keegan itthon is meghúzta a három csatáros felállást, és akár már az első félidőben kifizetődhetett volna a taktikája, ha Keller nem véd bravúrral Martins lövésénél, vagy Owen nem fejeli az amerikaiba ajtó-ablak ziccerben a labdát 7 méterről.

A Fulham felébredt a félidő végére és sokszor csak keresték a labdát védekezésben. Geremi és Barton túlságosan kihúzódtak a szélre, helyet adva középen Murphynek és Bullardnak, akikkel Butt sajnos nem bírt. Szerencsére a második félidőre ismét beljebb húzódott a két említett középpályás, helyet adva egyrészt a szélsőhátvédeinknek a támadáshoz, másrészt kényszerítve a Fulhamet, hogy szélső védőivel próbáljon mögénk kerülni.

A második 45 percben pedig már a vendégek fikarcnyi veszélyt sem jelentettek a kapunkra, az egyetlen kérdéses dolog volt, hogy szerzünk-e egy második gólt mindenki megnyugtatására, vagy hagyjuk, hogy Démoklész kardja ott lebegjen a fejünk fölött a hármas sípszóig.

Barton feljavulása azt jelentette, hogy szinte levegőhöz sem jutott a Fulham-középpálya, Owen pedig egyszerűen lubickolt Viduka és Martins mögött az irányító szerepkörében.

Az első komoly lehetőségünket Barton lövése jelentette, amely centikkel suhant el a kapufa mellett. Nem sokkal később egy blokkolt beadás után Geremi játszotta meg Owent, de a csapatkapitány eltérte a labdát, a lesen álló Viduka még kapura sarkazta, Keller védett, de Martins természetesen hiába vágta be a kipattanót, a partjelző már megállította az akciót.

Keegan jogosan ismét a biztosra ment és beáldozta Martinst egy negyedik középpályásra, N'Zogbia érkezett. A nézőknek nem tetszett a döntés, de józan ésszel vizsgálva a dolgot tökéletesen igaza volt Keegannek. Egy kiesési rangadón nem lehet megkockáztatni egy hajrában kapott egyenlítő gólt.

Hamarosan Barton labdája találta meg Owent a tizenhatoson belül, ám a hazai védők remekül tisztáztak, pár perccel később a válogatott csatár szabadrúgást harcolt ki 30 méterre a kaputól.

Taylor hosszasan diskurált Geremivel a labda mögött, majd elindult a kapu felé, ezzel pedig sikeresen elvonta két védő figyelmét - köztük Konchesky-ét, Owen védőjét -, a kameruni remekül í­velt az ötösre, Owen pedig Keller alatt a kapuba csúsztatott, eldöntve a mérkőzést.

A hátralévő időben még pályára léphetett David Edgar is, a fiatal védő idén először lépett pályára a bajnokságban. Igazán bízom benne, hogy jövőre már bátrabban fogjuk használni.

Emlí­tést érdemel még Jose Enrique, aki különösen a második félidőben talán a szezon legjobb teljesítményét hozta, remekül kivette a részét a támadásokból.

Anélkül, hogy elsiklanánk afelett, hogy az áldozatunk a Fulham volt, kellemes meglepetés ért mind a játék, mind a küzdőszellem tekintetében és nagyon kíváncsian várom mit tudunk ebből átmenteni egy egyértelműen erős középcsapat, a Tottenham ellen a következő találkozóra.

Nem szeretném lecsökkenteni annak a meccsnek a jelentőségét hiszen minden pontra égető szükségünk van, de én inkább mint egy tesztként tekintek a londoni vendégeskedésre. Egyáltalán nem lennék csalódott egy vereséggel, ha bíztató formát mutatnánk, hiszen a következő igazán fontos mérkőzés két hét múlva vár ránk a Reading ellen odahaza.

Jó volt végre látni győzni és ezzel együtt jól is játszani a csapatot - ez a kombináció legutóbb talán éppen a Tottenham elleni hazai bajnokin jött elő, október 22-én. Előre minél több pontért és a jó teljesítményért vasárnap.

Howay the Toon!