A szezon utolsó hazai mérkõzésén ugyan nem sikerült megállítani a menetelõ Chelseat, de az elsõ félidõ játéka bíztató képet hozott, hogy jövõre talán már több eséllyel szállunk harcba a nagy klubok ellen is.
Kevin a már bevált tizenegyet küldte pályára, Edgar helyett visszakerült Faye, és a várakozásoknak megfelelõen játszott Butt is, aki ha begyûjtött volna egy sárga lapot, a következõ szezon elsõ három mérkõzését ki kellett volna hagynia. Talán emiatt is volt néha a kelleténél óvatosabb az ellenfél játékosaival szemben.
Az elsõ félidõben álmos és gyenge volt a Chelsea, úgyhogy azt kell mondjam mi voltunk fölényben, Owen kétszer is vezetést szerezhetett volna, de elõször lemaradt egy beadásról, majd egy támadás végén Terry blokkolta lövését a gólvonalról.
A szünet után azonban a londoniak feljebb tolták védekezésüket, aggresszíven támadták a labdást és kis túlzással letelepedtek a térfelünkön. Mi pedig megmutattuk miért szereztünk olyan kevés pontot a télen, egyre hátrább húzódtunk, nem tudtuk megtartani a labdát, mert amint megszereztük, reménytelenül elõrevágtuk, hátha Martins tud vele valamit kezdeni, de ekkor még õ is általában a saját térfelén volt.
Ráadásul a félidõben Viduka helyett bejött Smith, így nagyjából minden reményünk elhalt a komoly támadásszövésre. Nem akarom bántani Alant, de nem értem, hogy mit látnak benne a menedzserek, amikor beállítják. Csatárként teljesen haszontalan, nem lõ kapura, ennélfogva gólja sincs idén - és ki tudja mióta ... -, középpályán szépen küzd, de szabályos becsúszásra szinte képtelen, szabadrúgásokhoz juttatva az ellenfelet és gyûjtögetve a sárga lapokat.
A hatalmas nyomást végül a 60. percig bírtuk, egy jobb oldali szabadrúgásból az ötösön üresen álló Michael Ballack szerezte meg az elsõ gólt.
A múlt alapján tudjuk, de mégis megdöbbentõ, hogy egy Chelsea-szintû csapat 1-0-nál nem próbálja meg gyorsan begyötörni a másodikat, hanem hátrahúzódik, átadja a területet és a labdát. Igazi helyzetünk így sem volt, egy szabadrúgás, egy lövés, nagyjából ennyi. Aztán a hajrához közeledve egy szép kényszerítõ után a csereként beállt Lampard ugratta ki Florent Maloudát, a késve kijövõ Harper tehetetlen volt, és el is dõlt a három pont sorsa.
A meccs után, talán jogosan, elmaradt a szokásos körbefutás a stadionban, a játékosok és edzõk a kezdõkörben állva tapsolták meg a nézõket, akik Keeganen kívül mást nem nagyon éltettek, de visszatekintve a mögöttünk lévó hosszú hónapokra ez így volt rendjén.
Keegan a meccs után érdekes, de nagyon igaz nyilatkozatott tett, amikor unalmasnak nevezte a Premier League küzdelmeit. Természetesen sokan félreértelmezték szavait és õ sem a megfelelõ kifejezést választotta, de a közép- és kiscsapatok szurkolói szerintem pontosan egyetértenek vele. A PL jelenlegi állapotában túlságosan megosztott és kiszámítható, egy kivétellel mindig ugyanaz a négy csapat indulhatott a BL-ben az utóbbi 4-5 évben, utoljára mi voltunk akik hosszabb ideig ott tudtunk lenni, a Leeds pedig kis híján életével fizetett a jó szereplésért.
Kevin ehhez kapcsolódó másik mondata szerint "millió mérföldre vagyunk a nagyoktól" állítólag nagyon felháborította Mike Ashleyt. A csütörtöki angol lapok arról írnak, hogy KK-t péntekre Londonba rendelte Ashley, a találkozón jelen lesz Dennis Wise is és az újságírók szerint nagyon heves beszélgetés várható. Ennek ellentmond, hogy egy pénteki gálavacsorára hivatalos a St. James' Parkba mind Keegan, mind Ashley. Mi értelme lenne akkor elõbb lemenni Kevinnek Londonba, hogy aztán együtt visszamenjenek a vacsorára. Egyelõre a szurkolók általános egyetértésben újabb sz*rkavarásnak gondolják a híreket, meglátjuk.
Visszatérve a futballpályára, a vasárnapi zárófordulóban a Goodison Parkba utazunk, és megpróbáljuk 14 év után elõször megnyerni az utolsó idegenbeli meccsünket.
Howay the Toon!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése